Blackheath, 3 �vvel k�s�bb…

Az �jszaka f�nyei uralt�k most a b�rsonyfekete eget. A meleg sz�l, az este intim illatait hordozta, melyeket a f�ld l�legzett ki mag�b�l. Messze sz�ll� j�zmin illat terjengett, amibe belevegy�lt a r�zsa �des elegye is. M�r mindenki aludt. A hatalmas kast�ly s�t�ten �llt az �jszak�ban. M�r mind nyugov�ra t�rtek. Azonban a herceg szob�j�ban m�g �gett n�h�ny gyertya. Az �ri�si m�lyk�k selyemmel letakart �gyon egy alak fek�dt. Kecses, �rz�ki vonalai kirajzol�dtak a gyertyal�ngok bronzsz�n ragyog�s�ban. Csup�n egy v�kony, s�t�tk�k h�l�inget viselt, mely a t�rde f�l�tt v�gz�d�tt. Sz�p csipkebet�t vonzotta az �hes f�rfiak tekintet�t rendk�v�l cs�b�t� dekolt�zs�hoz. A haja lila b�rsonyk�nt ter�lt el alatta. Csokol�d� szemei pedig a kinti selymes �jszak�n nyugodtak. B�rmelyik f�rfi ezt az egyszer�, spont�n mozdulatot erotikus cs�b�t�snak v�lte volna. �m ez a v�rl�z�t�an gy�ny�r� n� egyetlen f�rfihoz tartozott. Egyetlen egyhez.

- J� est�t, mylady! - hallatszott a szob�ban egy �jb�rsony hang, mely szinte dorombolva besz�lt. - Nos, hogy �rzi mag�t? - l�pett beljebb a szob�ban. Erre a n� arra ford�totta a fej�t, s �rz�ki �v� ajkain m�r mosoly �lt.

- V�gre el�keveredett, lord Leon - csend�lt az �rz�ki hangja. - M�r kezdtem azt hinni, hogy elt�vedt valamelyik h�lgy h�l�szob�j�ban.

- Ejnye, lady Oswald - n�ztek r� azok szemek megrov�an, de gyeng�d szerelemmel. - J�l van el�g a j�t�kb�l - majd led�lt a n� mell�. - Eg�sz nap csak te j�rt�l a fejemben, Sora.

- Igen. Mint minden egyes nap az eltelt �t �v alatt - mosolygott fel r�, mik�zben �tkarolta a nyak�t. - Mire v�ljem ezt?

- Hm… hogy iszonyatosan k�v�nlak - n�zett r� pajkos tekintettel, majd lehajolt �s megcs�kolta. �m, amikor megl�tta feles�ge tekintet�t, el�nt�tte a nyers v�gy. - A pokolba, Sora! - �s moh�n falni kezdte a szir�n ajkait.

- �n menjek a pokolba, vagy esetleg vigyelek t�ged oda? - n�zett r� sokat sejtet� szemekkel.

- Engedd el magad, hercegn�m! - dorombolta a herceg, mik�zben lehajolt, �s ajkaival kezdte k�nyeztetni feles�ge kecses nyak�t. Mag�r�l pedig levette a fekete inget, �s eldobta. - Annyira k�v�nlak - suttogta, mik�zben lassan kezdte nyelv�vel ingerelni ajk�nak vonal�t. Majd lehajolt �s elkezdte cs�kolgatni a n� g�mb�ly� has�t. Sora Oswald nem vesztett sz�ps�g�b�l a m�sodik terhess�ge sor�n sem. S�t. Olyan �szveszejt�en sz�p volt, hogy a f�rfiak csak nehezen tudt�k f�kezni magukat. Csak a f�rj�nek nem kellett. A hercegn� nem h�zott el, csup�n a hasa kerekedett ki. Pedig el�g j�l evett. Telt, buja idomai t�k�letesek maradtak. A n� hirtelen megmerevedett.

- Leon! Hagyd abba! - k�rte elhal� hangon.

- Nem j�? - n�zett fel a f�rfi �rtetlen�l. Eddig a feles�ge im�dta ezt az �rz�st.

- De, de csod�s lenne - majd felszisszent. - Csak az a baj, hogy a baba �pp most akar megsz�letni.

- Mi? - ki�ltott fel a herceg. Majd egy �gyetlen mozdulattal leesett az �gyr�l.

- Leon, k�rlek! - ny�g�tt fel Sora. - H�vd a l�nyokat.

- Persze, kicsim - majd egy gyors cs�kot nyomott feles�ge homlok�ra �s kiviharzott.

