~ Jajj ne… most pont Yuri-hoz nincs kedvem..~ gondolta magába Sora, majd kinyitotta az ajtót. Nos.. nem volt szerencséje, mert Yuri állt az ajtóba, kicsit ittas állapotba.
- Mit akarsz?- kérdezte Sora érzelemmentes hangon.
- Téged Sora.. téged- mondta Yuri, majd Sora felé közeledett..
- Yuri.. te holt részeg vagy- szörnyülködött Sora.
- Ugyan.. dehogy is.. csak sokat ittam- mormolta a szőke hajú férfi, miközben már Sora kezét szorította.
- Yuri! Engedj el.. ez fáj!- kiabálta Sora.
- Ugyan.. nem fáj- mondta a férfi, majd durván, és erőszakosan megcsókolta Sora-t.
~ Mi történt veled? Soha nem láttalak ilyennek… egy nap alatt így megváltoztál… ezzel a viselkedéseddel, csak azt éred el hogy utáljalak. Ez kell neked Killien?~ gondolta Sora.
Yuri megszakította a csókot.
- Nah látod.. én mondtam, hogy nem fáj- vigyorgott.
- Ha még egy újjal is hozzám mersz érni.. én esküszöm..- mondta Sora, de befejni már nem tudta, mivel Yuri újra megcsókolta. Sora, ahogy csak tudott ellenkezett, de ment vele semmire. A csókot ismét Yuri szakította félbe.
- Akkor mi lesz?- kérdezte Yuri vágytól duzzadó hangon.
- Yuri.. mi a fene ütött beléd? Rád sem ismerek.. pár óra leforgása után.. egy olyan ember áll itt előttem, akitől a frász kitör- mondta Sora könnyes szemekkel.- Nem ilyennek ismertelek.. és nem egy ilyen emberbe szerettem bele, az elmúlt idők során.. Te aki most itt áll előttem.. Te lennél az a Yuri Killien, aki gondoskodott Ashlyn-ről, és Rólam… Te lennél az akire mindig számíthattam? Tudtad, hogy ez alatt a pár óra alatt olyasmit értél el, amiről Én álmodni sem mertem?- mondta Sora sírva.
- Sora… én… - suttogta Yuri
- Sejtem mitől lettél ilyen… vagyis inkább kitől.
- Sajnálom Sora… de.. nem akarlak elveszíteni… a nap húszon négy órájában magam mellett akarlak tudni, érinteni, csókolni, élvezni akarlak. Senki más nem nyúlhat hozzád, csakis én, ha más férfival látlak beszélgetni, megesz a féltékenység. – mondta Yuri a lesújtó híreket.
- Yuri! Te nem vagy normális! Elment még az a maradék eszed is? Ez már beteges, amit művelsz… Miért veszítenél el? Mondjuk, ha így viselkedsz, akkor el is fogsz- mondta Sora érzelem mentes hangon.
- Hogy miért veszítenélek el? Ez egy igen hosszú történet
- Nos.. Mivel igen csak részeg vagy.. jah.. BOCS csak sokat ittál, ezért jobb lenne, ha mennél aludni, tegyük ezt meg nem történté… Holnap úgy teszünk, mintha ez az egész beszélgetés meg sem történt volna.. Világos?! Most pedig.. ha megbocsátasz.. aludni szeretnék- mondta Sora, majd hátat fordított Yuri-nak.
Yuri nem mondott semmit, csak kisétált a szobából, vagyis inkább kitántorgott, majd becsukta az ajtót.
