Sora nagyon remélte nem fog Kennel találkozni. Igaz nem mutatta ki hogy félt, de egy jó ideig nem akar a fiúval találkozni, beszélni meg pláne. De Leon teljesen elvonta a figyelmét Kenről, és ami tegnap történt. Nagyon jól szórakoztak az edzésen, sokat nevettek és hülyéskedtek. Ez ellen senkinek sem volt kifogása, mert tudták, hogy szeretik egymást és bíztak abban, hogy a műsor is jó lesz.
Kivéve egy valakit, Mao irigykedve figyelte a párost. Ez a sok vihogás, nevetgélés az agyára ment. Egyre jobban idegesítette. Maot igazán nem Leon zavarta, vagy az, hogy állandóan bohóckodik, hanem inkább Sora. Ahhoz képest, hogy ő volt a példaképe nem nagyon kedvelte. És ezt csak fokozta, hogy Leonnal is összejött, azzal a személlyel, akit ő mindennél jobban szeret. Ezt senki se tudja, de azért jött ide a színpadhoz, hogy Leonnal legyen. Az, hogy ők ketten összejöttek nem volt jó kezdet a barátságukat illetően.
Sora és Leon a saját számukat gyakorolták ahol Leon fogja Sorát, nehogy leessen. Miközben így hintáztak, Leon egyfolytában grimaszokat vágott és vicceket mesélt Sorának. Aki ezen nagyon jókat nevetett. Leon szerette mikor Sora nevet, főleg mikor ilyen felszabadultan. Elengedte a trapézt majd egyszerre zuhanni kezdtek. Sora kicsit meglepődött, és mikor leértek a hálóra Leon fölé kerekedett.
- Úgy látom, én győztem! – jelentette ki Sora, mikor kettőt-hármat gurultak a hálón. Egy önelégült vigyor kerekedett ajkain.
- Csak szerencséd volt, hagytam magam had élvezd ki a helyzetet – hazudta Leon. De ő is mosolygott.
- Persze-persze – bólogatott Sora, majd megcsókolta Leont.
- Hmm, legközelebb is hagyom, hogy győzz, ha ez lesz a jutalmam – mondta a csók után Leon.
- Ha ezt akarod! – mondta Sora majd újra megcsókolta. Ám ezt a csókot idő előtt befejezték.
- Mit képzeltek hol vagytok? – kiabált rájuk Mao. – Ez egy gyakorlóterem nem randi helyszín. Mi gyakorolni szeretnénk, de ez nem megy, ha folyton a te vihogásodat kell hallgatni. – nézett Sorára őrült dühvel a szemében. Ekkor Sora lejött a hálóról és odasétált Maohoz.
- Mit képzelsz magadról? – Soránál betelt a pohár. Még eltűrte, hogy a meghallgatáson úgy viselkedett vele, de ez már sok volt. – Nem beszélhetsz velünk így, ha jól tudom te kezdő vagy. Akkor meg ne szólj bele, hogy mi, akik már több éve itt vagyunk, mit csinálunk.
- Sorának teljesen igaza van, ez már sok lesz Mao... – mondta Leon.
- Hah, - húzta ki magát a lány és karba tette kezét. – én legalább úgy kerültem be, hogy látták mit tudok, nem szerencsével. – mondta Sorának.
- Az már kicsit sem érdekel, mit mondasz te a múltról, vagy arról, hogy én hogy kerültem be, de az hogy még azt is megmondod, mit csináljak az edzésen az már mindenen túl tesz! – Sora mély levegőt vett, megpróbált kicsit lehiggadni.
- Azért mert megcsináltad az Angyalok táncát még nem leszel tökéletes, attól, hogy az meg van gyakorolnod kell a többi előadásra – sziszegett Mao a fogai között.
Soránál kiborult a pohár. Egy akkora pofont lekevert a lánynak, hogy az majdnem elesett. Sora kifújta a levegőt, ekkor odalépett mellé Leon.
- Ez szép volt – kiáltotta oda May, aki a többiekkel nézte a történteket..
- Ez már igaz, de szerintem ez egy kicsit túlzás volt – mondta Leon.
- Szerintem, pedig nagyon is megérdemelte – mondta Sora dühösen és Maora nézet. Leon még közelebb ment Sorához átkarolta a vállát, erre Mao arcán gúnyos mosoly jelent meg.
- Nem hittem, hogy a Halálisten gyenge, beképzelt csitriket pátyolgat! – mondta Mao.
Leont is kezdte dühíteni a lány. Az hogy őt kritizálta azt még elfogatta volna, de még Sorával is szórakozik! Fenyegetően elindult a lány felé.