Szinte �sz n�lk�l rontott be Sophiehoz �s kikiab�lta az �gyb�l. Majd ugyanezt megtette Juliet�val is. Azonban Layl�n�l akadt egy kis gondja. Ugyanis Alex m�r meztelen volt �s a sz�kes�g is h�j�n volt az �lt�z�keknek. Leonnak nem volt ideje bocs�natot k�rni. Csup�n felvette Blackheath herceg�nek vesz�lyes �larc�t, �s minden �rzelem n�lk�l n�zett a p�rosra. Pedig bel�l majd sz�tvetette az ideg.

- Layla, k�rlek, velem j�nn�l? - k�rdezte komolyan.

- Baj van, Leon? - k�rdezte a n� helyett Alex.

- Khm… Igen. Sor�n�l beindult a sz�l�s - mondta, de k�zben a szeme aggodalommal csillant.

- Megyek azonnal - v�laszolt Layla idegesen. �s mind a ketten kisz�lltak az �gyb�l.

Leon visszaszaladt a feles�g�hez, akin�l Sophie �s Julieta m�r ott �lt. A herceg azonnal mell� �lt �s megfogta a kez�t. Sora m�ly leveg�ket vett, mik�zben pr�b�lt besz�lni a k�t l�nnyal. Boldogan fogadta, amikor a f�rje vissza�lt mell� biztos�tva neki a rettenthetetlen erej�b�l. A f�rfi szel�d, agg�d� cs�kot nyomott a n� hal�nt�k�ra, mik�zben nyugtat� szavakat suttogott a f�l�be. V�g�l meg�rkezett a k�t m�sik f�rfi is; Brandon �s Alex. Brandon, h�ga m�sik oldal�ra �lt, mik�zben pr�b�lta megnyugtatni. V�g�l Layla futott be egy t�l forr� v�zzel, �s t�r�lk�z�kkel.

- J�l van fi�k, kifel�! - parancsolta a sz�kes�g.

- Rendben - b�lintott egyet �rtve Brandon. - Csak �gyesen, hugica - cs�kolta meg a homlok�t, ahogy Alex is megtette, majd mind kimentek.

- Leon! Te is - sz�l�totta meg Layla.

- Hogy k�pzeled? - pattant fel d�h�sen a herceg. - Itt maradok a feles�gem mellett - mondta dacosan.

- Nem, nem maradsz itt! Sora sz�lni fog. Nincs sz�ks�g r�, hogy l�batlankodj! - vetette ellen a n�.

- M�g hogy nincs sz�ks�g? - b�sz�lt fel a f�rfi teljesen. - �n tudom megnyugtatni Sor�t. �s mellette akarok lenni. Igenis itt maradok, mert ezt ketten kell v�gigcsin�lnunk - majd a d�h�s eszmecser�t Sora ki�lt�sa szak�totta f�lbe.

- Nos Leon, v�gign�zed a feles�ged szenved�s�t? - k�rdezte Layla cinikusan.

- �desem - �lt le a herceg �jra Sora mell�. - Minden rendben lesz.

- Igen, Leon, minden rendben lesz - mosolygott a hercegn� er�tlen�l. - K�rlek, menj!

- De Sora… - kezdte volna az ellenkez�st.

- Menj ki, Leon! - ki�ltott fel a f�jdalomt�l megfesz�lve. - Menj! T�n�s! - ord�tott r�, ahogy a f�rfi m�g mindig nem mozdult.

- Rendben - f�jt egy nagyot a herceg, majd lehajolt �s sz�jon cs�kolta a n�t. - L�gy er�s!

- Er�s? - ki�ltott fel Sora. - Te gazember, esk�sz�m, hogy nem sz�l�k neked t�bb gyereket.

- Gondold meg, Sora! - nevetett fel a herceg, mik�zben kifel� ment.

