Cs�ndes motoszk�l�s, g�pek pittyeg�se, az orvosok halk susmotol�sa, az inf�zi� csepeg�se.

Leon bent �lt az egyik sarokban, �s figyelte, mit csin�lnak az orvosok. K�t�ztek, vizsg�ltak, pulzust n�ztek... Nem t�r�dtek sokat a sarokban �l�vel, csak a n�v�rke pr�b�lkozott egyszer – k�tszer szemezni vele. �m � csak egyetlen szem�lyre, egyetlen dologra tudott figyelni... Lelk�t s�lyos �rz�sek nyomt�k, melyekt�l k�nytelen volt hangosan fels�hajtani. V�gigj�rtatta a frissen k�t�z�tt szem�lyen tekintet�t. Sora bep�ly�lt fej�t, l�b�t l�tva, �s az inf�zi�t eln�zve b�ntudatot �rzett. Ha nem fekszik le... Ha nem csalja meg Sor�t, most otthon t�k�letesen ellenn�nek. De nem... Ehelyett � mindent elront. Mikor v�gre elsimultak a gondok... �jabb r�ncok keletkeznek. M�lyebbek, s�lyosabbak, nehezen lehet �ket elviselni. Ezt a szab�lyt senki nem tudja kij�tszani. Ez maga az �let t�rv�nye. Tudta ezt Leon is, m�gis nagy nehezen fogadta el. Tenyereibe temette az arc�t, �s g�rcs�sen szor�totta a sz�rke tincseket, melyek l�gyan folytak ki ujjai k�z�l. Mag�ba, a gondolataiba fordult, csak n�ha – n�ha kapott el sz�foszl�nyokat...

�letben marad... Maradand� nyomot hagy... �t kell k�tni... Injekci�s kezel�sek... Sokk... K�ma... Ha egyszer fel�bred...

Ha egyszer fel�bred... - visszhangzott Leon fej�be. Rezegni kezdett a zseb�ben a telefon, mire kom�tosan fel�llt, �s kis�t�lt a folyos�ra. Az emberek t�voli besz�d�nek z�mm�g�se, a n�v�rek vid�m csacsog�sa, �s a f�mkocsik m�anyag kerekeinek nyikorg�sa t�rte csak meg a halotti cs�ndet. El�kapja zseb�b�l a kis k�sz�l�ket. A k�perny�n egy n�v villog; Mia.

- Mondjad! - sz�l bele. V�gighallgatja a m�sik monol�gj�t, majd megnyugtatja, nincsen semmi baj. K�zben szorosan lapult a kr�msz�n� falhoz, �s figyeli az el�tte elhalad� siet�s orvost, a mellette rohan� seg�deket, kiknek utas�t�sokat osztogat, �s a k�t n�v�rt a hord�ggyal. Egy f�rfi fek�dt rajta, egy igaz�n szerencs�tlen f�rfi. Nyakig betakarva, csak arca l�tszott ki a feh�r, m�sz�las �gynem�b�l. �g�si sebekkel, v�g�sokkal, odasz�radt v�rfoltokkal volt cs�f�tva. Leon undorodva ford�totta el a fej�t, mik�zben a m�sik agg�d� hangj�t hallhatta a t�loldalr�l. K�nytelen volt a legnyugtat�bb hangj�t el�venni, melyet h�rom ember ismert igaz�n. H�rom... H�rom fontos n�.Sora, Sophie, �s a rejt�lyes harmadik...
- Szia Leon. Most mennem kell, Ken m�r ideges. Holnap bemegyek �n is megn�zni �t.. Am�gy... - �m ekkor az orvosok d�bbent ki�lt�s�t lehet hallani. Egy n�v�rke rohan ki a t�bbi orvos�rt. Leon sz� n�lk�l kinyomja, majd zsebre v�gva a telefont rohan a terembe, hogy a legutols� �gyhoz siessen. Ott Sora emelgette lassan a pill�it, fel-felny�gve. F�radtnak �rezte mag�t, mintha a harminc �ves h�bor�ba vett volna r�szt. M�gis l�tni akarta a k�rnyezet�ben lev� dolgokat, boldogan sz�vta mag�ba az arc�t melenget� napsugarakat, a szob�ban teng�d� port, mely legink�bb az arany s�vokban l�tsz�dott, a k�rh�z tengerz�ld csemp�j�nek, feh�r plafonj�nak, a k�r�l�tte munk�lkod� emberek k�p�t, a vas�gy rozsd�s, a k�rh�z fert�tlen�t�szag�, t�lvil�got sejtet� l�gk�r�t, �s az �jra el�t�r� �rzelmeit. Leon elh�lten figyelte a csod�t, majd ink�bb lezuttyant a sarokban �ll� sz�kre, �s onnan figyelte, hogy az orvosok is hogy ellen�rzik t�tott sz�jjal, minden rendben van-e. Felkavart benne valami m�lyet, melyet m�r r�g a sz�v�be �z�tt, melyet teljesen el akart z�rni, m�gse siker�lt. Az angyal �letben tartja a d�mont, �s nem hagyja, hogy elrejtse �rzelmeit...

