A Színpadnál:
*kop-kop*
- Gyere- felelte egy szemüveges fazon a karosszékéből.
- Szia Kalos... megérkeztünk- mondta egy hideg férfihang, ami arra késztette a másikat, hogy megforduljon.
- Leon?!- kérdezte döbbenten.
- Nem a mikulás... Persze hogy én vagyok-, mondta Leon mosolyogva.. igen.. Jól láttad mosolyogva.
- Jéé igen? És hol vannak az ajándékok?- kérdezte Kalos nevetve.
- Otthon... Sajnos a rénszarvasok sztrájkolnak... Kevesellték a kaját... Így hát... most az ajándékozó szeretet szolgálat befuccsolt- mondta Leon tetetett sírással.
- Hm... Te már sosem változol-, mondta Kalos egy elégedett mosollyal.
Nos... Igen... Azóta ilyen, mióta megismerte Sora-t... És miután elhagyta, megfogatta, hogy megpróbál a régi Leon lenni, a kegyetlen halálisten... De... Még se... hogy miért döntött így? Ráébredt arra, hogy így sokkal jobban boldogul, nem kell senki elől titkolni az érzéseit, habár néha azért May előtt megteszi.
- Khm.. nem vicc felolvasó versenyre jöttünk... tudtommal- mondta May kicsit dühösen.
- Jéé... Szija May... észre sem vettelek, mondjuk... ebben a ruhában.. -Kalos-t most, elkapta a hányinger.- Leon... jobb lesz, ha majd vigyázol a feleségedre, nehogy valaki szemet vessen rá... mert... hát... khm... elég nagy a valószínűsége.
Leon erre a kijelentésre, csak megforgatta a szemeit, amit szerencse csak Kalos látott, és belül magában jót kacagott.
Jah... Igen... May... khm... gusztustalan egy ruhát választott, de hát... Mind egy.
Egy iszonyat mély dekoltázsú piros selyemruha, a combjáig felvágva, és a háta is szabadon volt.. nagyjából olyan, mint Sora-é de.. ez sokkal merészebb. Igaz a férfiak többségének így is tetszeni fog. Vagy nem. A haja, meg csak úgy lógót a fejéről.(bocs a May rajongóknak... majd mondok róla valami pozitív dolgot is...)
- Nos... ha már így megismert mindenki mindenkit... Akkor szerintem induljunk nem?- kérdezte May miközben belekarolt Leon-ba.
- De-de... már valószínűleg mindenki itt van- felelte Kalos, majd elindult a kis csipet csapat útjukra, le az edző terembe... igen... azt rendezték be.

Eközben befutott egy fekete autó, melyből két ember szállt ki, egy nő és egy férfi.
- Sora... látom izgulsz- mondta Josh, majd kezét nyújtotta a lánynak.
- Hát... igen... tudod, kicsit félek-, mondta Sora, majd belekarolt a férfiba.
- Nyugi, majd én vigyázok rád-, suttogta Sora fülébe, majd megpuszilta az arcát.. Eközben ezt a jelenetet látta egy férfi.. ki más lenne, mint a mi kis szőke hercegünk Yuri.
~ cööh… és még hagyja is~ mondta magába, majd kisegítette Layla-t.
- Josh..- kezdett bele valamibe Sora- Köszönöm.. köszönöm, hogy ennyi év után is számíthatok rád-, mondta Sora mosolyogva, majd megölelte Josh-t, akinek persze nem kellett kétszer mondani, hogy öleljen vissza.
- Ugyan már Sora semmiség. Érted bármit... DE ezért... tudom, vagyis látom rajtad, hogy valami történt közted és Yuri közt, azt is tudom, hogy nem szeretnél róla beszélni... de légyszives a fogadás után, majd mesélj el mindent... Lehet, hogy tudok segíteni-, mondta a megnyugtató szavakat.
- Köszönöm... és majd elmesélek mindent... habár ezen már nem tudsz segíteni... nyilván való, hogy Layla-t szereti... és... akármennyire is fáj... de elengedem... Legyenek boldogok, hiszen... nem lenne sok értelme, ha nem engem szeret én, pedig majd kiheverem.
- Elképesztő, hogy saját magaddal szinte alig törődsz... és inkább mások gondját tartod szemelőt, ezt szeretem benned-, mondta Josh. Persze a végét inkább csak magának.
- Nos én már csak ilyen vagyok-, mondta Sora mosolyogva.
