- Sophie! Hol vagy �desem?
Szergej diadalittas arckifejez�ssel l�pett be a konyh�ba �s ravasz mosolyra h�zta sz�j�t. Ezennel kezdet�t vette ugyanis az a k�tszem�lyes csata, amelyben � nagy el�nyt �lvezett.
El�sz�r is az�rt, mert egy kis sz�k�t kellett megtal�lnia, aki nem egy l�ngelme. Nem j�rhat t�l az esz�n egy olyan f�rfinek, aki m�g az orosz maffia el�l is elt�nt. M�sodszor pedig az�rt, mert n�h�nyszor m�r maga is r�szt vett Szib�ri�ban medvevad�szaton, vagyis nagyon j�l tudja, hogyan kell becserk�szni az �ldozatot, hogy azt�n hal�los sebet ejthessen rajta. �s Sophie m�gsem egy f�l tonn�s behem�t, hanem szerencs�re egy hisz�keny �s gyenge kisl�ny, akit �dess�ggel �s n�mi j�t�koss�ggal meg lehet vesztegetni. �gy, hogy �nsz�nt�b�l tegye a fej�t a b�rd al�.
- �desem!- nyitotta ki a szekr�ny egyik ajtaj�t, amelyben fazekak �s t�lak sorakoztak. - B�j�csk�zunk? Ezt szeretn�d? Rendben, ahogy akarod - n�zett be a mellette l�v� rekeszbe, ahol konyhai kisg�peket tal�lt. - De jobb ha tudod, hogy ebben a j�t�kban mindig �n nyerek. Nem szeretek vesz�teni. Ha vesztesen ker�l�k ki egy j�t�kb�l �ltal�ban m�rges �s ideges vagyok. Az pedig nem j�, nagyon nem j�. �ppen ez�rt azt javaslom, hogy k�ss�nk egyezs�get, kicsim - pillantott be a kuka m�g�. - Ha �nsz�ntadb�l el�j�ssz, akkor garant�ltan nagy meglepet�sben lesz r�szed. Ezt meg�g�rem. Valami olyasmit kapsz t�lem, ami az eg�sz �leted megv�ltoztatja - guggolt le, hogy belessen az asztal al�, amelyet f�ldig �r� ter�t� takart. - Viszont ha �n tal�llak meg, akkor vesztesz �s nem kapod meg az aj�nd�kot - h�zta el a f�gg�nyt, mik�zben m�zes-m�zos hangj�n tov�bbra is pr�b�lta el�csalogatni a kisl�nyt. - Tudod, amikor anno �n b�jtam el az �cs�m el�l, mindig gy�ztem. Nem megijeszteni akarlak �m, ezzel csak azt akarom mondani, hogy ismerek minden helyet �s nagyon neh�z lesz olyan b�v�helyet tal�lnod, amit kifelejten�k a sorb�l - fordult k�rbe lehets�ges helyek ut�n kutatva. - Sophie! Hallasz engem? H�t persze, hogy hallasz te kis sz�ps�g. Az igazat szeretn�d hallani? Fel�lem. Beismerem, kem�ny ellenf�l vagy, de rajtam nem fogsz ki - vette a f�rd� fel� az ir�nyt, amihez a nappalin �t vezetett az �t. - Oswald! Rem�lem dagad a melled az apai b�szkes�gt�l. A l�nyod r�d �t�tt abban, hogyan kell elt�nni az ember szeme el�l - r�gta oldalba a f�ld�n fekv� Leont, aki �sszeszor�tott fogakkal nyelte vissza a ki�lt�st. A feje z�gott �s �melygett a v�rvesztes�g miatt. Ez a rohad�k alaposan elint�zte. - �gy l�tszik, ez a g�nedben van. Ez egy Oswaldokra jellemz� genetikai tulajdons�g. Amikor a h�godat meg�lted, akkor te is elmenek�lt�l P�rizsb�l. F�led-farkad beh�zva �lt�l fel az els� jap�n g�pre, hogy azt�n tal�lkozz Sor�val, majd t�nkre tedd az �let�t �s �jfent k�mforr� v�lj. Igazi var�zsl� vagy, Oswald! Ha baj van, k�dd� v�lsz �s m�sra hagyod a gondokat. Milyen �gyes megold�s. �s l�m, a kis taknyos �r�k�lt valamit t�led is, azt, hogyan kell elt�nni az ember szeme el�l. De ne agg�dj! - emelte meg a kezeit, nyugalomra intve a f�rfit. - �n megtal�lom �s akkor mi h�rman befejezz�k ezt a nevets�ges b�j�csk�t. �gy elb�jtatlak benneteket, hogy m�g az �risten sem tal�l r�tok.
