Miközben a mi drága kis Leonunk elgondolkozott addig Sora és Josh, megérkeztek Kalos-ékhoz. A főnök kérdően nézett Sora-ra, mire Ő bökött egyet a fejével Leon felé. Kalos-nak koppant, hogy mi is van igazából.
- Látom megtalált-, Mondta Kalos.
- Igen...Szerencsémre...- felelte Sora egy lemondó sóhaj kíséretében.- de szerencsémre jött Josh.
- Most mond, hogy nem vagyok egy Superman- mondta Josh.
- Jó... nem vagy az!- mondta Sora nevetve.
- Persze nem szó szerint értettem- vágta be a durcát Josh.
- Hééj... Általában rajtam szoktatok nevetni- jött oda „felháborodva” Anna.
- Anna! Kell egy kis változatosság- felelte Mia.
~ Ha már az egész társulat ott van... Én is csatlakozom~ Gondolta magába Leon, és elindult a kisseb csoporthoz, csakhogy valaki megállította.
- Leon... Édesem, hova mész?- kérdezte nyájasan May.
- Ott, ahol az a sok kicsi emberke áll. Látod Édesem! Oda!- felelte gúnyosan Leon.
- Akkor veled megyek-, mondta May, és belekarolt Leon-ba.
Egy-két lépés és oda is értek a többiekhez.
- Sziasztok!- köszönt nyávogva May, majd elengedte férje kezét, és Josh mellé furakodott.
- Josh... nem táncolnál velem?- kérdezte May.
- Hát...- Josh kérdően a mellette álló Sora-ra nézet, majd a lány bólintott, hogy csak nyugodtan. Josh kelletlenül, de a táncparkettre vezette May-t.
- Végre...- sóhajtott fel Sora- nem kell a nyávogását hallgatni-, mondta, mire mindenki mosolygott egy nagyot, persze Leon kivételével.- Szegény Josh... Iszonyatosan sajnálom, hogy az a nő, ennyire rátelepedik... még egy jó súrolókefével sem lehetne róla levakarni-, mondta Sora szemét forgatva. Mindenki elkezdett nevetni. Leon magában jót mosolygott ezen a beszóláson, de valahogy hülyén nézett volna ki, ha most itt elereszt egy mosolyt.
- Már megbocsáss, Sora! De a feleségemről beszélsz-, mondta Leon közömbösen.
- Hát te is itt vagy? Azt hittem, hogy csak May csatlakozott hozzánk- felelte Sora ugyanolyan hangnemben. –De kérlek, ne haragudj... Remélem, nem sértettelek meg ezzel téged, és a feleségedet- folytatta Sora gúnyosan.
- Inkább hagyjuk- felelte Leon, majd leült egy székre. Letörten figyelte Sora-t. Milyen vidám és élet teli. Mintha az a sok szörnyűség meg sem történt volna vele. Ki mondaná meg róla, hogy van egy ötéves kislánya? Senki.
Térjünk vissza Sora-hoz. Egy kisebb lány csorda elkülönült a főnök, és Sarah asztalától.
- Nos Sora? Miről beszéltetek Leon-nal?- kérdezte kíváncsian Rosetta.
- Igazából... ezt nem szeretném most elmondani... Kellemetlen- felelte Sora.
- Értjük- bólintottak mindannyian.
- Sora? Beszélhetnénk?- lépett hozzájuk Yuri.
Úgy hiszem, hogy ez a nap Sora-nak igen csak hosszú lesz.
- Persze. Lányok mindjárt jövök- felelte, majd eltűnt a szőke hajú férfival. Kisétáltak a tengerpartra.
- Nos Yuri. Miről szeretnél beszélni?- kérdezte hidegen Sora.
- Ami ma történt... Sora... Én annyira sajnálom!
- Nem kell mit sajnálnod Yuri- mondta Sora keserűen, majd a férfi szemébe nézett.- Igaz... Könnyebb lenne, ha már az elején közlöd velem, hogy nem vagy közömbös Layla iránt.
- Épp ez a baj Sora! Téged is, és őt is szeretem.
- Tudod jól, hogy két személyt nem szerethetsz... Választanod kell. Vagyis nem kell, mert én már úgy döntöttem, hogy kilépek ez életedből.- felelte Sora könnyeivel küszködve.
