Nem sokra rá Leont is elnyomta az álom, de nem tudott aludni, mert egy furcsa álom gyötörte az éjjel, ezzel azt jelezve, hogy hamarosan váratlan dolgok fognak történni…

Másnap reggel két embert világított meg a nap első sugarai. Elsőnek Sora kelt fel. Még az este történtek hatása alatt volt. Óvatosan kimászott az ágyból, de úgy, hogy szerelme ne ébredjen fel. Magárakapta kedvese köntösét, ami egy cseppet nagy volt rá. Lement a konyhába, hogy készítsen magának egy citromos teát. Miközben itta a meleg teáját azon töprengett, hogy mi lenne, ha összeköltözne kedvesével, de gyorsan elvetette ezt az ötletet, mert nem tudta, hogy szerelme mit szólna hozzá, ha egyből ezzel a gondolatával rohamozná meg. A töprengésből kopogtatás zökkentette ki. Gyorsan odament az ajtóhoz, kinyitotta és egy inasfiú állt előtte, kezében az aznapi friss újság. Fiatal lehetett az inasfiú, mert eléggé zavarban volt. Enyhe pír szökött a srác arcára, mert nem látott még ilyen gyönyörű hölgyet. Nagy zavarában csak egy pár szó jött ki a száján, de ő maga se tudta, hogy mit mondjon. Sora csak mosolygott, és hogy megkönnyítse a fiatal inasfiú dolgát, ő szolalt meg először.

- Szia! Sora Naegino vagyok! - mondta a lány még mindig mosolyogva.
- Jónapot Hölgyem! Az én nevem Elliot Hanson! Nagyon örvendek! - mondta az inasfiú
- Légyszíves ne magázz engem, nem vagyok annyira öreg, hogy így köszönjenek nekem – mondta Sora, és közben elkezdett kuncogni. - Hívj nyugodtan Sorának.
- Rendben, Sora kisasszony!- mondta a fiu fülig vörös fejjel.

Sora neki volt támaszkodva az ajtónak és nem vette észre, hogy a köntösnek a gallér része lecsúszott a vállához, így szabadon hagyva a sebhelyét. Az inasfiú egyből észrevette és csak a sebhelyet nézte, végül Sora megtörte a csendet:

- Miért jöttél, Elliot? - Ezzel a mondattal kizökkentette a fiút a bambulásból.
- Mr. Oswaldnak hoztam a reggeli újságjait, amiket minden reggelre megrendelt, és hoztam önnek egy levelet.
- Bár meg kell, hogy jegyezzem, ez a levél eléggé furcsa módon került hozzánk, tegnap este, épp a portán kerestem az egyik szobakulcsot, de a pulton nem volt semmi csak a kis csengő ami mindig is ott volt. A hallban intéztem, hogy felvitessek egy pár csomagot, mert holnap igen fontos vendégek jönnek hozzánk. Egyszer csak csörömpölésre lettem figyelmes, ahogy odanéztem a recepcióra ott volt a levél a pulton. Lábnyomokat láttam a frissen kitisztított szőnyegen, kicsit ideges lettem miatta, mert tudtam, hogy nekem kell feltakarítanom - mesélte az inasfiú mindezt nagy átéléssel Sorának, aki néha-néha kortyolt egyet a teájából.

- Honnan tudtad, hogy nekem kell átadnod a levelet? – kérdezte egy kicsit remegő hangon.
- Mivel az van a levélre írva, hogy Mr. Oswald lakásában lévő hölgynek. - Ahogy végig mondta a fiú, át is nyújtotta a levelet a lánynak. Sora remegő kézzel vette át a levelet. Látta a srác, hogy valami nagy baj lehet. Az inasfiú épp mondani akart valamit Sorának, de a lány megelőzte.
- Köszönöm szépen Elliot - és azzal a mozdulattal becsukta az ajtót, szegény srác nemtudta mirevélni, hogy rácsukták az ajtót, de utána szépen nyugodtan ment a következő vendéghez, hogy bevigye neki a reggelit amit rendeltek.
Sora szépen óvatosan bement a nappaliba és leült a kanapéra. Óvatosan kibontotta a levelet és elkezdte olvasni, de eközben Leon ébredezett a szobában, és szerelmét kezdte keresni, de előtte felvett egy boxer alsót, hogy azért mégse egy szál semmibe menjen le. Nem tudta, hogy merre lehet szerelme, végül kiment a konyhába, ami a nappalira nézett. Sora kinyitotta a levelet és látta, hogy erre a levélre is vérre van ráírva, ahogy meglátta a piros színt, nem merte elolvasni és összegyűrte, rádobta a kályhára. Leon Sorától és a lépcsőfeljárótól egy pár métere állt, és figyelte, hogy mit csinál a lány. Sora ezt nem vette észre, hogy szerelme ott van majdnem a háta mögött. Sora, ahogy a kályhára dobta, azzal a lendülettel elindult a hálószobába, hogy felöltözzön, de abban a pillanatba beleütközött Leonba, aki csak nézte, hogy mi történik. Sora nem mert felnézni kedvesére. Végül a férfi kezével magafelé fordította a lány arcát, azt vette észre, hogy Sora sír. Leon óvatosan megkérdezte tőle, hogy minden rendben van-e? Erre a lány hozzábújt és csak zokogott, érezte a férfi, hogy valami nem stimmel, nem akart kíváncsiskodni, úgy volt vele, hogy ha szerelme úgy érzi, akkor elmondja neki, mivel bízik benne. Sora megnyugodott egy kicsit, mivel tudta, hogy szerelme karjaiban van és biztonságban van ha mellette van. Végül felnézett és azokkal a szép ezüstszürke szempárral találta magát. Leon nembírta tovább és megcsókolta Sorát olyan szenvedélyesen, ahogyan egy férfi tud. Végül Sora törte meg a csendet.
Lassan bekéne menni a Színpadhoz gyakorolni, ahogy kiejtette ezt a szót a lány meg is csörrent a mobilja,:

