Leon vezetett. Ahogy egyre k�zelebb �rt�nk a Pere-Lachaise temet�h�z, �gy v�lt - am�gy sem b�besz�d� f�rjem - egyre sz�tlanabb�. Lassan bekanyarodtunk egy parkol�ba. Kik�sz�l�dtam a kocsib�l, amiben p�rom seg�tett. A friss, napos id�
sokakat csalogatott ki a s�rkertbe, l�v�n nemcsak kegyhely, de turist�k zar�ndoklat�nak c�lja is. Amint a kocsit�l a temet� fel� indultunk, t�bben felismertek ben�nket. Halkan s�gtak �ssze. A hely szellemis�ge �s szents�ge nem engedett hangos
megnyilv�nul�st. A turist�k k�v�ncsian m�regettek benn�nket, mivel �szrevett�k, hogy vir�gcsokrot visz�nk, teh�t hat�rozott c�lunk a megeml�kez�s, �s nem a b�m�szkod�s. A kapu el�tt ismer�s alakba botlottunk. �pp kifel� tartott a holtak hon�b�l.
- Alan! - mondta csendesen, de hallhat�an kedvesem, mire a lehajtott fej� f�rfi meglepetten feln�zett.
- Leon! �s... Sora - ha nem t�vedek. Bon jour! - mosolyodott el halv�nyan.
- Bon jour, maestro! �r�l�k, hogy l�tlak! - k�sz�nt kedvesem, majd �gy folytatta:
- T�le j�ssz?
- Igen, t�le is. Nekem m�r csak az eml�kez�s maradt.
- Mi is hozz� k�sz�l�nk. Alan, nincs kedved elj�nni este hozz�nk? Vacsor�zn�nk, azt�n besz�lgethetn�nk kicsit. Legal�bb nem lenn�l egyed�l. - javasolta p�rom.
- H�t, nem is tudom... nem akarok zavarni.
- Nem zavar, Alan! K�rem! - f�ztem hozz�.
- Hmm. Egy ilyen sz�p h�lgy k�r�s�t nem illik visszautas�tani. Rendben, ott leszek. A birtokon laktok?
- Igen. Ha itt v�gezt�nk, �rted megy�nk. Ott laksz m�g, a r�gi edz�terem mellett?
- Ott lakom.
- Hatra ott lesz�nk. - b�lintott Leon, majd elk�sz�nt�nk.

� hazafel� vette �tj�t, mi pedig bel�pt�nk a szer�ny hantok �s hatalmas s�reml�kek �tveszt�j�be. Mindent puha lepl�vel bor�tott a t�l. A ciprusok �s feny�k m�ly z�ldje kivillant feh�r h�szokny�juk al�l. A s�r�bben j�rt �sv�nyeket cs�sz�sra taposta m�r a sok l�b, majd a gondnokok felsz�rt�k valami homokos kever�kkel.
F�rjem csak egy-egy sz�t tudott kipr�selni mag�b�l, de biztosan t�j�koz�dott, �s tartott karj�val, hogy el ne essek. N�ha agg�dva n�zett, hogy nem gyaloglunk-e t�l sokat. B�r hossz� volt a s�ta, �n edz�sben voltam �llapotom ellen�re, �s nem �reztem megterhel�nek. J� n�h�ny h�res mauz�leum mellett elhaladtunk, m�g a temet�nek egy - a turist�kt�l kev�sb� l�togatott - r�sz�be �rt�nk. Itt m�r porh� takarta a s�rok k�z�tti utakat, ami halkan ropogott l�pteink alatt, viszont nem
volt t�retlen. Alan erre j�rt.
V�g�l meg�lltunk egy kisebb s�reml�k el�tt, amit feny�k vettek k�r�l, �s feh�r m�rv�nyb�l faragott k�angyal �rz�tt. A hivalkod�st�l mentes, egyszer�, de m�v�szien megmunk�lt k�lapok alatt aludta �r�k �lm�t Sophie, �desanyja �s �desapja, valamint Amelie sz�lei "t�rsas�g�ban". Alan letiszt�totta a m�rv�nyr�l a havat, �s friss vir�gokat tett a v�z�ba. Odaraktam �n is azokat, amiket eddig a kezemben tartogattam. �n egyik csal�dtagot sem ismertem, azonban Sophiet m�gis ismer�sk�nt k�sz�nt�ttem gondolatban, hiszen annyit hallottam m�r r�la. A j�gk�k haj� kis t�nd�r eml�ke minden�tt visszak�sz�nt valamilyen form�ban, �s ezt rendj�n l�v�nek tartottam. A t�r�keny kisl�ny a kamasz Leont vask�zzel ir�ny�totta, �s kor�n�l j�val �rettebben gondolkodott.
Kedvesem az�rt is t�rt annyira �ssze a hal�lakor, mert mindenben kish�g�ra t�mszkodott, �s ezut�n nem maradt senkije. Az unokatestv�re k�lf�ld�n volt egyetemista, nem hagyhatta ott az �szt�nd�jat, Leon pedig nem akart kik�lt�zni hozz�.