- De...
- Semmi de Yuri! Légy boldog Layla-val. Nem haragszom se rá, se rád. Szeretitek egymást, így hát miért állnék közétek?- Sora nagy levegőt vett.- Köszönöm... Köszönöm, azt, hogy mellettem voltál, és segítettél felállni a nulláról. Köszönöm, hogy Ashlyn-t úgy nevelted, mintha a saját kislányod lenne, még ha rövid ideig is. Hálás vagyok neked Yuri. Ha te nem lettél volna, kitudja, hol tartanék most. Lehet, hogy most valahol épp két üvegsör után néznék ki a fejemből, és nem itt sétálnék veled.
- Ugyan már Sora, tudod jól, hogy szívesen segítettem, és még most is segítek, hogy ha baj van. Csak szólj- ölelte át Sora-t.
- Köszönöm Yuri- mondta Sora könnyivel küszködve.
- Ugyan már Kislány. Én köszönöm, azt hogy megbocsátasz nekem, és nem gyűlölsz.
- Gyűlölni sosem tudnálak. De most menjünk vissza, még mielőtt Layla halálra izgulja magát miattad.
- Rendben.
Így hát, az immár kibékült kis baráti páros, visszaindult a többiekhez. Hamar vissza is értek. Sora lehuppant Josh mellé, mivel ő már végzett May-el.
- Na? Milyen volt a tánc?- kérdezte Sora mosolyogva.
- Őszintén? Vagy hazudjak?
- Őszintén.
- Borzalmas. Ez a nő teljes mértékben rám van kattanva. Alig tudtam magamról levakarni. Csoda, hogy Leon nem jött oda.
- Azt kár volt várnod, hogy oda menjen.
- Mert?
- Eltűri azt, hogy a felesége másokkal is flörtöl, így ezt ő is megteheti. Ha gátat szabna May-nek, May is megtenné, csak akkor viták lennének. Leon pedig utál vitázni.
- Mennyi mindent tudsz te róla.
- Nem hiába voltam a felesége- mondta Sora egy keserű mosollyal az arcán. ~ bárcsak télleg a volt felesége lennék. Gyűlöllek Leon. Érted? Gyűlöllek. Kezdtem egy új életet, és azt is tönkre akarod tenni? Nem hagyom. Nem fogom hagyni, hogy újból tönkre tegyél, megalázz.~ gondolta magába.
- Sora jól vagy? Kipirult az arcod- aggodalmaskodott Josh.
- Igen persze jól vagyok- felelte a lány. ~ ennyire dühös lennék?~
- Josh... kérlek, vigyél haza, fáradt vagyok, és ez a mai nap kicsit sok volt nekem- kérlelte a férfit.
- Persze hazaviszlek. Gyere- megfogta Sora kezét, majd elindult volna a kijárat felé.
- Várj... Elköszönök-, mondta Sora, majd elrohant, körbe puszilgatott mindenkit, kivéve persze a May- Leon párost.
Josh már az ajtóban várta, majd kiléptek, és indultak a kocsi felé. Josh illedelmesen kinyitotta Sora előtt az ajtót, majd ő is beszállt a saját helyére. Az úton nem beszéltek semmit. Sora nem akart most beszélni, sok volt ez neki mára. Josh látta rajta, hogy valami nagyon nyomja a lelkét, de nem akart rákérdezni, majd a lány elmondja, ha akarja.
A Naegino Villa elé egy fekete kocsi gurult be. Sora nagyot sóhajtva lépett ki a kocsiból.
- Köszönöm Josh- mondta majd elindult befelé. A férfi csak nagyokat pislogott. Most már biztos volt benne, hogy Sora-nak valami baja van. Még nézte a nő távolodó alakját, majd elindult saját lakása felé. Sora hátra sem nézett, csak egyenesen lépkedett egészen a bejárati ajtóig, majd át egy folyosón, egészen a szobájáig. Levetkőzött, megengedte magának a vizet, majd belehuppant.