- Hagyd b�k�n a l�nyomat! - ny�gte panaszos hangon. - K�nozz engem! Az sem �rdekel, ha meg�lsz, csak ne b�ntsd Sophie-t! Mi hasznod van egy gyerek hal�l�b�l? Nincs sz�ved? Hiszen csak egy beteg kisl�ny. Hagyd �letben!
- Ez nem k�v�ns�gm�sor Oswald - �t�gette a fegyver cs�v�t a tenyer�hez, mik�zben bel�pett a f�rd�szob�ba. - Sophie, kedvesem! Ne hidd, hogy megfeledkeztem r�lad. Nem �m. Szergej b�csinak m�g mindig �ll az aj�nlata - nyitotta ki a f�rd�szoba szekr�nyt, ahol belesett a t�r�lk�z�k m�g� is. Biztos, ami biztos, hiszen ez a kis �tkozott �gyesebb, mint hitte. - Tudom, hogy nagyon szereted a csokit. T�rt�netesen van n�lam sv�jci csokol�d�. Az a kedvenced ne is tagadd! Hallottam egyszer, hogy any�dnak ilyen finoms�g ut�n s�rt�l. �n adok neked, annyit, amennyit csak akarsz - h�zta el a zuhanyf�lke ajtaj�t, mik�zben eltorzult az arca. - Nem sok�ig leszek ilyen kedves Sophie! Hallod! - ki�ltotta hirtelen �s mindent les�p�rt az egyik polcr�l. - Ne akarj felbosszantani, mert azzal csak magadnak, meg annak a szerencs�tlen �s idi�ta ap�dnak �rtasz, aki odakinn fetreng. Nem fog megv�deni, mert arra sincs ereje, hogy fel�lj�n! - rontott ki a nappaliba �jra �s miut�n nyugt�zta, hogy Leon meg sem mozdult, �tment az �tkez�be. - Hallod? Kis rohad�k! Nem �rek r� eg�sz nap! - bor�totta fel sorban a sz�keket. - Esk�sz�m, ha megtal�llak nagyon megj�rod. �n igyekeztem kedves �s meg�rt� lenni, belementem a h�lye kis j�t�kodba, de ennek v�ge! Megtal�llak �s �gy megverlek, hogy t�bb� nem az asztm�d lesz a legf�bb gondod, hanem hogy �jra megtanulj j�rni! - fordult a h�l�szoba fel�. - K�zeledek Sophie! - rontott be magasba tartott fegyverrel. - Nem is sejted, hogy mennyire k�zel j�rok m�r! - csukta be az ajt�t �s mosolyogva d�lt a falnak, mik�zben a megl�v� k�t goly� mell� tov�bbi kett�t t�lt�tt be. Ez az utols� helyis�g, ahol m�g nem kereste. Itt lesz, itt kell lennie �s innen bizony nem menek�l, err�l majd � gondoskodik.

- �s holnaput�n?
Sora k�ts�gbeesetten szorongatta bankk�rty�j�t a rept�r egyik jegykiad�j�n�l. Nem lehet ekkora pechj�k, pont most, amikor �get� sz�ks�g�k lenne h�rom helyre Z�richbe. Az �let�k m�lik ezen a p�r napon, nekik nincs idej�k b�zni abban, hogy valaki meggondolja mag�t �s m�gsem rep�l mondjuk s�elni vagy kir�ndulni. El kell utazniuk lehet�leg m�g ma, legk�s�bb holnap, de enn�l tov�bb nem maradhatnak Franciaorsz�gban.
