A nevem Sora Oswald, �s k�sz�n�m, hogy id�ig meghallgatt�l. Most szeretn�m befejezni ezt a t�rt�netet.

- Ha lej�r a szerz�d�se hazautazik - ny�gi ki hosszas haboz�s ut�n a sz�ke l�ny.

- Az a baj, hogy nem mondta, hogy menj vele, vagy, hogy mondta? - tapint r�gt�n a l�nyegre Sora k�rd�s�vel.

- Mondta - suttogja maga el� Hannah, mik�zben a l�bait felh�zva pr�b�l a lehet� legkisebbre �sszekuporodni.

- Mit v�rsz t�lem? Mit mondjak?

- Csak mes�lj tov�bb, hallani akarom a v�g�t.

--- --- ---

A n�z�t�ren �ltem, a m�g�ttem l�v� egy h�nap esem�nyei j�rtak a fejembe, azzal a reggellel kezd�d�en, hogy az ujjamra ker�lt a gy�r�. Aznap volt az utols� el�ad�sunk, akkor l�pt�nk fel utolj�ra, nem tervezt�k el el�re, de amikor kil�pt�nk a sz�npadra �s elkezd�d�tt az angyalt�nc, m�r mind a ketten tudtuk. Az el�ad�st k�vet� sajt�t�j�koztat�n mikor az egyik �js�g�r� r�k�rdezett hogyan tov�bb, mi lesz a k�vetkez�, egym�sa n�zt�nk, nem kellett r�la besz�lni, tudtuk. Kicsit k�zelebb �ltem hozz�, mikor a derekamra tette a kez�t. A bejelent�ssel mindenkit meglept�nk, �s csak m�g t�bb k�rd�s szakadt a nyakunkba. Kalos mentett ki a megvadult riporterek k�z�l, miut�n feleszm�lt a d�bbenetb�l. A mai napig a sz�npad �let�nek szerves r�szei vagyunk, csak kicsit m�sk�pp. Eml�kszem mennyire f�ltem, hogy elvesztem, sok mindenen ment�nk kereszt�l, de � mindig ott volt nekem, mindig sz�m�thattam r�, �s ez nem v�ltozott. � nem v�ltozott, csak �n. Ma is szil�rdan �ll, meghallgat. Soha nem tasz�tott el mag�t�l, �s a legfontosabb neki k�sz�nhetem Leont.

Fantomt�l is azon a napon b�cs�ztam. Egy pakli k�rtya v�rt r�m az asztalon, mikor visszamentem az �lt�z�be lesminkelni. K�s�bb a k�rty�kat szorongatva �ltem a n�z�t�ren. M�g egyszer felderengett el�ttem az alakja. Mosolygott.

A dolgok sz�pen lassan rendez�dtek k�r�l�tt�nk, �s szerencs�re a sajt� is b�k�n hagyott minket egy id� ut�n. Egyre k�zeledett Sophie �rkez�se, �s ez kicsit megint felkavarta a dolgokat k�r�l�tt�nk. Nem tudtuk mi v�r r�nk, hogy mi lesz az ut�n, hogy megsz�letik, de nagyon v�rtuk a cs�pps�get. Gisellelel eg�szen megkedvelt�k egym�st, de ha lehetett m�gis pr�b�ltuk ker�lni egym�st a kiss� k�ptelen helyzetben.

M�g k�t h�t lett volna h�tra, de akkor t�rt�nt valami. Hirtelen j�tt, senki nem sz�m�tott r�. Mindig olyan nyugodt �s boldog volt a tekintete. A parton s�t�ltunk, mikor megsz�lalt Leon telefonja. Csak azt l�ttam, hogy els�padt, �s a szemei hatalmasra t�gulnak. K�s�n �rt�nk a k�rh�zba.