(Jah... És kimaradt egy kis megjegyzés:
Amikor Sora sétál a kocsihoz, és Josh kiszáll, Sora legelteti a szemét Josh-on, hiszen rajta egy fekete együttes volt, és.. kidolgozott testén igen csak jól állt.. ám.. persze Josh-t se hagyta hidegen Sora… csak ennyi)
Annyira elbeszélgettek, hogy észre sem vették, hogy már az újdonsült bálterem előtt állnak. Sora igaz eddig is szaporán vette a levegőt, de most már aztán... inkább kapkodta.
Josh Sora derekára tette a kezét, majd szorosan magához húzta. Sora-t ez a cselekedet valamilyen szinten megnyugtatta, majd felnézett azokba a meseszép zöld szempárba, majd halványan elmosolyodott. Josh is így tett, majd bólintott egyet, hogy nincs semmi baj, menjenek csak. És azzal láss csodát beléptek a terembe. Minden szem rájuk szegeződött. A nők Josh-t stírölték, és volt, aki megjegyzést is tett, hogy ő jobban nézni ki mellette, persze erre senki nem figyelt. A férfiak, pedig vágyakozva néztek Sora-ra. Lassan besétáltak, majd leültek egy asztalhoz. Sora szemeivel a termet fürkészte.
- Nyugi... még nincsenek itt-, mondta Josh, majd megfogta Sora kezét.
- Igen... Látom-, mondta Sora egy megkönnyebbült sóhaj kíséretében.
Ám ezt egy kicsit elkapkodták, hiszen most lépett be egy nagy csapat, az élen persze Mia-ékkal, utánuk jött Kalos és Sara, majd Leon és May.
Nem is kell mondanom, hogy May egyből kiszúrta Josh-t és kicsit feltűnően bámulta.. Hiszen még Leon is észre vette, hogy felesége nagyon néz valakit, majd ő is arra nézett. Szeme kikerekedett, amikor meglátta Sora-t, nagyot nyelt, majd érezte, hogy vére forrni kezd... Elég volt csak ránéznie és máris vágyott rá... de melyik férfi nem?
Sora hirtelen felállt magával rángatta Josh-t is, és a táncparkett felé vették az irányt. Pont egy lassú, romantikus szám ment, ami mellesleg Sora kedvence volt. Épp úgy táncoltak, hogy Sora háttal volt a csapatnak, Josh látta.. látta Leon arcát, hogy mennyire féltékeny, és dühös, majd még jobban magához húzta Sora-t, a lány, pedig belesimult karjaiba. Biztonságban érezte magát, majd egy hirtelen fordulás, és máris szembe találta magát a tömeggel.
Egyből kiszúrta Leon-t, majd gúnyosan elmosolyodott, szemében semmi érzelem nem volt, csak ridegség, semmi több.
- Josh... menjünk, köszönjünk a többieknek- felelte Sora, majd megfogta Josh kezét.
Sora nyugodtan sétált a többiek felé. Leon szíve kétszeres ütemben dobogott (nehogy meghalljon itt nekem). A páros épségesen megérkezett a többiekhez.
- Sziasztok- köszönt Sora, majd puszit adott a lányok arcára, majd Kalos-nak is nyomott egy cuppanósat.
- Örvendek... úgy hiszem, mi még nem ismerjük egymást. Sora Naegino.
- Szintúgy... May Wong. Leon Oswald felesége- nyomta meg az utolsó szót.
- Óh ő, pedig Josh Carell. Itt dolgozik a színpadnál-, mutatta be Sora.
- Örvendek
- Én jobban- mondta May, egy csábos mosollyal, ami inkább vicsorgás volt.
~ Ihh ez a nő úristen.. Sora-nak jobban megy a csábítás~ gondolta magában Josh, majd átkarolta Sora derekát, a lány csak egy mosolyt küldött felé.
- Jéé... szia Leon... de rég láttalak-, mondta hidegen Sora.
- Sora... szia... igen... rég találkoztunk-, mondta Leon kedvesen.
- Vajon miért? Nem tudod?- kérdezte gúnyosan.
- Sora... ebbe most ne menjünk, bele- mondta kérlelő hangon Leon.
- Mibe is? De hát... jó... mi most mentünk... sziasztok!- mondta Sora majd az asztal felé, vették az irányt.
Jah... és eközben megérkezett még a Layla-Yuri páros is, akik tátott szájjal nézték az eseményeket, hiszen azt hitték, Sora majd felpofozza, vagy valami ilyesmit tesz Leon-nal... de hát... tévedni emberi dolog.
- Hát... Sora... Azt hittem majd adsz neki egy jobb egyenest... vagy valami komolyabbat- mondta nevetve Josh.
- Azzal nem érnék el semmit... az jobban fáj, neki ha látja, hogy nem hiányzik, hogy egyedül is boldogulok, hogy mindenki mással kedves vagyok, vele pedig utálatos.. ez jobban fáj neki- mondta Sora mosolyogva.