- Akkorra van hely�nk, de sajnos csak egy. Ez egy olyan id�szak, amikor a s�elni v�gy�k �tra kelnek �s szinte el�z�nlik Sv�jcot - n�zett fel r� egy kedves, mosolyg�s h�lgy. - Tegyem esetleg v�r�list�ra �n�ket? Mert ez lehets�ges. Sosem lehet tudni, hogy ki mondja vissza az utat �s akkor esetleg maguk kapj�k meg a jegyeiket.
V�r�lista? Ez jelen esetben a sz�m�ra legal�bb olyan bizonytalan, mint a lott� �t�s. �s mi�rt mindenki Sv�jcba megy s�elni? Mi�rt nem mennek Skandin�vi�ba?
M�gsem tehetett m�st, megkapaszkodott minden lehet�s�gbe.
- Mennyien vannak el�tt�nk? Mekkora az es�ly arra, hogy bef�r�nk valamelyik kor�bbi g�pre?
- Ketten vannak �n�k el�tt, egy id�s h�zasp�r, teh�t az es�ly�k nagyon is j� - p�rgette a monitoron a t�bl�zatokat.
- Rendben, �rjon fel minket, de k�rem, nem n�zn� meg m�g egyszer a mai �s a holnapi k�zvetlen j�ratokat? Nek�nk mindenk�ppen Sv�jcba kell menn�nk! �rtse meg, nem maradhatunk P�rizsban!
- Ma este tizennyolc negyven�tkor indul egy g�p B�csbe. Ott van csatlakoz�sa az Osl�b�l �rkez� j�rathoz, ami Z�richbe megy. Viszont az �tsz�ll�si id� nagyon r�vid. Erre m�g van hely, ezt esetleg fel tudom aj�nlani. Jobb, mint a semmi, pl�ne �gy, hogy sietnek.
Sora tehetetlens�g�ben megd�rzs�lte a szemeit. Az nem lesz j�, t�l kev�s az id� az �tsz�ll�sra �s nagy a val�sz�n�s�ge, hogy nem �rik el a norv�g j�ratot. Ott t�ltse az �jszak�t egy s�lyos beteg gyerekkel, akire ha r�j�n a roham, m�g kezelni sem tudn�? �gy is alig engedt�k rep�lni, az orvos agyon is �tn�, ha megtudn�, hogy �r�k hosszat repkedtek.
- Nekem csak k�zvetlen j�ratok j�hetnek sz�ba! - er�sk�d�tt. - K�ny�rg�m, n�zze meg m�g egyszer ezeket.
A h�lgy b�lintott, de a p�r perces keres�s ugyanazt az eredm�nyt hozta. A k�zvetlen j�ratok dugig voltak.
- Sajn�lom. A sv�jci Alpok mindig is k�zkedvelt s�paradicsom volt - s�hajtott egy�tt �rz�en. - Fel�rtam a v�r�list�ra! Bizakodjon, hogy visszamondanak h�rom helyet valamelyik kor�bbi j�ratra.
Sora megsemmis�lten �llt ki a sorb�l �s eltette a k�rty�j�t. Ilyen nincs.
Valaki megfogta a v�ll�t. R�m�lten �llt meg �s eg�sz test�n remeg�s futott v�gig. Ez Szergej. Istenem, h�t m�r sosem lesz nyugta t�le? Mindenhol megtal�lja?
- Jaj, de j�, hogy itt vagy! - lihegte Claire. - H�vtam Leont, de nem vette fel. M�r kezdtem megijedni, azt hittem, hogy baj van.
- Mit keresel itt? - k�rdezte Sora csod�lkozva, mik�zben egy szabad sz�khez vezette a kifulladt l�nyt. - Utazol valahov�? Nek�nk nem is mondtad.
