Már éppen léptek volna ki a főkapun mikor valaki megállította őket.
- Sora, te hová mész? - kérdezte Ken majd Leonra nézett. - És pont vele?!
- Szia Ken. Vacsorázni megyünk - mosolygott Leonra.
- Meghívtam Sorat vacsorázni. Remélem nem baj! - átkarolta Sora vállát.
Ken nagyot nézett. Nagyon meglepődött, hogy Sora nem tiltakozik az ölelő karok ellen.
- Nem. Természetesen nem! - Ken legszívesebben fogta volna Sorát és elvitte volna olyan messze Leontól amennyire csak tudja.
- Rendben akkor holnap találkozunk Ken! - mosolygott a fiúra, majd elindultak Leonnal a part felé.
Mikor kellő távolságban voltak a szállástól Leon nagyot sóhajtott.
- Félelmetes mennyire vigyáznak rád! - nevetett Leon. Sora kicsit sértődöttem a fiúra nézett.
- Még jó. Hiszen a Halálistennel megyek vacsorázni! - mosolygott Leonra, de azt csak komoran elfordította a fejét és megállt. - Sajnálom, nem akartalak megbántani - ő is megállt és fejét a naplemente felé fordította.
- Nem bántottál meg csak... - mély levegőt vett - csak reméltem már nem úgy emlékszel vagy emlékeztek rám mint a Halálistenre! - Leon leült a homokba aztán hirtelen ötlettől vezérelve lefeküdt.
- Az én szememben már nem Halálisten vagy! Csak egy férfi, aki erős és ha kell akkor kedves is tud lenni - leült Leon mellé és felhúzta a térdét és kezével átkarolta. - Azóta, hogy te voltál a "Halálisten" sok minden megváltozott és te is - ránézett Leonra aki épp most ült fel - Örömmel látom, hogy a jó oldaladra változtál - megfogta a fiú kezét és közelebb ült hozzá.
- Boldog vagyok, hogy így látod. Ez neked köszönhető, te segítettél abban, hogy meglássam milyen csodálatos fellépni és nevetetni! - átkarolta Sora vállát a lány pedigneki dőlt.
- Csak magadnak köszönheted! - gyűltek könnyek Sora szemébe.
Pár percig csendben nézték a naplementét. Sora megszakította ezt a kellemes időtöltés.
- Akkor nem megyünk vacsorázni? - kibontakozott az ölelő karokból, felállt és kezét Leon felé nyújtotta. A fiú megfogta, felállt és az étteremig el sem engedte a lány kezét.
Mikor beértek egy magas pincér fogadta őket.
- Jó estét! Hol szeretnék az asztalt? - kérdezte kedvesen.
- Jó estét. Ha lehetne akkor kint szeretnénk asztalt. És ha megoldható akkor szeretnék gyertyát is. - átnyújtott a pincérnek egy kis borravalót. Az vigyorogva elvette, és Sora felé fordult.
- Rendben. Kérem kövessenek.
Kimentek az ajtón, a pincér megmutatta a helyüket, leültek. A pincér meggyújtotta a gyertyát az asztal közepén.
- Ez gyönyörű Leon! - örvendezett Sora.
- Reméltem, hogy tetszeni fog - Leon felvette az étlapot és rendelt. - Kérnék egy Tengergyümölcsei menüt. És te Sora?
- Hmm. Én is azt kérek.
- Rendben. És mit isznak? - kérdezte a pincér.
- Egy üveget a legjobb borukból - mondta Leon még mielőtt Sora rendelhetett volna.
- Azonnal hozom! - azzal a pincér kettesben hagyta őket.
- Köszönöm, hogy elhoztál! - mondta Sora egy kis szünet után.
- Köszönöm, hogy eljöttél! - mosolygott Leon.
Sora a tenger felé fordította fejét és a holdfény játékát figyelte a hullámokon.
- Csodálatos, ugye? - kérdezte Leon.
- Igen az! - helyeselt a lány.
- Mit szólsz az új műsorhoz? - tette fel az ide nem illő kérdést Sora, közben a pincér meghozta a bort.
- Nekem tetszik! Mia nagyon jó rendező - Leon töltött Soranak és magának a borból. Felemelte a poharat. - Az estére! - mondta a köszöntőt.
- Az estére. - Sora is követte, koccintottak.
Leon a pohár mögül Sorát figyelte. A lány nagyon elgondolkodott valamin, gondolta.
- Szótlan vagy. Miattam? - szólt egy-két perc elteltével Leon.
- Tessék? - Sora olyan volt, mint aki most ugrott volna le a trapézról. - Nem dehogy! Csak elgondolkodtam.
- És szabad tudnom min?
- Talán majd egyszer - erőltetett mosolyt Sora.
- Értem.
A pincér felszolgálta a vacsorát, evés közben beszélgetek, nevettek. Nagyon jól érezték magukat. Este 9-kor értek vissza a szállásra.
- Köszönöm ezt a szép estét! - mosolygott Sora és puszit nyomott Leon arcára.
- Szívesen.
- Akkor holnap találkozunk. Viszlát Leon.
- Jó éjszakát Sora - mondta a lánynak aztán elindult hazafelé.