Claire Benettnek soha, semmi nem jött össze. Először is nem vették fel az egyetemre, mert alaposan elszúrta a felvételijét. Pedig nem volt buta lány. Aztán a szülei figyelmeztetése ellenére huszonhárom évesen feleségül ment egy két lábon járó szerencsétlenséghez, aki a Jerome névre hallgatott. Egy évig bírta mellette. Végül megunta a sorozatos hazugságokat, elvált, felmondott az édességboltban is, ahol robotolt és új életet kezdett.
A sztriptíz megváltoztatta. Sokkal magabiztosabb és határozottabb lett, de nem esett át a ló túloldalára. A pénz rengeteg gondot megold, de nem mindent. Ez is csak egy munka volt és ő szigorú korlátokat állított fel önmagában. Amelyek nagy része akkor dőlt le, amikor megismerkedett Leon Oswalddal.
Ez pergett le a fejében, miközben az említett férfi átadta a meghívókat az ajtóban álló nőnek.
- Ez a hely csodálatos - nézett körbe az előcsarnokban, miután egy komornyik lesegítette róla a bundát. - El sem hiszem, hogy itt vagyok. Csípj meg!
- Az aula sokkal jobban tetszik majd - lépett mellé Leon mosolyogva és teljesítette a kérést.
- Áú - kapott a karjához Claire és örült a valóságnak. - Ez fájt.
- Odabenn már tart a fogadás - szorította meg a lány izzadt kezeit. - Nem lesz semmi baj, csak maradj mindig mellettem és tedd azt, amit megbeszéltünk.
Claire utoljára akkor volt ennyire lámpalázas, amikor körülbelül egy évvel ezelőtt kiállt a színpadra, hogy megmutassa, mit rejt a ruhája. Besétáltak az összejövetelnek otthont adó óriási terembe, ahol nyüzsögtek a gazdag és híres vendégek. Kellemes zene hallatszott és ínycsiklandozó ételek sorakoztak az asztalokon.
- Nyugalom - súgta Leon kedvesen. - Minden rendben lesz.
Claire hozzászokott ahhoz, hogy nézik, most mégis félszegen tekintgetett a sznob társaság tagjaira, akik némán fürkészték. Szemeikben kíváncsiság fénye csillant.
Leon kezet rázott egy ősz hajú férfivel, aki lopva szintén a csinos kísérőre pillantott.
Ő is elismerte magában, hogy Claire vadítóan nézett ki. Ezüstszínű, bokáig érő ruhájának talán nagy volt a dekoltázsa, de tökéletesen kiadta a lány alakját. Az ezüstnyaklánc és a fülbevalók elegáns külsőt kölcsönöztek, amúgy derékig érő, szőke haját feltűzte.
Aztán Leon megingathatatlannak hitt elszántsága mégis megingott, amikor meglátta Sorat. A véletlen furcsa játékot űzött velük a vásárláskor. Claire ugyanolyan ruhát viselt, mint a volt felesége, még a kiegészítők is megegyeztek, amelyek a ruhához jártak.
A teremben is mozgolódás támadt, de mindenki igyekezett úgy tenni, mintha nem vettek volna észre semmit. Layla kezeivel takarta el a mosolyt, amit Sora ábrázata csalt ki belőle, Yuri pedig karba tett kezekkel várta, hogy mi fog kisülni ebből.
Egy biztos, ők nem avatkoznak bele.

Sora azt hitte, a rengeteg pezsgőtől káprázik a szeme. Egy vadidegen hölgy kezébe nyomta a poharát, miközben le sem vette szemét a párocskáról. Leon nem egyedül jött hanem egy nővel? Aki ráadásul még vonzó és szép is?
Átvágott néhány táncoló házastárs között és megállt az újonnan érkezettek előtt.
- Elkéstél - jelentette ki szigorúan.
Sértettnek tettette magát, pedig a könnyeivel küszködött. Szerette Leont, ebben a percben is csak érte dobogott a szíve és elátkozta azt a pillanatot, amikor aláírta a válási papírokat. Mit nem adna érte, ha a férje átölelné, megcsókolná és leráncigálná róla a ruhát. Az sem érdekelné, hogy közel kétszáz embert hagynának faképnél és az egyik szobában egymásnak esnének.
- Az én hibám volt - előzte meg a válasszal a férfit Claire. - Nem tudtam, hogy melyik cipőmet vegyem fel - nyújtotta a kezét üdvözlésképpen. - Claire vagyok.