- Te kis ördög- mondta nevetve Josh.
- Nem is. - vágta be a durcát Sora- én angyal vagyok- tette hozzá, egy büszke fej kíséretében.
- Nah igen, ha te angyal vagy, akkor én meg egy Hotel tulajdonos- Nevetett Josh, majd Sora is csatlakozott hozzá.
Leon dühösen nézte a páros... Tudta, hogy ha nem tűnt volna el akkor most ő ölelgethetné Sora-t... De... Meg kellett tenni-e.. Nem kockáztathatott.
- Leon... gyere, menjünk táncolni- kérlelte May.
- Rendben. Hiszen... amúgy is a mi tiszteletünkre rendezték-, mondta Leon, majd a táncparkettre vezette nejét. A kellékesek, rájuk irányították, a fényeket, így most úgy tűnt, hogy Leon oda meg vissza van May-ért, hát ez May esetébe igaz, mert ő halálosan is szerette, Leont. De a férfi talán érez iránta valamit... valamit... de nem olyan erős dolgot, mint amit Sora iránt érzett, érez.
Leon szerencsétlenségére, egy összesimulós számot játszottak.
~ Mi jöhet mééég?~ hisztizett magában Leon.
- Sora... jössz táncolni?- kérdezte Josh.
- Persze... tudod, hogy imádok táncolni- felelte Sora.
Josh egy kicsit fel akarta húzni Leon agyát (ennél jobban??), hiszen látta, hogy folyamatosan őket nézi, így hát felkapta Sora-t, és úgy vitte egyenesen a parkettre. Mikor odaértek, Josh óvatosan letette a lányt, majd meghajolt előtte, így felkérte a táncra... Sora nevetve viszonozta a gesztust, Josh lágyan megfogta Sora kezét, derekára helyezte a kezét, majd a ritmusnak megfelelően elkezdtek táncikálni.
- Most se csalódtam benned Sora-, suttogta a férfi Sora fülébe.
- Miért is?
- Igen csak jól tudsz táncolni.
- Úgy látom, hogy most te nem emlékszel valamire-, mondta mosolyogva Sora.
- Ezt hogy érted?
- Nem emlékszel? Közösen jártunk táncpróbákra, mert mindketten imádtunk, imádunk táncolni, és megbeszéltük hogy közösen megyünk, és te voltál a partnerem-, mondta Sora még mindig mosolyogva.
- Jaaah... télleg. Úristen... azok a táncpróbák, mennyit nevettünk-, mondta nevetve Josh.
- Igen... főleg akkor, amikor egymásra estünk, egy emelés miatt- röhögte Sora.
- Jujj... az tényleg nagy volt. Nekem fáj jobban, mert TE azzal a 100 tonnáddal rám estél-, mondta durcásan Josh
- Milyen 100 tonna?- kérdezte, tetettet idegességgel Sora.
- Nah jó... akkor csak 99- húzta tovább a férfi Sora pici agyacskáját.
- Nah jólvan ám- mondta Sora, majd ott akarta hagyni Josh-t ám ő megakadályozta.
Visszarántotta Sora-t a kezénél fogva, majd a lány mind két kezét a nyaka köré fonta. Josh pedig átkarolta Sora derekát.
- Josh mit csinálsz?- kérdezte rekedt hangon Sora
- Idegelem a volt férjedet- mondta egy sunyi mosoly kíséretében.
- Hm... igen?? Csak idegeled vagy neked is jól esik?- kérdezte Sora miközben hozzá bújt.
- Sora... mit művelsz?
- Idegelem Oswald-ot, és boldogítalak téged.
- Máshogy tudnál boldoggá tenni-, mondta Josh vágytól fűtött hangon.
Sora nem mondott semmit, csak elmosolyodott, majd nyomott egy puszit Josh szájára.
Gondolom, nem kell mondanom, hogy ezt az egészet Leon végignézte., persze nem csak ő.. hanem édes drága felesége is. May-t igencsak zavarta, hogy Josh, egy olyan nővel van elfoglalva, mint Sora, és őt észre sem veszi. Igen... Igen... May nagyon is jól tudta, hogy Sora szebb nála.. de ezt még a világ összes kincséért sem vallotta volna be. (az a magas önbizalom)
- Sora... megyek iszom egyet.. Te kérsz valamit?
- Igen köszi... leülök az asztalhoz.
- Okés- felelte Josh, majd adott egy puszit Sora nyakára.