- Hogy képzeled, hogy ilyeneket mondasz Sorára? Ha azt nem tartod tiszteletben, hogy ő a sztár akkor csak azt, hogy ő idősebb, mint te… - Sora megfogta Leon kezét és visszatartotta a fiút.
- Hagyd Leon, nem éri meg. Megkapta, amit megérdemel, ezek után azt gondol, amit akar. Gyere. – húzta magával Leont.
- Remélem, ezek után megnyugszol – szólt vissza Maonak Sora.
- Úgy se tettél volna semmi, gyáva vagy Leon. – mondta miután páros eltávolodott. „ Meglátjuk, hogy Kalos mit fog ehhez szólni…” kárörvendett magában Mao. És elindult Kalos irodájába. Mikor odaért bekopogott, megvárta, míg a főnök kiszólni neki majd benyitott.
- Jó napot Főnök! – köszönt Mao és felvette az álarcát.
- Mao – biccentett Kalos. – Mért jöttél?
Mao nagyon jól tudta álcázni a vidámságát.
- Sora, megpofozott – annyira jól játszotta szerepét, hogy már könnyek gyűltek a szemében. – Elszórakoztunk a lányokkal, nevettünk, beszélgettünk és ez nem tetszett neki.
- Ezt alig ha tudom elhinni Soráról. – mondta Kalos. – Sora mindig is szerette a vidámságot, akkor mért lenne azzal baja, hogy jól szórakoztok? – tette fel a nagy kérdést.
Mao ettől félt, hogy Kalos nem hisz neki.
- Pedig így van, talán az nem tetszett neki, hogy a lányok többet vannak velem, mint vele. – hazudta Mao. – Én először nem értettem mi baja. Majd természetesen visszavágtam. Azt mondta, hogy csak egy nagyszájú lány vagyok, és, hogy ő itt a sztár és nekem ezt el kell fogadnom és tisztelnem kell őt. – Kalos meglepődve figyelte a lányt. Mao a legjobb formáját vetette be. – Én itt visszaszóltam, hogy mert megcsinálta az Angyalok táncát attól még nem lesz tökéletes. És erre megpofozott. Én nem akartam rosszat, főnök, csak beszélgettünk a lányokkal. – Mao sírt.- Ez nekem nagyon rosszul esett, Sora a példaképem azt hittem jó barátok leszünk, de ő ezt nem akarja, annyira fáj. Nagyon szomorú vagyok. – A lány már annyira jól csinálta szerepét, hogy már sajnálni lehetett. Kalos is ezt csinálta.
- Ez felháborító, és Leon nem csinált semmit ez ellen? – kérdezte Kalos majd átnyújtott Maonak egy zsebkendőt.
- Ő csak állt és nézett, és a végén még Sorat védte. – magyarázta a lány és kifújta orrát. – A végén ezt hittem ő is ad nekem egyet, de Sora sokkal kegyetlenebb volt. – Na, most véged van Sora, gondolta Mao.
- Azonnal intézkedek! – mondta Kalos és felvette a telefont.
- Jaj, csak ne küld el! Azt hinném ez miattam van. – könyörgött Mao.
- Ez már az én dolgom. – a telefon másik végén Sarah szólalt meg.
- Igen? – kérdezte az asszony.
- Sarah, azonnal küld fel az irodámba Sorat és Leont. Most azonnal küld ide őket.
- Valami baj van? – kérdezte Sarah.
- Ne kérdezősködj, csak küld ide őket. – emelte kicsit fel a hangját Kalos.
- Renden, máris küldöm őket. – mondta Sarah és letette a telefont.
Ez az, most megkapod, te csitri, kacagott magában Mao.
- Jaj, Kalos, ezt igazán nem kéne! Én…
- Ne mondj semmit, megkapják, amit megérdemelnek. – mondta Kalos, hangja nyugtató volt, tényleg elhitte Maonak, hogy azt tette vele Sora.
Eközben a szálláson:
Sarah nagyon csörtetéssel jön a lépcsőn, bekopogott Sorahoz, de nem várta meg míg a lány ajtót nyit, beengedte magát.
- Sora, Kalos azt akarja, hogy azonnal menjetek az irodájába, valami sürgős dologról akar veletek beszélni. – mond Sarah mikor meglátta a párt.
- Szia – köszönt Sora. – Rendben azonnal megyünk. – bólintott Sora. Közben Sarah eltűnt.
- Kíváncsi vagyok mért hív ilyen sürgősen… - nézett Sora Leonra.
- Ugye nem arra gondolsz, amire én gondolok? – kérdezte Leon.
- Kinézem belőle. – mondta Sora.
- Siessünk! – adta ki a parancsot Leon.
Pár perc múlva már az iroda előtt álltak. Leon bíztatóan megfogta Sora kezét mikor a lány kopogott. Mikor meghallották Kalos hideg, kicsit ideges hangját bementek.