- Nem �n utazok hanem ti. Te meg Sophie - h�zta el� a t�sk�j�b�l a jegyeket �s a d�bbent Sora fel� ny�jtotta. - Steven int�zte el, � Leon �gyv�dje. Igaz, nem Z�richbe sz�lnak, hanem Bernbe, de onnan vonattal mehettek tov�bb Z�richbe. Steven azokat a jegyeket is lefoglalta az ottani vas�t�llom�son, nektek csak igazolnotok kell magatokat - l�legzett m�r egy kicsit �sszeszedettebben. - Min�l el�bb el kell t�nn�t�k innen, azt hiszem, ez vil�gos. Este nyolckor indul a g�p, Layla pedig a rept�ren fog v�rni �s elvisz benneteket egy hotelbe �jszak�ra. B�zom benne, hogy mindent j�l szervezt�nk meg �s nem lesz semmi gond.
- �s veletek mi lesz? - k�rdezte agg�dva. - Szergej tudni fogja, hogy te is seg�tett�l.
- �rtem ne agg�dj! M�r van valaki, aki vigy�z r�m - v�laszolta sokat sejtet� vigyorral az arc�n. - Ami pedig Leont illeti, holnapra foglaltunk neki is egy helyet. Nemsok�ra egy�tt lehettek. Egy boldog csal�dk�nt �lhettek �s nevelhetitek a k�z�s gyermeketeket. Hiszen mindketten ezt akarj�tok.
- Fogalmam sincs, hogyan k�sz�njem meg - szor�totta mag�hoz a jegyeket. - Minden rosszat visszasz�vok r�lad, mindent. Fantasztikus l�ny vagy, Claire �s nem �rdemled meg, hogy egy r�d k�r�l t�ncolva �ld le az �letedet.
- Ugyan m�r - legyintett. - �n m�r r�gen elfelejtettem a szitkokat. Ami pedig a munk�mat illeti, Stevent nem zavarja, engem viszont egy kicsit igen. Egy �gyv�d bar�tn�je val�ban nem csin�lhatja ezt. De most ne err�l besz�lj�nk - taszig�lta Sor�t. - Na gyer�nk! Mire v�rsz m�g? Nemsok�ra indultok �s neked csomagolnod kell.
Sora b�lintott, majd b�cs�z�ul �t�lelte a l�nyt �s fut�snak eredt.

- Jaj, Sophie! Kellemetlen ez nekem! Val�j�ban nincs veled semmi bajom - Szergej dr�mai s�haj�t a ravasz kattan�sa k�s�rte. Id�k�zben megszabadult a post�skab�tt�l �s m�r csak egy p�l�ban tervezgetett. - Vagyis van, igen, tulajdonk�ppen van. Annyi a gondom veled, hogy Oswald vagy. Egy h�lye francia gyereke, aki azt sem �rdemli meg, hogy leveg�t vegyen, nemhogy Sora f�rje legyen.
L�v�st adott le hirtelen a szekr�nyre, mely a hangtomp�t� miatt alig hallatszott.
- Egyb�l semmi - csapta be d�h�sen az ajt�t, majd az �gy fel� fordult. - De a szerencse forgand�! Csak nem az �gy al� b�jt�l? - emelte fel a takar�t �s �rd�gi vigyorra h�zta a sz�j�t, amikor a t�loldalon l�tta kisurranni a kisl�nyt. - Megvagy te kis csoda! - t�rdelt fel �s az �gyra k�ny�k�lt.
Sophie j�t�knak fogta fel az eg�szet �s pakolgatni kezdte a bab�it. Mosolyogva ny�jtott egyet a f�rfi fel�, aki elvette �s a h�ta m�g� haj�totta, amikor a l�ny elfordult.
- Sophie - �llt fel, mik�zben le sem vette szemeit a gyerekr�l. M�g egyszer nem t�nhet el el�le. - Akarsz j�tszani velem meg az apuk�ddal?
- Igen - nyomkodta egy pl�ssmaci fej�t. - Csoki.