A k�t f�rfi k�rd�n n�zett r�, erre � csak megvonta a v�ll�t, �s nekid�lt a falnak. Az id� egyre csak telt. A h�rom f�rfi pedig odakint idegeskedett. De legink�bb Leon, aki m�r majdnem �rkot taposott a folyos�n. A herceg sz�ve tele volt aggodalommal. �s a vita ellen�re h�l�s volt Layl�nak, hogy kik�ldte. Val�ban nem b�rta volna hallgatni Sora sikolyait, �s nem b�rta volna l�tni a szenved�s�t. T�ls�gosan szerette. �r isten mennyire szerette. �szrev�tlen�l olyannyira beleszeretett a hercegn�be, ahogy v�gyott r�. �gy, ahogy ember azt nem is hitte volna. A v�gy, amit �rzett nem cs�kkent. S�t, egyre nagyobb magaslatokba sz�rnyalt. De p�rosult hozz� a m�ly szerelem, ami legal�bb olyan er�s volt. �s most m�r biztosan tudta, hogy az�ta szerette a n�t, ami�ta tal�lkozott vele azon a naplement�s d�lut�non. Imm�r nem volt, ami k�z�j�k �llhatott volna. �s az id� sor�n kider�lt, hogy Blackheath hercegn�je �ppen olyan veszedelmes, mint a f�rje. S�t, tal�n m�g ink�bb. Sora er�s volt. Nagyon er�s. De most, annyira v�dtelennek �rezte. Tudta, hogy sz�ks�ge volt r�, de kizavarta. Megint csak r� gondolt. A pokolba ezzel a n�vel! Micsoda egy boszork�ny, m�rgel�d�tt a herceg. �m gondolatainak sora megszakadt, amikor Sora odabent felki�ltott. Leon szinte mag�ban �rezte a k�njait, a f�jdalm�t. �rezte, hogy a sz�ve �sszeszorul. Egyszer�en nem b�rta elviselni a feles�ge szenved�s�t. Sora ord�tott, s minden f�jdalma benne volt. Hallotta, ahogy a h�rom l�ny nyugtat� szavakat suttog neki, de nem tudt�k enyh�teni a f�jdalm�t. A herceg a fej�re szor�totta a kez�t. A kiab�l�sok elhaltak, �m m�g k�zel sem volt v�ge. A hercegn� er�t gy�jt�tt. Leon pedig m�ly leveg�t vett, hogy � is felk�sz�lj�n. Azonban erre az �rz�sre nem sz�m�tott. Mintha egy t�rt forgattak volna meg a sz�v�ben, amikor �jra felhangzott az ord�t�s, ez�ttal sokkal f�jdalmasabban. A m�sik k�t f�rfit is borzaszt�an felkavarta, hogy Blackheath er�s hercegn�je �gy szenved. Leon nem b�rta tov�bb. A lelke friss leveg�t akart. T�vol ett�l a szenved�st�l. Hogy ne hallja tov�bb a feles�ge k�njait. Fogta mag�t �s elszaladt. Brandon �s Alexander pedig d�bbenten tekintett ut�na.

Leon szemei k�nnyesek voltak. A saj�t test�ben �rezte a f�jdalmat. A feles�ge f�jdalm�t. M�r hajnal fel� j�rhatott az id�, mert a neh�z s�t�ts�get lassan feloszlatta a f�ny… Leon meg�llt a folyos�n, �s az eg�szfalas ablakon kereszt�l n�zte, amint a nap sugarai �tt�rnek a s�t�t �gen. �j rem�ny… A j�v� �des boldogs�ga. Csak ezt a kis f�jdalmat kell kib�rniuk, mely ut�n csod�s boldogs�g k�lt�zik bel�j�k. Lass� mosolyt engedett meg mag�nak. Sora Oswald… a vil�g legcsod�latosabb n�je. „- Annyira szeretlek, Sora, hogy az m�r eg�szen hihetetlen! Rajong�sig im�dlak. - majd m�g jobban elmosolyodott. - �s �r�lten v�gyom r�d.” Hirtelen meg�rezte, hogy nincs egyed�l. Ahogy oldalra pillantott, az egyik szob�b�l Reeve t�molygott el�. �lmos szemeit d�rzs�lve l�pett oda apj�hoz. A kis herceg m�r h�rom �ves volt. �s egyre jobban hasonl�tott Leonra. A herceg lehajolt, majd felemelte a kisfi�t, aki k�szs�gesen �lelte �t apja nyak�t �s hozz� b�jt.

- Apa, anya mi�rt kiab�l? - vetette r� �rtatlan pillant�s�t.

- Most fog megsz�letni a kistestv�red, Reeve - magyar�zta Leon mosolyogva.

- T�nyleg? - majd �sszeszor�totta a kis sz�j�t, �s nagy szemekkel n�zett. - �s ez f�j any�nak?

- Kicsit igen, fiam - v�laszolt Leon �s �jra elkomorodott. - De mivel �desany�d hihetetlen�l er�s n�, nem lesz semmi baj.

- Igen, a mama nagyon er�s. �s a legszebb a vil�gon – jegyezte meg Reeve gyermeki �br�ndoz�ssal.