Mi kis Star-unk megérkezett az asztalukhoz. Szépen lehuppant az egyik székre, és nézett ki a fejéből. Észre vette, hogy egy nagy csajcsapat tart felé.. Élén Rosetta-val DE Layla nélkül.
~ Úristen... Ezek most akarnak megölni?!~ egy kis gondolatmenet Sora fejéből.
- Sora! Most azonnal elmondasz mindent, hogy mi történt? Miért? Hogyan? Kivel? És hol? Világos?!- hadarta el Mia.
- Ahham... amúgy, sziasztok- Sora ledöbbent.
- Jah... igen... Szia… nos elkezded még ma, vagy nyújtsak be írásos kérelmet egy pecséttel?- kérdezte mosolyogva Anna. Érdekes... ezen most mindenki nevetett.
- Nah jó... üljetek le... gyorsan elmondom, Josh-t úgyis feltartja most Kalos- mondta mosolyogva.- Hol is kezdjem? Az elmúlt napokban találkoztam újra Josh-al, megkértem, hogy jöjjön velem ruhát választani, közben beszélgettünk meg stb... a régi emlékek, szal nosztalgia percek voltak. Aztán. Valahogy a fejembe hasított hogy mi lenne, ha Ő kísérne el ide... jó ötletnek tűnt, én pedig kinyögtem, és azt mondta, hogy eljön, és el is jött mint látjátok. Aztán, mikor hazaértem Yuri-nak nem tudom mi baja volt, de kicsit rátört a féltékenységi láz, káros egy betegség, és mikor megmondtam neki, hogy Josh lesz az-az ember, akivel én itt mutatkozok... ott elpattant az agya... azt mondta, hogy hívjam fel, és mondjam meg neki, hogy nem jöhet velem. Ennél a kijelentésénél fogtam magam és felmentem a szobámba... Félóra múlva... vagy nem is tudom... Yuri kopogtatott az ajtómon... kicsit részeg volt... gondolom, sejtitek mit akart. Sikeresen lekoptattam. Másnap, pedig a reggel úgy indult, mint a többi... Elvoltunk. Én gyorsan intéztem a dolgaimat. Benéztem Liz-hez, meg minden. Ő adta ezt a ruhát. Aztán Gyorsan haza mentem, Layla ott volt nálunk. Meglepődtem... felmentem a szobámba, megmutattam kislányomnak a ruhát.. ő, pedig egy képet.. Layla+Yuri= csók. Kicsit rosszul esett, mert a dátum is rajta volt. Akkor készítették, amikor én még nem voltam itt. Szomorú voltam... nagyon is az, aztán fogtam magam, majd lementem a nappaliba ekkor megláttam őket enyelegni... itt volt elég a dologból.. összepakoltam és elköltöztünk. Röviden ennyi lenne.- fejezte be Sora eme kisebb regényt. Senki nem szólt közbe.. mindenki kikerekedett szemekkel bambult.. és tátott szájjal.
- Az a szemét!! Hogy képzeli?? És úgy hogy te otthon voltál.. bármikor megláthattad volna őket.. ami meg is történt… ez.. áhh.. én oda megyek, és a földbe döngölöm!!!- háborgott Mia.
- Nyugi Mia… Ami történt megtörtént nem érdekel... rosszul esett.. de... ennyi... már nem fáj... annyira- mondta Sora mosolyogva.
- Jó.. Yuri-ról már tudunk mindent.. de.. ezek a kisebb jelenetek Josh-al... hm...- vigyorodott el sejtelmesen Anna.
- Hm.. erre nem tudok mit mondani.
- Én tudok.. Próbáljátok meg közösen- felelte Rosetta.
- Nem tudom… nem szeretném kihasználni.. most még.. lehet, hogy csak azért lennék vele, hogy ne fájjon annyira Yuri dolga..
- Sora... valld be..- valahogy csak eddig tudta mondani, mert megpillantott valakit Sora háta mögött.
- Sziasztok!- köszönt Leon. Sora összerezzen, nem számított erre, hirtelen hátra kapta a fejét, és meglátta, Leont.
- Mit kéne Sora-nak bevallania??- kérdezte kíváncsian.
- Leon!- állt fel Sora, és szembe fordult a hívatlan vendéggel.- Azt hiszem téged senki nem hívott ide, és nem tartozom neked magyarázattal-, mondta Sora hűvösen.
- Azt hiszem mi jobb, ha megyünk-, mondta Mia, majd amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan távoztak is.
- Ugyan már Sora!- kezdett bele valamibe Leon, miközben leült a Sora melletti székre. Úgy látszik, kicsit sokat ivott.- Ne legyél már ilyen!
- Miért milyen vagyok?- kérdezte Sora felvont szemöldökkel, majd leült a székre.