Sora egyetlen pillantást vetett rá, majd keresztbe fűzte maga előtt a karjait és újra a volt férjét fürkészte. Claire zavartan visszakozott, miközben benn tartott egy sóhajt, amikor a férfi keze a derekára kúszott.
- Igen, Claire egy kicsit vacillált - puszilta meg a halántékát mosolyogva. - De ideértünk és ez a lényeg. Ki nem hagytuk volna ezt az estélyt - pajkos mosolyra húzta a száját, miközben állta volt felesége dühös pillantását.
- Nem láttad az előadást? - kérdezte Sora idegesen. - Akkor mégis miért vettél rá jegyet? Mások szívesen eljöttek volna helyettetek.
- Claire-rel egy kicsit elnéztük az időt - csókolt kezet a szőke lánynak, aki mosollyal jutalmazta a gesztust. - A hálószobában még nincs óra, de Claire-rel amúgy sem a perceket számoltuk, ha érted, hogy mire gondolok - siklott a tekintete partnere dekoltázsába, ami egykori neje figyelmét sem kerülte el.
- Igen? - fordult hozzá gúnyosan. - Csak nem dekoratőr a hölgy és éppen a Lakásfelújítás Felsőfokon legújabb számát lapozgattátok?
- Nem - nevetett Claire, aki értette a gúnyos megjegyzést. - Én...táncos vagyok.
- Még nem hallottam rólad - nézett végig rajta. - Mondjuk a háttértáncosokat nem is övezi dicsfény.
Leon szorosabban ölelte magához cinkostársát.
- Ne sértegesd! - figyelmeztette hűvösen. - Mert ezt nem tűröm - önmagában vidáman nyugtázta Sora zavart és döbbent tekintetét. - Gyere szépségem! - lágyultak el a vonásai, amikor Claire-hez fordult. - Úgy látom, van kaviár is. Tudom, hogy az a kedvenced - invitálta az asztalokhoz és elégedetten nyugtázta a hátán Sora gyilkos pillantását.

- Nagyszerűen csináltad - fogadta el a pezsgőt Leontól, aki levett két pohárral az egyik pincér tálcájáról. - Kezdem érteni a szerep lényegét - aztán vigyorogva és kissé szégyenkezve kibökte. - Tudom, hogy miért vagyunk itt, de egyszerűen ki kell mondanom, hogy nagyon jól érzem magam.
- Ez remek - kortyolt bele a félszáraz nedűbe a férfi. - Még szerencse, hogy nem ismer itt senki, különben nagy bajban lennénk.
Claire halkan megköszörülte a torkát.
- Ezt azért nem mondanám - fordult a kissé ijedt Leonhoz. - Van egy-két figura, aki már tűzött pénzt a bugyimba. Tudom, hogy hihetetlen, de nagyon sok magas beosztású pasi fordult már meg a Crystalban - súgta. - Például az a képviselő ott a sarokban. Vagy az az ezredes ott az ablaknál.
- A kurva életbe - szitkozódott a férfi. - De legyünk optimisták. Nem hinném, hogy elárulnák magukat, legalábbis remélem.
- Bízzunk benne - helyeselt Claire, aztán fancsali képet vágott. - Jaj nem! Itt van Szergej is!
Leon megdermedt.
- Micsoda? Te ismered Szergejt?
- Persze - bólogatott. - Szállodái vannak, szerte a világon. Ha Párizsba jön, mindig benéz a Crystalba és kiveri a balhét. Általában engem kér, vagy ha én nem vagyok benn, akkor az egyik barátnőmet. Elég durva fazon - ecsetelte a nem túl rózsás tényeket. - Egyszer részegen feljött a színpadra és szó szerint meg akart venni. Azt kiabálta, hogy ha jó kedve lenne, akkor megvásárolná ezt az egész kócerájt úgy, ahogy van. Finoman utalt arra is, hogy nekem bérel egy lakást és ha a városban jár, akkor álljak a rendelkezésére - vett egy mély levegőt. - Szexuális értelemben. Amikor meg nemet mondtam, alaposan megcibált, aztán pofon vágott. Szerintem még a szememet is kikaparta volna, ha Antony nem siet a segítségemre. Csak nem ő az a pasas, akivel a volt feleséged megcsalt?
- A rohadék - figyelte az oroszt, aki nevetve játszotta az eszét néhány színésznek. Mellette pedig Sora mosolygott, miközben mindig úgy helyezkedett, hogy tökéletesen ráláthasson ex férjére. - És ezt vajon Sora is tudja?
