Kinyitotta előttünk az ajtót, majd intet, hogy menjünk be. Ashlyn-nel egymásra néztük, elmosolyodtunk, és megindultunk befelé. Nos.. az előszoba egyszerű volt. A fal fehér volt, a bútorok pedig cseresznyefából készültek. Lassan beértünk a nappaliba, stílusosan volt berendezve. Plazma tv, bőr ülőgarnitúra, bárszekrény, és még miegymás. Nos.. Nem lepődtem meg, hiszen elég sokszor voltam Yuri-nál (nem rosszra gondolni). Kislányom csak tátott szájjal nézte a nappalit, igaz nem értettem hogy miért.
- Az emeleten van a meglepitek- mondta Yuri, miközben átölelt hátulról.
- Ahham- mondtam, majd kikecmeregtem az öleléséből. – Gyere, Ashlyn nézzük, meg- mondtam.
Megfogtam lányom kezét, és elindultunk fölfelé a lépcsőn. Láttam rajta hogy izgatott, persze kinem lenne az.
Amikor felértünk megálltunk, megvártuk mire a lassú csiga is felér a lépcsőn.
- És most?!- kérdezte Ashlyn.
- Sora te menj be az én szobámba- mondta egy sunyi mosoly kíséretében. – Ashlyn.. te, pedig a vele szemben lévő szobába nyiss be – tette hozzá Yuri. Ashlyn azon nyomban be is nyitott a szobába.
Mosolyogva néztem, ahogy kislányomnak tátva maradt a szája, majd gyorsan mellé léptem, és benéztem a szobába. Egyszerűen mesés volt..
- Egy igazi hercegkisasszonyhoz illő szoba –lépett mellénk Yuri.
- Köszönöm pótapa!! – mondta Ashlyn, majd párom nyakába ugrott.
- Menj játszani- súgta fülébe Yuri.
- Rendibendi!!- kiáltotta kislányom, majd eltűnt a szoba rengetegében.
- És az én meglepim ? – kérdeztem Yuri-tól, miközben kezemet a nyaka köré fontam.
- Majd megtudod- mondta vágytól égő hangon, majd szorosan magához húzott, belecsókolt a nyakamba.
- Hm.. már sejtem- mondtam, majd kibontakoztam öleléséből, és elindultam a szoba felé.
Mikor benyitottam az ajtót, szemeim kikerekedtek, a szoba tele volt vörös rózsaszirmokkal, csak úgy sugárzott a szenvedély, a szoba minden egyes pontjából. Lassú mosolyra húztam számat, majd Yuri felé fordultam.
- Te aztán értesz a csábításhoz- mondtam, majd megcsókoltam, amit persze viszonzott.
- Csak azt szeretném, hogy minden tökéletes legyen- mondta, majd ismét megcsókolt.
Végig nyalt felső ajkamon, így bebocsátást kapott a számba és lassú táncra hívva nyelvemet.
Kezemet a nyaka köré fontam, így is mélyítve a csókot, ami kezdett egyre szenvedélyesebbé válni.
Eközben Yuri a combomat simogatta, majd megunta, és a hátamat kezdte el feltérképezni.
Sikeresen megtalálta a ruhám cipzárját, majd szépen lassan lehúzta, ruhám suhogva ért le a padlóra.
Félbeszakítottam a csókot, amin Yuri meglepődött, majd elmosolyodtam, egyik kezemet a mellkasára helyeztem, és egy kicsit meglöktem. Vette a lapot, majd szépen hátrált az ágy felé , mikor már láttam hogy csak egy köpés van közte és az ágy között, meglöktem, így hátra borult, majd négykézláb másztam felé, fölé hajoltam és elmosolyodtam.
- Te egy igazi démon vagy! – mondta majd maga alá rántott.
- Hm.. talán igazad van- mondtam, majd szenvedélyesen megcsókoltam.
Yuri félbeszakította a csókot, majd nyakamat kezdte el kényeztetni, és haladt egyre lejjebb és lejjebb, majd megállt melleimnél, itt- ott megpuszilta, majd mellbimbómat vette célba. Lassan végignyalt rajta, majd szájába vette és szívogatta. Éreztem, ahogy szívverésem egyre jobban gyorsul, a levegőt is gyorsabban vettem. Eközben megpróbáltam kigombolni ingjét, de valahogy nem jött össze látva szerencsétlenkedésem segítő kezet nyújtott, amit persze el is fogattam.