~ Csak én lehetek ilyen szerencsétlen? Ez a nap... Valahogy nem úgy sikerült, hogy én azt elterveztem. Nem elég, hogy láttam Leon-t, és a hátam közepére sem kívánnám, de még be is jelenti, hogy a felesége vagyok. Még mindig. És mivan akkor, ha csak hazudott? Lehet hogy aláírta a papírt, de... Arról nekem is tudnom kellett volna. Áhh... De... azt mondta, hogy nem akarta, és nem is tudta aláírni, akkor még lehet, hogy szeret, de akkor meg miért ment el? Ezt valahogy ki kéne deríteni, de hogyan?~ egy kicsit elkalandozott Sora.

Eközben valahol:
- Hogy mondjam el neki? Hogy mondjam el neki, hogy azért kellett elmennem, hogy megmentsem őket?- kérdezte Leon, egy kis lebegő lénytől.
- Leon... Hagyd egy kicsit... így is elhamarkodott voltál. Még nem kellet, volna elmondanod neki, hogy ő még mindig a feleséged. Most várj egy kicsit. Majd, ha már megenyhült feléd, akkor közölheted vele. De még ne. Ez még neki is, és neked is nagy teher lenne.
- Igen... ebben igazad van- felelte Leon.
Ám ezt a szellemes beszélgetést- szó szerint- May zavarta meg.
- Édesem. Kivel beszélgetsz?- nyávogta.
- Csak hangosan gondolkodtam.


Térjünk vissza Sora-hoz. Már sikeresen kikecmergett a forró fürdőből, felvett egy fekete selyem hálóinget, majd a finom, puha ágyába huppant.
~ Bárcsak itt lenne, anya és apa... Ők biztos tudnának segíteni. Olyan könnyű lett volna minden, ha nem megy el... Boldogok voltunk, és mégis elment...~ Sora szinte egész éjjel csak forgolódott. Olyan fél egy körül, sikeresen eljutott hozzá az álom manó, így már ő is az álmok mezejére lépett.

~ Két fiatal beszélget egy cseresznyefa alatt, láthatólag egy szerelmes pár.
- Mond csak! Biztos, hogy ezt szeretnéd?- kérdezte a férfi.
- Leon! Te kérted meg kezem, és én igent mondtam... Persze hogy ezt szeretném, hiszen szeretlek...
- Ennek örülök Sora! Én is szeretlek, mindennél jobban. Soha nem akarlak elveszíteni-, búgta Leon Sora fülébe.
- Jajj Leon, nem fogsz elveszíteni... Ha csak el nem hagysz...- mondta keserűen Sora.
- Ugyan már! Téged sohasem hagynálak el! Érted?! Soha- azzal megcsókolta a lányt.~
- Leon!- kiáltotta Sora. ~ csak egy álom, csak egy álom volt.~ Ránézett az órára, még csak hat óra, így hát úgy döntött, hogy még alszik egy kicsit.


Két hónap telt el a fogadás óta. Sora már bejár az edzésekre. Leon már nem egyszer próbált közeledni a lányhoz...De hiába. Sora közömbös, rideg, és elutasító volt vele. Leon-nak ezt fájt, de megértette, és nem adja fel.
Ez a két hónap Sora számára nagyon megerőltető volt, mint testileg, mint lelkileg. Minden éjjel Leon-ról álmodott, egy megtörtént kis részlet az életükből. Nem tudta mit tegyen. Liz nem egyszer mondta neki, hogy hallgassa meg, amit Leon mondani szeretne... Sora igazat adott Liz-nek abban, hogy nem fog ridegen viselkedni Leon-nal, persze annyira. De azt amit mondani akar, azt még nem biztos hogy hallani szeretné. Még nem.
Josh, ahogy csak tudod, folyamatosan Sora közelében volt. Udvarolt neki, flörtölt vele. Leon-ba persze ilyenkor teljesen felment a pumpa. Legszívesebben kitekerte volna annak az ürgének a nyakát. De nem tehette. Igaz... Sora még a felesége. De akkor is. Más nem tudja, és ez így jó. Leon-t valahogy megnyugtatta, hogy Sora nem mondta el senkinek. Mind a kettőjüknek nehéz, és ha kiderülne még nehezebb lenne, főleg úgy hogy Leon-nak van még egy felesége. Csoda hogy eddig, még nem csukták le. Hacsak nem az egyik lánnyal kötött házassága nem hivatalos.