- Most hülyéskedsz, ugye? - korholta le kedvesen cinkosa. - Dehogy tudja! Szergej nagyon óvatos és eltünteti a nyomokat. Egyébként van számodra egy jó hírem is, így a sok rossz után. A volt feleséged még mindig szerelmes beléd.
Leon elmosolyodott, de nem hagyták hidegen a lány által elmondottak.
- Ezt eddig is tudtam. Akkor pedig már egészen biztos voltam benne, amikor féltékenykedni kezdett.
- Majdnem elnevettem magam - vallotta be Claire. - Annyira átlátszó volt. Szerintem úgy felhúzta magát, hogy elfelejtette leplezni az érzéseit.
- Aha - ölelte át mindkét karjával a szőkeség derekát. - Most is minket néz, ugye?
- Igen - érintette orrát a férfi orrához. - És nekem elhiheted, ha a tekintettel ölni lehetne, akkor én már halott lennék.
- Úgy kell neki, hagy főjön a feje - simogatta a hátát ráérős mozdulatokkal. - Köszönöm, hogy segítesz. Fogalmam sincs, hogyan tudnám meghálálni.
- Ne szabadkozz addig, amíg nem járunk sikerrel - karolta meg Leon nyakát és szorosan hozzásimult. - Bár ahogy elnézem az exed arcát, nem kell sok és a szög kibújik a zsákból.

A pohár, amit Sora a kezében tartott, csak a tervezőjének köszönhette, hogy nem roppant össze. A lányban fékezhetetlenül tomboltak az indulatok. Pláne azután, hogy a teremben elterjedt a hír, miszerint a híres Leon Oswald egy sztriptíztáncosnővel vigasztalódik. És még csak nem is rejtegeti! Nyilvános helyen enyelegnek. Hogy merészelte elhozni a bemutatójára? Egy közönséges lotyót? Ez hihetetlen. Ő azt hitte egy modellel vagy valami ismert színésznőcskével jön össze, de nem egy libával, aki vadidegenek előtt mutogatja a bájait.
- Leon miatt fáj a fejed? - lépett oda hozzá Szergej, miközben a párra nézett és halkan felmordult, amikor a szőke lány hátrafordult. - Ne foglalkozz vele! Szerintem csak provokál. Ezt a hülye bigét is csak erre az egy alkalomra hozta. Dísznek, hogy ne árválkodjon egyedül, elvált férfiként. Ez nagyon zavaró lehet. Bár ahogy elnézem ezt a kis macát, biztosan jó éjszakája lesz...
- Nem kértem a véleményedet - sziszegte.
- Ne velem cirkuszolj, csak mert a volt férjed egy prostival kezdett ki! - horkant fel mérgesen. - Úgy kell neki! Majd összeszed valami nemi nyavalyát és...
- Nem fognád be a szádat? Különben is, hagyj békén! - húzta ki a karját a férfi ujjai közül.
- Ne ficánkolj kedvesem, mert egy szőke hölgy, aki igencsak közel áll hozzád, megütheti a bokáját - suttogta Sora fülébe, aki összeszorította a száját. - Szólj, hogy mikor akarsz hazamenni. Kurva unalmas ez a buli!

Sora csak támaszkodott a mosdókagylóra és mélyeket lélegzett. A márvány kellemesen hideg volt. Miközben figyelte a vizet, amely eltűnt a lefolyóban, csak arra tudott gondolni, hogy rosszul esett neki, amit látott. Piszok rosszul. Nem hitte volna, hogy Leon ilyen hamar talál valakit. Hiszen alig telt el huszonnégy óra és a férfi máris megvigasztalódott. Hogy csinálta? Mondjuk nem lehetett nehéz dolga, a nők valószínűleg pezsgőt bontottak a hétórás hírek alatt, amikor közölték, Leon Oswald szabad ember. De a fenébe is, miért egy prostival állt össze?
Az ajtó csapódására felemelte a fejét és figyelte a tükörben a táskájában kotorászó Claire-t. A rohadt életbe és még jól is néz ki! Ha valami bányarémmel jött volna, sokkal könnyebb dolga lenne.
- Elnézést - mosolyodott el a szőke barátságosan. - Csak olyan meleg van odakinn, hogy elkenődött rúzsom.
Claire, miközben a mosdókagylóhoz sétált, azon gondolkodott, hogy Sora Naeginot mi késztette arra, hogy elváljon egy olyan férfitől, aki rajong érte.
- Mondd csak...hogy is hívnak? - csettintett Sora. - Carol?
- Claire - javította ki, de ezzel csak egy dühös pillantást ért el.
- Mióta ismered Leont?