Ám ekkor olyan dolog történt, amire semelyikünk sem számított, Yuri telefonja elkezdett csörögni. Annyira megijedtem hogy sikoltottam egyet. Yuri kivette zsebéből a telefont, letette az éjjeli szekrényre, majd közeledett hozzám.
- Vedd fel- mondtam.
- Ugyan.. majd visszahívom – mondta majd nyakam csókolgatta.
- Legalább azt nézd meg hogy ki az.
- Kalos – mondta nemes egyszerűséggel.
- Yuri.. kérlek vedd fel, legalább már nem fog többet zargatni – mondtam.
- Nah jó!- mondta majd felvette a telefont.
- Igen? – (Yuri)
- …..
- Mi?! De.. nem úgy volt hogy egy hét?- kérdezte idegesen.
- ……….
- Ezt most, hogy közöljem?
- ………….
- Jó.. akkor indulunk.. Szia.- mondta majd letette a telefont.
- Sora. öltözz fel! Be kell mennünk a színpadhoz, Ashlyn-t bevisszük Layla-hoz – mondta majd felöltözött és kiment.
~ Vajon mi üthetett belé? Még sohasem láttam ilyennek. ~ tűnődtem miközben felvettem ruhámat, és elindultam kifelé.
Átmentem Ashlyn-hez, mosolyogva néztem, ahogy a kirakóval szórakozik, lassan leültem mellé, majd megszólaltam.
- Kicsim.. Figyelj rám! Yuri-nak és nekem be kell mennünk a színpadhoz, téged elviszünk Layla-hoz. Jó lesz?- kérdeztem.
- Igen anya.. persze, csak siessetek majd- mondta mosolyogva.
- Rendben.. néhány játékot pakolj össze, hogy ne unatkozz majd, mondjuk.. szerintem jól ellesztek Layla-val – mondtam mosolyogva, majd megpusziltam pici homlokát.
- Nah.. most megkeresem Yuri-t.. majd szólok ha megyünk- mondtam majd kimentem az ajtón.
Lassan, kecsesen elindultam lefelé a lépcsőn, ki a hátsó ajtón, egyenesen a kertbe.
~ Ha minden igaz, akkor a cseresznyefa alatt kell lennie.. Mindig oda ment, ha valami történt, vagy bántotta valami.~ Tűnődtem magamba, mi közbe lépéseimet megszaporáztam, és elindultam a kert hátsó részébe. Persze nem felejtettem el jól megnézni a kertet sem… Semmit sem változott, rózsák, Liliomok, tulipánok, és még miegymás. Végül megpillantottam azt a helyet, ahova menni készültem és azt a személyt is akit kerestem. Nagyot sóhajtottam, majd lelassítottam járásom, mikor mögé értem kezemet a vállára helyeztem, kicsit összerezzent.
- Yuri! Miaz? Még sosem láttalak ilyennek- mondtam, majd leültem mellé a padra.
- Sora.. ezt.. majd megtudod-, mondta lehajtott fejjel.
- De én most akarom tudni Yuri!- álltam fel.
- Sora!!! Azért megyünk be a Színpadhoz, hogy megtudd – mondta majd ő is felállt – Gyere.. szólj Ashlyn-nek hogy, megyünk, a kocsinál megvárlak- folytatta, majd elsétált mellettem.
~ Yuri.. ezzel nem érsz el semmit~ gondoltam magamba, majd megindultam vissza a villába.
Idegesen nyitottam ki az ajtót, majd enyhén becsaptam, gyorsan felszaladtam a lépcsőn, egyenesen Ashlyn-hez, kinyitottam az ajtaját, majd megszólaltam.
- Kicsim Gyere! Megyünk- mondtam.
- Okés anyu- felelte
- Hol van a kistáskád? – kérdeztem.
- Lenn van a nappaliba, nem pakoltam játékot, mert abba van.- mondta mosolyogva.
- Jólvan.. nah gyere.. induljunk- mondtam majd megpusziltam arcát.
Szép lassan és komótosan lesétáltunk a lépcsőn. Ashlyn beszaladt a nappaliba, felkapta táskáját, és már indultunk is kifelé a kocsihoz. Mikor megérkeztünk, nem szóltam Yuri-hoz, Ashlyn-nek kinyitottam az ajtót, bekötöttem, majd én is helyet foglaltam az anyós ülésen, végre Yuri is beszállt, beindította az autót, és már mentünk is.
