Sora reggel korán kelt. Megfürdött, reggelizett és visszafeküdt az ágyra. A tegnapi vacsora járt a fejében. Tudta, hogy Leon megváltozott … De a tény az, hogy tegnap nagyon jól érezte magát Leonnal. Ám lehet, hogy megbántotta a fiút, mikor nem árulta el mi járt a fejében. Igazság szerint magának se merte bevallani, hogy mit érez. „A vacsora varázslatos volt, lehet ezért érzem ezt. – gondolta - vagy még se?! Talán lehet, hogy… ez hülyeség, ne is gondolj erre Sora!” – utasította magát.
„Jaj, ma tartanom kell egy bemutatót, teljesen kiment a fejemből, beszélnem kell a főnökkel, hogy mi legyen benne!”
Felkelt és már indult is Kalos irodájába. Mikor odaért beszélgetést hallott, bekopogott.
- Szabad! – szólt Kalos
Sora benyitott, és ahogy hallotta nem csak Kalos volt ott, hanem Yuri és Layla is.
- Jó reggelt Főnök! – köszönt először Kalosnak. – Sziasztok! – fordult Laylahoz és Yurihoz. Sora odasétált Laylahoz és megölelte. – Layla, olyan régen találkoztunk!
- Szia Sora – Layla viszonozta az ölelést – Igen, rég volt – mosolygott, aztán elengedték egymást.
- Sora, gondolom a bemutató miatt jöttél – szólt Kalos azt asztal mögül.
- Igen, mit adjak elő?
- Inkább mit adtok elő – javította ki Layla.
- Arra gondoltunk, hogy Leonnal előadhatnátok az Angyalok táncát – szólt Yuri.
- Rendben. Leon tudja? – kérdezte Sora
- Nem. Nem tudtuk elérni, neked kell megkeresned!– mondta Kalos.
- Oké.
- Sora, ma sokan lesznek. Remélem, hogy találtok olyan újoncokat, akik méltók arra, hogy veled lépjenek fel – szólt oda Layla.
- Talán – Sora egy kicsit várt. – Igaz, a csaták nélküli színpadról még nem mondtam le, de nincs olyan hely, ahol nem lennének csaták. Ezzel sajnos együtt kell élnem. Itt viszont én vagyon a Kaleido Star és ezt nem hagyom, hogy elvegyék tőlem! – mondta Sora „izgatottan”.
- Ismét ott a tűz a szemedben, – mondta Layla – de most nem a Főnix lép fel, hanem az Angyal.
- Öhm! – bólintott Sora. – Akkor én megyek, megkeresem Leont – mondta majd sietve elhagyta a szobát.
- Remélem nem lesz baj – sóhajtott Yuri.
- Bízz Sorában! Neki sikerülni fog – mondta Layla az ajtót nézve.

Sora végignézte az egész színpadot, a gyakorlótermeket és a szálláson is kérdezősködött, de nem jutott semmire. Sehol nem találta partnerét. Felment a szobájába és telefonon próbálta meg elérni. Tárcsázott, a vonal másik fele kicsengett, 4-5 csengetés után valaki felvette.
- Haló, Oswald villa – szólt egy erős női hang a telefonba..
- Jó reggelt – köszönt Sora – Leon ott van?
- Igen. Mit mondjak, ki keresi?
- Sora. Sora Neagino – mondta a lány.
- Máris adom.
Azzal a vonal másik végén csend lett.
- Jó reggelt Sora! – köszönt Leon a telefonba.
- Neked is. Leon be kell jönnöd a színpadhoz. Kalos azt akarja, hogy az Angyalok táncát adjuk elő a bemutatóra – mondta Sora majd az órájára nézett – Nem egészem egy óra múlva.
- Ó értem – szólt Leon. – Rendben. Azonnal indulok. – Leon elkezdte keresni a kocsi kulcsot – A fenébe.
- Mi történt? – kérdezte aggódva Sora.
- Nincs meg a kulcsom! – Leon egy káromkodás után mély levegőt vett. – Dalra, hol van a kocsi kulcs? – kiáltott az asszonynak.
- Az íróasztalán, Leon úrfi.
- Á, meg van! Köszönöm!
Sora a vonal másik végén nevetni kezdett.
- Mi olyan vicces? – kérdezte Leon.
- Semmi, semmi – egy kicsit még nevetett, aztán erőt vett magán. – Leon kérlek, siess!
- Jó, 10 perc és ott vagyok – azzal lerakta a kagylót.
- Oké – mondta Sora, majd elindult átöltözni.

Sora már a színpad mögött volt mikor Leon megérkezett.
- Sajnálom, hogy késtem! – mondta és kinézett a nézőtérre. – Hm, van egy pár jelentkező.
- Igen, ezúttal sokan jöttek – mosolygott Sora.

A nézőtéren Keneth úr felállt az egyik székből és az újoncok felé fordult.
- Újoncok! – kiáltotta, egy kis hatásszünet után folytatta. – Most Sora Neagino és Leon Oswald tart nektek egy bemutatót. – lenézett a színpadra és ott is Soraékhoz. – Sora, gyertek!
Sora bólintott majd elindultak. Sora szokás szerint ragyogott a trapézokon, az Angyal ismét beragyogta a színpadot. Az újoncok füttyparádéja kíséretében véget ért a bemutató.
- Akkor hát, kezdődjön a meghallgatás! – kiáltotta Sora a színpadról.
- Igen! – szólaltak meg az újoncok egyszerre.