Sora a vacsorára egy gyönyörű, vörös pánt nélküli ruhát vett fel, ami szabadon hagyta vállát. Kicsit kisminkelte magát, haját felkötötte. Így várta, míg Leon meg nem érkezett.
Leon pontban 6-kor ott volt. Fekete öltöny volt rajta és egy csokor rózsa a kezében. Nagyon várta már ezt az estét. Csak erre lefoglalt egy étterem részt, természetesen a tenger mellett. Még nem ment le a nap, Leon úgy remélte mikor odaérnek lesz naplemente. Bekopogott Sora szobájának ajtaján, aztán várt. Az ajtó kinyílt és megpillantotta a lányt. Sora elbűvölő volt.
- Szia Leon! – köszönt Sora.
- Szia! – Leonnak elállt a szava. – Gyönyörű vagy! – Leon átnyújtotta a virágot Soranak, a lány elvette tőle, beleszagolt.
- Ezek csodásak Leon!
- Talán, de olyan mintha rezet vinnék az aranynak – mondta kedvesen.
Sora teljesen belepirult ebbe a bókba. Fogta a virágot és elindul be a szobájába, Leon becsukta az ajtót és követte be a lányt.
- Már is jövök, csak hozok egy vázát. Addig ülj le – mondta Leonnak aztán eltűnt az egyik szobában.
Leon nem ült le, inkább körülnézett. Talált pár fényképet, a szüleivel és az igaziakkal. Jó pár képet, amin Mia, Ana, Merion, Jonathan, May, Rozetta, Sarah és Laylaval vannak együtt. És van egy kép Leonról is, mikor a többiekkel pöröl az egyik edzésen. Soranak magáról is van képe. Egyszer mikor fürdőruhában fekszik a parton, kettő mikor a vízben van és még egy pár. „Gyönyörű vagy Sora!” – gondolta Leon. Ekkor megjött Sora, a vázával a kezében, és mikor letette újra beleszagolt.”Igazán gyönyörű” - gondolta Leon.
- Kérsz valamit inni? – kérdezte Sora
- Köszönöm nem – válaszolt Leon.
- Akkor indulunk? – Sora már nagyon várta ezt az estét, de legbelül még nagyon bántotta Ken.
- Persze – Leon kezét nyújtotta a lánynak, Sora belekarolt majd elindultak.
Az udvarra érve, Sora pont látta Kent, aki éppen hazafelé ment. Ken is észrevette a párt, de úgy tett mintha nem látná őket. Sora most nem akart Kenre gondolni, csak Leonra és az ő estéjükre. Leon elvezette őt a kocsijához majd együtt elindultak az étterembe.
- Sajnálom, hogy nem voltam ma a próbákon, de volt egy nagyon fontos dolgom. De ígérem, holnap megyek – mosolygott Leon.
- Semmi baj, Ken segített – mondta Sora.
- Értem, akkor jó kezekben voltál.
- Igen - szomorodott el Sora, mert eszébe jutott a délutáni beszélgetése Kennel.
- Történt valami baj? – szólt Leon mikor meglátta Sorat.
- Nem is tudom… - Sora lenézett az ölébe, ahol két kezét összekulcsolta. – Azt mondta szerelmes belém.
Leont annyira meglepte ez, hogy véletlenül áthajtott a másik sávba.
- Mi?
- Jól hallottad, azt mondta szerelmes belém – ismételte meg Sora. – És azt kérdezte én hogy érzek iránta… - Sora elharapta, a mondta végét és kinézett az ablakon.
- És mit mondtál? – Leon izgatottan várta a választ, félt attól, hogy Sora nem őt szereti.
- Nem tudok másképp gondolni Kenre, mint barát. Ő nekem egy nagyon jó barát semmi több – mondta Sora. Leon szívéről nagy kő esett le.
- Aha, és ő nem ezt várta, mérges lett és elment, igazam van?
Sora csak bólintott.
- És te azt hiszed ez miattad van, ezért bűntudatod van.
„Leon néha ijesztően jól ismer.” - gondolta Sora.
- Talán. De ezt most hagyjuk! Hova megyünk? – váltott témát gyorsan Sora.
- Egy közeli helyre. Az a neve, hogy Holdszivárvány – Leon bekanyarodott majd hajtott tovább egyenesen.