Feh�rk�penyesek rohantak ki – be, Sora pedig k�ts�gbeesetten j�rtatta szem�t a folyamosan j�r� ajt�, �s a k�r�l�tte ser�nyked� dokik k�z�tt. Majd pillant�sa a sarokban lev�re t�vedt, �s az �ziketekintetekben lev� f�nyek megl�gyultak Leon fel�llt, �s a l�nyhoz s�t�lva tenyereibe temette a m�sik k�zfej�t. �vatosan kulcsolta r� ujjait a m�sik puha b�r�re, mintha att�l f�lne, hogy a v�gtag �sszeroppanna a benne lakoz� er�kt�l. Sora halov�ny mosolyt engedett meg mag�nak, majd mindketten a tork�t k�sz�r�l� orvos fel� fordultak.� egy el�gedett biccent�ssel belekezdett szok�sos mond�k�j�ba.

- Sora, j�l van? - mire egy b�lint�s volt a v�lasz.Megnyugodva kezdte el magyar�zni a diagn�zisokat, �s hogy minek mi a jelent�se, majd elhangzott a mindk�t fiatal �ltal v�rt mondat.
- K�t h�t, �s n�h�ny alapos vizsg�lat ut�n kiengedj�k innen – s�hajtotta f�radtan az orvos. Leon mosolyogva �llt f�l, majd egy f�rfias k�zfog�ssal k�sz�nte meg. A doki otthagyta �ket, mire a fi� visszafordult a fekv�h�z. Ujjait l�gyan h�zta v�gig arca vonal�n, majd ajkain pihentek meg. A l�ny rekedt s�hajt hallatott, �s szem�t lehunyva pr�b�lt laz�tani. A cs�nd lassank�nt �lt el k�z�tt�k, szuszog�sukat, �s a g�peket hallgatva.
- Meddig fek�dtem? - t�rte meg a hanghi�nyt Sora.
- H�rom h�nap... �s �t nap – v�laszolta elmerengve a fi�, mik�zben let�rdelt az �gy mell�.
- Meddig?! - akadt ki a l�ny. Ellen�re volt ez a sok fekv�s, f�leg, hogy most m�r tudja, mi�rt t�nt ilyen hossz�nak az �lma. F�lelemmel gondolt vissza... Sokszor l�tta k�v�l�ll�k�nt a balesetet. Legsz�vesebben mindig felsikoltott volna, amikor nekicsap�dott test�nek a kamion. N�zte a k�r� gy�l� embereket, hallotta a seg�lyki�lt�sokat, de � mintha ott se lett volna. Nem tudott semmit sem tenni... Csak �llni, �s n�zni, hogy hajtanak el �sszet�rt test�vel a rohamment�k. Majd minden els�t�tedett... �s kezd�d�tt az �rd�gi k�r �jra.
- Leon... Hozol vizet? - sz�lalt meg �jb�l a l�ny.
- Persze – t�p�szkodott fel ideiglenes helyzet�b�l, majd elindult a b�f�be. Vett k�t sz�nsavmentes �sv�nyvizet, majd visszabattyogott a szob�ba. Meg�llt z ajt�ba, az ajt�f�lf�nak t�maszkodva, �s mosolyogva hallgatta, ahogy Sora egyenletes l�gz�se kit�nik a g�pek furcsa ritmust j�tsz�, ijeszt� hangjai k�z�l. Ell�kte mag�t, majd a feh�r vassz�ket k�zelebb h�zva le�lt. Figyelte a takar�val fedett, fel-le emelked� mellkast, a kecses nyakat, a csukott szemeit, orr�nak, sz�j�nak vonal�t. Lila tengerk�nt elter�l� haj�t... �s r�j�tt, hal�losan beleszeretett ebbe a l�nyba. Mag�val ragadta tudatlanul, a sz�ps�g�vel, a kacaj�val, a szemeivel, a forr�fej�s�g�vel.. Egyszer�en mindennel, ami hozz� tartozott. De nem b�nta. �r�lt, hogy ez a tiszta l�lek az �v� lehetett, hogy egy�ltal�n ismerte.
F�radtan emelgette a pill�it, hirtelen s�jtott le r� a f�radts�g. Lehajtotta a fej�t az �gyra, majd � is �tl�pett az �lmok gy�ny�r� birodalm�ba.

