Sora egész testében megremegett, amint megpillantotta a vészesen villanó fjordhűs tekintetet. Egyszerre pezsdült fel a vére a mérhetetlen dühtől és a féktelen vágytól. Méltóságteljesen kilépett a zuhanykabinból, majd mintha nem is meztelen lenne, kimért eleganciával állt Leon elé. Mogyoró barna szemeiben különös tűz éget, mely meghátrálásra késztetett volna bárkit, de nem egy nemes démont. Cseresznye piros ajkai gúnyos, már-már lenéző kis félmosolyra görbültek, bal keze pedig villámgyorsan sújtott le célpontjára. A mozdulat ívét gyémántként csillogó vízcseppek követték, ám a lendület megtört, s a férfi ujjai bilincsként fonódtak törékeny kis csuklójára.

-       Nocsak!- húzta fel szépen ívelt, ében szemöldökét Leon.- Milyen kicsinyes bosszú egy kis apróságért.

-       Kicsinyes bosszú, a kicsinyes viselkedésért!- suttogta évődve Sora.- A nagy Halálistennek- erre a férfi tekintete acélossá keményedett, s arca elé közöny maszkja hullott- odáig kellett alacsonyodnia, hogy elcsábítsa mit sem sejtő ellenfelét?- folytatta határozottabban az angyal látva a démon reakcióját.

-       Én hittem a varázsban, én hittem benned azon az éjszakán!- suttogta csendesen Leon- s szemében fájdalmas tehetetlenség csillant, ahogy a kemény mogyoró barna tekintetett fürkészte. Sora kezén enyhült a szorítás, majd végleg megszűnt. Ahogy megértette az angyal a szavak jelentését, keze magatehetetlenül hullott alá teste mellé, s szemeiben kristálytiszta könnycseppek jelentek meg.

-       Miért? Miért kellett így lennie?- suttogta megtörten Sora miközben a férfi sejtelmesen szürke szemében kereste a választ. –Én is hittem és hiszek a varázsban, amely összekötött minket azon a csodás éjszakán. De ez egy lehetetlen szituáció… én nem… nem- csuklott el végleg az angyal hangja

-       Nem szerethetsz?- fejezte be a mondatot Leon, s közben a puha törölközőbe burkolta a vacogó angyalt. –Nem szerethetsz, mert mennyasszony vagy? Nem szerethetsz, mert ellenfelek vagyunk az üzleti életben?- kétségbe esetten próbálta kiolvasni a választ az angyal szemeiből, azonban saját arcát még mindig álarc takarta. Álarc mely megvédte sebzett szívét a választól. A mogyoró barna tekintetben vágy, lemondás, tehetetlenség lángjai táncoltak fájdalmasan gyönyörű táncot. Leon látva az angyal néma vívódását, gyöngéden magához vonta, és könnyed, ám érzelmekkel teli csókot lehelt puha ajkaira. Sora akaratlanul is megremegett a karjaiban. Különös vibrálás futott végig minden porcikáján, ahogy megérezte a férfi érintését. Szenvedélye tüzes lávaként kúszott fel ereiben, kihegyezve érzékeit, s száműzve tiltakozását. Soha nem érzett ilyen égető vágyat Yuri karjaiban, soha nem emésztette még így el lelkét a fájdalmasan édes sóvárgás. Karjait ösztönösen Leon nyaka köré fonta, és odaadóan viszonozta a csókot. Fájdalmasan lassan fedezték fel a másik ajkának nektárját, ám az annál édesebb volt. Lelke minden egyes apró kis csóktól repdesett, ám szívét satuba szorította a bűntudat, és a szabályok. Hiszen szerette Yurit, kötődött hozzá. Nem akart neki fájdalmat okozni, nem akarta elárulni. De ha letagadja Leon iránti szerelmét, akkor önmagát árulja el. Gyötrő dilemmája elől a démon karjaiba menekült, aki kézséggel vigasztalta. Ajkaik szenvedélyes táncának Leon vetett véget.

-       Nem kell véget érnie. Nem kell ellenfeleknek lennünk.- jelentette ki határozottan, s ibolyásan csillogó szemében a remény aprócska ezüst szikrái csillogtak.

-       Engem kötelez az adott szavam, a család, a hála és a konvenciók.- sorolta szomorúan Sora mialatt lassan eltávolodott a férfitól.

-       Hol van az megírva, hogy feltétlenül Killienhez kell feleségül menned? Nem tudom mit tett érted ez a család, de nem hiszem, hogy volna olyan tett, mely ilyen fizetséget kívánna!- kontrázott rá Leon.