- Nem - r�zta meg a fej�t Szergej. - Csoki csak abban az esetben j�rt volna, ha �nsz�ntadb�l j�ssz el�. De �n tal�ltalak meg, teh�t nincs jutalom.
- Apa - n�zett az ajt� fel� Sophie, majd �jra a medv�t r�szes�tette el�nyben.
- Igen - vette �lbe a gyereket. - Apa is itt van �s � m�r nagyon v�rja, hogy egy�tt j�tszunk. Gyere! Kezdj�k el a m�k�t!

Leon gyomra fel-le ugr�lt, amikor megpillantotta Szergejt �s Sophie-t. Nem, nem l�tezik, hogy a l�ny�t is elvesz�tse. Fel kell �llnia, musz�j er�t gy�jtenie �s megv�denie a gyermek�t. �tok �l rajta, �tok �l az Oswald neven, �tok �l mindenkin, akit Sophie-nak h�vnak.
- Itt van apa - �lt le Szergej a kanap�ra �s maga mell� �ll�totta Sophie-t. - N�zd csak, valaki b�ntotta.
Sophie kicsiny szemeivel szomor�an pillantott Leonra, akinek sebe �sszev�rezte a sz�nyeget.
- Nem vagy norm�lis - suttogta Leon. - �pesz� ember ilyesmit nem csin�l.
- �pesz� ember nem megy feles�g�l hozz�d �s nem sz�l neked k�lyk�t - h�zta vissza a kisl�nyt, aki el akart menni. - Itt maradsz! Te meg ott, ahol vagy! - fogta Leonra a fegyvert, aki megpr�b�lt fel�lni. - �gy is az els� sorb�l n�zed majd v�gig az el�ad�st, felesleges tolakodnod. Ne hozzak egy kis harapnival�t? Esetleg inn�l valamit?
- Engedd el a l�nyomat! - �lt fel neh�zkesen a fenyeget�s ellen�re �s a falnak t�maszkodott. - �lj meg engem, de �t hagyd futni. Csak egy gyerek �s nem tehet arr�l, hogy �n vagyok az apja.
- A nevemre akartam venni - sim�tott v�gig a cs�vel a l�ny sz�ke haj�n. - De Sora nem engedte. Azt mondta, hogy ragaszkodik az Oswald n�vhez - vicsor�tott ellens�g�re. - A te nevedhez. Amikor megsz�letett, beleegyeztem a Sophie n�vbe, de szerettem volna, hogy Eva legyen a m�sodik neve, any�m ut�n. Sora ebbe sem egyezett bele. D�g�ljetek meg mind a ketten! - sziszegte reszketve. - Mindannyian meg fogtok halni.
Leon �rezte a tark�j�ra nehezed� nyom�st, viszont tudta, hogy nem szabad el�julnia. K�zdenie kell. Az orosz kezdi elvesz�teni a kontrollt. Egyetlen rossz mozdulat vagy sz� �s mindannyiukkal v�gez.  A h�ga �let�t nem tudta megmenteni, �m a l�ny��t meg fogja. Ha beled�glik akkor is.
- Sophie - nyomta az �lla al� a hideg cs�vet. - �n nem akartam, hogy ennek �gy legyen v�ge. A bar�tod akartam lenni, s�t, szerettem volna az ap�d lenni, de megtiltott�k. Most pedig �tban vagy. Tudod, amikor az anyuk�d bel�p a lak�sba �s megl�t benneteket holtan, nagyon ki fog borulni. De �n itt leszek, hogy megvigasztaljam. Nem fog �r�lni, hogy �n �ltelek meg titeket, de megk�nnyebb�l majd, hogy m�r nem fog egy lecs�szott szt�rt�l meg egy betegesked� kis porontyt�l f�ggni. Szabad lesz �s velem j�n Moszkv�ba, hogy �j �letet kezdj�nk.
- Nem vagy norm�lis - zil�lta Leon k�ts�gbeesetten. - Nem vagy norm�lis.
