Annyira el voltak foglalva azzal, hogy nézték egymást, hogy már csak ara eszméltek fel, hogy egy kocsi állt meg a kapu előtt.
Layla szeme felcsillant, sejtette, hogy Sora az.
Sora lassan kinyitotta a kocsi ajtaját, majd kiszállt, kivette a dobozt, és elindult befelé.
Lassan, sétált a térkőből kirakott járdán. Amikor odaért a bejárati ajtó elé, lassan kinyitotta azt, majd belépett, becsukta maga után.
- MEGJÖTTEM!!! – kiáltotta.
Ashlyn, ahogy meghallotta anyukája hangját, kinyitotta az ajtót, majd elrohant a két felnőtt mellett. Sora letette a dobozt a földre, majd várta hogy kislánya odaérjen.
- Anyuuu! Nah véégree!- kiabálta Ashlyn, miközben anyukája karjaiba ugrott (jó nagyot tud ugrani).
- Kicsim! Szija! – mondta Sora miközben szorosan megölelte kislányát.
- Reggel ezt hittem, hogy te fogsz kelteni- mondta kicsit szomorúan.
- Sajnálom, de el kellett mennem.- felelte Sora.
- Azt vettem észre- mondta Ashlyn mosolyogva.
- Áhh szija Sora!- kiáltott oda neki Layla a lépcsőtől.
- Szija Layla- mondta Sora,
- Nem is örülsz?- kérdezte barátnője, miközben már ott állt előtte.
- Jajj de hogy is nem.. örülök- mondta Sora mosolyogva, majd letette Ashlyn-t és megölelte barátnőjét.
- El sem hiszem, hogy nekem nem köszönsz- vágta be a durcát Yuri.
- Szia- mosolyogott Sora.
- Csak ennyi?
- Miért még mit kérsz?
- A reggeli folytatását- mondta Yuri majd elengedett egy sunyi mosolyt, majd ránézett Layla-ra, már megbánta, hogy ezt mondta.
- Nem lesz folytatása-, mondta Sora, majd felvette a dobozt.- Ashlyn.. gyere, mutatok neked valamit-, mondta majd elment Yuri és Layla között.
- Megyek anyu..- mondta Ashlyn, majd máris anyukája mellett termett.
- Most ez meg mi volt?- kérdezte Yuri.
- Ne engem kérdezz-, mondta Layla, majd bement a nappaliba és leült.- Nem akarod tudni, hogy mi is a baj?- Kérdezte. – Ott fenn még nagyon is tudni akartad- fejezte be mondatát.
Yuri nem mondott semmit, csak leült a lány mellé a kanapéra.
- Nos. Igazából, Sora-nak akartam elmondani, de mivel most sürgősen készülődik, nem hiszem, hogy meghallgatna-, mondta csalódottan Layla.
- Hm.. nem baj.. szerintem én is tudok segíteni.
- Igen.. már nem egyszer segítettél-, mondta Layla, mosolyogva. Nos igen.. a mi drágalátos kis Yurink az elmúlt pár hónapban igen csak sokat segített Layla-nak, hiszen.. éppen most készül elmondani férjének, hogy el akar válni, de erről még csak Yuri tud.
- Nos.. tegnap.. este.. amikor hazamentem innen, Jason kicsit ittas állapotban várt rám… és megkérdezte hol voltam.. elmondtam neki, hogy Sora-hoz jöttem, de nem volt itthon.. és akkor mondta, hogy miért nem jöttem haza.. és elmondtam, neki hogy veled beszéltem.. erre Ő felkapta a vizet, feldobott a vállára, és felvitt a szobánkba…nos.. nem is kell mondanom, hogy meg akart erőszakolni.. és nem egyszer meg is ütött- mondta Layla szinte sírva.
- A szemét.. ha meglátom én esküszöm megölöm- mondta Yuri, miközben felállt, kezét ökölbe szorította.
- Yuri! Kérlek ülj le.- kérlelte Layla. A férfi eleget tett a kérésnek.
- Szerencsére sikeresen fejbe ütöttem, így meg tudtam tőle szökni.