-       Ezt nem érted!- tiltakozott hevesen Sora, majd hirtelen elfordult a férfitól, és a polcon hagyott hálóruhájához lépett.

-       Ezt nem értheted.- szólat meg ismét kimérten az angyal.- Ez a család volt a menedékem, a fény az életemben, amikor minden elveszni látszott. Amikor egyedül maradtam a világban,- itt egy lélegzetvételnyi szünetet tartott, s újra Leon elé lépett. De most már a gyönyörű püspöklila babydollban, mely selymes csipkéjével mély v alakú dekoltázsán szinte könyörgött, hogy csak még egyszer utoljára érintse meg a démon a telt kebleket. Leon érzékeit rabul ejtette a látvány és csak távolról, ködös vallomás módjára hallotta a mondat végét:

-       Amikor a szüleim meghaltak.

Mikor eljutott a démon elméjéig a felismerés szikrája, érdeklődve fúrta tekintetét az emlékektől homályos mogyoróbarna szempárba. Sora megértve a néma kérést csendesen folytatta élete legmegrázóbb időszakának elmesélését.

-       Négy éves voltam, amikor a szüleim magamra hagytak egy rideg és a végtelenségig számító világban. Alig telt el egy-két nap máris beköltöztek a villánkba a nevelő szüleim. Eleinte végtelenül kedvesek voltak, de a pénz mocskos világa megfertőzte a lelküket, és a családi életünket. Amikor már kilátástalanná vált a helyzet, amikor a legmélyebb volt a kétségbeesés, akkor jelent meg Keir.- a történet keltette érzelmek hatására Sora torka elszorult, gyomra görcsberándult. Szinte égették a torkát a keserű szavak. Lassan méltóságteljesen hátat fordított a férfinak, és királynői tartással kilépett a hálószobába. Leon követette az angyalt, aki a szobából nyíló erkély felé vette útját. Halkan kattant az üvegajtó míves kilincse, s a besuhanó szellő vitorlaként lebegtette a vékony barackvirágszínű selyem függönyöket. Sora élvezettel dőlt neki a fehér kovácsoltvas korlátnak, és mélyen beszívta az alattuk elterülő virágos kert balzsamos illatát.

-       Mikor már szinte rab voltam a saját házamban, amikor már jobban fájt az élet, Keir törvényes lépéseket tett és kiragadott nevelő szüleim gyámságából, és a saját gondnoksága alá vett. Ekkor kerültem ide Rosenuage-ba. Nyolc éves voltam, de már megjártam a földi poklot, és paradicsomnak tűnt ez a nyugodt kis világ. Megismertem Yurit, aki közvetlen, vidám viselkedésével újra megtanított bízni, hinni az emberekben, hinni a családban. Olyan voltunk, mint a testvérek, mindig együtt játszottunk, minden csínyben benne voltunk.- itt halványan elmosolyodott a lány a feltörő kedves emlékképek hatására. Leon megigézve nézte az angyalt. Az esti szellő lágyán kavarta orgona lila tincseit bájos arca körül. Karcsú alakjára rátapadt a szatén hálóruha, és sokat sejtetően ölelte körül a lányt.

-       Idővel ez a testvéries szeretet egy sokkal mélyebb érzelemmé, szerelemmé érett.- a kijelentésre Leon szeme összeszűkült, s kétkedve hallgatta tovább a lányt. Ám szívét féltékenység lángjai emésztették. Bár tudta, hogy az angyal nem közömbös iránta, de még is bántotta a gondolat, hogy egy másik férfihoz kötette a hála. Igen hála, hiszen nem szeretheti Killient. Ha szeretné, nem az ő karjaiban tapasztalta volna meg először a valódi szenvedélyes vágy, szerelem, feltétlen odaadás mámorító érzését. Ha valóban szeretné, most nem neki öntené ki a lelkét. Eszmefuttatása hatására Leon szemében cinkos, csalfa szikrák gyúltak. Elméjében megszületett a tökéletes terv. Közben továbbra is figyelmesen hallgatta az angyalkáját.