- Igen. A legszebb a vil�gon - �rtett egyet a fi�val Leon, s a felkel� napot kezdt�k figyelni.

Ek�zben a herceg szob�j�ban Sora zih�lva vette a leveg�t. M�r �r�k �ta tartott a vaj�d�sa, de a f�jdalom egyre csak er�s�d�tt. Ez�rt nem akarta, hogy Leon bent maradjon. �gy is sz�rny� lehetett a f�rfinak odakint hallva a kiab�l�sait, nem hogy m�g ott �lj�n mellette. Sora �jabb f�jdalmat �rzett, mire felki�ltott. K�nnyek sz�ktek a szem�be. Csokol�d� sz�n� szemeit a hajnali f�nyre ford�totta. Egy n�v k�szott be f�jdalommal telt gondolatai k�zz�: Leon. Minden boldogs�ga, �lvezete bel�le �radt. Mindent jelentett neki. N�lk�le nem volt k�k az �g, n�lk�le nem volt meleg a nap, �s n�lk�le nem volt �ze semminek. Csak az�rt mondott h�l�t az �gnek, mert megkapta �t. Teljesen az �v� volt. A herceg pedig nagy v�ltoz�sokon ment kereszt�l az � karjai k�z�tt. Kimutatta, hogy mennyire szereti, s�t. Rajong�sig im�dta, de egyetlen f�rfit sem engedett a k�zel�be, akinek nem volt feles�ge, vagy legal�bb menyasszonya. Err�l az �r�lt f�lt�kenys�gr�l, soha nem tudott teljesen lemondani. Sora er�tlen�l felnevetett, mire a m�sik h�rom l�ny felkapta a fej�t, �s �rtetlen�l n�ztek a hercegn�re. Sora kedvesen elmosolyodott, �s megsimogatta a has�t. Hamarosan v�ge. M�r �rezte. Csak m�g az utols� perceket kell kib�rnia �s v�ge. Sophie r�mosolygott �s megszor�totta a kez�t.

- Ne agg�dj, Sora! M�r csak n�h�ny perc �s t�l vagy rajta - mondta a l�ny kellemesen megnyugtat� hangj�n. - Hamarosan a karodban tarthatod a kisbab�dat. Meg fogja �rni, hidd el!

- Tudom - mosolygott fel a hercegn� a s�gorn�j�re. - Rendben leszek.

- Eml�kszem, amikor Reeve sz�letett, vele nagyobb f�jdalmaid voltak – mondta Layla.

- Igen, de az m�s helyzet volt. Az orvosok azt mondt�l, Sor�nak nem lehetnek gyermekei. T�vedtek. R�ad�sul egy igazi �r�k�st kem�nyf�b�l faragtak – mosolygott r� Julieta. – �gy l�tszik Blackheath herceg�nek minden �haj�t val�ra v�ltja az �g.

- �s ez mindig is �gy lesz. Leon Oswald, Blackheath �t�dik hercege veszedelmes – mosolyodott el Sophie, majd s�gorn�j�re pillantott. – Nem igaz, Sora? �s minden apr� f�jdalmat meg�r az, amit a v�g�n kapni fogsz.

Sora b�lintott. Majd m�ly leveg�t vett, �s felk�sz�lt az utols� menetre. Sophienak igaza volt. B�ven meg fogja �rni a gyermek ezt az �ldozatot. B�ven meg fogja �rni, mert Leon gyermeke. Azonban tudta, hogy mindent�l f�ggetlen�l er�snek kell maradnia. Nem akarta a f�rj�t m�g egyszer szenvedni l�tni. Soha t�bb�… Er�sen megszor�totta Sophie kez�t, aki b�ztat�an mosolygott r�. A teste m�r a ver�t�kben �szott. Haja zil�ltan omlott le m�g�tte. F�radt volt, de �ssze kellett szednie az utols� erej�t is. Layla figyelmeztette, hogy k�sz�lj�n, mire �les f�jdalom has�tott bele. F�jdalmasan felord�tott, mik�zben h�travetette a fej�t. Azt hitte, a k�n m�r sosem fog elm�lni. H�velye ritmikusan h�z�dott �ssze, majd a f�jdalom enyh�lni kezdett. M�r csak kiss� k�nyelmetlen �rz�se volt. Lehunyta a szemeit, majd m�g egy utols� ki�lt�s hagyta el az ajkait, m�g egy utols� nyom�s, �s v�ge volt. Hangos gyermeks�r�s k�sz�nt�tte a hajnal els� �r�j�t. Sora f�radtan pihegett. Izzadt volt, �s zil�lt, de m�g �gy is olyan boldognak �rezte mag�t, hogy igaz�n belef�rt. F�radt volt, kimer�lt. De a f�jdalma elm�lt. �m ebben a pillanatban igencsak er�tlennek �s kiszolg�ltatottnak �rezte mag�t. Layla felvette a bab�t, majd r�mosolygott, �s elvitte megtiszt�tani. A m�sik k�t l�nynak is boldog mosoly ter�lt el az ajkain. Majd Julieta is le�lt az eddigi seg�dkez�st�l f�radtan.