A lányt nem érte váratlanul a kérdés.
- Nem olyan régóta. A reptéren találkoztunk, mindketten egyszerre értünk a csomagkiadóhoz - darálta a megbeszélt szöveget és elismerte magában, hogy Leon valóban ki tudja számolni a felesége lépéseit.
- Te hülyének nézel? - keményedett meg a hangja.
- Miért néznélek annak?
Sora unottan nézegette fehérre lakkozott körmeit.
- A volt férjem nem az a típus, aki néhány napos ismeretség után hazacipel egy vadidegen nőt. Ismerem.
Claire úgy érezte, meg kell védenie a társát.
- Leon is ezt hitte rólad.
Sora olyan gyorsan csapta arcul, hogy esélye sem volt védekezni.
- Rólam ne alkosson véleményt egy sztriptíztáncosnő! - lökte a falnak Claire-t, aki magára talált és visszaütött.
- Lehet, hogy csak egy sztriptíztáncosnő vagyok, de miért ne lehetnék méltó egy olyan férfinek, akit a tulajdon ágyában szarvaztak fel? Az a nő, aki állítólag szerette!
- Rohadt ribanc! - kiabálta Sora, de ütni már nem tudott, mert a belépő Layla megakadályozta. - Eressz el!
- Menj gyorsan! - intett az ajtó felé, Claire pedig vette a lapot. - Már megint részeg vagy? - engedte el Sorat, aki sértődötten kapta fel a táskáját.
- Semmi közöd hozzá! Fogd a kurva pártját nyugodtan! - tépte fel az ajtót, miközben Layla elmosolyodott kínjában.

- Oswald úr és bájos partnere! - csókolt kezet a kissé zilált Claire-nek Szergej, akivel egyszerre értek Leonhoz. - Micsoda meglepetés! A felsőbb rétegekbe már prostituáltakat is beengednek? A társaság már órák óta arról pusmog, hogy a francia csődör ezúttal kissé hibás kancát választott.
Claire megszorította Leon karját és remélte, hogy nem válaszol a provokálásra.
- Nekünk nincs miről beszélnünk - méregette az oroszt gyilkos tekintettel, majd hátat fordított és jelezte Claire-nek, hogy mennek.
Szergej megejtett egy gonosz mosolyt.
- Emelem poharam Leon Oswald kísérőjére! - kiáltotta, magára vonva a vendégek figyelmét. - A hölgyre, aki levetkőzik azok előtt, akik jól megfizetik - vigyorgott, miközben a lány fülig vörösödött. - Olyan szokványos ez a fogadás. Nincs kedved ledobni magadról valamit, amivel feldobnád a hangulatot? - nevetve kortyolt a pezsgőből. - Szerintem a férfiak értékelnék a mutatványt. Nagyobb sikered lenne, mint a szólóhegedűnek.
- Fogd be a pofád te barom! - lépett vissza Leon dühösen, de Claire visszarántotta.
- Nyugodj meg! - suttogta. - Szergej! Azt hiszem neked már nem sok újat tudnék mutatni, hiszen nem egyszer láttál vetkőzni és abból a pénzből, amit legutóbb kaptam tőled egy nagyon klassz nyakláncot vettem - örömmel nyugtázta, hogy az orosz arckifejezése eltorzul és a tömeg halkan felnevet a háta mögött. - Ja és itt említeném meg, hogy azt üzeni a barátnőm, akinek házat vettél a belvárosban, hogy oda járjatok össze egy-egy pásztorórára, hogy csőtörés volt és ki kellene fizetned az új berendezést.
Majdnem elnevette magát, amikor a meghívottak már ujjal mutogattak az oroszra és halkan elmondták a véleményüket. Az pedig még inkább boldogította, hogy iménti monológját Sora is hallotta. Közvetlen közelről, minden egyes szót.
- Nézd csak! - kezdte hűvösen Szergej. - Hogy kinyílt a kurva csipája?
- Ha még egyszer sértegetni mered Claire-t megjárod - figyelmeztette a francia, miközben remegett az elfojtott indulattól. Egy ilyen bunkó taplóra cserélte le Sora?
- Á! Szóval nem zavar az az aprócska tény, hogy Sora egyik legfontosabb bemutatóján megjelensz egy ilyen hülye, tanulatlan cafkával?