- Beszéltem Layla-val.. odavisszük Ashlyn-t – mondta Yuri érzelem mentes hangon
- Jólvan – mondtam de nem néztem rá.
Nem sok időbe telt, mire odaértünk Layla-hoz. Kipattantam az autóból, kinyitottam Ashlyn ajtaját, majd kicsatoltam, és megindultunk a kapu felé, megnyomtam a kaputelefont.
- Igen, tessék? Hamillton Villa.
- Jónapot.. Sora Naegino Layla-hoz jöttem- feleltem.
- Jónapot. Egy pillanat és máris nyitom a kaput.
- Nem kell köszönöm. De kiküldené Layla-t egy percre? -kérdeztem
- Persze. Egy pillanat
- Rendben köszönöm.
Nem kellett sok idő, és megpillantottam barátnőm alakját, elmosolyodtam. Láthatólag ő is mosolygott.
Lassan kisétált a kapun, majd megölelt.
- Sziasztok!- mondta miután elengedett.
- Szia Layla- mondta kislányom vigyorogva.
- Layla... Yuri mondta hogy beszélt veled.. akkor itt maradhat Ashlyn egy kicsit?- kérdeztem.
- Jajj Sora.. persze.. jól elleszünk- mondta majd kacsintott egyet. Válaszkén bólintottam, majd leguggoltam kislányomhoz.
- Majd jövök érted. Jó legyél, és fogadj szót Layla-nak jó? -Kérdeztem.
- Rendben anya- mondta majd megpuszilta arcomat.
- Figyelj Ashlyn.. menj be.. mindjárt megyek én is- szólalt meg Layla.
Kislányom csak bólintott, majd integetett Yuri-nak, és megindult befelé.
- Mond csak Sora. Minden rendben van?- kérdezte barátnőm aggodva.
- Yuri kapott egy telefont. Kalos hívta, és most nagyon oda van.. még sosem láttam ilyennek… valami miatt nagyon aggódik.- mondtam lehajtott fejjel.
- Hm.. ezt majd megbeszéljük, de most menj.. már nagyon türelmetlen- mondta Layla.
- Rendben… akkor szija, -mondtam, majd adtam neki két puszit.
- Szia Sora!
Szépen visszasétáltam a kocsihoz, beültem, Yuri elindította, és már úton is voltunk… ma már sokadjára.
Az út csendesem telt. Nem szóltunk egymáshoz. Megérkeztünk….
~ Véégreee…. Ha még öt percet ott kell ülnöm néma csöndben.. megőrültem volna~ gondoltam magamba.
Lassan besétáltunk az ajtót, majd Kalos irodájához. Yuri bekopogott.
- Gyertek!- szólalt meg főnököm.
- Szia Kalos!- mondtuk egyszerre, de nem néztünk egymásra.. zavart… zavart az hogy Yuri ilyen.
- Üljetek le.. főleg.. főleg te Sora-mondta majd rám nézett, kérésének eleget tettem, de Yuri inkább az ablakhoz sétált.
- Nos.. Sora.. amit most mondani fogok, nem tudom, hogy fog érinteni, de.. egyet kérek tőled, ne borulj ki. Akár hogyan is érint.. csak ne borulj ki. Rendben?- kérdezte
- Igen.. rendben.. de.. mondjad már.. valami baj van? Kérdeztem félve.
- Nos.. mint tudod említettem, és te is tudod, hogy Leon visszatér a színpadhoz- mondta Kalos karba tett kézzel.
Nagyot nyeltem.. már sejtettem hogy mit fog mondani.. de.. reménykedtem, hogy tévedek.
- Egy hét múlvára beszéltük meg.. de… ő… úgy döntött, hogy már holnap visszatér- mondta Kalos.
- Mi? De.. ez.. ~ ne félj Sora, nem lesz semmi baj.. mitek félsz? Vagyis inkább kitől?~ Rendben.. gondolom holnap estére fogadást rendezel- mondtam érzelem mentes hangon.
- I..Igen.. és azt szeretném, hogy TE és Ashlyn is eljöjjetek- mondta Kalos megdöbbenve.
- Ashlyn nem jön – válaszoltam hidegen..
~ Sora… még soha nem láttalak ilyennek.. Kalos amint kimondta Leon nevét, a szemed elsötétült, és a hangod is más lett.. hát ennyire utálod? Pedig ha tudnád min ment keresztül~ gondolta magába Yuri.