M�r ismertem azt a tekintetet, ami az orvos arc�n �lt, sajnos t�l j�l. �rtetlen�l hallgattuk v�gig, hossz� percekbe telt, m�g felfogtuk. Mindig fenn �ll a komplik�ci� lehet�s�ge, nem l�thatod el�re, ez�rt v�g �gy mellbe. Am�g Leon bement hozz�, �n a folyos�n v�rtam. Giselle v�ratlan hal�la valamit �sszet�rt Leonba, m�g sok�ig l�ttam a szemeiben �l� szomor�s�got, de amikor megmutatt�k neki azt az apr� kis teremtm�nyt mosolyogva k�nnyezett. Nem tudom mit �rzett ir�nta, nem k�rdeztem r�, � nem besz�lt r�la.

Sophie jelentette a gy�gy�rt Leon sz�m�ra, b�r rem�lem, az�rt nekem is szerepem volt a dologba.

--- --- ---

- Azt k�rdezted mi a boldogs�g?

- Azt v�laszoltad, hogy egy b�gre, forr� tea.

--- --- ---

Akkor m�g nem voltam a feles�ge. Itt �ltem a nappaliban, a kanap� v�g�n�l volt Sophie b�lcs�je, amiben akkor aludt, ha lent voltunk. P�r perces pihen�t iktattam be a programba, miel�tt elkezdtem volna k�sz�teni valami vacsor�t. Leon egy b�gr�vel a kez�ben j�tt be a konyh�b�l, amit a kezembe nyomott. Le�lt mell�m �s mag�hoz h�zott, fellapozott egy k�nyvet �s olvasni kezdett. Az a pillanat t�k�letes volt. Boldog voltam �s csak azt k�v�ntam, had maradjak m�g egy kicsit abban a k�d�s vil�gban. Tudtam, hogy hamarosan v�ge lesz, mert Sophie felkel, �s hangosan k�veteli majd kedvenc kis cumis�veg�t, Yume perceken bel�l el�m�szik a szob�j�b�l �s a vacsor�t k�veteli, v�g�l Marco t�rte meg a pillanatot, mikor haza�rt. Akkor m�g � is itt lakott egy p�r h�napig.

Megannyi ilyen r�pke pillanatra eml�kszem, �s tudom, hogy m�g sok v�r r�m, csak figyelnem kell, �s �szreveszem, ha megt�rt�nik. Akkor pedig elmer�l�k abban a csod�s kis k�d�s vil�gban, ahol mindig Leon meleg karjait �rzem magam k�r�l, addig, am�g lehet. Mert mindig v�ge van, de mindig lesz egy k�vetkez�.

Sophie m�g nem volt egy �ves, amikor v�g�l ott �lltam el�tte, talpig feh�rbe, hogy �r�k fogadalmat tegyek. F�l mondatra eml�kszem arr�l az est�r�l, a fogadalm�t z�rta vele. „Mert n�lk�led elveszek ebben az �r�lt vil�gban!" Akkor kezdtem k�nnyezni, pedig megfogadtam, hogy nem fogok s�rni. 

Nem tudom, mit mondjak m�g.

--- --- ---

- Ti mit csin�ltok m�g? - l�p be a szob�ba �lmos tekintettel Leon. - Neked holnap fell�p�sed van, ha nem t�vedek? - r�ncolja homlok�t a sz�ke l�ny fel� �s le�l Sora mell�.

- Csak besz�lgett�nk egy kicsit - d�l az ez�sthaj� karjaiba. - �pp befejezt�k.

- Akkor �n most lefekszem - �ll fel a fotelb�l a sz�ke �s elindul a vend�gszoba fel�.

- Mir�l besz�ltetek? - h�zza k�zelebb Sora arc�t saj�tj�hoz.

- R�lunk - lehel apr� cs�kot, f�rje ajkaira, majd mellkas�hoz simul arc�val. - Elmes�ltem a t�rt�net�nk.

- �s a v�g�re �rt�l?

- Nem, m�g nincs v�ge, de a folytat�s m�g sz�momra is ismeretlen.

- Nek�nk se �rtana felmenni - simogatja feles�ge h�t�t gyeng�den.

- Csak m�g egy kicsit maradjunk �gy...