- Jó napot főnök! – mondta kedvesen Sora, majd Maora nézett. Neki nem köszönt, de a lány sem. Sora látta, hogy kicsit piros a szeme, ez arra utal, hogy sírt.
- Szia Kalos. – köszönt Leon is.
- Sziasztok – mondta fagyosan Kalos.
- Mért kellet ilyen sürgősen ide jönnünk? – kérdezte közömbösen Leon.
- Hallottam egy kis gond volt ma edzésen. – nézett Maora aki újra felvette az ártatlan kislány szerepét.
- Mi csak… - kezdett bele Sora.
- Nem kell a duma, Sora. Mao részletesen beszámolt nekem. – Kalos hangja egyre idegesebb lett. – Mért bántott téged, az, hogy Mao elszórakozott a lányokkal? – kérdezte.
- Engem nem zavart. Vagy is nem volt mi zavarjon. Ő neki nem tetszett az, hogy mi voltunk el Leonnal. A gyakorlás közepette, odakiáltott, hogy mit képzelünk magunkról. – mondta Sora immár az igaz történetet.
- Ez nem is igaz. Te voltál felháborodva. Te pofoztál meg – nyöszörgött a sírás határán Mao.
- Még jó, hiszen olyanokat mondtál, amik túlmentek minden határon. – háborodott fel Sora. – Kalos nem hihetsz neki!!! Ő kezdte az egészet.
- Ugyan mi oka lett volna rá? – kérdezte Kalos.
- Nem tudom, de nagyon nem tetszett neki, hogy el voltunk Leonnal.
- Ez így van – szólt közbe Leon. – Sora mond igazat. – Leon is kicsit dühös, volt. – Te jobban hiszel ennek a lánynak mint Soranak, annak a lánynak aki fényt hozott erre a színpadra? – kérdezett most Leon.
- Nem tudom kinek higgyek. De ha Mao mond igazat, és ő volt itt a gondokkal, neki hiszek. – mondta Kalos. – Sora, mert így viselkedtél egy újonccal, ezért egy hosszú szabadságra küldelek a Kaleido Színpadtól. Még ma pakolj össze és menj haza! – mondta Kalos.
- Mi? – Sora hirtelen nem kapott levegőt, nem tudta megemészteni, hogy elküldik.
- De ez nem így volt! Ezt nem teheted! Az istenért Kalos, nem veszed észre, hogy ez a kis kurva, csak kitalálta, és maga oldalára fordította a történteket? – csapott Leon az asztalra.
- Ha ezt így folytatod, te is mehetsz vele – kiáltotta Kalos.
- Te… - fordult Leon Mao felé, de Sora megakadályozta, hogy odamenjen.
- Gyere Leon, itt már nincs mit tenni. Hagyjuk. Nem akarom, hogy te is úgy végezd mint és. – mondta Sora és mikor meglátta Leon szemében, hogy a fiú kicsit lenyugodott Kaloshoz fordult. – Még ma elhagyom a színpadot. –jelentette ki.
Mao egyre nagyobb mosollyal a száján figyelte az eseményeket. Minden egyre jobb volt. Már azt sem bánta, hogy el kellet játszania magát, ez mindent kárpótolt neki.
- Reméltem is. Mehettek. – mondta Kalos.
- Gyere Leon. – mondta a fiúnak majd kiléptek az ajtón.
Mikor kicsit távolabb voltak Kalos irodájától Leon felháborodottan karolta át Sora vállát. A lányom látszott, hogy az eset nagyon sokkolta.
- Ez a Mao! – mondta Leon. – Legszívesebben most én pofoztam volna fel. – simogatta meg Sora arcát. – Jól vagy kicsim? – kérdezte.
- Egy kicsit sokkolt ez a dolog. Nagyon fog hiányozni mindenki és a színpad! – Sora már majdnem sírt, de nem engedett a kísértésnek és visszafojtotta. – Nem akarok így hazamenni.
- Nem mész haza. Itt maradsz velem. – mondta Leon. – Elviszlek az én házamba és ott lehetsz a meddig csak akarsz. – szorította még jobban magához Sorat.
- Nem akarok kényelmetlenséget okozni. – mondta Sora, bár az ajánlat nagyon jól esett neki.
- Ugyan ne bolondozz. Jössz, akár tetszik akár nem. – mondta Leon majd szépen leballagtak a szállásig. Közben találkoztak pár emberrel és elmondták nekik mi történt. Senki sem értett egyet a döntéssel. Sarah is kérdezősködött, és ő is megtudta. Először nem hitte el, de utána kénytelen volt. Sora összepakolt és délután 3 órakor elhagyta a Kaleido Színpadot.