- Ha a sz�l�s ilyen f�jdalmakkal j�r, �n nem fogok gyereket sz�lni - mondta hal�losan komolyan.

- �n viszont alig v�rom m�r, hogy Brandonnal �sszeh�zasodjunk �s nek�nk is sz�lessen egy kisbab�nk. – csillant fel Sophie szeme, mik�zben �br�ndosan elmosolyodott – El sem hiszem, hogy m�r csak egy h�nap van h�tra.

- Ugyan m�r Julieta, n�zd meg Sophie lelkesed�s�t – pillantott s�gorn�j�re gyeng�den. - Mikor a karodban tarthatod a saj�t gyermekedet - azt a gyermeket, aki att�l a f�rfit�l van, akit mindenn�l jobban szeretsz-, az k�rp�tolni fog minden�rt - mondta Sora f�radtan mosolyogva. - Layla! Mi lett?

- T�relem, Sora! - mosolygott a sz�kes�g, majd v�g�l megfordult a karjaiban egy puha, feh�r takar�ba bugyol�lt bab�val. - Tess�k - adta �t. - B�tor vagy Sora, �s er�sebb, mint b�rmelyik n� - majd, amikor unokatestv�re kedvesen r�mosolygott zavartan elfordult. - Megyek, sz�lok Leonnak, hogy bej�het, mert m�g �rkot tapos nek�nk - erre mind a h�rom l�ny felnevetett. - Leon? - k�rdezte Layla, amikor kil�pett.

- Elszaladt - vont v�llat Alex �s kedves�hez s�t�lt. - Fene se tudja. Nem b�rta hallgatni Sora ki�lt�sait. Sz�val, mi lett? - k�rdezte izgatottan. Erre Layla hangosan felkacagott, majd el�gedett pillant�st v�ltott szerelm�vel.

Leon m�g visszafektette Reevet, hisz alig kelt fel a nap. A kisfi�nak m�g aludnia kellett. K�zben Sora ki�lt�sai is abbamaradtak. �s ahogy ezek megsz�ntek, a herceg felszaladt a szob�j�ba. Az ajt� el� �rve, m�r mindenki ott �llt. Ahogy megl�tt�k a f�rfit, hatalmas mosoly ter�lt el az arcukon. Ahogy Leon bel�pett h�v�s szell� lebbentette meg a haj�t. A tenger illata j�rta �t a szob�t. A nap f�nye melegen mosolygott r�juk. Tekintete az �gyra t�ved. Sora a h�t�t a p�rn�knak t�masztotta, mik�zben egy feh�r csomagot tartott a karjaiban, s olyan gyeng�den mosolygott, ahogy csak Leon l�tta. A f�rfi nagyot nyelt. Ez a jelenet teljesen meghatotta. �t… A veszedelmes herceget. De nem tehetett r�la, im�dta Sor�t. A hercegn� lassan felemelte a fej�t �s r�n�zett. A csokol�d� szemp�rban t�ncot j�rtak a nap f�nyei ezernyi gy�m�ntszikr�t csillogtatva meg. A herceg sz�ve megtelt melegs�ggel… szerelemmel. Soha nem hitte, hogy l�tezhet ekkora boldogs�g. S tess�k, most itt van az � kez�ben. Itt van mellette �r�m�nek f� forr�sa, �s nem is engedi el t�bb�! Sora szerelmes mosolyt k�ld�tt fel�, amit�l a f�rfinak szinte megolvadt a bens�je.

- Ott akarsz �llni, vagy idej�ssz megn�zni a gyerekedet? - vonta fel a hercegn� a szem�ld�k�t.

- Sajn�lom. Azt hiszem, ebben m�g nem vagyok j� - mosolyodott el zavartan a f�rfi, de az�rt odas�t�lt.

- Igencsak j�l csin�lod pedig - mosolygott fel r� a feles�ge. - Nos, Leon?

- J�l vagy, Sora? - k�rdezte, mik�zben le�lt.