- Leon... Leon... Leon, az isten�rt, kelj m�r fel! - �bresztgette finoman Mia az ez�sthaj�t. A fi� lassan emelte fel a fej�t, �s �lomt�l k�d�s szemeit v�gigj�rtatta a termen. Majd egyszeribe felpattant.
- Hogy van Sora? - suttogott a copfos, mik�zben a szuszog� alakot n�zte.
- J�l. Ma... - el�kapta a telefonj�t – vagyis tegnap �bredt fel.
- �r�l�k neki. Na, megyek megnyugtatom a t�bbieket..
- Mia! - sz�lalt meg cs�ndesen az �ppen �bredez� l�ny.
- Mondjad Sora... - pillantott Leonr�l r�.
- Ugye, veletek minden ok�? Nem akarom, hogy hazamegyek, �s mindenki f�j a m�sikra...
- Persze, nincsen g�z. De most t�nyleg megyek, sziasztok! - integetett vissza m�g az ajt�b�l. A k�t fiatal �sszemosolygott a copfos szeleburdis�g�n, majd Sora egyre ink�bb a vizespalack fel� pillantgatott. Sz�ja kicserepesedett a v�zhi�ny miatt, tork�t marta a szomj�s�g.
- Seg�tsek? - ny�lt az �veg ut�n, Leon, majd kibontva megpr�b�lta megitatni a fekv� l�nyt. Olykor – olykor v�letlen�l hozz��rt a m�sik kez�hez, �s �rezte, ahogy el�nti a forr�s�g. Egy ismeretlen �rz�s, melyet mindenf�lek�ppen el akart nyomni.
Miut�n Sora v�gzett, visszarakta az apr� feh�r-z�ld �jjeliszekr�nyre az �veget.
- �mm... - pr�b�lt a l�ny besz�lget�st kezdem�nyezni, azt�n elhallgattak.

Egy n�v�r j�tt leellen�rizni, minden rendben van-e. Miut�n v�gzett, egy biccent�ssel elhagyta a termet. �jra cs�nd lett, csak a mad�rcsiripel�st, a t�voli emberek zsivaj�t, g�pek s�pol�s�t, �s a n�v�rke kopog� l�pteit lehetett hallani. Leon Sora szemeit f�rk�szte, �s pr�b�lt r�j�nni, mire gondol. N�ma agg�d�ssal tekintett bele a barna szemp�rba. Hirtelen Sora felkuncogott.

- Mi ilyen vicces? - h�zta �ssze szem�ld�keit Leon.
- A szemeid... - pr�b�lta visszat�rni felt�r� kacaj�t, �m v�g�l m�gis kibukott bel�le egy apr�cska hahota.
- Mi van a szemeimmel?! - j�tszotta a d�h�s embert a fi�.
- Semmi... - r�zk�dott meg m�g egyszer-k�tszer a v�lla. Leon nem �rtett semmit, de �r�lt, hogy meg tudta nevettetni. � is megengedett egy mag�nak egy macs�-mosolyt, �s vigyorogva n�zte, hogy pirul el Sora.
- Tulajdonk�ppen... Mire eml�kszel a baleset el�tti n�h�ny �r�b�l? - tette fel az �t foglalkoztat� k�rd�st Leon.
- Mindenre – mire a m�sik nyelt egyet -, m�g azt is tudom, hogy egy n�ger, �s egy kopasz hapsi j�tt ki hozz�m. Hogy volt egy ny�lt t�r�sem – mozgatta meg begipszelt l�b�t -, hogy teli voltam horzsol�sokkal – utalt a hegekre test�n -, �s azt is, hogy te j�tt�l velem a ment�be. Minden tudok. L�ttam. T�bbsz�r is, am�g k�m�ban voltam... - merengett el a l�ny, majd megborzongott.
- Ehh – ny�gte meglepetten Leon. Annyira elmer�lt a l�ny mondanival�j�nak elemez�s�ben, hogy �szre sem vette, milyen lassan, de biztosan fon�dnak �ssze ujjaik. Sora az ablakon, �s a kint �ll� juharf�n pihentette szemeit, azt tal�lgatva, hogy az �gon dalol� �nekesmad�r milyen fajta lehet. A f�rfi guggolva, �ll�t fogva gondolkozott az �leten, �s a l�ny �lmain.
- Te hogyhogy nem vagy suliban? - ford�totta k�v�ncsi tekintet�t az ez�sthaj�ra Sora.
- �gy, hogy ki�rtak, mint vigy�z�d. �s hogy ne kelljen egyed�l diplom�znod... - v�laszolta k�szs�gesen.�jra egym�sba fon�dott a tekintet�k, elvesztek egym�sban. Nem kellett besz�d, n�m�n is meg�rtett�k a m�sik �rzelmeit. Sora lehunyta szemh�jait, majd fels�hajtott. Szerette volna mag�t a f�rfi karjai k�z� vetni... De ezek ut�n nem merte.

Kopog�s t�rte meg a var�zst. Lassan ny�lt ki az ajt�, mintha a bel�p� att�l f�lne, k�nok k�zepette fog meghalni, ha �tl�pi a k�sz�b�t.
- Szia Sora! Hogy �rzed magad? - bukaknt fel Christine a ny�l� t�rgy m�g�l.