- Jól hangzik – mondta Sora.
- De még mennyire jó! – mosolygott a lányra Leon.
Még pár percig mentek. Mikor megérkeztek Leon leparkolta a kocsit, majd egymásba karolva mentek be az étterembe. Leon nagy szerencséjére még csak most van naplemente. Az étterem csodálatos volt, mindenütt gyertyák égtek. Egy pincér odament hozzájuk és kivezette őket a teraszra, ahonnan tökéletesen lehetett látni a tengert és a naplementét. Sora leült egy székre, amit Leon udvariasan kihúzott neki, majd maga is helyet foglalt és rendeltek.
- Milyen gyönyörű innen a naplemente – mondta Sora.
- Igen, de van, ami még gyönyörűbb – mosolygott Leon Sorara.
- Köszönöm! – pirult el a lány.
Pincér hamarosan hozta az ételt, ettek, nevettek és nagyon jól érezték magukat. A Hold már javában fent volt mikor végeztek, Leon fizetett, majd lesétáltak a tengerpartra. Kicsit hűvös volt az éjszaka, ezért mikor megálltak Leon Sora mögé sétált és átkarolta mind két kezével a lány derekát.
- Köszi! – mondta Sora.
- Odanézz! – mutatott Leon az ég felé.
A Hold egy részét eltakarta a köd, de ami még szebb volt az, hogy a felhőben egy szivárvány rajzolódott ki. Egyre fényesebb és fényesebb lett.
- Ez varázslatos! – szólat meg Sora.
- Igen az – helyeselt Leon – Ilyen minden évben csak egyszer van, de ha szerencsés, vagy akkor látsz talán kettőt is. – Leon lenézett Sorara. – És én most piszkosul szerencsés vagyok, mert két ilyen gyönyörű dolgot látok.
Soranak nagyon jól esett ez a bók, meg akarta köszöni Leonnak, ezért szembe fordult vele. Kicsit megijedt, mert nagyon közel voltak egymáshoz. Leon hol Sora szemébe, hol pedig az ajkára nézett.
- Köszönöm az… - de Sora nem tudta befejezni a mondatot, mert Leon megcsókolta. Sora először kicsit meglepődött, de viszonozta a csókot. Ami egyre szenvedélyesebb és szenvedélyesebb lett. Miközben csókolóztak a holdszivárvány szépen lassan eltűnt és ők is befejezték a csókot.
- Mit is akartál mondani? – kérdezte Leon Soratól a csók után.
- Őő, azt, hogy köszönöm ezt a csodálatos estét. – vett mély levegőt Sora
- Ha rajtam múlik lesz még több is! – ígérte Leon és egy huncut vigyor kerekedett az arcán.
- Felőlem, mehet! – mosolygott Sora is. Majd lábujjhegyre állt és megcsókolta Leont. A fiú viszonozta és a végén olyan szenvedéllyel csókolta, hogy Sora alig kapott levegőt, majd ajkuk ismét elvált. Sora megsimogatta Leon arcát.
- Ideje mennünk – jelentette ki.
- Szerintem is. – Leon megfogta Sora kezét majd kéz a kézben mentek az autóig.
Hazafele még beszélgettek, nevettek. Mikor hazaértek Leon udvariasan kinyitotta az ajtót Soranak.
- Tudom, hogy már kétszer megköszöntem, de azt mondják a három, szerencsét hoz. – mosolygott Sora. – Tehát. Köszönöm Leon!
- Szívesen máskor is – viszonozta a mosolyt. – Holnap délben mit csinálsz ?
Sora gondolkodott egy kis ideig.
- Még nincs programom.
- Akkor, holnap együtt ebédelünk?
- Szívesen! – Sora közelebb ment Leonhoz és megcsókolta, a fiú visszacsókolt.
- Akkor holnap ebédkor – mondta Sora a csók után.
- Igen. Szép álmokat! – köszönt el Leon.
- Neked is! – kiáltott Sora mikor Leon beült a kocsiba. Addig nem ment be a házba, míg nem látta elmenni Leont, mikor ez megtörtént felugrott a levegőbe. A boldogság átjárta egész testét, az már nem érdekelte, hogy holnap nem fog tudni koncentrálni az edzésen, csak Leon járt a fejében. Akkor holnap, mondta magának és elindult a szobájába.