- Befogtad a pof�d Oswald! - ord�tott r� hangosan, amit�l Sophie ijedten szabad�totta ki mag�t a f�rfi karjaib�l �s h�tr�lt. - Gyere vissza te kis d�g! - c�lzott a gyerekre, mire Leon kir�gta al�la a l�bat, Szergej pedig elter�lt a f�ld�n.
�m arra m�g maradt ideje, hogy megh�zza a ravaszt. A goly� Sophie-t�l nem messze f�r�dott a falba. A gyerek s�rni kezdett �s fen�kre esett a konyhaajt�ban. Mellkasa szapor�n j�rt fel-le, de Leon el�gedetten nyugt�zta, hogy sem a l�ved�k nem tal�lta el, sem pedig a roham nem t�rt r�, mert lassan felt�p�szkodott �s fel� indult.
- Ne gyere ide kicsim! - mondta a francia, mik�zben beler�gott az orosz s�pcsontj�ba, aki visszarogyott a f�ldre. - Majd apa �rted megy - �llt fel �s meg kellett kapaszkodnia a falban, hogy ne vesz�tse el az egyens�ly�t. - Gyere! - emelte fel Sophie-t, mik�zben h�t�t a falnak t�masztva araszolni kezdett a konyha fel�. F�l szemmel mindig Szergejt figyelte, aki a l�b�t szorongatva �lt fel a kanap�ra.
- Hova ilyen siet�sen? - k�rdezte g�nyosan. - V�rjatok meg engem is! - �llt fel nevetve, amikor Leon lecs�szott a fal ment�n. Elfogyott az ereje. - N�lk�lem nem �r j�tszani. Add ide a gyereket! - vette c�lba Leon homlok�t. - Ne mondjam m�g egyszer!
- Csak a holttestemen kereszt�l veheted el t�lem! - �lelte mag�hoz a megszeppent kisl�nyt, aki er�sen kapaszkodott az ing�be. - Engem kell meg�ln�d hozz� el�sz�r.
Tudta, hogy a hal�lukat nem akad�lyozhatja meg, csak k�seltetheti. B�rcsak itt lenne Sora. B�rcsak elmondhatn� neki, hogy mennyire szereti. Hogy mindig is szerette �s sosem haragudott r� igaz�n.
- Nekem �gy is j� - r�ntotta meg unottan a v�ll�t Szergej �s Sophie h�t�hoz emelte a cs�vet. - A k�lyk�n k�nnyed�n �tmegy a goly� �s benned �ll majd meg. Egy l�ved�kkel int�zlek el titeket, ami sz�momra �r�m, mert ebbe a t�pusba neh�z mun�ci�t szerezni. �n meg gy�l�l�k pazarolni. Az el�bb is ell�ttem egyet feleslegesen.  Esetleg egy b�cs�puszi? - vihogott hangosan. - Vagy ez nem divat francia honban?
Leon m�r felk�sz�lt a legrosszabbra. �sszeszor�totta a szemeit, mag�hoz �lelte Sophie-t �s v�rt. Ekkor hallotta a tompa puffan�st, de nem mert feln�zni.
Szergej szemei hirtelen kid�lledtek, el�rehajolt majd �jra kiegyenesedett. Szabad kez�vel a tark�j�hoz ny�lt �s amikor visszaengedte, a saj�t v�r�t d�rzs�lgette az ujjai k�z�tt. Lassan h�trafordult �s fanyar mosoly jelent meg az arc�n.
- Sora...
A vascs�, amivel � �t�tte le Leont, rak�tak�nt v�gta sz�jba. �rezte, hogy t�bb foga is kit�rik �s v�r �nti el a sz�j�reg�t. Elejtette a fegyvert, megingott ugyan, de talpon maradt. A szoba forogni kezdett vele, a b�torok �sszefolytak �s azt is alig �rz�kelte, ahogy a sz�nyegre zuhant. Ujjai g�rcsbe r�ndultak, mik�zben ki akarta ny�jtani a kez�t �s hirtelen nagyon neh�znek �rezte a fej�t.