Sora

Ez a mai nap is olyan volt, mint a többi, fárasztó. Főleg, hogy May egész nap csak nyávogott.. „jajj letört a műkörmöm” Minek műköröm, amikor artista? Semmi logika nincs a csajban... De ez már nem meglepő. Arról nem is beszélve, hogy mindig Leon nyakába lógott. Szegény Leon... hogy bírja elviselni ezt a nőt? Ez jó kérdés. Egyetlen egy jó pont volt a mai napban, mint a többiben, végre el tudtam szabadulni a színpadról, és kislányommal lenni. Az elmúlt napokban, csak délután tudtunk együtt lenni, de ez se szomorított el Minket. Mindig kitaláltunk valami elfoglaltságot. Épp a nappaliban voltam , amikor valaki csöngetett az ajtón. Lassan felálltam, majd az ajtóhoz sétáltam, és kinyitottam. Majdnem dobtam egy hátast. Szemeim kikerekedtek. Az ajtóban vajon kiállt? Naná hogy Leon. Istenem szívdöglesztő... Egy fekete nadrág volt rajta, kicsit ráfeszült testére, így engedte látni a feszes izmokat. Egy fekete kabát, és egy ezüstszínű sál.


Normal


- Szia Sora!- köszönt vidáman.
- Le... Leon! Mit... mit keresel te itt?- kérdezte ledöbbenten.
- Hát... Boldog névnapot Sora Naegino!- nyújtott felé, egy csokor virágot.
- Névnap?? Mégis hányadika van ma? – kérdezte, miközben elfogadta a kisebb csomagot.
- Október 24 Kedd- felelte.
- Ohh. Hm. Köszönöm- felelte.- Kérsz egy forró kávét, vagy teát?- kérdezte Sora hirtelen.
- Öh.. teát, légyszi, és köszi- felelte, majd beljebb lépett az ajtón. Sora Leon után becsukta az ajtót, majd elkérte kabátját, hogy felakaszthassa.
- Hát Leon.. foglalj helyet valahol.
- Rendben beülök veled a konyhába, ha nem baj.
- Nem... nem baj- mosolygott kedvesen Sora.
~ Mi történt vele? Miért ilyen kedves?~ gondolta Leon.
A lány odasétált a konyhapulthoz, majd feltett egy kis teát főni, közben érezte magán Leon fürkésző tekintetét. Sora-n egy fekete farmernadrág, és egy lila U alakban kivágott felső volt. A nadrág tökéletesen rásimult, Sora lábaira, csípőjére, és fenekére. A felső pedig, kivágásának köszönhetően látni lehetett Sora idomait. Haja kontyba volt copfozva.
- Tessék itt a teád- felelte kedvesen Sora, és Leon elé tette a csésze teát. Leon pont meg akarta fogni a csésze fülét, amikor egy meleg kézhez véletlenül hozzáért. Egymásra néztek, Sora nem értette, hogy mi az a csillogás Leon szemében. A férfi mélyen belenézett a lány szemébe, és egy pillanatra elszomorodott. Az a temérdek fájdalom, ami visszatükröződött, hihetetlen, hogy tudta el viselni? Leon-nak bűntudata volt, hiszen Sora miatta szenvedett ennyit. Sora elhúzta a kezét, majd leült a Leon-nal szembeni székre, és lassan kortyolgatta teáját, miközben nem nézett Leon-ra.
- Anya!! Anya!!- kiabált Ashlyn a lépcsőről. ~ Anya?! Akkor Ő a kislányom~
~ El is felejtettem, hogy itthon van~ gondolta magába Sora, majd letette a csésze teát. Leon kérdően nézett Sora-ra, belenézett a szemébe. A lány szemébe félelem tükröződött. Halk lépteket hallottak, majd egy kislány lépett be a konyhába. Álmosan törölgette szemeit. Haja kócos volt, valószínűleg most kelt fel. Leon hátrafordult, így meglátta kislányát. Ashlyn kinyitotta szemeit, azokat a melegen csillogó mogyoróbarna szemeit. Az anyjától örökölte.
- Ashlyn kicsim...- mondta Sora, majd kislányához sétált.
- Anya?! Ő k...- gondolom tudjátok mit akart kérdezni. De leesett neki.- Te?- kérdezte Leon-ra nézve.
- Ashlyn... suttogta Leon, majd felállt a székről, odasétált Ashlyn-hez felemelte, majd szorosan magához ölelte.