-       Természetesen nagypapa is szorgalmazta ezt a kapcsolatot, hiszen a nagyatyai örömökön túl üzleti érdeke is fűződött hozzá. De ez engem nem zavart, hiszen szerettem Yurit.- Leon füleit megütötte a múlt idő véglegessége, melyet egy újabb bizonyítéknak tudott be. Ellökte magát az ajtófélfától, melyet eddig támasztott, és óvatosan Sora háta mögé lépett, majd gyengéden átölelte a karcsú kis derekat. Az angyal megremegett a démon csábító ölelésében. Szemeit lehunyva élvezte a hozzásimuló izmos test melegét, és a különleges vibrálást, melyet testük találkozása gerjesztett. Leon élvezettel kényeztette Sora krémesen fehér, kecses nyakát buja kis csókokkal. Ám a meghitt, szerelmes gesztusnak szemtanúja is akadt a kertész, Hans személyében. A férfi világos zöld szemeiben számító fény csillant, ahogy a turbékoló gerlepárt nézte. Ám a vibráló varásznak nem Hans vetett véget, hanem egy bántóan éles hang: taps.

Sora hirtelen megremegett Leon karjaiban, szemhéjai felpattantak és mogyoró barna szemeiben bűntudat lángolt. Ki akarta magát szakítani a démon ölelésből, ám az, ha lehet még szorosabban ölelte. Leon gyöngéd erőszakkal tolta maga előtt Sorát, s fordultak még mindig összefonódva a hang irányába. Az angyal szégyenlős tekintete találkozott Yuri haragos kék pillantásával. A férfi végig mérte Sorát, az Oswaldhoz simuló testet, az összekulcsolt kezeket, melyek a lány hasán pihentek. Végül ismét kedvese arcába fúrta tekintetét, miközben ajkai közül apró kis sóhaj szakadt fel.

-       Mondhatom szép kis meglepetés! Nem egészen erre számítottam, de meg kell, hogy mondjam összeszokott párosnak tűntök.- állapította meg Yuri gyanúsan nyugodtan, s ismét kínos csend telepedett a szobára.

-       Nem.- törte meg halkan Sora a csendet. Arcán gyémántként csillogtak könnyei, miközben lassan utat törtek maguknak.

-       Nem, ez nem mehet így tovább!- keményedett meg az angyal tekintete, és határozottan Yuri felé lépett. Leon nem tartotta vissza, de mikor elengedte, érezte a lány visszafojtott remegését.

-       Kérlek, üljetek le!- szólította fel a férfiakat Sora, mialatt a mélybordó kárpitozású szófa mellé lépet. Leon engedelmeskedve kéréséne, a mellette elterülő fotelben foglalt helyet, míg Yuri továbbra is dacosan, tüntetőleg a szoba közepén állt. Érdekes látványt nyújtott halványkék boxer alsónadrágjában, mely a melegre tekintettel pizsama gyanánt szolgált, és csupasz felső testel az elegáns szoba közepén. Sora csak egy végtelenül szomorú pillantással konstatálta a férfi viselkedését, de nem tette szóvá.

-       Azt hiszem, egy vallomással tartozom neked Yuri.- kezdte, s mikor a férfi félbe akarta szakítani, csak intett, és az emlékektől ködös tekintettel folytatta.

-       Mint tudod hétvégén Velencébe utaztam, hogy egy tárgyaláson vegyek részt a  La Speranza-ban. Ám a találkozó után minden képben ki akartam látogatni a Karneválra, hiszen régóta dédelgetett vágyam volt. Ebben az sem akadályozhatott meg, hogy Danténak egyéb irányú elfoglaltsága akadt. Állarcot öltöttem, és a karnevál forgatagába vetettem magam.- itt halvány mosoly ragyogta be az angyal arcát, majd kimérten folytatta.

-       Ám a felhőtlen öröm nem tartott sokáig, mivel egy itass taxisofőr a sikátorba rángatott félreérthetetlen szándékkal, és akkor…

-       Gondolom, akkor lépett közbe a hős megmentő!- folytatta gúnyosan és türelmetlenül Yuri, fejével Leon felé intve.

-       Csak azt mond meg, mivel fizettél ennek a daliás megmentőnek?- érdeklődött a sértett amerikai, miközben gyilkos pillantásokat lövellt higgadt ellenfele felé, aki rezzenéstelen arccal állta azt.

-       Oh…-villant vészesen Yuri tekintete, mire Leon a legrosszabbtól tartva karfába markolt- csak nem természetben fizetted ki?- Leon egy párduc gyorsaságával lendült előre, hogy darabokra tépje a rágalmazót, de az angyal hangja megállította.

-       Ne!- Sora méltóság teljesen felállt, és kecsesen bírája elé sétált, miközben a francia hátrébb húzódott.