- Értem.. ügyes vagy.. de.. akkor hol aludtál?
*
Eközben fenn az emeleten:
- Nos kicsim? Szerinted?- kérdezte Sora.
- Hm.. szerintem menj el a feketébe-, mondta Ashlyn, miközben állát vakargatta.
- Jó az ízlésed- mondta Sora nevetve.
- Nem hiába vagy te az anyukám- mondta immár Ashlyn is nevetve.- Jah.. anya… képzeld el.. Yuri tiszta goromba volt velem- kezdett bele mondandójába.
- Miért?- kérdezte ledöbbenten Sora.
- Azért, mert egésznap csak a telefonon csüngött, és Layla-val beszélt.. én meg már csak azért is bementem a dolgozó szobájába, és elkezdtem kutakodni. – mondta boldogan Ashlyn.
- Ugyan olyan vagy mint én- nevetett Sora.
- És.. találtam egy képet.. ami.. szerintem nem is olyan régi- mondta Ashlyn, miközben kivett zsebéből egy képet, és átadta anyukájának.
Sora könnyes szemmel nézte a képet.
~ Nem.. ez nem lehet.. máár megint.. már megint, ÉN… miért Yuri? Miért?~ gondolkodott Sora.
- Anya? Anya jól vagy?- kérdezte aggodalmas Ashlyn.
- Ez a kép.. még a visszaérkezésünk előtt készült. Itt a dátum is. Hogy lehettem ennyire hülye?- térdelt le Sora majd sírva fakadt.
Azon a képen, amit most Sora görcsösen szorongatott, Layla, és Yuri van, miközben csókolóznak, képen látszik, hogy saját magukat fényképezték le. Sora nem hitt a szemének.. nem hitte el, hogy megint így becsapták.. És Kalos? Kalos azt mondta neki, hogy Yuri csak őt szereti.. Vajon ő tudta?
~ Hogy lehettem már megint ilyen naiv? Megint bedőltem.. megint bedőltem, egy aljas férfi csókjainak, szavának, bókjainak.. megint elhittem hogy egyszer az életben boldog lehetek. MIÉRT? MIÉRT csak velem történik ez?~ gondolta magába Sora miközben egyre jobban csak sírt.
- Anya.. anya.. kérlek ne haragudj.. – szipogta Ashlyn.
- Jaj ugyan már kincsem.. nem haragszom.. sőőt.. hálás vagyok neked, hiszen ha most nem kutakodtál volna, akkor még mindig hazugságban lettünk volna boldogok- mondta Sora majd megölelte kislányát.
- Nem akarod megbeszélni ezt az egészet Yuri-val?- kérdezte Ashlyn.
- De.. mindjárt megyek, csak átöltözök-, mondta Sora, majd eltűnt a fürdőajtó mögött..
Mind eközben Ashlyn átbattyogott a szobájába.
Sora lassan de biztosan átöltözött, ezer és ezer gondolat cikázott a fejében.. Vajon Yuri csak kihasználta? De… Layla.. Layla ilyet tett volna? Nem… hitte el… nem akarta elhinni… még csak pár napja tért vissza, és máris.. ezer meg ezer gondja van…. Mintha.. mintha mindenki ellene fordult volna.. mintha.. a sors nem akarná, hogy boldog legyen. De Ő pont Ő ártott is valamit valakinek? Nem… akkor meg miért? Talán túl magabiztos volt, talán túlontúl hitt abban, hogy Őt már semmi baj nem érheti, hiszen ott van mellette Yuri. De tévedett.. Szívében most olyat érzett, mint még sosem.. Épp ez az.. Hogy nem érzett semmit, csak ürességet, hidegséget.
~ Szóval, valami ilyesmit érezhetett Leon.. Nah tessék.. már megint Ő~ gondolkodott Sora miközben lesétált a lépcsőn, egyenesen a nappaliba. Hirtelen megállt, nem hitt a szemének. Yuri ölében ott ült Layla.. és.. és enyelegtek.. tegnap este.. tegnap este Yuri még Sora-t akarta.. most meg.. ott volt Layla-val.. Sora szíve ebben a pillanatban milliónyi kis darabra tört szét. Hogy miért csak most? Még reménykedett.. reménykedett benne, hogy az csak egy vicc, vagy valami más.. és hogy még van remény.. de.. ezek szerint.. már nincs.