Sora t�rdre esett a f�rfi mellett �s v�rben forg� szemekkel n�zte lelki terrorja okoz�j�t. Olyan r�g�ta v�rt m�r egy ilyen lehet�s�gre. Olyan r�g�ta szeretett volna f�jdalmat okozni neki, hogy azt el sem tudja mondani.
- Sora.
Leon n�mileg megk�nnyebb�lve pillantott a l�nyra. Ugyanakkor elborzasztotta a l�tv�ny, hogy a csodasz�p arc milyen d�h�s �rzelmeket t�kr�z�tt. Nem csin�lhat semmi h�lyes�get. Szergej hal�lt �rdemel, de nem neki kell meg�lnie. Hagyja ezt a hat�s�gra, �ll�ts�k b�r�s�g el� �s �t�lj�k el. Lakoljon meg az �sszes b�n��rt. Viszont nem szabad meg�lnie, ezzel csak mag�nak �rtana, mag�nak �s a lelkiismeret�nek.
- A lehet� legjobbkor �rkezt�l �desem - pr�b�lta elterelni a figyelm�t, mik�zben tov�bbra is �vta a l�ny�t, mintha tov�bbi vesz�lyt�l kellene tartania.
Volt feles�ge mintha nem is lett volna a szob�ban. Csak figyelte Szergejt �s m�g pislogni is elfelejtett. Amikor az orosz megmozdult, �t�tt. A cs� a h�t�t tal�lta el, Szergej teste pedig megr�zk�dott.
- Sora! Kicsim! - �lelte szorosabban Sophie-t �s igyekezett eltakarni a szem�t. - �desem, gyere �s vedd �t a gyereket!
Szergej minden egyes mozdulat�ra, m�g a legapr�bbakra is, �ri�si csap�s volt a v�lasz. V�g�l Sora m�r akkor is �t�tte, amikor mozdulatlan volt. Csak �t�tte �s �t�tte, nem t�r�dve a csontok reped�s�vel, a p�l�n megjelen� v�rfoltokkal, az � bl�z�ra csap�d� v�rrel, Leon hangj�val. Semmivel, csak az j�rt a fej�ben, hogy visszaadjon mindent ennek a mocsoknak.
- Hagyd abba! - Leon kapta el a karj�t, miel�tt �jb�l les�jthatott volna. - M�r v�ge kedvesem - vette el t�le a cs�vet �s meg�lelte a zokog� l�nyt, aki mintha transzb�l �bredt volna. - Megmentetted Sophie-t. Megmentett�l minket dr�g�m! - suttogta er�tlen�l. - Ne csin�lj gondot magadnak! Anyak�nt viselkedt�l, helyt �llt�l �s ennyi legyen el�g. Hagyd a t�bbit a hat�s�gra Sora!
Sora len�zett Szergejre �s gy�l�lk�dve h�z�dott el.
- Meg akarta �lni a k�t legfontosabb embert az �letemben - t�r�lte meg a szemeit �s az �l�be h�zta a kisl�ny�t, mik�zben Leon mindkettej�ket �tfogta. - Hal�lt �rdemel.
Csak �ltek, mintha t�borozn�nak �s �sszeb�jtak volna a t�bort�z mellett, �s figyelt�k Szergej mozdulatlan test�t. Azt�n Sora riadtan h�zta el volt f�rje haj�t, hogy szem�gyre vegye a seb�t.
- M�r megint megs�r�lt�l - sim�tott v�gig s�padt, n�hol v�rfoltos arc�n gyeng�den. - Miattunk. K�sz�n�m, hogy vigy�zt�l Sophie-ra. K�sz�n�m, hogy kitartott�l mellette �s nem hagytad mag�ra - seg�tett lefek�dni a f�rfinek, aki nagyokat pislogva jelezte, hogy az �jul�s hat�r�n van. - Szeretlek, Leon Oswald.
- �n is szeretlek Sora. Mindkett�t�ket.
Sora �lbe vette Sophie-t �s szorosan mag�hoz �lelte. Mik�zben a kisl�ny a haj�val j�tszott, � addig riasztotta a ment�ket �s felh�vta a rend�rs�get.