~ Hogy lehetek ilyen hülye? Most biztos utál.. de.. viszont van okom félni, hiszen.. ha megtudja, hogy Leon miért ment el.. akkor.. lehet hogy megbocsát neki.. és akkor velem mi lesz? Így is furán érzem magam, hogy a legjobb barátom feleségét, lenyúltam. De.. be kell vallanom, nem bánom, hiszen.. már régóta éreztem iránta valamit.. és csak akkor döbbentem rá, hogy szeretem, amikor már az oltár előtt állt. A fene egye meg ezt az egész helyzetet. És most még az a kölök is akivel a fogadásra megy… ~ Észre sem vette, hogy a konyhában van… -Ennyire elgondolkoztam volna? De.. minek is jöttem én most ide?.. Nah mind1.. iszok egy pohár vizet.. és felmászok a szobámba..- beszélte meg magával a dolgokat Yuri.. Ivott egy pohár vizet, majd szépen lassan felsétált a szobájába..( jó esetben nem esett el..)

Sora.

Másnap reggel, iszonyatos fejfájással keltem. Éjszaka szinte nem is aludtam semmit.. Folyamatosan csak azon agyaltam, hogy vajon miért mondhatta azt Yuri.. hogy elveszít..
Valamit tud az ürge.. csak azt nem tudom, hogy mit.. a fenéébe.. már megint ez a fejfájás…nah.. lemegyek iszok egy kávét és már is jobban leszek…
Azzal a lendülettel, felvettem egy köntöst, ami éppen a kezem ügyébe akadt a gardróbba, felvettem és már el is indultam utamra. Útközben benéztem kislányom szobájába, és mosolyogva néztem, ahogy szuszog. Szép lassan becsuktam az ajtót, és már a lépcsőnél találtam magam. Valahogy nem éreztem semmi késztetést arra, hogy benézzek Yuri szobájába.. Biztos jól van.. vagy ha mégse akkor így járt.. Kellett neki sokat innia. Nagy meglepetés ért, amikor beértem a konyhába. Yuri már ott ült, és a kávéját szürcsölgette( szó szerint)
- Jó reggelt- köszöntem hidegen.. nem így akartam.. de így sikerült..
- Jó reggelt..- köszönt ő is, de nem nézett rám.- Sora.. én..- mondta volna még tovább is, de én nem hagytam..
- Szerintem tegnap ezt már megbeszéltük.. hogy ami akkor történt, azt elfelejtjük igaz?
- Igen.
- Nah látod.. és nem kell bocsánatot kérned-, mondtam, majd odasétáltam, hozzá, és megpusziltam az arcát.
- Azt hiszed ennyivel beérem??- kérdezte játékos hangon( nem tudom az milyen)
- Most kénytelen leszel..- mondtam nevetve.
- De majd bepótoljuk? - Kérdezte kíváncsian.
- Igen.. majd talán a fogadás után- mondtam.- Jajj télleg.. még meg kell beszélnem Liz-el egy-két dolgot, be kell mennem még Bell-hez is… Áhhhhh!- szörnyülködtem, miközben gyorsan összedobtam egy szendvicset, majd azt gyorsan megettem, odaszaladtam Yuri-hoz, kikaptam a kezéből a bögre kávét, belekortyoltam, adtam neki egy puszit, majd felrohantam a szobámba. Elővadásztam egy fekete térdig érő kicsit fodros szoknyát, hozzá egy fehér háromnegyedes felsőt, és egy fekete balett cipőt. Kitettem őket az ágyra, majd beszaladtam a fürdőbe, lezuhanyoztam, megfésülködtem, hajamat kiengedve hagytam, kiszaladtam a szobába, felöltöztem, majd vissza a fürdőbe, egy kis púder ide, aztán oda, egy kis szájfény, szememet kikentem szempilla spirállal. Áhh el sem hiszem.. végre készen vagyok… jajj még sem.. fogtam kedvenc parfümömet, aminek természetesen jázmin illata volt, enyhén befújtam magam, kimentem a szobába, fogtam fekete kis táskámat, majd kimentem szobámból, le a lépcsőn, megkerestem Yuri-t. Sikeresen meg is találtam, épp a nappaliban ült, és újságot olvasott. Ez nála nagy szó…
- - Yuri.. bocsi.. mi a mai programod?
- Igazából? Azt terveztem, hogy majd a TV előtt fogok ülni egész nap, és tele eszem magam mindenféle nasival, és mire te hazaérsz addigra kb. 10 kiló plusz lesz rajtam.. jól hangzik nem?