- KHM!!- köszörülte meg a torkát Sora igencsak hangosan.
- S.. Sora- dadogta Yuri.
- Sora.. ez.. ez..- kezdett bele a magyarázkodásba Layla.
- Ezt már nem tudjátok kimagyarázni-, mondta Sora hidegen. Layla és Yuri, szinte megfagytak.. Yuri belenézett Sora csokoládé barna szemeibe, és megrémült.. az a hihetetlen boldogság, szenvedély, öröm, vidámság, és melegség egyszerűen eltűnt.. és mi maradt helyette? Az a mérhetetlen nagy üresség, ridegség.
- ~ El sem hiszem.. mit tettünk…~ rémüldözött Layla.
- Nos.. Yuri.. csak annyit mondok, hogy legyetek boldogok.. Ashlyn-nel visszamegyünk Liz-hez.. csak ennyi.. sziasztok- mondta Sora majd hátat fordított az igencsak megilletődött párosnak, és elindult felfelé.. lassan fel a lépcsőn, majd egyenesen Ashlyn szobájába, bekopogott.
- Gyere!- kiáltotta Ashlyn.
- Kicsim.. visszamegyünk Liz-hez.. sajnos.. Yuri-val vége- mondta Sora szomorúan.
- Rendben anya!- mondta boldogan Ashlyn.
- Most azt vártam, hogy majd hisztizel, hogy nem akarsz elmenni-, mondta Sora mosolyogva.
- Anya.. nekem mind1, hogy kivel, és hogy hol lakunk.. csak az a lényeg, hogy boldognak lássalak.. és hogy jó anya- lánya kapcsolatunk legyen-, mondta Ashlyn, miközben átölelte édesanyja lábát. (igencsak bölcs egy kislány)
- Értem kicsim.. akkor.. szerintem induljunk… úgysincs itt sok cuccunk.. szóval felkapom a dobozt.. és már mehetünk is.
- Okés…- mondta Ashlyn.
Sora kisétált a szobából, egyenesen át a sajátjába, felkarolta azt a dobozt amiben az estélyi ruha, és a kellékek voltak.
Kisétált szobájából, egyenesen Ashlyn-hez.
- Kicsim.. készen vagy?- kérdezte
- Igen anya mehetünk.- felelte Ashlyn egy plüssmacival a kezében.
- Nah.. akkor GO!- mondta Sora majd kisétáltak a szobából, le a lépcsőn, majd bekiáltottak egyszerre a nappaliba:
- SZIASZTOK!
A két fiatalnak, akik a nappaliban ültek.. egymással szemben.. még ideje se volt, hogy elköszönjenek. Sora és kislánya beültek az autóba, és már mentek is a Naegino Villa felé.
Kis idő elteltével már a kocsi be is siklott a garázsba. A két személy lassan kiszállt, majd megindultak befelé.
- LIZ! Megjöttünk- szólalt meg Sora.
- Sziasztok..- rohant ki Liz a konyhából.- Ti mit kerestek itt?- kérdezte meglepődve.
- Ez egy hosszú történet, de visszaköltöztünk..- mondta Ashlyn kimentve édesanyját a kellemetlen helyzetből, majd levette cipőjét, és felment az emeltre.
- Áhhám.. Sora csak egy kérdés.. nem fogsz te elkésni?- kérdezte Liz.
- Nem.. még csak fél három…- mondta Sora.- FÉÉL HÁÁROOOMMM Áhhhh Jézusom… sietnem kell..- mondta Sora majd felszaladt az emeletre.
- Ő már csak ilyen marad-, mondta magának Liz, majd elmosolyodott.
Sora amilyen gyorsan csak tudott, berohant a fürdőbe, kezébe a dobozzal.
