Néhány nap múlva távozhattunk a kórházból. Szerencsére nem léptek fel komplikációk. Médiamentes hazautunk remekül meg lett szervezve. Kalos és Sarah egy limuzinnal érkeztek, az ifjabbik Eidoval együtt, akit ketten alig tudtak megfékezni. A főbejárat közelében parkoltak le, és egy táskát is cipeltek magukkal. A sajtó bízvást hihette, hogy értünk jöttek - pedig csak a kis
Robert Marcost vitték a védőnőhöz. A számítás bevált - a sok firkász és fotós utánuk vetette magát, míg mi szépen lesétáltunk a kórház udvari parkolójához, ahova néhány napja párom érkezett velem. A fekete sportkocsit az egyik fa árnyékába, nem feltűnő helyre állította. Picinket kényelmesen elhelyeztük a már előre elkészített bébiülésbe, majd beültünk mi is, és hazamentünk.
Otthon a szokott családi nyüzsgés fogadott. Amy és Yume körültáncoltak bennünket, és mindenképp meg akarták nézni a kicsi Sora-Sophie-t. Kedvesem azt a feltételt szabta, hogy csendben legyenek, és akkor feljöhetnek a picihez.
Csodák csodájára szót fogadtak. Ámultan pislogtunk egymásra Leonnal: ilyet is tudnak?! Anya, Martha és Anna egyébként azonnal kézbe vették volna az irányítást. Kijelentették, hogy nekem még pihennem kell, amivel szerelmem is egyetértett. Amikor viszont a pici körüli teendőket osztották volna egymás közt, Leon kerek perec kijelentette, hogy a mi gyermekünk, tehát mi fogjuk gondozni. Amíg én pihenek, addig
természetesen ő... Az asszonynépnek továbbra is épp elég teendője van a két kis vadóccal, meg a háztartással.
Anyáék nagy szemeket meresztettek, de megszokták, hogy párom a főnök, így a kislányunk megcsodálása után mindenki végezte az eddig megszokott dolgát.

Danny csak a távoztuk után merészkedett a szobánkba. Leült az ágy szélére, és átölelt:
- Az igazi szüleink most nagyon boldogok lennének. Büszke vagyok rád, Kaleido-anyuka! És rád is, apuka! - kacsintott Leonra.
Párom kislányunkat vette fel éppen a babaágyból, mert az étkezési idő közelített. A kórházban már volt alkalma neki is gyakorolni a pelenkázást.
- Hű, de szakszerűen csinálod! - csodálkozott ikrem.
- Csak újra fel kellett elevenítenem. Tudjátok, annak idején Sophie gondozásába is besegítettem. Amelie-nek pedig pár éve a gyámja vagyok... Készen is vagyunk, hercegnő! - fejezte be az öltöztetést, majd egy kicsit odaadta Dannynek:
- Kérlek, egy kicsit fogd meg az unokahúgodat! Csak amíg átöltözöm. A nagy káoszban még azt nem tudtam megoldani.
Fivérem kikerekedett szemekkel nézte Sora-Sophie parányi kezeit. Elbűvölte a pici arc és a két nagy, ragyogó barna szem. Óvatos puszit lehelt lányunk homlokára.
- Tudod, most olyan deja vu érzésem van! Épp így néztél te is, amikor először találkoztunk Kalos irodájában.
- Te eléggé döbbent voltál!
- Igen. - adta át nekem picikénket, aki már éhes volt.
- Etesd meg nyugodtan, én kimegyek, és Amyék után nézek. - fűzte hozzá.

Pici angyalkánkat magam mellé tettem, és amikor bátyám kiment, etetni kezdtem. Mohón kortyolta az anyatejet, apró kezecskéivel gyömöszölve az élelmiszerforrást. Eközben halkan nyílt az ajtó. Kedvesem jött vissza, csendesen, mint egy árnyék. Fekete farmerjához csak egy kék, ujjatlan pólót húzott, de haja még csepegett a nedvességtől.
- Vizes lesz a felsőd. - suttogtam neki, mire elmosolyodott:
- Nem baj. Majd akkor leveszem.
Óvatosan mellénk ereszkedett az ágyra, és megbűvölten figyelte lányunk táplálkozását.
- Nekem is hagynál édesanyádból? - súgta viccesen, mire a kicsi eddig csukott szemei kinyíltak, és komolyan tekintettek édesapja
gyönyörű, lágyezüst szemeibe. Bébink konstatálta, hogy élete másik fontos kiszolgáló személye telepedett mellénk, így hangosan szusszantva
csukta le szemeit, és folytatta az anyatej kortyolását.
Halkan elkuncogtam magamat Leon kissé irigykedőn epekedő ábrázatán.
- Nem emberevő, ne félj!
- Nem is hittem... csak annyira vágyom már rád! De még gyógyulnod kell. - cirógatta hol gyermekünk arcát, hol engem.