- Hahaha.. jó terv.. nah de, majd találjatok ki valami programot, valószínű, hogy majd csak a fogadás előtt tudok hazajönni. Sajna egész nap nem fogtok látni- mondtam tetetett szomorúsággal.
- Hm.. jól van.. majd megoldjuk, de kérlek vigyázz magadra
- Vigyázok… és amúgy te nem jössz a fogadásra?
- De megyek.. Layla-val.- mondta mosolyogva.
- Értem..- mondtam- nah de most mennem kell szija- köszöntem, majd el is tűntem az ajtó mögött.
Szépen lassan kisétáltam a kapun, és elindultam felfedező utamra. Most nem akartam taxizni, de.. Liz-hez, viszont azzal kell mennem.. a fenébe.. nah mind1..
Szép lassan elértem a butiksort, ahol megpillantottam Bell boltját.. izgatottan léptem be..
- Áhh ön biztos Sora Naegino- lépett oda hozzám, egy kb. velem egykorú férfi, ahogy rám nézett kék szemei megcsillantak.
- Jó napot. Ön biztos Andy Braff- mondtam mosolyogva.
- Igen.. ezek szerint már hallott rólam- viszonozta mosolyom.
- Igen-igen. Bell csak úgy áradozott magáról, hogy maga a legjobb alkalmazottja- nevettem.
- Hehh hát igen.. de Sora kérlek, tegeződjünk.. úgy egyszerűbb- kérlelt.
- Rendben..
- Nos…Bell mondta, hogy ma csak a kiegészítőkért jössz-, mondta, majd intett hogy kövessem.
- Igen.. a ruhát, már tegnap megvettem, csak akkor kicsit siettünk.
- Nos… hallom hogy egy gyönyörű szép ruhát vittél.. elmesélnéd, hogy milyen? Úgy könnyebb hozzá válogatni- mondta.
- Nos.. halvány lila, pánt nélküli a felsőrésze szorosan ráfeszül a felsőtestemre, csípőmtől bővül, itt-ott gyöngyökkel virágok vannak kirakva- magyaráztam.
- Értem… nos.. a cipő.. hát.. ugyanolyan árnyalatú színben esetleg ez?- mutatott egy cipőt.
- Igen ez jó, lesz.. nekem tetszik- mondtam, majd elvettem tőle a cipőt, majd jobban szemügyre vettem.. kis aranyos volt.. az elején, volt egy kis csat. Töök cukii volt( ahogy a kis picsák mondanák)
- Nos.. akkor még mi is kell? Áhh.. nyaklánc, és kesztyű..
- Nem.. kesztyű nem kell, nem szeretem-, mondtam félve.
- Jó.. akkor a kesztyű kilőve- mondta mosolyogva.- Nos akkor.. a nyaklánc.. lássuk csak…- mormogta maga alatt, miközben egy ékszeres pulthoz sétált..- Arany vagy ezüst?- kérdezte.
- Ezüst.. szerintem az ezüst jobban megy a ruhámhoz-, mondtam mosolyogva.
- Áhh igen télleg.. most hogy mondod- csapott a fejére. Nos… Sora.. ehhez mit szólsz?- kérdezte miközben felém mutatott egy nyakláncot.
- Andy… ez.. ez.. borzalmas.. szerinted én ilyet felveszek?- kérdeztem szörnyülködve. Mivel a nyaklánc maga is az volt.. ilyet még életemben nem láttam. Blee. Ha felvettem volna, akkor az arcom, a földet simogatta volna.. de komolyan.. hihetetlen volt..
- Héééj.. csak vicc volt, de jól áll neked ez a fejszerkezet. – mondta majd kacsintott egyet.
~ mindenki velem flörtöl?~ gondoltam magamba.
- Nos mivel az előző nem tetszett, ezért remélem, hogy ez elnyeri tetszésedet.- mondta kicsit szomorúan.