Csendesen �lltunk a feh�r k�eml�k el�tt. Az Oswald csal�d jelenlegi h�rom tagja k�z�l ketten j�tt�nk az itt nyugv�khoz l�togat�ba.
Leon arc�nak mozdulatlans�ga a k�angyal�ra hasonl�tott. Azt�n itt is megt�rt a j�g. K�t k�nnycsepp indult lefel� p�rom szem�b�l, a f�jdalom n�ma mement�jak�nt. Angyalk�nnyek. Gy�gy�tanak... Amint a k�t csepp v�gigg�rd�lt, �s az �ll�t el�rve lecseppent, s�hajtott egy m�lyet, �s suttogva megsz�lalt:
- Sora! Szeretn�nek t�ged.
- Tudom, mennyire hi�nyoznak, �s kedves, hogy ezt mondod. Sophieval azt hiszem, j� bar�tn�k lehett�nk volna... - leheltem.
- A term�szetetek nagyon hasonl�t. �s ha l�tnak, biztosan boldogok, hogy olyan t�rsat tal�ltam, aki �jra megtan�tott �rezni.

Lassan elt�nt a ragyog� naps�t�s. Felt�madt a cs�p�s sz�l, �s sz�rke felh�rongyokat g�rgetett maga el�tt, bebor�tva vele az eddig k�k eget. Megborzongtam a hirtelen zordd� v�lt id�t�l, mire szerelmem h�tulr�l �t�lelve a karjaiba z�rt, �gy
melengetett.
- Menj�nk! - s�gta f�lembe, mire r�n�ztem, val�ban azt akarja-e, vagy csak udvarias.
Egy komoly, elt�k�lt, de szeretetteljes ez�st szemp�r tekintett vissza r�m.
Apr�t biccentettem, majd fejet hajtottunk m�g egyszer a s�reml�k el�tt. Amikor feln�ztem a k�angyalra, �gy t�nt, mintha Sophiet l�ttam volna, aki mosolyogva biccentett vissza az egyre s�r�bben elered� h� f�gg�nye m�g�l.
"Vigy�zzatok egym�sra!"- susogott a sz�l, m�g a feny�k lombjaival j�tszott.

Hallgatagon ballagtunk ki az aut�hoz. �n csak akkor eszm�ltem r�, hogy elf�radtam, amikor behuppantam az �l�sre. S�hajtva, a szemeimet lehunyva d�ltem a h�tt�ml�hoz, �s addig, am�g Alanhoz nem �rt�nk, f�lig szuny�k�ltam. Sokszor magamon �reztem ez�sthaj� �rangyalom aggodalmas pillant�s�t, de nem sz�lalt meg, csak akkor, amikor oda�rt�nk:
- Ch�rie, meg�rkezt�nk Alanhez.
�lmatagon r�n�ztem, mire elmosolyodott:
- Maradj csak, majd sz�lok neki.
- J�. - vackoltam el magam jobban a k�nyelmes �l�sen. P�rom m�g egy k�nny� takar�t is r�m ter�tett.
- J�v�nk azonnal. - adott egy gyeng�d cs�kot, �s odament a kapuhoz, hogy csengessen.
Alan szinte azonnal kij�tt. M�r fel volt �lt�zve, �s egy kis t�sk�t tartott a kez�ben. Csod�lkozva n�zett, ahogy a kocsiban szuny�k�ltam bebugyol�lva. Leon p�r sz�val el�adta, hogy h�zasok vagyunk, gyermeket v�rok, �s emiatt k�nnyebben f�radok.
Az id�s�d� mester elmosolyodott, majd meg�rt�en b�lintott, �s halkan �gy sz�lt:
- Nos, Leon fiam, �r�l�k a v�ltoz�soknak. Javadra v�ltak. M�r azt hittem, soha nem tal�lsz magadra azut�n a borzalmas nap ut�n.
- Sora seg�tett, �s az Angyalok T�nca volt a kezdet. Azt�n nem tagadtam meg magamat...
- Kital�lom: amint �rezni kezdt�l valamit ir�nta, elmenek�lt�l.
- �gy igaz.
- M�gis, mi vett r�, hogy visszat�rj mell�?
- Az �rz�seim. Egyre jobban k�nzott a hi�nya. Majd t�rt�nt egy- �s m�s.
- �rtes�ltem r�la a m�di�kb�l. Szerencs�sen meg�szt�tok mindketten. B�szke vagyok r�d, hogy a tan�tv�nyom volt�l. Sophie is az lenne...