- Persze - �s megsimogatta a f�rfi arc�t. - Ne agg�dj. Teljesen term�szetes volt.

- Term�szetes? - h�borodott fel a herceg. - Remek, ha ez a term�szetes, naphosszat ord�thatn�l.

- Leon! - nevetett fel Sora. - Ink�bb n�zd meg a gyereked, ahelyett, hogy veszekszel velem. �s �dv�z�ld a l�nyodat!

- A l�nyomat? - h�ledezett a herceg.

A takar� f�l� hajolt, hogy megn�zhesse a gyermeket. Val�ban, a kisl�ny b�mulatosan sz�p volt. Ak�rcsak az �desanyja. Csakhogy a von�sait lesz�m�tva nem hasonl�tott r�. A haja pont olyan ez�stsz�n� volt, mint az apj�nak. A herceg meghatottan �rintette az ujjait a kisl�ny puha arcocsk�j�hoz. Erre a baba felnyitotta a szemeit �s Leon meglep�d�tt. Soha nem l�tott m�g ilyen sz�p gy�ngyh�zf�ny� tekintetet. A kicsi szemeiben visszat�kr�z�d�tt az, amit sok �ve az anyja szem�ben l�tott. �r�m, boldogs�g, szeretet, �rtatlans�g. �s � gondoskodni fog r�la, hogy a kisl�ny szemeib�l ez ne t�nj�n el. Ahogy gondoskodni fog arr�l is, hogy feles�ge soha t�bb� ne szenvedjen. Belen�zett a mosolyg� csokol�d� szemekbe, �s el�nt�tte a szerelem. Odahajolt �s megcs�kolta feles�ge �rz�ki �v� ajkait. Ez�ttal azonban nem moh�n, k�vetel�z�en vagy szenved�lyesen. Hanem l�gyan, a legm�lyebb, legt�zesebb szerelemmel, amir�l nem hitte, hogy l�tezik. Sora pedig boldogan viszonozta. �m l�tni akarta a tekintet�t. Ahogy sejtette; f�rje szeme is gy�ngyh�zf�ny�v� szel�d�lt, s pont olyan volt, ak�rcsak a l�ny��. A hercegn� elmosolyodott, �s egy puszit nyomott a megszel�d�lt herceg arc�ra. � de nem! M�g az � kezei alatt sem mindig fek�dt el szel�den. Nem. Leon Oswald m�g mindig a veszedelmes herceg volt. Egy nagymacska, mindenki felett �ll�. De m�r szerelmes. �s ennek a hercegnek a sz�v�t, m�r egy hozz� fel�r� hercegn� kapta meg. Hirtelen kiv�g�dott az ajt� �s Reeve szaladt be, majd az apja �l�be pattant �s az anyj�ra n�zett.

- Mama, j�l vagy? - k�rdezte �rtatlanul.

- Persze, �desem - mosolygott a fi�ra a hercegn�. - Minden rendben van.

- T�ged nem visszadugtalak az �gyba, Reeve Oswald? - vonta fel a szem�ld�k�t sz�rakozva Leon.

- De l�tni akartam a h�gomat - v�gott egy fintort a fi�, �s a herceg felismerte azt a dacos tekintetet.

- Honnan tudod, hogy l�ny? - n�zett r� �rtetlen�l a f�rfi.

- Mert tudom - mondta dacosan Reeve.

- Aha - mosolygott �v�dve a herceg.

- Leon! - figyelmeztette Sora. - Hagyd ezt! Nos Reeve, mi legyen a neve?

- Hm… - szor�totta �ssze egy pillanatra a sz�jacsk�j�t a kisfi�, s tekintete meg�llapodott az apj�n. – V�lasszon neki apa!

- R�m h�r�tja - h�ledezett Leon, majd feles�ge tekintet�t l�tva elmosolyodott. - J�l van. L�ssuk csak, sz�ps�gem. Hajnalban sz�lett�l. Egy rem�ny vagy - gondolkozott. - Akkor legyen a neved ez.

- Hajnal? - mosolyodott el Sora.

- Igen - majd �tvette a kisl�nyt. - Nos, mit sz�lsz hozz�, sz�ps�g? - majd amikor a kicsi felnevetett, elmosolyodott. - �dv�zl�m Blackheathben, miss Aurora Alejandra Oswald!

- Aurora Alejandra? - n�zett fel mosolyogva Sora, mik�zben a f�rj�be karolt.

- Bizony, Hajnall�ny, olyan gy�ny�r� vagy, mint a mam�d - figyelte gyeng�d mosollyal az ajkain a kisl�nyt. - Na de most m�r ti ketten - mutatott a k�t gyermek�re - mentek sz�pen aludni. K�sz�nni! - utas�totta Reevet.