- Jajj istenem... 5 éve nem láttalak...- mondta Leon, miközben kislányát szorongatta.
- Apa?- kérdezte Ashlyn miközben könnyei megállíthatatlanul folyni, kezdtek.
- Igen... kicsim... Ő az apukád- mondta Sora sírva, de mégis mosolygott. Milyen régen szerette volna, hogy a család együtt legyen. De nem így, hogy Leon-nak van még egy felesége, és nem velük él... nem... így nem...
- Apa... annyit... annyit gondoltam rád...Míg ide nem jöttünk, mindig elképzeltelek hogy, hogy nézel ki...- sírta Ashlyn.
- Csss... kicsim- mondta Leon, miközben vigasztalás képpen simogatta Ashlyn fejét. A kislány valamilyen szinten megnyugodhatott, hiszen már zokogott. Elégedetten hallgatta, kislánya egyenletes szuszogását, ezek szerint elaludt.
- Add csak... felviszem a szobájába- mondta Sora, majd átvette Ashlyn-t Leon-tól, és felvitte a szobájába. Óvatosan letette az ágyra, betakarta, majd kisétált a szobából. Mikor leért, Leon a nappaliban várta.
- Elaludt- mondta Sora, majd leült Leon mellé a kanapéra.
- Tündéri egy kislány- mondta Leon miközben, megfogta Sora kezét.
- Igen az, de néha olyan, mint egy kisördög- mondta mosolyogva.
- Mikor akartad, hogy lássam?- kérdezte Leon.
- Nem tudom. Nem tudom meddig akartam ezzel várni- mondta Sora lehajtott fejjel.
- Nah de mind egy... az a lényeg hogy láttam, és milyen szép... mint az anyja- mondta majd megfogta Sora állát, és maga felé fordította.
- Leon...- suttogta
- Tudod te hogy ezzel a pár perccel, hogy láthattam a kislányomat milyen boldoggá tettél?- kérdezte suttogva.
- Azt... hiszem igen- mondta Sora mosolyogva.
- Sora, valamit mondanom kell.
- Sejtem, hogy mivel kapcsolatba, de nem hiszem, hogy még hallani szeretném- felelte félve.
- Sora, nem tudom, hogy lesz-e más alkalom, amikor elmondhatnám. Kérlek!
- Rendben... meg hallgatlak- felelte mosolyogva Sora.
- El sem tudod hinni, hogy milyen boldog voltam mikor azt mondtad, szeretsz, aztán mikor igent mondtál mikor megkértem a kezed. Boldog voltam veled és most is az lennék, ha engednéd.
- Leon...ez.. ez nem olyan egyszerű- felelte Sora lehajtott fejjel.
- Megértem, de most folytatom, ha nem baj.
- Folytasd csak.
- A nászéjszakánk után, kaptam egy levelet. Viccnek vettem a tartalmát. Azt gondoltam, hogy csak valami rajongód féltékeny rám, de igaz, ami igaz, kicsit rossz vicc volt.
- Ez mind szép és jó... De mi volt a tartalma?
- Az, hogy ha nem hagylak el, akkor valami bajod esik. Valami ilyesmi.
- És te ezt viccnek vetted?!- háborodott fel Sora.
- Nyugi, mondtam, hogy egy rossz tréfának. Aztán amikor kiderült, hogy terhes vagy, iszonyatosan örültem, csak sajna ezt is megzavarta egy levél. A tartalma ugyan ez volt, csak már a kicsit is belekeverték... és pont azon napon, amikor megkaptam, akkor babrálta meg valaki az autódat. Megijedtem, és kezdtem komolyan venni ezt a dolgot. Szerencsére neked, és Ashlyn-nek semmi baja sem lett. Hiába fogattam fel nyomozót, nem derített ki semmit. És jött még egy baleset.
- Amikor majdnem lezuhantam a trapézokról- vágott közbe Sora, miközben a térdét nézte.
- Pontosan. Ha Josh nincs ott, és nem kap el, te most nem itt ülnél velem, és Ashlyn-t se ismerném. Más választásom nem volt, így hát itt hagytalak, egy szó nélkül.