- Ez azért már jobban tetszik-, mondtam nevetve, amin elmosolyodott. Nos hogy a nyaklánc hogy nézett ki? Igazából semmi különösebb, de a medál az megfogott. Igaz az is egyszerű volt, de csodálatos.
- Akkor ez jó lesz?
- Igen.. és köszi.
- Ugyan nincs mit-, mondta mosolyogva.
Oda szaladtam a kasszához, fizettem.. Majd pápá-t mondtam a boltnak..
Sietnem kellet, ha estére kész akartam lenni. Nos.. Igen.. Amilyen gyorsan csak tudtam, fogtam egy taxit, majd bediktáltam a koordinátákat és már száguldoztunk Liz-hez..
A taxiba elkezdtem gondolkodni… igen.. én még olyat is tudok..
~ Mit csinálok majd? 1 a nyakába nem fogok ugrani.. 2.. max. csak egy helló… 3.. áhh Sora találj ki valamit…miért is görcsölök én ezen? Hideg leszek vele, ahogy csak tudod, lekezelő, bunkó… had nyaljon vissza neki a fagyi.. IGENN!!~ mikor kis monológom végéhez értem, szemeim szikrát szórtak az elszántságtól.

Normál.

Sora fejében, csak egy ezüstszürke szempár látott. Gondolatai, csak Leon körül cikáztak. Izgult.. izgult az miatt, hogy ha mégis csak bele szeret Leon-ba akkor mi lesz?… de amilyen gyorsan, és hirtelen jöttek ezek a gondolatok, olyan gyorsan el is hessegette őket..
Soha nem feledi azt a napot, amikor Leon az egyik napról a másikra, elment.. ott hagyta őt terhesen.. és pont akkor ment, mikor szüksége lett volna rá, rá.. a gyermeke apjára.. de neki éppen fontos dolga akadt.. Vajon mi lehetett annyira fontos. Ezer meg egy megválaszolatlan kérdés ugrált összevissza a fejében..
~ Jobb is hogy megyek Liz-hez.. legalább beszélgetünk egy kicsit..~ gondolta magába Sora.. de sajnos elmefuttatását megzavarta a taxi sofőr, hiszen megérkeztek.
Kiszállt, fizetett, elköszönt, majd megindult befelé a kapun, mikor odaért a bejárati ajtóhoz kopogott, várt 1-2 percet, majd egy Barna hajú, barna szemű nő nyitott ajtót.
- Jéé.. csak nem az én drágalátos, kis barátnőm- nevettet Liz.
- De.. miért valaki mást vártál? Mondjuk egy hódolódat? – kérdezte Sora, majd felnevetett Liz vörösödő fején. – Ezek szerint igazam van-, folytatta Sora egy mindent tudó mosollyal.
- Nah.. Gyere be.. majd ott bent megbeszélünk mindent-, mondta Liz mosolyogva.
Besétáltak az ajtót, át az előszobán, és máris a nappaliban találták magukat, Liz leültette Sora-t a kanapéra, ő maga, pedig a vele szemben elhelyezkedő fotelbe huppant bele.
- Nos… Kezd te Sora.. látom valami nem stimmel veled- mondta komolyan Liz, és persze aggódva is.
- Áhh Liz.. téged nem lehet becsapni.. de igazad van.. tényleg van valami- mondta Sora lehajtott fejjel.
- Bocsi.. de kérsz valamit?- kérdezte.
- Egy narancslevet.. köszönöm- mondta Sora.
- Rendben.. minnyáá hozom- mondta Liz, majd eltűnt a konyhában. Amilyen gyorsan ment olyan gyorsan vissza is tért két pohárral a kezében, az egyikben ásványvíz volt, a másikban, pedig Sora narancs leve.
- Tessék itt van- nyújtotta a poharat Sora felé Liz.
- Köszönöm- mondta Sora majd elvette a poharat, belekortyolt és letetette az asztalra.
- Nos.. folytasd Sora.- mondta Liz.
