Sora reggel kor�n kelt. Megf�rd�tt, reggelizett �s visszafek�dt az �gyra. A tegnapi vacsora j�rt a fej�ben. Tudta, hogy Leon megv�ltozott … De a t�ny az, hogy tegnap nagyon j�l �rezte mag�t Leonnal. �m lehet, hogy megb�ntotta a fi�t, mikor nem �rulta el mi j�rt a fej�ben. Igazs�g szerint mag�nak se merte bevallani, hogy mit �rez. „A vacsora var�zslatos volt, lehet ez�rt �rzem ezt. – gondolta - vagy m�g se?! Tal�n lehet, hogy… ez h�lyes�g, ne is gondolj erre Sora!” – utas�totta mag�t.
„Jaj, ma tartanom kell egy bemutat�t, teljesen kiment a fejemb�l, besz�lnem kell a f�n�kkel, hogy mi legyen benne!”
Felkelt �s m�r indult is Kalos irod�j�ba. Mikor oda�rt besz�lget�st hallott, bekopogott.
- Szabad! – sz�lt Kalos
Sora benyitott, �s ahogy hallotta nem csak Kalos volt ott, hanem Yuri �s Layla is.
- J� reggelt F�n�k! – k�sz�nt el�sz�r Kalosnak. – Sziasztok! – fordult Laylahoz �s Yurihoz. Sora odas�t�lt Laylahoz �s meg�lelte. – Layla, olyan r�gen tal�lkoztunk!
- Szia Sora – Layla viszonozta az �lel�st – Igen, r�g volt – mosolygott, azt�n elengedt�k egym�st.
- Sora, gondolom a bemutat� miatt j�tt�l – sz�lt Kalos azt asztal m�g�l.
- Igen, mit adjak el�?
- Ink�bb mit adtok el� – jav�totta ki Layla.
- Arra gondoltunk, hogy Leonnal el�adhatn�tok az Angyalok t�nc�t – sz�lt Yuri.
- Rendben. Leon tudja? – k�rdezte Sora
- Nem. Nem tudtuk el�rni, neked kell megkeresned!– mondta Kalos.
- Ok�.
- Sora, ma sokan lesznek. Rem�lem, hogy tal�ltok olyan �joncokat, akik m�lt�k arra, hogy veled l�pjenek fel – sz�lt oda Layla.
- Tal�n – Sora egy kicsit v�rt. – Igaz, a csat�k n�lk�li sz�npadr�l m�g nem mondtam le, de nincs olyan hely, ahol nem lenn�nek csat�k. Ezzel sajnos egy�tt kell �lnem. Itt viszont �n vagyon a Kaleido Star �s ezt nem hagyom, hogy elvegy�k t�lem! – mondta Sora „izgatottan”.
- Ism�t ott a t�z a szemedben, – mondta Layla – de most nem a F�nix l�p fel, hanem az Angyal.
- �hm! – b�lintott Sora. – Akkor �n megyek, megkeresem Leont – mondta majd sietve elhagyta a szob�t.
- Rem�lem nem lesz baj – s�hajtott Yuri.
- B�zz Sor�ban! Neki siker�lni fog – mondta Layla az ajt�t n�zve.

Sora v�gign�zte az eg�sz sz�npadot, a gyakorl�termeket �s a sz�ll�son is k�rdez�sk�d�tt, de nem jutott semmire. Sehol nem tal�lta partner�t. Felment a szob�j�ba �s telefonon pr�b�lta meg el�rni. T�rcs�zott, a vonal m�sik fele kicsengett, 4-5 csenget�s ut�n valaki felvette.
- Hal�, Oswald villa – sz�lt egy er�s n�i hang a telefonba..
- J� reggelt – k�sz�nt Sora – Leon ott van?
- Igen. Mit mondjak, ki keresi?
- Sora. Sora Neagino – mondta a l�ny.
- M�ris adom.
Azzal a vonal m�sik v�g�n csend lett.
- J� reggelt Sora! – k�sz�nt Leon a telefonba.
- Neked is. Leon be kell j�nn�d a sz�npadhoz. Kalos azt akarja, hogy az Angyalok t�nc�t adjuk el� a bemutat�ra – mondta Sora majd az �r�j�ra n�zett – Nem eg�szem egy �ra m�lva.
- � �rtem – sz�lt Leon. – Rendben. Azonnal indulok. – Leon elkezdte keresni a kocsi kulcsot – A fen�be.
- Mi t�rt�nt? – k�rdezte agg�dva Sora.
- Nincs meg a kulcsom! – Leon egy k�romkod�s ut�n m�ly leveg�t vett. – Dalra, hol van a kocsi kulcs? – ki�ltott az asszonynak.
- Az �r�asztal�n, Leon �rfi.
- �, meg van! K�sz�n�m!
Sora a vonal m�sik v�g�n nevetni kezdett.
- Mi olyan vicces? – k�rdezte Leon.
- Semmi, semmi – egy kicsit m�g nevetett, azt�n er�t vett mag�n. – Leon k�rlek, siess!
- J�, 10 perc �s ott vagyok – azzal lerakta a kagyl�t.
- Ok� – mondta Sora, majd elindult �t�lt�zni.

Sora m�r a sz�npad m�g�tt volt mikor Leon meg�rkezett.
- Sajn�lom, hogy k�stem! – mondta �s kin�zett a n�z�t�rre. – Hm, van egy p�r jelentkez�.
- Igen, ez�ttal sokan j�ttek – mosolygott Sora.

A n�z�t�ren Keneth �r fel�llt az egyik sz�kb�l �s az �joncok fel� fordult.
- �joncok! – ki�ltotta, egy kis hat�ssz�net ut�n folytatta. – Most Sora Neagino �s Leon Oswald tart nektek egy bemutat�t. – len�zett a sz�npadra �s ott is Sora�khoz. – Sora, gyertek!
Sora b�lintott majd elindultak. Sora szok�s szerint ragyogott a trap�zokon, az Angyal ism�t beragyogta a sz�npadot. Az �joncok f�ttypar�d�ja k�s�ret�ben v�get �rt a bemutat�.
- Akkor h�t, kezd�dj�n a meghallgat�s! – ki�ltotta Sora a sz�npadr�l.
- Igen! – sz�laltak meg az �joncok egyszerre.