- De m�r vil�gos van - ellenkezett a fi�.

- De any�nak pihenni kell. Ahogy Auror�nak is. �s �n sem vagyok elememben - d�rzs�lte meg az �ll�t. - Reeve, addig j�tssz egy kicsit, �s k�s�bb kimegyek hozz�d.

- Akkor �n is veletek alszom – jelentette ki dacosan az ifj� herceg, �s megemelte a fej�t. Sora el�sz�r meglep�d�tt, majd gyeng�den elmosolyodott, �s megsimogatta gyermeke arc�t.

A fi�cska egyre ink�bb hasonl�tott az apj�ra. �s ez olyan boldogs�ggal t�lt�tte el a n�t, amelynek nem tudott nevet adni. M�giscsak val�ra v�lt a k�v�ns�ga; a fia �r�k�lte a f�rje minden tulajdons�g�t. Leon pedig meg�g�rte, hogy hamarosan � is olyan vad�sz lesz a l�nyok k�z�tt, amilyen egykor � maga volt. Reeve nem is figyelve apja tiltakoz�s�ra az �desanyja m�sik oldal�ra m�szott, �s lefek�dt mellette. �rtatlanul, m�gis el�gedetten csillog� szemeit Sor�ra vetette, aki mint �ltal�ban, most sem tudott nemet mondani a fi�nak. A hercegn� fels�hajtott, �s az �gre vetette a pillant�s�t. A gyermek�nek pont ugyan�gy nem tudott ellen�llni, ak�rcsak az apj�nak. Engesztel�en Leonra mosolygott, aki fel�llt Auror�val a karjaiban. Majd Sora lehajolt gyeng�den megpuszilta Reeve arc�t �s gondosan betakarta. Nem telt bele n�h�ny pillanat �s a kis herceg m�r �lomba is mer�lt, �lvezve �desanyja nyugtat� �lel�s�t, gyeng�d szeretet�t. A n� felemelte a fej�t, pillant�sa simogat�n k�szott v�gig a kis testen, ajkai pedig l�gy mosolyra h�z�dtak. A kisfia haj�nak, �s szem�nek b�mulatos �s leny�g�z� sz�ne pont olyan volt, mint az �desapj�nak, gondolta, s lassan a term�szete is teljesen olyann� v�lik majd. Azonban Leon mintha nem tudott volna megv�lni a l�ny�t�l, �gy ringatta, d�delgette a karjaiban, s nej�nek megolvadt a sz�ve a mellkas�ban. Blackheath nagy hercege, elk�peszt�en b�szke volt a fi�ra, im�dta �t, �s diadal t�lt�tte el m�r a sz�let�se pillanat�ban. �m a kis Aurora t�bbet vitt v�ghez n�h�ny r�pke perc alatt, mint m�s. A kisl�ny gyeng�d sz�ps�ge val�ban szel�ds�gre k�sztette az apj�t. Sora pedig mag�ban felnevetett: m�ris az ujja k�r� csavarta az apj�t. �s ki tudja, m�g mennyire fogja, ahogy telik az id�, �s egyre szebb lesz, tudat�ban a hatalm�nak a f�rfiak, �s legink�bb Blackheath �t�dik hercege felett.

- Sz�val te is alszol? - d�lt h�tra Sora.

- Igen, miut�n t�ged elaltatlak - mosolygott r� mik�zben a kicsit a bek�sz�tett b�lcs�be fektette, imm�r alva. Majd m�g egyszer gy�ng�den v�gigsim�totta a puha arcocsk�t, s a kisl�ny �gy b�jt a kez�hez m�g �lm�ban is, mintha vonzotta volna. Mikor Leon megfordult, feles�ge mosolyg� szemei keresztt�z�ben tal�lta mag�t. - Hogy �rzed magad, hercegn�m? - k�rdezte, mik�zben levette mag�r�l a nadr�got is.

- J�l. Nagyon j�l - csukta le k�jes el�gedetts�ggel a szem�t a n�. - Hihetetlen�l boldog vagyok.

- Helyes. Pont ezt szeretn�m - majd felvette a k�k selyem pizsamaals�t. - Nos, mylady most vallom�st teszek - fek�dt el mellette, �s �tkarolta, majd tekintete egy pillanatra az alv� fi�ra siklott.

- Mindj�rt el�julok - mosolygott Sora, mik�zben hozz� b�jt.