-       Igen.- Nézett Sora keményen Yuri jégkék szemébe, s közben keze hatalmas pofonra lendült, mely hangosan csattant vádlója arcán.

-       Igen, szeretkeztem Mr. Oswalddal azon a csodálatos éjszakán, de egyáltalán nem fizetség gyanánt.- keményedett meg az angyal tekintete, s ekkor értette meg Yuri, hogy vak dühében minek titulálta kedvesét. Fejét megadóan lehajtotta, s halkan, hogy csak Sora hallja vallotta be bűnét.

-       Bocsáss meg, én nem akartalak egy könnyűvérű nőnek titulálni.

-       Lehet, de már megtetted.- közölte higgadtan Leon, ezzel csak még inkább ingerelve a férfit.

-       Ehhez semmi közöd Oswald!

-       De igen, mert ezzel nem csak Sorát, hanem engem is vérig sértettél!

-       Nocsak a Halálistennek lelki ismerete is van?- vágott vissza Yuri.- De legalább már világos előttem a kis játékod, az ajánlatod célja. Mondd, csak meddig alacsonyodsz még?- kérdezte szinte üvöltve az amerikai.

-       Elég legyen!- vágott Sora élesen Leon válasza elé.

-       Nem tudom, miről van szó, de azt ajánlom, ne keverjétek azt a csodás éjszakát bele! Miért? Miért kell nektek mindenben üzletet, csapdát, cselszövést látni? Hát nem tudtok csak egyszerűen, őszintén szeretni?- fakadt sírva Sora, és az ajtót kicsapva rohant ki a szobából, magára hagyva a meglepett vetélytársakat. Könnyei kristályként csillogtak az angyal mögött, ahogyan végső menedéke, a szülei régi vendég szobája felé futott. Ahogy elérte az ajtót, mint egy fuldokló türelmetlenül és kétségbe esetten kapott az antik rézkilincs után. Indulatosan bírta jobb belátásra a csukott ajtót, majd a túloldalán összetörten dőlt neki.

Ezalatt a két sértett férfi némán nézett farkas szemet. A feszült csöndet Yuri törte meg ingerült kérdésével:

-       Mond, meg őszintén mit akarsz Sorától? Egy ideig elszórakozni vele, majd mintha mi sem történt volna elhagyni?- ám Leon nem alacsonyodott le a válaszadásig, egyszerűen csak sarkon fordult és a fürdőszoba felé vette az irányt, ezzel ha lehet még inkább kihozva sodrából Yurit.

-       Tud meg soha nem lehet a tiéd! Soha nem lesz a játékszered!- kiáltott a francia démon után.

-       Soha nem tartottam játékszernek, csupán egy gyönyörű, értelmes, független nőnek, aki társam lehet az üzletben és a magán életben egyaránt.- jegyezte meg félig visszafordulva az a fürdőszoba ajtóból Leon.

-       Még ha így is van, küzdeni fogok Soráért. Ne hidd, hogy csak úgy átengedem neked. Apropó mit szólnál, ha Sorának mesélnék a kis ajánlatodról?- sötétült el Yuri tekintete.

-       Tedd azt.- válaszolta hátra sem nézve Leon, miközben belépett a fürdőszobába.- S ha megbocsátasz, szeretném felfrissíteni magam, úgyhogy tekintsük lezártnak a témát. Kérlek, távozz!

-        Ahogy akarod Oswald!- azzal dühösen sarkon fordult Yuri, s két lépéssel átszelte a helyiséget. Tekintetét utoljára végig futatta az ismerős szobán, mely oly sok szerelmes titok, boldog emlék tudója volt, majd gúnyosan elmosolyodott.- Mit tervezel nagyapa?- suttogta félhangosan, és végleg maga mögött hagyta a kis szobát. Gondolataiban elmélyülve lépkedett a Sorával közös lakosztájuk felé, bár jól tudta kedvese nem lesz ott.

-       Nem érdekel, nem nyerhet Oswald. Nem veheti el Sorát, hisz nem is szereti, csak egy újabb trófea lenne a híres Halálisten vitrinjében. De ha még szeretné is, akkor sem hagyom veszni a boldogságom, az álmom… az álmunk. Igen az álmunk, hiszen megígértem Sorának, hogy megvédem az álmunk, a Kaleido-t bármi áron. Bármi áron…-s kavargó gondolatai hatására megszületett Yuri elméjében a megváltó ötlet. Szemeiben elhatározás lángjai lobogtak, s félhangosan csak ennyit mondott: Ha harc, hát legyen harc! Lássuk ki a jobb, Oswald!