- Ilyen hűvös. Soha nem voltál ilyen senkivel... legalábbis szerintem.
- Ohh 5 éve nem láttál! Te aztán sokat tudsz rólam!!- felelte Sora hűvösen.
- A feleségem vagy!
- Ebben nagyon tévedsz!! Nem vagyok az!!
- De igen..- felelte Leon halálos nyugalommal.


Sora

- Beadtam a válópert, én már aláírtam, megkértem az ügyvédemet, hogy keressen fel téged, és adja át a nyomtatvány, hogy írd alá- ekkor koppant valami.- Te nem írtad alá!- kiáltom el magam, a szám elé tettem a kezem, szemeim könnybe lábadtak.
- Így van... nem írtam alá... nem tudtam alá írni, és nem is akartam!- ez nem lehet igaz... még mindig a férjem.
- Ez azt jelenti kedves kis Sora... hogy TE még mindig az ÉN feleségem vagy... ha tetszik, ha nem- elég nehéz ezt elhinni.
- Ez nem igaz!! Én miért nem tudtam, hogy nem írtad alá??- már nem tudom magamon tartani az álarcom... azt a bizonyos, hideg álarcot, amit miatta vettem fel. Miatta... Vérnyomásom szerintem már a fellegekben jár... Mérhetetlenül dühös vagyok. RÁ!
- Megkértem, hogy ne szóljon neked, mondtam neki, hogy ha nagyon erősködsz, akkor mondja azt, hogy aláírtam... és már nem vagyunk házasok-, mondta, egy mosoly kíséretében.
- 5 évik hazugságban éltem! Miattad! Képes voltál velem elhitetni, azt hogy már nem vagyok hozzád kötelezve, Boldog voltam, hogy nem tartozom neked semmivel... Érted??? BOLDOG!! De neked ezt mondhatom, képes voltál terhesen itt hagyni, és még azt sem mondtad, hogy fapapucs- ordibálok vele, persze úgy hogy mások ne nagyon hallják. Hirtelen hátrafordultam... megéreztem, hogy Josh engem néz. Belenézett a szemembe, és kérdően nézett rám. Nem tudtam mit tenni. Josh láthatta szememben a fájdalom jeleit, mert letette poharát, és felénk közeledett.
- Sora! Ha velem beszélsz, nézz rám!- mondta Leon, majd állam alá nyúlt és maga felé fordított.
- Ne érj hozzám!- sziszegem.
- A feleségem vagy Sora... Ezt ne felejtsd el!- felelte dühösen.
- Áhh sziasztok! Remélem nem zavartam meg semmit- köszönöm Josh.
- Ugyan már... Nem zavartál meg semmit,- amit ezt kimondtam, Josh lehajolt hozzám és megcsókolt, Leon szeme láttára. Szemeimet kinyitottam, majd Leon-ra néztem. Dühös volt, és... Talán féltékeny is... megköszörülte a torkát, mire Josh-al abbahagytuk tevékenységünket.
- Josh... ugye?- nézett a mögöttem álló férfira. – Kérem magunkra, hagyna minket? Szeretnék beszélni a feleségemmel!- Leon eléggé kihangsúlyozta az utolsó szót.
- A VOLT feleségeddel!- javítottam ki. Kellemetlen egy helyzetbe keveredtem.
- Sora! Kalos, beszélni szeretne veled-, mondta Josh, mire elmosolyodtam.
- Persze, megyek már!- mondtam majd felálltam.- Leon? Ha megbocsátasz!- és már el is indultam a főnököm felé.

Normal

- Mit akar Kalos?- kérdezte Sora kíváncsian.
- Semmit! Csak kitaláltam valamit, hogy megmentselek Leon karmai közül.
- Köszönöm!- felelte Sora, majd megcsókolta Josh-t.
Leon pedig forrt a dühtől, miközben nézte a turbékoló kis galambokat. Iszonyatosan féltékeny volt. Nem tudta mit tegyen. De legalább azt elérte, hogy Sora már nem hűvösen viselkedik vele. Persze az nem mintha jobb lenne, hogy most iszonyatosan gyűlöli. De a gyűlölet egy érzés... Az érzés, pedig egy kapcsolat kezdete. Legalábbis Leon így volt vele. Iszonyatosan utálta magát, hogy csak így itt hagyta Sora-t, ha nem ment volna el, akkor most boldogan élhetne Sora-val és gyermekükkel. Fájt a szíve, hogy még nem látta kislányát, csak képekről. De ha nem tette volna meg... kitudja mi történt, volna velük. Féltette Sora-t és azt a kis csöppséget, akit a szíve alatt hordott.