- A volt feleségem - hangsúlyozta ki a férfi. - Vagyis nem érdekel a véleménye és egyáltalán semmi, ami kapcsolatba hozható vele. Egyébként elmondanám, hogy a hölgy, itt mellettem, valóban sztriptíztáncosnő. Igen, nem tagadom. Az egyik legjobb, akit valaha láttam. Viszont azt is le kell szögeznem, hogy Claire nem kurva. De még ha az is lenne, ahhoz sem lenne semmi közük. Claire táncol és vetkőzik, de csak fehérneműre és ezt nem csak én tanúsíthatom, hanem például Goston képviselő úr vagy Tibble ezredes is, akik ugyancsak látták már a produkcióját.
Az érintettek zavartan és meglepetten ugyan, de bólintottak, miközben azon imádkoztak, hogy zsugorodjanak hangya méretűvé. De ezzel a gesztussal Leont segítették győzelemre a hirtelen kitört francia-orosz háborúban.
- Nem felettem vagy a barátnőm felett kell ítélkezni - folytatta higgadtan, de hangján érződött a felháborodás. - Vagyis bocsánat. Azt is lehet, de csak akkor, miután meggyőződtek arról, hogy maguk olyan tiszták, akár a frissen hullott hó. És most bocsássanak meg, de a barátnőm és én elmegyünk, mert ez az estély már régen nem arról szól, amiért megrendezték - fogta kézen Claire-t és utat tört maguknak a meglepett tömegben.

- Ne haragudj! - mondta Leon, amikor Claire elmesélte neki a mosdóban történteket. - Én szégyellem magam miattuk - vette el a bundát és felsegítette a lányra.
- Ugyan, semmi baj - válaszolta a szőkeség, de a férfi hallotta hangján a szomorúságot. - Számíthattam volna ilyesmire. Fátylat rá! Köszönöm, hogy kiálltál mellettem.
- Semmiség - simogatta meg a lány karját. - De te is ügyes voltál. Viszályt szítottál Sora és Szergej között.
- Csak tettem a dolgomat - hirtelen megráncigálta a férfi öltönyét. - Sora felment a lépcsőn.
- Nem érdekel - kanyarította magára a kabátját Leon. - Elegem van ebből az estéből. Majd máskor foglalkozom...
- Szergej nélkül ment - nyomatékosított. - Nézd, azt hiszem most beszélhetnél vele úgy, hogy az a barom nincs a közelében. Ráadásul kiesett a kegyei közül, nagyon pipa lehet rá. Gyerünk! - lökdöste a lépcső felé. - Ha ideges az ember, meg ugye van benne egy kis pia is, azonnal őszintébb lesz. Nyomás!
Felóhajtott, amikor a francia eltűnt a fordulóban.
- Hé! - intett a ruhatárosnak, miközben visszaadta a bundát és az összeg tripláját nyomta a kezébe. - A többi a magáé. Viszont, van egy kérésem. Ha egy szőke, orosz pasi egy bizonyos Soraról érdeklődne, akkor maga mondja azt, hogy kiment a kertbe. Vagy tudja mit? Mindenkinek mondja ezt, aki őt keresi. Rendben? Oké - kacsintott a férfire, majd visszamerészkedett a terembe.
Néhány perc múlva észrevette Szergejt, amint őrült módjára keresi a tömegben Sorat és ahogy Claire sejtette, a ruhatárostól is információt várt. Elnevette magát, amikor az orosz kirohant a kertbe vezető ajtón. Na, ott aztán keresheti. A birtok amúgy is óriási, idefelé jövet volt alkalma megnézni.
- Úgy kell neked. Hülye barom. Nehogy azt hidd, hogy...Bocsánat! - kért elnézést attól a férfitól, akinek elbambulva nekiütközött.
- Semmi baj - mosolyogta legalább olyan bamba ábrázattal. - Inkább te lépj a lábamra, mint egy szigorú tekintetű, vaskalapos újgazdag - halkan megköszörülte a torkát. - Fura. Csak most érkeztem, még nem is táncoltam, de máris koszos a cipőm. Mi lesz azután, hogy birtokba vettem a táncparkettet? - kedvesen nézett a kissé megszeppent lányra. - Ugye ne reménykedjek abban, hogy egyedül vagy?
Claire zavartan pillantott körbe.
- A kísérőm kiugrott egy percre, de nemsokára visszajön.
- Akkor nyilván nem is iszol meg velem egy pohár pezsgőt sem, ugye? - kérdezte kissé csalódottan az idegen.
- Nem szoktam olyanokkal iszogatni, akiknek még a nevét sem tudom - mosolygott őszintén.
- Ja! Hacsak ezen múlik, szíves-örömest bemutatkozom - hajolt meg a lány előtt. - Steven vagyok.