Egy fiatal lány az esőben, a bőröndjét maga után húzva gyalogolt az utcákon. A legközelebbi szállodába igyekezett, de előtte még tett egy kis kitérőt, és órákig csak bolyongott az utcákon. Főnöke elegendő pénzt adott neki ahhoz, hogy szobát vehesen ki magának, mégis Ő
reménykedett benne, hogy a Francia Isten magához invitálja majd arra az időre, amíg nem utaznak vissza Cape Marybe. De Ő már nem akar
többé vissza menni a Kaleido Színpadhoz... a férfi nem akar többé vele eggyütt szállni. Egyre csak Leon szavai viszhangoztak Sora fejében.

" Egyszer már elmondtam,nem megyek vissza a Kaleidohoz. "

Belépett a fényűző hotel üvegajtaján, és a recepiciós asztalhoz sétált. Egy kedves, mosolygós hölgy állt a pult mögött.
- Jó napot, egy szobát szeretnék kivenni - Sora elmondta óhaját, majd ahogy a nő felvette az adatokat, és átadta a kulcsot, a lifthez
sietett. Megnyomta a gombot, majd egyedül szállt be a felvonó szerkezetbe. Egészen a 10.emeletig lifzetezett. Azonban mikor a lift ajtaja
kinyílt, egy füstszürke pillantással találta szemben magát. Beleütközött az izmos felsőtestbe, a férfi a derekánál kapta el Őt.
- Leon... te mit csinálsz itt? - nézett fel Rá a lány, mikor karjaiba omlott. Ahogy a lift ajtaja becsukódott - valószínűleg egy másik emeleten
hívták - Leon elengedte Sorát.
- Nem tartozik Rád... - szavai jegesen hasították a levegőt, és viharszürke szemét a lány riadt, gesztenye barna szemébe fúrta. Ekkor azonban
egy női alak jelent meg a folyosó végén - meglehetősen hiányos öltözetben -, és a férfi után kiáltott vékony hangján.
- Leon, hát már el is mész? - de a szólított válaszra sem méltatta, egy pillantást sem vetett a nőre, kimért léptekkel a lépcső felé ment, és
otthagyta a döbbent lányt. A nő - amint látta, hogy a férfi távozik -, visszament a hotel szobába. Őt követve Sora is megkereste a 102-es számot viselő lakosztályt, és belépett az ajtaján. A lány körbenézett a stílusosan berendezett szobán, majd ledobta bőröndjét, Ő maga pedig a fürdőbe ment, hogy megnyugtassa a hideg eső álltal agyonfagyott testét.