- Hát.. tudod mondtam, hogy Leon visszafog jönni.. ezzel nem is lett volna gond.. mert hiszen úgy volt hogy egy hét múlva.. igen ám.. csak valami miatt ma jön vissza, és hát.. mint Te is ismered Kalos-t, fogadást rendez a számára, meg persze a felesége számára is, és nekem ott kell lennem- magyarázta Sora.
- Áhh Micsoda??? És ezt te ilyen higgadtan tudod mondani? Már most kész vagyok..- mondta Liz, majd hátradőlt a fotelben.
- Ez legyen a legkisebb gondom.. de Yuri.. vele van itt a baj… mióta megtudta, hogy Leon visszajön, csak magának akar, és ezt részegen ki is jelentette- mondta Sora egy sóhaj kíséretében, majd felnézett barátnője akin kicsit sem látszottak a meglepődőstég jele áhh kicsit se.
- - És van egy olyan sejtésem, hogy ő tud valamit Leon-ról, és arról, hogy miért is ment el- magyarázta Sora.
- És miért nem kérdezted meg tőle? Csak elmondaná- mondta Liz.
- Nem hiszem.. már csak azért sem mondaná el, mert fél attól, hogy lehet megbocsátanák neki- felelte Sora.
- Hát.. ha vagy olyan hülye.. akkor megbocsátasz, neki- mondta mosolyogva Liz.
- Hm.. nem hiszem- mondta Sora.- Nah.. de most te mesélj.. ki is az újdonsült kis rajongód? -kérdezte Sora egy sunyi mosoly kíséretében.
- Tuti hogy ismered.. a Színpadnál dolgozik.. Ken Robins- mondta rákvörösen Liz.
- KEN? Háát ez.. SUPPEERRR, nála jobban úgysem találsz.. kedves aranyos.. és.. persze.. mindent megtesz, azért akit szeret-, mondta Sora mosolyogva.
- Ezt meg hogy érted?- kérdezte Liz kíváncsian.
- Hát.. amikor odakerültem a Színpadhoz, akkor szerelemes volt belém.. elég sok ideig, és addig, mindig segített nekem.. mondhatni ő volt a negyedig legjobb támaszom.
- Áhhám.. értem, háát akkor télleg jól járok vele- mondta Liz nevetve.
- Igen-igen- nevetett Sora.
- Jah.. míg el nem felejtem.. milyen ruhát vettél? Mert.. Gondolom, voltál vásárolni-, mondta Liz.
- Igen.. voltam. És egy halvány lila pánt nélküli kis estélyit.- magyarázta Sora.
- Hm.. mostanában csak pánt nélküli ruhákat hordasz-, jegyezte meg Liz.
- Igen- mondta nevetve Sora.
- Gyere.. mutatok neked egy ruhát.. ezt a szüleid vették még neked, de nem volt alkalmuk odaadni, és nem is tudtad volna felvenni, hiszen akkor már pocakos voltál-, mondta mosolyogva Liz, majd elindult felfelé a lépcsőn, Sora követte.
Lassan de biztosan elérték Liz szobáját, beléptek rajta, majd Sora leült Liz ágyára, míg ő a gardróbban turkált. Kb. olyan félórás keresgélés után elővett egy fekete selyem estélyi ruhát, majd Sora kezébe adta.
- Menj, próbáld fel- mondta miközben kacsintott egyet. Sora csak bólintott, majd eltűnt a fürdőszobába.
Sora levetkőzött, majd megkereste a ruha cipzárját, felvette és egy ideig elfelejtett levegőt venni (szurkoljatok neki, meg ne fulladjon). A ruha egyszerűen csodásan festett rajta, mintha csak rá tervezték volna. Egy fekete spagetti pántos, mély dekoltázsú ruháról van szó, ami a combjáig fel van vágva, és szabadon hagyja a hátát, és mellesleg nem ízléstelen. Sora sikeresen felkelt az ámulatból, és csodák csodájára nem fulladt meg. Szép lassan kisétált a fürdőből, majd Liz felé fordult.