- Igen, tessék! - mondta a lány, miközben Leont nézte.
- Szia, Sora, Kalos vagyok! - mondta az igazgató a szokásos hangján.
- Elnézést, hogy ilyenkor zavarlak titeket, de Mia elkészült az újabb darabbal és ismertetni szeretné és már csak rátok várunk!
- Jó, rendben, máris indulunk! – mondta Sora miközben átölelte Leont és simogatta a hátát 8-as alakban. Nos, köztudott, hogy ez a 8-as alak a férfiakat lázbahozza! Sorának nem ez volt a terve, de akaratlanul is ezeket a 8-as alakokat írta a férfi oldalára.

Mikor befejezte a beszélgetést Sora a főnökével, észrevette, hogy Leon készül valamire, mert már ismerte azt a vágytól fűtött, csillogó tekintetet, ezért gyorsan belekezdett a mondandójába, mielőtt Leon letámadná.

- Kalos hívat minket, mert megvan az új darab és már csak ránk várnak.

Leont nem nagyon érdekelte, hogy most sietniük kéne, úgy tett mintha meg sem hallotta volna, és felemelte Sorát, a lány mondta neki, hogy most nem alkalmas, mert be kell érniük a színpadhoz, Leon nem akarta elengedni a lányt, de végül csak elengedte, nem akart elkésni a megbeszélésről.
Mind a ketten elindultak a hálószoba felé épp versenyeztek, hogy melyikük fog hamarabb készen lenni, amikor kopogtattak az ajtón, az inasfiú volt és a reggelit hozta. Leon nyitott ajtót, szólt az inasfiúnak, hogy a reggelit vigye vissza és rekord sebességgel hozzon nekik kettő szendvicset és kávét tejjel és két cukorral elvitelre. A srác amilyen gyorsan csak tudott szaladt, is a konyhába, hogy szóljon a szakácsnak, hogy ezek kellenek Mr. Oswaldnak, a szakács ahogy meghallotta, az Oswald nevet abban a pillanatban elkezdte készíteni a kedvenc szendvicsét, meg a kávéját.
Eközben a szerelmespárunk felöltöztek, és a fürdő felé vették az irányt, hogy még egy két simítást elvégezzenek magukról. Sora gyorsan befújta magát a kedvenc parfümjével, eközben Leon épp a kocsi kulcsát kereste a kabátja zsebében. Sora is indulásra kész volt, gyorsan becsukta az ajtót a férfi és már mentek is a porta felé. Az inasfiú ott állt a bejáratnál egy nagy szatyorral a kezében, elvette a zacskót a fiú kezéből és mondott egy hangos köszönömöt Leon. Szélsebesen beültek Leon ezüst színű autójába és már száguldottak is a színpadhoz. Ahogy mentek Kalos irodájához, összetalálkoztak Sora barátnőivel, Leon előrement és hagyta, hadd beszélgessen szereleme. Lányoknak szemetszúrt, hogy Során egy térdigérő kertésznadrág volt és egy aranyos kis ujjatlan póló. Mia megjegyezte, hogy Során úgy áll ez a nadrág mintha várandós lenne, Sora erre elpirult, lányok elkezdték faggatni, hogy terhes-e, de Sora tiltakozott, és azt füllentette, hogy hogy lehetne, amikor szedi a fogamzásgátló tablettákat. Lányok annyira belemerültek a beszélgetésbe, hogy észre sem vették, hogy már az iroda bejáratánál voltak. Mindenki bent volt már csak rájuk vártak, azaz: Miára, Sorára és Anna-ra. Sűrű elnézést kértek, hogy késtek, a főnököt nem nagyon érdekelte, őt inkább az új előadás érdekelte. Sora helyet foglalt szerelme mellett és a főnök végül megkérte Miát, hogy ismertesse az új darabot…