Leon miután otthagyta Sorát, elő dolga az volt, hogy a telefonért nyúljon. Rég nem tett már ilyet, de most szüksége volt rá... most, hogy Sora megjelent teljesen összezavarodtak érzései, kellett valami amiben levezetheti a feszültséget. Pedig tudta, hogy ezt az angyal nem
helyeselné... Sőt... megvetné érte... de abban a pillanatban nem gondolkodott. Az első név amit kidobott, valami Sissy volt. Leon soha nem írta fel a nők számát, azok írták be telefonjába. Soha nem lelkesedett ezért, feleslegesnek tartotta - hiszen úgysem hívja fel egyiküket sem - ,de most az egyszer valóba örült neki. Persze csak úgy magában... sőt talán inkább csak megkönnyebbülést érzett amiért valahol levezetheti a felgyülemlett stresszt. Hamar lebeszélt vele egy helyszínt és egy időpontot, - ami persze az azonnal volt - ,és Leon elindult a szálloda felé, ahol a nő várja.Megkereste a szobát, mikor belépett azonnal megpillantotta a hosszú fekete hajú nőt a félhomályos szobában. Kéjesen mosolygott rá, szemeiben vágy tükröződött. Az ágyon feküdt mini selyem ruhájában, és várta, hogy a Francia Isten rávesse magát, hogy a magáévá tegye. Leon nem tétlenkedett, az ajtót egy egyszerű mozdulattal belökte maga után, és a kulcsot is ráfordította. Férfias méltóságát nem rontotta vágya, amely nem látható dühe miatt egyre nőtt. Kimért mozdulatokkal a nő főlé térdelt, és vadul harapdálni kezdte ajkait. Cseppet sem törődött alkalmi partnere heves ellenkezésével, amivel azt jelezte, hogy fájdalmas számára amit a férfi művel vele. Kezeivel lefogta a nő csuklóját, és érzelem mentes tekintetét a nő arcára függesztette.Pillantásában csak nyers vágy csillogott, és Leon azt hitte ez az ami kell neki. Ami lenyugtatja összekuszálódott érzelmeit, de nem ment neki. Amilyen hévvel vetette rá magát, ugyanúgy szállt le róla. A nő nem értette a férfi reakcióját. Hiszen az előbb még... de Ő nem tudhatta mi játszódott le a Halálisten agyában. Hogy maga előtt látta a gesztenyebarna szempárt... ahogyan könnyeket hullajt. Beletúrt ezüst hajába, és szó nélkül az ajtóhoz ment. A fekete hajú nő ajkaihoz ért, amelyből vér bugyogott. Nem tudta felfogni Leon hirtelen hangulatváltozását.
A férfi kisétált az ajtón, és a lifthez ment, hogy hazafelé vehesse az irányt. Az Angyal... Ő akadályozta meg benne, hogy azt tegye ami régen
mindennapos volt számára. Még ha tudatlanul is, de sikerült neki elérnie, hogy Leon ne használjon ki senkit. A férfi pontosan tudta ezt, de nem akarta elfogadni. Nem akarta, hogy ismét sebezhető legyen. Nem akart magának gyenge pontot...
A felvonó ajtaja éppen hogy kinyílt, mikor egy lány csapódott a karjaiba. Leon azonnal tudta, hogy ki az. Ezt a kellemes illatot senkiével nem tudná összekeverni. Sora szemeiben őszinte meglepődöttség csillant, majd ezt követte kérdése is. A férfi kemény szavaival leplezte
gyengeségét, miközben elengedte a lányt. Ekkor jelent meg a folyosó végén az a nő... Sissy, és vékony hangján Leont csalogatta vissza, de Ő nem foglalkozott vele. Liftel akart menni, de aztán végül a lépcsőt választotta.
Zsebre tett kézzel lépett ki a szállodából. Azért jött, hogy megkönnyebbülést szerezzen, de látogatása csak mégjobban összezavarta a férfi
háborgó lelkét, és az ismét inkább a kinti időre emlékeztetett, amely közben újból esni kezdett. Ezúttal nem hagyta, hogy megázzon. Kinyitotta a nála lévő fekete ernyőt, és az alá menekült a vihar elől. Tudta, most, hogy Ő is itt van, már nem sokáig tudja leplezni vágyát, amit Iránta érez. Remélte, hogy sikerült megbántania, hogy jeges szavai elérték hatásukat. Akkor talán hazamegy. Hiszen Ott van az Ő helye... az Ő szerelme a Színpad! És Leon nem foszthatja meg ettől...

Sora az ágyában feküdt már, és aludni próbált. A férfi jeges szavai - amelyeket hozzá intézett -, a velejéig hatoltak. Reménykedett benne, ha eljön érte, újra azt a Leont láthatja majd maga előtt, mint az Angyalok tánca után. Azt aki megnyílt az emberek előtt... azt a kedves férfit, akivel Ő eggyütt repülhetett...
Újra Vele akar lebegni, szeretné boldognak látni Őt...
- Szeretném ha ismét te lennél a partnerem... Leon Oswald... - halk hangja megszakította az éjszaka csöndjét. Már tudta... nem fog tágítani
mellőle.

~ Leon! Vele boldog lehetsz! Szálljatok újra eggyütt, szabadon... Szabad a szív, akár a szél...