1 hét eltelt a holdszivárványos randi után. Sora és Leon egyre többet vannak együtt. Igaz még egyik se mondta el, hogy szereti a másikat, mégis tudják, hogy mit érez a másik. Ma este újabb randira mennek. Ken, azóta nem beszélt Soraval mióta a lány elment arra a randira. Az edzéseken úgy tett mintha a lány ott se lenne, ez legbelül nagyon bántotta Sorat. Az egyik edzésen Ken, nagyon kifárasztotta a lányt. Ez már Leonnak is sok volt. Sora kapkodva vette a levegőt, szeme karikás volt, Sora már reggel óta folyamatosan talpon van és nem evett semmit.
- Ken, ezt azonnal fejezd be!! – szólt Leon a fiúra. – Ez így nem mehet tovább. Tönkre teszed ezt a lányt! – Leon karjába vette a lányt majd elindult vele a székekhez.
- Ne, Leon, tovább kell gyakorolnom! – mondta Sora alig hallhatóan.
- Igen, Leon rakd le! – kiabálta Ken.
- Te fogd be azt a mocskos szádat! – ha a nézéssel ölni lehetett volna, akkor Ken már rég halott lett volna.
- Még Te beszélsz! Hiszen amikor az Angyalok táncát tanítottad neki, abba majdnem belehalt – Leonnak ez már sok volt. Letette Sorat és elindult Ken felé, de Soraban még volt annyi erő, hogy visszatartsa.
- Ne Leon, kérlek. Akkor inkább menjünk – mondta Sora, bár alig tudott lábon állni nem akarta, hogy Leon kárt tegyen Kenben vagy magában.
- Rendben – Leon odalépett Sorahoz és megint karjába vette, majd visszafordult Kenhez. – Ne hidd, hogy végeztünk!
Ken nem mondott semmi. Leon és Sora elindultak a lány szobájába. Mikor odaértek Leon benyitott és letette a lányt az ágyra.
- Hozzak valamit enni, vagy inni? – kérdezte Soratól.
- Igen – válaszolta. Leon betakarta a takaróval. Majd elindult a konyhába. Összeütött egy kis kaját, és indult vissza a lányhoz, de ő már aludt. Leon lerakta az asztalra az ennivalót és hagyta aludni Sorat. Visszament az edzésre, de Ken már nem volt ott, szerencséjére. Leon nagyon dühös volt a fiúra. Edzés után visszamegy Sorahoz, és megnézi, hogy van a lány. Döntötte el.
- Hogy van Sora? – kérdezte Rozetta Leontól.
- Nagyon fáradt, de már alszik. Csináltam neki ennivalót, ha felkel, akkor tudjon valamit enni. – mondta Leon.
- Aha, kedves tőled Leon – mosolygott Ana.
- Igen – mondta Mia.
- Köszi – erőltetett mosolyt Leon. – De ha ezzel a Kennel találkozok, akkor kitekerem a nyakát! – szorult ökölbe Leon keze.
- Szerintem annak Sora nem nagyon örülne – mondta May. – Ezzel nem hiszem, hogy a kedvébe tudsz majd tenni!
- Talán nem, de megérdemelné!
- Te is megérdemelted volna pár évvel ezelőtt – mondta halkan Rozetta. De nem elég halkan, Leon meghallotta.
- Az biztos. – mondta majd felugrott az egyik trapézra gyakorolni.
- Szép volt Rozetta – mondta Mia.
- Jaj, nem akartam megbántani!
- Ezt ne nekünk mondd! – szólt közbe Ana.
- Jól van, majd bocsánatot kérek! – mondta majd elment gyakorolni, May ment vele.
- Szegény Leon. Látszik rajta, hogy csak jót akar – mondta Ana
- Igen, de a verekedés nem old meg semmit! – sóhajtott Mia. – Nem tudod mi történt múlt héten Sora és Ken között?
- Nem. Se Ken, se Sora nem mond semmit.
- Igaz, majd ők megoldják – mosolygott fanyarul Mia. – Gyere, menjünk! – szólt Ananak.

Sora délután 4 órakor ébredte fel. Látta, hogy valaki csinált vacsorát és talált egy cetlit.
„ Szia Sora!
Csináltam vacsorát. Remélem ízleni fog! Többször is voltam, de aludtál. Még fogok jönni, de csak 7 óra felé. Addig is egyél és pihend ki magad! Csók, Leon”

- Jaj, de édes vagy! Jól néz ki - Sora vett egy kanalat és megkóstolta a levest. – Hm, ez nagyon finom.