M�g halkan besz�lgettek, haza�rt�nk a birtokra. Ahogy meg�lltunk, felneszeltem. Leon m�r el�re sz�lt Marthanak, hogy lesz egy vacsoravend�g�nk, teh�t � �gy is k�sz�lt.
Alan ismer�sk�nt n�zett k�r�l a patin�s vill�ban, amikor bel�pett.
- R�g j�rtam itt. - jegyezte meg.
- Val�ban. De a h�zban nincsen sok v�ltoz�s. - b�lintott f�rjem.
- Ann�l ink�bb benned. De, mint eml�tettem, �r�l�k neki.
- K�rbemenj�nk, m�g elk�sz�l a vacsora? M�g Sora sem l�tott bel�le sokat. Csak tegnap, k�s� este �rkezt�nk.
- H�t persze. Kellemes eml�keket felid�zni mindig j�.
- Rendben, menj�nk. - helyeseltem. T�nyleg nagyon k�v�ncsi voltam.

A f�ldszinten a m�r eml�tett el�t�ren, l�pcs�n �s eb�dl�n k�v�l tal�lhattuk a konyh�t, a dolgoz�- �s a k�nyvt�rszob�t. A l�pcs�n fels�t�lva el�rkezt�nk egy t�gas, vil�gos folyos�ra, amib�l lakoszt�lyok ny�ltak, minden szob�hoz egy pici el�t�r �s k�l�n f�rd�szoba tartozott. A folyos� k�zepe t�j�n, az utcafront fel� n�z� ablakokkal egy t�gas szalont rendeztek be, az eb�dl�ben l�tott egyedi k�sz�t�s� b�torokkal. Az�ta kider�lt, a helyis�gek nagy r�sz�ben ugyanaz a st�lus �s harm�nia uralkodott - l�gy, meleg sz�nek, m�z-csillog�s� fa �s puha b�rsonysz�vetek. Persze a sz�nek v�ltoztak, t�kr�zt�k a lakr�sz lak�j�nak az egy�nis�g�t. Leon szob�j�ban ez�rt voltak a text�li�k k�kek. K�t olyan lakoszt�lyba nyitottunk be, amibe Leonnak hossz� �vek �ta nem volt ereje betenni a l�b�t. A sz�lei �s Sophie birodalm�ba. A villa szem�lyzete azonban itt is mindent tiszt�n tartott, de a t�rgyak v�ltozatlanul ott maradtak, ahov� gazd�ja lerakta �ket utolj�ra. Sophie szob�ja egy �rz�keny, m�velt szem�lyis�g�, de kisl�ny�. M�g ott voltak a polcon j�t�kai, de l�tszott, hogy tinik�nt m�r csak megbecs�lt gyermekkori eml�kk�nt. A kandall� f�l�tti polc tele volt ber�m�zott f�nyk�pekkel, amiken sz�leik �s Alan is szerepeltek.
Megfakult, sz�nes �s fekete-feh�r fot�k hirdett�k a testv�rp�r artista-sikereit. D�bbenten l�ptem az egyikhez k�zel. Sophie �s Yuri Killian... b�r, azt hiszem, csak az lepett meg, hogy f�nyk�pet l�ttam itt r�luk.
K�rd�en n�ztem a k�t f�rfire.
- Igen, Sophiet �s Yurit val�ban m�ly sz�lak f�zt�k egym�shoz - l�pett mell�m Leon, �s �t�lelt -. Ez�rt is haragudtam meg annyira r� az�rt, amit tett. De most visszan�zve, Killian csak azt tette, amire az akkori menedzser�k vette r�, az � gy�zelm�k �rdek�ben. Yuri nem l�thatta azt el�re, mi lehet a k�vetkezm�ny.
- Az �desapja?!
- Nem, Sora. Yuri �desapja akkor m�r nem �lt - fordult fel�m Alan -, egy olyan ember m�ve, akit az�ta el�rt meg�rdemelt sorsa. Rengeteg embert, artist�kat �s m�sokat is t�nkretett.
- Yuri ut�na megv�ltozott. Tudod, hogy a Kaleidon�l mit m�velt... A keser�s�g �s a menedzsere egyar�nt k�zrej�tszott. Tudom, hogy Sophie miatt mag�t v�dolta, �s sok�ig �n is.
- Neki sem lehetett k�nny�.
- Nem. De te �gy k�zeledt�l fel�, mit egy testv�rhez. �t is a te szereteted, a ny�lts�god ford�totta vissza.
- Na meg a partnere, Layla. - f�zte hozz� Alan.
- Val�ban. Remek�l �sszeillenek. Mint mi. - mosolyodott el p�rom, �s egy puszit nyomott arcomra.
V�gsz�ra l�pett be Andrew a nyitott ajtaj� szob�ba:
- Madame, Monseiurs! A vacsora t�lalva.