- Az a dolgod. Pontosan azt akarom, hogy el�julj - majd megcs�kolta. M�lyen, szenved�lyesen… szerelmesen. - Sora! - majd megv�rta, am�g a n� feln�z r�. - K�sz�n�k mindent. A boldogs�got, amit nekem okozt�l. Annyira szeretlek, hogy az m�r kimondhatatlan. - majd fels�hajtott. - Annyira v�gyom r�d, hogy f�j. Mindenn�l jobban szeretlek. K�sz�n�m a boldogs�got, a k�t gyermeket, �s azt, hogy az eny�m vagy.

- Mindig veled leszek, Leon - mosolygott r� meghatottan Sora. - Nagyon, nagyon szeretlek. Im�dlak. �s k�sz�n�m, hogy nekem adt�l mindent.

Leon megcs�kolta a feles�g�t. Szerette, im�dta �s annyira v�gyott r�. A m�lt hib�i feled�sbe mer�ltek. Nem volt m�r k�zt�k sem k�ts�g, sem bizalmatlans�g. Szerett�k egym�st, tiszta sz�vb�l, teljesen. Leon lassan �tform�lt mindent maga k�r�l, de �szrev�tlen�l � is megv�ltozott. Soha nem fogja megb�nni, hogy akkor a mag��v� tette Sor�t, mert �gy volt es�lye, hogy �r�kre mag�hoz k�sse �t! S b�r �nz� m�don kisaj�t�totta, olyan boldogs�got lelt mellette, amilyet ember m�g nem tapasztalt. Sok n� volt az �let�ben, �m mindegyiknek elfelejtette a nev�t. Csak egyetlen egy �gett szemei el�tt, m�lyen a sz�v�be v�s�dve; Sora. Milyen k�nny� volt �t megszeretni. De mennyire neh�z elfeledni… A f�rfi mellette tudott szenved�lyes, moh� lenni. K�vetel�z�, vagy durva a visszafoghatatlan v�gy miatt. De tudott gyeng�d, szeret� lenni. Minden �rz�s�t beleadva. Vit�ztak, veszekedtek, gy�l�lk�dtek. Szeretkeztek, s hitetlen�l szerettek. Megkapott mindent t�le. S l�m csak, k�t gyerek�k sz�letett, holott azt mondt�k, nem lehet. De Blackheath herceg�nek m�g az istenek sem parancsolhatnak, ha arr�l az emberr�l van sz�, akit mindenn�l jobban szeretett. Sora csal�dot teremtett neki, s kir�ngatta a b�szke mag�nyb�l. Neki adta minden�t, � pedig legal�bb ilyen �rt�k� aj�nd�kkal jutalmazta; neki adta a sz�v�t, s az �let�t. Csak neki…

Ezersz�n t�zij�t�k robbant fel. S a Hold ez�st�sen f�nyl� ragyog�s�ban k�t �rny�k �sszeolvadt, �r�kk�. Leon ac�lsz�rk�v� v�l� tekintettel n�zte feles�ge csokol�d� sz�n� szemeit, �s tudta; ezzel a szemp�rral akar meghalni is. „- Te vagy sz�momra minden… Soha nem tudok h�l�t adni az �gnek, hogy az eny�m lett�l. A v�gy t�ze, ami bennem tombolt, szerelemm� n�tte ki mag�t. Olyan szerelemm�, melyben nem hittem, am�g t�ged nem ismertelek. Te vagy a f�nyem, az �ltet� leveg�m… n�lk�led megfulladn�k. Gy�zt�l ellenem, a szerelmed l�ncokra vert, de ezt a bilincset �nk�nt v�llaltam, s nem is akarom levetni. Te vagy az egyetlen, szerelmem, aki t�rdre tudta k�nyszer�teni Blackheath �t�dik herceg�t. �s �n h�l�s vagyok �rte!” Majd lassan lehunyta a szemeit, s feles�g�vel egy�tt rep�lt az �gi csillagok k�z�tt.

Leon Oswald megad�an fek�dt feles�ge karjai k�z�tt. Csakhogy nem lett � szel�d. Nem volt r� sz�ks�g. Ugyanis megtal�lta �lete p�rj�t, az egyetlen n�t, aki el tudta hallgattatni, �s k�pes volt l�ngra lobbantani a sz�v�t. Maga mell� emelte a hercegn�j�t, aki legal�bb olyan veszedelmes volt, mint � maga. Leon pedig maradt az, akinek sz�letett: egy hal�losan �rz�ki f�rfi, aki�rt meghalni is �rdemes…

V�ge