Sora megette a levest és a főzeléket. Azután visszafeküdt az ágyába és nézte a tv-t. Egy ideig nézte, de megunta, lekapcsolta és gyorsan elmosogatott majd gondolta elmegy egy kis gyakorlásra 6 óra az még nem késő. Éppen mikor kinyitotta az ajtót Ken állt vele szemben.
- Á, szia. – köszönt Sora.
- Szia – köszönt fagyosan Ken
- Mért jöttél? – kérdezte Sora, de nem engedte be Kent.
- Bocsánatot akarok kérni a délután miatt! – Ken szemében nem látszott semmi bűnbánatot.
- Jó, én nem haragszok rád. Ne tőlem kérj bocsánatot, hanem Leontól – mondta Sora majd az órájára nézett. – Sajnálom, Ken, de most mennem kell – megpróbált ellépni a fiú mellett, de az nem engedte.
- Nem mész sehová! – szólt Ken vészjóslóan.
- Nem mondod meg hova mehetek és hova nem! – Sora kicsit arrébb nyomta Kent és elment mellette. De a fiú megfogta a kezét és visszahúzta, majd befogta a száját.
- Azt mondtam, maradsz! – sziszegte Ken, majd behúzta Sorat a szobába és becsukta az ajtót. Az ágyhoz vezette Sorat és rálökte.
- Mit művelsz, Ken? – Sora nagyon meg volt ijedve.
Ken ráfeküdt Sorara és lefogta a kezeit.
- Szállj le rólam!! – kiabálta Sora majd megpróbálta lelökni magáról a fiút.
- Maradj csendben, különben nem lesz jó vége – fenyegette Sorat.
- Te… - nem fejezte be a mondatot, mert Ken durván megcsókolta. Sora hányni tudott volna. Ken elkezdte nyalni Sora nyakát, majd visszatért a szájához. Ken egyik kezével lefogta Sora kezeit a másikkal pedig megpróbálta levenni Sora nadrágját. Majd a hasát simogatta.
Leon már nem volt messze a színpadtól, előbb el tudott jönni, és egyből Sorahoz indult. Hiányzott neki a lány. Remélte, hogy Kennel nem fog találkozni, mert nem tudja mit fog csinálni vele. Tudta, hogy ő se volt jobb, de ezt Kentől nem várta senki. Befordult a parkolóba, leállította a motort majd kiszállt belőle. Sietett, nehogy összeakadjon Kennel vagy mással. Fél 7, nézett rá az órájára. Már csak felkelt, gondolta Leon. Felment a lépcsőn és hallotta, hogy valaki kiabál. Leon gyorsabbra vette a tempót majd benyitott Sora szobájába. Meglátta Kent amint Soraról próbálja levenni a nadrágot.
- Szállj le róla te mocsok!!!! – kiabálta Leon és megfogta Kent és egyszerűen lerántotta a lányról.
- Nocsak, megjött a lovagod, Sora! – nevetett Ken
- Te disznó, hogy merészeled ezt tenni vele? – kérdezte Leon miközben a zokogó lányhoz ment, simogatta fejét, Sora neki dőlt Leon mellkasának.
- Semmi közöd hozzá!
- Takarodj innen! – kiáltott rá Sora.
Ken vigyorogva kisétált az ajtón, aztán becsukta.
- Jól vagy kicsim? – kérdezte Leon, közben Sora hátát simogatta.
- Talán – Sora már nem sírt, csak nagyon meg volt ijedve. Szorosan neki dőlt Leonnak, ő pedig még szorosabbra vette az ölelést.
- Próbálj meg aludni – Leon hangja nyugtató volt.
- Jó, itt maradsz velem? – Sora kicsit elhúzódott Leontól csak annyira, hogy a szemébe nézzen. – Maradsz?
- Persze hogy maradok – simogatta meg az arcát. – Maradok és megvédelek.
- Köszönöm.
- De most feküdj le és aludj! – Leon lefektette Sorat és betakarta.
- Gyere ide – kérte Sora, arrébb ment az ágyon, hogy Leon is odaférjen.
- Biztos, hogy ezt akarod? Aludhatok a földön is – Leon nem akart felzaklatni a lányt.
- Igen, azt akarom, hogy itt legyél velem – mondta Sora és felemelte a takarót Leon bemászott mellé és átkarolta derekát.
- Most aludj! Itt leszek veled – mondta Leon. Sora bólintott majd Leonhoz bújt és hamar elaludt. Leon nézte Sora arcát, kisimított egy tincset belőle, és ő is elaludt.