- Sora.. ez a ruha rajtad.. tökéletesen áll- mondta Liz egy elégedett mosoly kíséretében.
- Köszönöm- mondta Sora pironkodva.
- Kíváncsi leszek, hogy milyen fejet vág majd Leon, és Yuri- mondta Liz, nevetve.
- Hát én Josh fejére is kíváncsi lennék-, mondta Sora, majd szája elé kapta a kezét- Jajj kérlek, ne haragudj- kért bocsánatot.
- Áhh semmiség, már túl tettem magam rajta- felelte Liz mosolyogva. Sora nem mondott semmit, csak mosolygott
Nos ha tetszik a ruha, akkor elviheted, hiszen amúgy is a tiéd- mondta Liz.
Igen elviszem.. és nagy az esélye annak is, hogy ebben megyek- felelte Sora mosolyogva.
- Értem.. nah de ha nem akarsz elkésni, majd a fogadásról, akkor indíts.. hiszen már egy óra van- mondta Liz, miközben az órájára nézett.
- Miicsoooddaaaa?! Úristeeen.. sietnem kell.. – szörnyülködött Sora, majd rohant a fürdőbe, amilyen gyorsan eltűnt, olyan gyorsan elő is került.
- Sora ezeket még odaadom, hiszen a ruhához, járnak- mondta Liz, majd átnyújtott Sora-nak egy nagy dobozt.
- Köszönöm.
- Ugyan már nincs mit, de most siess..
- Hát.. sietnék, de még taxit is fognom kell.. – pirult el Sora.
- Áhh nyugi.. a kocsid a garázsban van- mondta Liz elégedett fejjel.
- Kocsim?
- Igen.. ezt is a szüleid vették neked-, magyarázta Liz.- De.. csak azt ne mond, hogy nincs jogsid- ijedezett.
- De.. jogsim az van.. istenem.. milyen hálás vagyok- mondta Sora, majd fogta a ruhát, a dobozt, adott Liz-nek.
- Szia Liz
- Szia!
Sora amilyen gyorsan csak tudott, rohant hátra a garázshoz, kinyitotta, beült a kocsiba, majd kinyitotta a kaput (távirányítós), és már száguldozott is a Killien Villa felé.

Eközben a Villában:
- Ashlyn! Ez nem jó játék.. azonnal gyere ki a dolgozó szobámból!- kiabált Yuri az ajtó mögül, hiszen a kislány bezárkózott a szobába.
- Nem.. nem megyek.. amúgy is a pótapám vagy.. és szerintem nincs mit titkolnod előttem- mondta Ashlyn durcás hangon.
- Ott benn olyan papírok vannak, amik nagyon fontosak.. habár.. olvasni nem tudsz.
- Hát akkor meg mitől félsz? (ahhoz képest, hogy még csak öt éves.. igencsak felvágták a nyelvét.. nos igen.. a kicsi Sora..)
- Ashlyn nem mondom még egyszer!
- Nem is kell neki kétszer mondanod- felelte Yuri háta mögött Layla.
- Jesszumpepi!! Muszáj volt így megijesztened?- kérdezte hulla sápadtan Yuri.
- Sajnálom.. de a bejárati ajtóban hallottam, hogy kiabálsz Ashlyn-nel.
- Nem akar kijönni a szobából.
- Igen.. ez eddig nekem is leesett, akármennyire is hihetetlen- felelte Layla mosolyogva.- Sora merre van?- kérdezte.
- Asszem vásárol, vagy Liz-nél van- felelte Yuri.
- Értem- mondta kicsit szomorúan Layla.
- Mi a baj?- kérdezte Yuri, miközben Layla vállára tette a kezét, hirtelen mind a ketten megborzongtak erre a tettre, mind a ketten tudták, hogy ez nem helyes.. de látszólag nem nagyon érdekelte őket. Annyira el voltak foglalva azzal, hogy nézték egymást, hogy már csak ara eszméltek fel, hogy egy kocsi állt meg a kapu előtt.



Folyt. köv.