Hamarosan meghallották a csendes muzsikaszót, ami partin összegyűlt nemesek szórakoztatására szólt. Sora szíve egy pillanat alatt a torkába ugrott, s ezért felnézett a férjére. Leon veszélyesen nyugodt ábrázattal, határozottan lépkedett előre. Újra olyan vad és zabolátlan volt, mint annak idején. S bosszúja éles kardként fog hasítani ellenségei között, és biztos, hogy ezúttal ők lesznek a vesztesek.

A hercegnő elmosolyodott, majd dacosan felemelte a fejét, ahogy megpillantotta a népes társaságot. A méregdrága parfümök illata máris elérte, s szokás szerint most is kicsit irritálta. Azonban valamiért nyugodt is lett tőle. Hisz csak egy rakás sznob nemessel kell megbirkózniuk, na meg a két gazemberrel. És ki ne felejtsük a sorból, miss May Wongot, tette hozzá gúnyolódva, amikor már távolról megpillantotta a lányt. Felvonta a szemöldökét, s gonoszan elmosolyodott. Leon halkan felnevetett, ahogy meglátta ki felé irányul felesége gúnyolódása. May nem hazudtolta meg magát; az élénk lila ruha kifejezetten jól állt neki, s férfiszemnek nagyon csábító hatást mutatott. Te jó ég, mit fog szólni, ha meglátja őket! Leon elmosolyodott, majd amikor megálltak a pázsit szélén, tekintete acélossá sötétült, fejét büszkén emelte fel, ajkain pedig sötét mosoly játszott. Sora elégedetten elmosolyodott; a férje valóban ördögi képet festett magáról.

Hirtelen a zene abbamaradt, s a társaság értetlenkedve fordult a zenekar felé, aminek tagjai döbbent tekintettel és halálra vált arccal figyeltek egy irányba. Néhány pillanat múlva már minden szempár a pázsit szélén álló büszke párt nézte. Leon elégedett félmosolyt engedett el. Megint sikerült nagy port kavarnia. Ahogy elnézte a nemesek sápadt arcát, mind azt hitte, hogy ők ketten csak kísértetek. Azonban mégis ebből a tömegből is kivált három arc, akik sokkal döbbentebbek voltak, mint a többiek. Travis Carlen, Dante Wexford és May Wong egymás mellett állt, s holtra vált arccal figyelték, ahogy a herceg után a hercegnő is veszélyes mosolyra húzza az ajkait. Bár a páros nagyon élvezte a helyzetet, mégsem volt szándékukban egész végig ott állni egy helyben, ezért először ők mozdultak. Leon elegánsan, s könnyedén meghajolt a király és a királynő felé. Akkorra már mindenki fellélegzett csak a hármas nem. A nemesek egyszerre rohamozták meg őket, szinte elszakítva egymástól. Azonban a herceg erősen szorította magához feleségét, miközben türelmesen válaszolgattak a kérdésekre. És végre úgy nagyjából fél óra múlva már odáig is eljuthattak, hogy Sora leült Layla mellé az egyik szófára, Leon pedig Alexanderrel egy csoport üzletemberhez csatlakozott. A hercegnő cinkosan unokatestvérére mosolygott, majd az egyik sarokba húzódott hármas felé nézett.

- Mit gondolsz, Layla, elég hatásos lesz? – suttogta rokonának.

- Ne is mond, Sora. – kacagott fel halkan Layla. – De nem csak nekik. – majd felemelkedett, amikor több nemes rangú hölgy ült hozzájuk. Sora csak könnyedén bólintott a hölgyeknek, akik mind széles mosollyal fogadták a visszatértét.

- Kedvesem, ugye nem maradt ön számára maradandó sérülés a baleset után? – kérdezte az egyik kedves, idősödő hölgy.

- Nem, mylady. Köszönöm kérdését, maradéktalanul meggyógyultam. – mosolygott az asszonyra Sora, majd unokatestvérére nézett. – Hadd, mutassam be önöknek az unokatestvéremet, miss Layla Hamiltont.

- Layla Hamilton? – gondolkodott el egy pillanatra egy másik lady. – Nem ön dolgozott London legnevesebb bordélyházában?

- Nem téved, lady Alisia. – bólintott elnéző mosollyal Sora. – Layla szülei meghaltak, és sajnos csak adósságot hagytak hátra maguk után. Így az unokatestvéremnek munkát kellett vállalnia. És mivel máshol nők nem nagyon dolgozhatnak, ő szolgálta fel az italokat és megmasszírozott néhány úri embert.