-Áhh.. ez így nem lesz jó.. dobozzal nem tudok fürdeni-, mondta, majd kivitte a szobájába. Visszament, megengedte a vizet, majd belegázolt. Kb. olyan fél órát ázott, mikor elérkezetnek látta az időt, hogy kikeveredjen a rózsa illatú, kis habfürdőből. Kiszállt, majd magára tekert egy törölközött, és még egyet a hajára. Lassan kisétált a szobába, kivette a ruhát a dobozból, majd kiterítette az ágyra, visszament a fürdőbe, megtörölközött, felvett egy odakészített köntöst, majd megtörölte haját és elkezdte szárítgatni.
~ Asszondja, hogy: most jó esetben három óra… egy óra mire elkészülök…akkor az 4.. és akkor még van félórám…és majd várom hogy Josh felhívjon. Nos igen.. majd várok.. és várokk..~

Eközben valahol egy szürke hajú Adonisz meredt magában, a hotel erkélyén, a tengert nézve.
~ 5 év.. 5 nyomorúságos év, amit Sora nélkül kellett töltenem. Vajon.. mi lehet vele és a gyermekünkkel? Olyan, rossz hogy nem láttam felnőni.. helyettem Killien vigyázott rájuk.. Meg se fogom ismerni, majd Sora-t… nem.. Azokat a gyönyörűséges, meleg gesztenyebarna szemeket, amik azt a melegséget, szeretet tükrözték.. soha nem lehet elfelejteni. Vajon még mindig olyan gyönyörűséges? Nem… már biztos kész nő.. mennyit változhatott?
- Leon.. édesem.. Készülődj.. nekünk hamarabb ott kell lennünk a Színpadnál, és szeretném, ha csinos lennél- nyávogta egy hang, melynek tulajdonosa, átölelte hátulról Leon-t.
- Jól van May.. már készülődők- mondta a mi kis Adoniszünk, majd elsétált felesége mellett,
- Megint Sora-n gondolkoztál.. Leon.. ismerlek már annyira, hogy tudjam, hogy még mindig szereted, hiába vagy az Én férjem. 4 éve vagyunk együtt.. kiismertelek.. mióta idejöttünk.. csak Ő jár a fejedben.. Hányszor mondjam.. Felejtsd el- mondta kicsit dühösen May.
- May.. te vagy a feleségem.. és téged szeretlek-, mondta Leon, majd megcsókolta May-t.
~ nekem ne hazudj.. de mind egy .. Addig, míg magam mellett tudlak.. nem lehet semmi~ gondolta May a csók közben.


Nos.. Térjünk vissza a mi kis hősnőnkhöz.
Míg mi elkalandoztunk, Sora felvette a ruháját, feltűzte a haját kontyba. Itt-ott kihagyott egy tincset, és azokat begöndörítette. Úti célja, most a fésülködő asztal volt, odaért.. és lehuppant.

Sora
- Most kéne a púder.. hova is tehettem?
- Nah.. végre hogy megvagy.
Gyorsan bepúdereztem magam, majd jöhetett a szemhéj púder.
- Milyen színű legyen? Áhh.. megvan.. enyhén pirosas.. hiszen a dobozba egy rózsás hajtű van.
Elő vadásztam egy pirosas szemhéj bigyót, majd kifestettem vele a szemem
- Most akkor jöhet a szemcerka.
Vékonyan kihúztam vele szemeimet.
- Nézzük.. még mi is kell?.. pömpöröm.. áhh a szempilla spirál.
Nagy nehézségek árán, de megtaláltam. Kihúztam vele szempilláimat, amik most kétszer akkorának tűntek.
- Nah.. most kell egy kis szájfény, vagy rúzs.. De melyik legyen?
5 perc vacillálás után eldöntöttem, hogy egy pirosas szájfény.. már ha persze megtalálom. Áhh el sem hiszem.. megvan.. Szépen kimázoltam vele magam, majd belenéztem a tükörbe.
- Hm.. így is kitudok nézni? Azért még 25 év után is tudok magamnak meglepetéseket okozni- nevettem el magam.