Egy hónap múlva egyik délután mennem kellett ellenőrző vizsgálatra. Layla vállalta, hogy elvisz kocsival, mert a fiúkra még annál is fontosabb feladat várt: mivel anyáéknak egy hétre Japánba kellett utazniuk, Annának meg halaszthatatlan dolga volt a színpadon, a gyerekek pesztrálása rájuk maradt.
- Fel tudtok nőni a feladathoz? - kérdezte vidám szikrákkal szemeiben Layla, kedveséhez fordulva.
- Persze, szívem. Menjetek csak nyugodtan. Leon úgy is szakértő, majd besegítünk neki.
- Már Dannyt is befogtam egyszer pelenkázni... - nevettem. Eszembe jutott fivérem megrökönyödött arckifejezése, amkior kibontotta a pelust: "hogyan fér ennyi "anyag" abba a kisgyerekbe?!" Ráadásul Sora-Sophie meg is öntözte őt...
Nos, most hasonló nyalánkságok várnak rájuk... Mi elmentünk, ők maradtak.

Azzal kezdték, hogy bátyám és Yuri megpróbálták "levadászni" a lakásban hol itt, hol ott rohangáló Amyt és Yumét. Ugyanis a két vadóc eddig odakint játszott a tengerparton, a nedves homokban. A két komoly artistára várt, hogy a kislányokat a zuhanyba tereljék.
Fáradságos munka volt, míg mindkét leányzó a fürdőszobába jutott. De az még keményebb munka volt, hogy a visítozó kicsik haját megmossák a homoktól - mert az bőven jutott rájuk játék közben. Utálták, hogy a sampon a szemükbe csorog, és ennek megfelelően kapálództak. Az eredmény végül két megfürdetett, vizes hajú négy és féléves és két, teljesen elázott artista lett.
Miután mindenki megszárítkozott, és a kicsik uzsonnáztak, majd leragadtak egy mese elé a tévéhez, következett a baba fürdetése.
Ehhez már hárman kellettek. A fürdővízben Danny tartotta Sora-Sophiet, Leon mosdatta, Yuri meg adogatta nekik a kért holmikat: babafürdetőt, mosdókesztyűt, stb. Ahogy a vízből kiemelték, kicsi lányunk szép ívben pisilni kezdett, és mindenkit végiglocsolt.
Leon már megszokta, de a két másikat elfelejtette figyelmeztetni. Dan és Yuri későn ugrottak félre, amiből újabb öltözködés lett.

Ealatt Leon a babával a karján már a konyhában csücsült, és várta, hogy az ez időre eltett anyatej felengedjen, majd a kellő hőmérsékletűre melegedjen. Pici lányunk érezte, hogy lassan evésidő, és először csak hangosan cuppogott, majd amikor a jelzése nem vezetett azonnali eredményre, sírva fakadt.
Kedvesem türelmesen ringatta gyermekünket, és megkönnyebbülten konstatálta, hogy a tejadag elkészült. Ezután fél kézzel az előkészített cumisüvegbe öntötte a tejet, ami szerencsére nem lötyögött ki. Kapóra jött Yuri, aki épp a konyha előtt csípte nyakon az újra szaladgáló Yumét - ő segített a cumi felszerelésében. Amikor a kényes művelet befejeződött, kezdődhetett az etetés.
Leon egyik karján a babával, másik kezében az üveggel bevetette magát a nappaliba, a kedvenc foteljébe. Danny közben odavarázsolt egy textilpelenkát, hogy legyen, ami óvja a ruhájukat... Párom próbálkozott mindennel, de kislányunk nem volt hajlandó üvegből kortyolni a tejadagját. Leon a dolgot hűvös nyugalommal fogadta. Másképp közelített a megoldáshoz. Kiment ismét a konyhába, elővett egy kis tálat, meg egy kiskanalat. A kanállal a kicsi szája felé közelített, mire bébink ösztönösen kinyitotta a száját, amikor
a kanál hozzáért.
Türelemjáték következett. Az anyatejet kedvesem kávéskanálnyi adagokban lapátolta éhes gyermekünkbe, aki így már hajlandó volt elfogadni.