- Csak ennyi? – lepődött meg lady Alisia. – Ezt nehéz elhinni, méltóságos asszonyom, főleg hogy egy bordélyházról van szó.

- Higgye el lady Alisia, csak erről van szó. Ugyanis magam is jártam bent ebben a híres bordélyházban. Kezeskedhetem azért, hogy az unokanővérem teljesen távol tartotta magát éjszaka a különböző termektől – majd egy pillanatra elhallgatott. – Vagy netán kifogásolható, ha egy nő tisztességes munkát keres magának, miután a szülei csak adósságot hagynak rá?

- Természetesen nem, kegyelmes asszonyom – válaszolt az előzőleg megszólalt idős hölgy. Sora pedig elégedetten pillantott Alexanderre, aki hálásan bólintott felé.

- Bocsássanak meg, méltóságos asszonyom, ugye csatlakozhatom önökhöz? – hallotta a hercegnő maga mögül a negédes hangot. Ahogy felnézett, pillantása azonnal találkozott May Wong sötétkék szemeivel. Majd látta, ahogy Leon gyanakodva felé fordul.

- Természetesen, miss Wong – adott engedélyt Sora, miközben rá sem nézett a lányra. Helyette cinkosan összemosolyogtak Laylával.

- Képzeljék csak, a leányom a múlt héten egészséges fiúgyermeknek adott életet – áradozott az egyik idős asszony, őszintén csillogó szemekkel. – Gyönyörű kisfiú és az apja majd’ kicsattan a büszkeségtől – Erre a mondatra Sora ábrándozva elmosolyodott, ami nem kerülte el a férje tekintetét. Aggódott azért, hogy újabb sebeket szakítanak fel a lányban. Oda akart menni hozzá, azonban ő csak megrázta a fejét. De a következő mondat elvette a kedvét a mosolygástól.

- Na és mondja csak, méltóságos asszonyom, ön mikor ajándékozza meg a férjét örökössel? – kérdezte May, miközben gúnyolódva előre hajolt. Mintha csak tudta volna, mit mondott az orvos a hercegnőnek.

Hirtelen megfagyott a levegő az emberek között. Mindenki a két nő felé kapta a fejét, s érdeklődve várták, miként vág vissza a hercegnő egy ilyen nyílt sértésre. Leon tekintete megkeményedett, s a harag fehér villámokként hasított keresztül a már viharszürke szemekben. Kezei ökölbe szorultak. Ha tudta volna, hogy May ilyen kérdést fog intézni a feleségéhez, nem hagyta volna egyedül! Tett feléjük egy lépést és próbálta leküzdeni a bensőjében tomboló haragot, ami úgy nyelt el minden józan gondolatot, mint a sötéten és halálosan tajtékzó tenger. Agyát azonnal elködösítette az indulat, főleg akkor, amikor ránézett a sarokban iszogató két árulóra. Dante és Travis is vigyorogva várta a végkifejletet. Leon pedig gondolkodás nélkül indult volna meg a felesége felé, hogy alaposan helyre tegye Mayt. Őt bezzeg szívesen megütötte volna, büszkeség ide vagy oda. Senki nem engedethette meg magának, hogy fájdalmat okozzon az ő feleségének, senki… És akkor jön ez a nő, és ilyet mer kérdezni, amikor a neje alig két hónap alatt tudott csak meggyógyulni. Azonban mielőtt odaért volna, Alexander megfogta a karját, s mosolyogva megrázta a fejét. A herceg indulattól ködös tudata egy pillanat alatt kitisztult látva unokafivére jókedvét. Figyelmét újra a felesége felé fordította, s meglepetten nézte, hogy nem lát a tekintetében keserűséget. Valami mélyen felszikrázott olyan éles csillogással, akár a gyémánt.

Sora lassú, veszélyes mosolyra húzta az ajkait, s úgy nézett Mayre, aki láthatólag már nem volt olyan magabiztos. A hercegnő sötét tekintete, s veszedelmes mosolya éppen olyan volt, mint amilyet már a férjétől megszoktak. Majd nyugodt, de sokat sejtető hangon válaszolt a lánynak:

- Úgy nagyjából hét hónap múlva, miss Wong.