Amikor már kellőképpen megnéztem magam a tükörben, úgy döntöttem, hogy elindulok lefelé.
- Hoppá.. ezt majdnem elfelejtettem- megfogtam jázmin illatú kis parfümös üvegcsémet, és befújtam magam, ide is.. meg egy kicsit oda.. meg ide.. és kész is..
Ezzel hamar megvoltam, szóval.. irány lefelé. Kinyitottam az ajtómat, majd elindultam lefelé.
Nagy röhögő versenyt hallottam a nappaliból.. Nos a kíváncsiságom miatt benéztem.. nocsak mit látnak szemeim. Kislányom és Liz.. éppen.. fogócskát játszanak.. ez még nekem is új…
- Áhh szija anya- mondta Ashlyn majd tátva maradt a szája.
- Kicsim.. csukd be a szád.. vagy netán várod a sült galambot?- kérdeztem tőle nevetve.
- Mi? Jah.. nem.. csak mesésen nézel ki- mondta.
- Ebben egyet értünk- csatlakozott Liz is.- Amúgy.. nem veszed fel a stólát, és a hajtűt?- kérdezte.
- Ohh dehogy is nem. – mondtam majd gyorsan felszaladtam.. habár.. magas sarkúba..
Berontottam a szobába.. hajamba tűztem a hajtűt, majd a kezemre terítettem a stólát, és megint csak jön egy kis séta.. igen.. le a nappaliba.
El sem hiszem.. de ez is megvolt.
- Nah így már azért más- szólalt meg Liz.
- Haha..- nevettem ironikusan.
- Nos.. azt hiszem rád vár még egy telefon- mondta Liz egy mosoly kíséretében.
- Nos.. inkább én várok a telefonra..
- Ezt hogy érted?
- Josh hív engem…
- Ohh .. érteeem- mondta Liz egy sunyi nézés keretében.
Nem el két perc azóta hogy lettem a seggem a kanapéra, és már is megszólalt a telefonom. Gyorsan odaszaladtam majd felvettem.
- Sora Naegino- mondtam.
- Szia Sora.. Josh vagyok
- Áhh szija..
- Most indulok érted.. kb. olyan öt perc, és ott vagyok a Killian Villánál.
- Nem ott vagyok.
- Hát akkor hol?
- Naegino Villa..
- Áhh szerencse tudom hol van..
- Nem csoda hisz taxis vagy.
- Igen.. ez egy hasznos előny.. nah.. mindjárt ott vagyok.
- Okés..
- Szija
- Szija- köszöntem el majd leraktam a telefont.
- 5 perc és itt van.. nah hogy festek?
- Meseszép vagy.. de ugye nem cipő nélkül akarsz elmenni?- kérdezte Kislányom röhögve.
- Most miért kellett lelőnöd a poént? Én lettem volna a legjobb táncos.. cipő nélkül- feleltem nevetve.
- Abban biztosak vagyunk- mondta Liz.
Dudálást hallottunk.
- Ez volt 5 perc?- kérdeztem döbbenten
- Neki igen- mondta Liz.
- Nos.. akkor sziasztok- mondtam majd körbe csókolgattam mindenkit, majd elindultam megkeresni a cipőmet, áhh meg is van, gyorsan felvettem, majd megindultam kifelé, még egyszer köszönte, majd eltűntem a bejárati ajtó mögött.
Bátortalanul elkezdtem a fekete autó felé sétálni.

Normál.

Mikor már Sora és a kocsi közt csak pár méter volt, Josh kiszállt az autóból.
- Sora.. egy.. egyszerűen, meseszép vagy- nyelt nagyot Josh
- Hm.. köszi- mondta Sora mosolyogva, és egy halvány kis pír szökött arcára. Lassan tett egy lépést Josh felé, majd arcon puszilta,
- Nos.. akkor nem megyünk?- kérdezte mosolyogva.
- Tessék? Jah.. de.. igen.. már is.- felelte Josh, majd kinyitotta a kocsi ajtaját.
Sora lassan beült, a férfi becsukta az ajtót, ő is beült, és már száguldoztak is a Színpad felé.