- De... de ha elmondtad volna, talán meg tudtuk volna oldani-mondta Sora kétségbe esett hangon
- Sora, abban a helyzetben nem tudtam gondolkodni. Az volt a legfontosabb, hogy Ti biztonságba legyetek.
- El tudod képzelni, mennyi szörnyűségen kellett keresztül mennem? Egyedül?- akadt ki.
- Igen Sora el tudom képzelni, de már itt vagyok- nyugtatás képpen, Leon átölelte.
- Azt hiszed, hogy most ezt elmondtad minden másképp lesz?- szakította ki magát Sora az ölelő karokból.
- Igen.
- Leon... 5 évig nem is tudtam semmit, azt hittem már nem is élsz, és egyszer csak azt olvasom, hogy megnősültél. Szerinted nekem ez milyen érzés volt? A Szívem szakadt meg, hogy elmentél, itt hagytál terhesen, el kellett válnom tőled, és te meg boldogan élsz egy ribanccal?- kiabálta Sora.
- Sora! Nyugodj meg! Ha annyira tudni akarod, nem magamtól vettem el, apámék kényszeríttettek erre a házasságra.
- Leon... felnőtt férfi vagy... nem tudtál volna nemet mondani?
- Azzal volt a baj, hogy amikor igent mondtam apámnak, hogy elveszem May-t, akkor ittas állapotban voltam. Nem is kicsit, aznap tudtam meg, hogy Killien veled él. Iszonyatosan féltékeny voltam, és féltem attól, hogy elszeret mellőlem.
- Jogos lett volna, szerintem hiszen „ nem” voltam a feleséged- vágott közbe.
- Igen ez igaz. Elvettem May-t, majd kis idővel rá, olvastam, hogy megszületett a kislányod, örültem, csak az volt a baj, hogy tudtam, rólam nem fog tudni semmit.
- Rosszul tudtad... Mikor négy éves lett, folyamatosan csak rólad kérdezed, hogy hol vagy, miért nem látott eddig. Nem volt más választásom, elmondtam neki mindent, mutattam egy- két képet is. Megjegyezte, hogy helyes apukája van- mondta Sora mosolyogva, majd Leon szemébe nézett. ~ Leon... boldog... a szeme mindent elárul...
- Ezek szerint meséltél rólam- Sora válasza csak egy bólintás volt.
- Leon? Téged hogy-hogy nem csuktak még le, hiszen 2 feleséged van.- törte meg a beálló csendet Sora.
- Nem tudom, valószínűleg azért, mert valamelyikőtökkel, nem hivatalos.
- Ez lehetséges?
- Igen... ha a papírokat, nem egy olyan ember írta elé, és adta ki, aki ezzel foglalkozik, vagyis nem hivatali ember.**
- Értem, de ennek minél hamarabb a végére kéne járni, hiszen, akkor vagy May, vagy én vagyok a feleséged, a törvényes.
- Reménykedem benne, hogy Te- mondta Leon, majd hirtelen megcsókolta Sora-t. Lassú, szerelmes csók volt. Ezt a meghitt pillanatot Ashlyn szakította félbe.
- Khm... anya, éhes vagyok- mondta egy vigyorral az arcán.
- Mi? Ki? Áhh szia...- felelte Sora miközben felállt, és megigazította ruháját. Kicsit zavarban volt, Leon jót mosolygott ezen.
- Úgyis mindjárt dél, megfőzőm az ebédet. Leon maradsz?- kérdezte kíváncsian Sora.
- Hát, ha nem túl nagy gond- lépet Sora mögé, majd szorosan átölelte.
- Hát, csak akkor lesz nagy gond, ha nem engedsz el, így éhen maradtok- mondta Sora mosolyogva. Ashlyn szemébe könnyek szöktek. Végre a szülei egymásra találtak. De vajon meddig? Nem bírt magával, ezért gyorsan odaszaladt hozzájuk, megölelte Sora-t. Leon elengedte a lányt. Sora felvette síró kislányát, majd szorosan megölelte, őt követte Leon. Így egymást ölelve álltak a nappali kellős közepén.
Folyt köv:)




1; Bocsi.. Nem tudtam mikor van Sora névnapja és így kitaláltam egy dátumot, és egy hónapot.
**2; azért remélem, hogy ezt a részt mindenki értette..:)
csak ennyi..:)