Yuri ezt látva vigyorogva megjegyezte:
- Biztos nem tetszett neki a csomagolás.
- Azt elhiszem. - bólintott vidáman Leon, majd a kiürült edényeket lerakta, és ördögi tekintetettel - melyet a szőke szerencsére nem látott - megkérdezte:
- Büfiztettél már kisgyereket?
- Nem.
- Akkor itt az ideje. Segítenél, amíg ezeket én berakom a mosogatógépbe? - célzott a tejtől ragadó edényekre.
- Rendben. Mit kell csinálnom?
- Ezt a pelenkát a válladra teszem, és utána szépen megfogod a pici Sorát - a popsija alatt, és a hátát, fejét támasztva - hogy függőleges helyzetben legyen. Ezután már csak sétálni kell vele. - mutatta és mondta el a "használati utasítást".
Leon kiment, Yuri pedig sétálni kezdett a babával.
Kis idő múltán a babapoci érdekes hangokat produkált, és kislányunk egy kevés tejet a szőke nyakába öklendezett, emellett - érezhetően - a pelenkanadrágba is rakott valamit... Yuri döbbenten pislogott, de nem mert megmozdulni. Ezután Sora-Sophie elégedetten szusszantott,
és a szőkére mosolygott.
Yurit elvarázsolta az apró angyal, majd eszébe ötlött, hogy talán tisztába kellene tenni. Igen ám, de Leon éppen felvette a nekivadultan csörgő telefont, Dannyn meg a két másik kislány ugrált odafent, az emeleten.
A kék szemekben elszántság gyúlt: ha a másik kettőnek sikerült, neki is fog...
Bevitte a babát a szobánkba, és óvatosan lerakta a pelenkázóra. Oda volt készítve minden, így nem kellett keresgélnie. Lassan kihámozta az apróságot a rugdalózóból, és kibontotta a pelenkanadrágot.

Ekkor léptünk be az ajtón Laylával, persze nagyon halkan, hogy észre ne vegyék. Leon előtt lebuktunk, aki éppen befejezte a telefonbeszélgetést. Vigyorogva súgta, hogy Yurira bízta kislányunk büfiztetését. Csendesen jót derültünk, majd megpróbáltuk felderíteni, hol lehetnek. Rövidesen rájuk akadtunk.
A szobánk ajtajában állva figyeltük, Yuri mit művel. Halkan beszélt csöppségünkhöz, közben hámozta le a pelust.
- Egy pelenkázás nem is olyan nehéz dolog, ugye? - mondta a nagy szemekkel figyelő Sora-Sophie-nak. Majd folytatta monológját:
- Hajaj... ez szörnyen büdös. Szerintem inkább várjuk meg vele Leont. Mit szólsz hozzá?
- Inkább add ide, Yuri! Fél perc, és tisztába teszem. Te meg menj mosakodni, és átöltözni, mert látom, kicsi lányunk nem sajnálta tőled az ajándékot. - szólaltam meg nevetve.
Szőke barátunk csak ekkor nézett magára, és kissé lesápadt. A vállán egy méretes büfi-paca, míg fehér pólóján elöl egy sárgásbarna, szagló folt terpeszkedett. Layla és párom szintén elnevették magukat, majd Leon megszólalt:
- Adok neked kölcsön egy felsőt, mert ezt nem tudod rendbetenni.
Közben be is fejeztem kislányunk pelenkázását, majd mindannyian leültünk a nappaliba, és a fiúk elmesélték, mik történtek, míg ők voltak a bébicsőszök. Elbeszélésükön hatalmasakat kacagtunk.
Amy, Yume és a pici lányunk közben elaludtak, és egy gyors vacsora után mi is pihenni tértünk.