Mikor legk�zelebb fel�bredtem Brian m�r a szob�ban �lt �s olvasott. R�n�ztem a �r�ra: f�l kilenc. Ezek szerint Matt m�r suliban van. Brian meghallotta a mozgol�d�st, �gyhogy lerakta k�nyv�t.
- Hogy �rzed magad? - �rdekl�d�tt.
- Sokkal jobban - feleltem f�l mosollyal arcomon.
L�ttam a szem�ben, hogy sok k�rd�s van benne, melyeket nem mer feltenni.
- Brian - sz�ltam. - Nyugodtan k�rdezz b�rmit! - b�tor�tottam.
- Az eny�m? - bukott ki bel�l azonnal.
B�lintottam, f�ltem a reakci�j�t�l. Tudtam, hogy nem ebben rem�nykedett, de nem akartam hazudni neki.
- Mi�ta tudod?
- Tegnap d�lut�n voltam orvosn�l. Ut�na mentem ki a j�tsz�t�rre, ott �ztam meg... - mes�ltem.
- Mihez kezd�nk? - s�hajtott v�g�l.
- Nem tudom... Matt tudja? - k�rdeztem meg, amit�l a legjobban f�ltem.
- Nem, csak �n. Ugye tudod, hogy a tegnapi akci�ddal nem csak magadat vesz�lyeztetted? - dorg�lt meg rendes b�ty m�dj�ra.
- Sajn�lom - hajtottam le a fejem.
- Tudom... csak agg�dtam - �lelt meg.
Hossz� percekig egyik�nk sem mozdult.
- Megtartod? - t�rte meg a csendet Brian �s ny�gte ki v�gre, amit m�r kezdett�l fogva tudni szeretett volna.
- Nem lenne sz�vem meg�lni - v�laszoltam halkan.
Azt hittem ellenkezni fog, j� leszid, de nem tette, csup�n b�lintott. Jelezte, hogy meg�rtette, elfogadta d�nt�sen, m�g ha nem is �rt egyet.
- Any�nak mit mondunk? �s Mattnek? - t�rt ki bel�le az aggodalom.
- Brian, nem tudom. Fogalmam sincs, mit fogok kezdeni, hogy mi lesz a sulival. Nem tudom, hogy fogjuk elmondani b�rkinek is... Sajn�lom, hogy f�lbet�rtem az �letedet - fejeztem be b�nb�n�an.
Csak ekkor gondoltam bele, hogy tizenh�t �ves vagyok. �n m�g nem b�rok el egy ekkora felel�ss�get. Ny�ron hozz� kell mennem Leonhoz, mik�zben Brian gyerek�t v�rom... �s csak t�zedikes vagyok. R�j�ttem, hogy k�t �vvel ezel�tt mekkora h�lyes�get csin�ltam, mikor Dan gyerek�t nem vetettem el. Nem akartam ideje kor�n feln�tt� v�lni, megr�m�tett a felel�ss�g. �tlagos tizen�ves akartam lenni, mint b�rki m�s. Legsz�vesebben s�rtam volna, de m�r nem tudtam.
- Mit csin�ljak, Brian? - estem k�ts�gbe. - Tizenh�t vagyok! �s terhes, menyasszony.
- Biztos, hogy terhes agy?
- Biztos... m�g n�gy napom van eld�nteni, megtartom-e. Nem akarom, hogy Matt megtudja.
- N�zz r�m, Jen! Seg�tek hallod? Csak ne add fel!
N�gy nap pokol... B�r Matt nem akarta, m�gis m�snap m�r mentem suliba. Azt hittem, �gy el tudom terelni a gondolataimat. De hi�ba... Sokszor, csak �ltem az �r�n �s b�multam magam el�, nem figyeltem semmire. P�nteken m�r ism�t a k�rh�zban tal�ltam magam. Nem voltam benne biztos, hogy j�nni akarok, a l�baim m�gis hoztak. K�t �ra... Ennyi volt �s m�r t�l voltam mindenen. Mintha sosem lett volna semmi. Csak �n �s Brian tudtuk, mekkora szenved�s volt minden, ami az elm�lt p�r h�napban t�rt�nt. Sosem hittem volna, hogy k�pes leszek elvenni egy �letet, �m m�gis megtettem. Rettenetes b�ntudat gy�t�rt.
Amint haza�rtem, kezd�d�tt a pr�ba. Egy darabig eg�sz j�l tartottam magam, de az egyik sz�mn�l elt�rt a m�cses. M�r harmadszor cs�szott meg ugyanazon a helyen a hangom. K�sz szerencse, hogy nem volt n�lam git�r, biztosan elt�rtem volna. �gy csak megfordultam �s teljes er�mmel bele�kl�ztem a falba. S�ri cs�nd lett az eg�sz gar�zsban. A kezemb�l elindult a meleg v�r �s nem �gy t�nt, hogy meg akar �llni.
- Jen! - t�rte meg a csendet Sophie, majd odafutott hozz�m. - J�l vagy?
- Persze, semmi bajom - feleltem.
- H�gi, mi volt ez? - agg�dott Matt is.
- Csak hagyjatok b�k�n! Minden rendben van, mondtam m�r - kiab�ltam, b�r legink�bb magamat akartam meggy�zni.
- J� er�ben vagy - �llap�totta meg Jack. - Lej�tt a vakolat.
Brian felszaladt k�tszer�rt, majd betekerte bal k�zfejem.
- Na, folytassuk! - sz�ltam, mikor k�sz volt.
- Szerintem m�ra el�g volt - v�laszolt Nessa.
- Igen, nekem is f�rad a kezem - keresett kifog�st Keyra is.
Szerencs�re nem k�rdezgettek, �gy a titok, titok is maradt. Legal�bbis azt hittem...

Lassan k�zeledett az �v v�ge, �s ezzel egy�tt az iskolai t�bor is. Minden �vben a valamiben kiemelked� tanul�k mehetnek. A banda a kar�csonyi b�l miatt term�szetesen ott lehetett, Leon Sophie, Jason �s �n pedig a sportteljes�tm�ny�nk miatt is ki�rdemelt�k a r�szv�telt. N�gy �r�n �t z�tyk�l�dt�nk a buszon. Csak akkor der�lt ki, hogy valamely okb�l kifoly�lag Daniel is j�n. Mit ne mondjak, repestem az �r�mt�l. Legh�tul �ltem mp3-ammal a f�lemben. Csak b�multam kifel� az ablakon. Egyszer csak a sz�k les�llyedt mellettem. Oda se fordultam, szinte magamban �reztem a Matthez tartoz� z�ld szemp�r k�v�ncsi tekintet�t. Lehalk�tottam a zen�t.
- Mit szeretn�l? - k�rdeztem, csup�n az�rt, hogy tudja, figyelek, de fejemet tov�bbra sem ford�tottam.
- Mi�rt nem tudod �lvezni az �letet? Csak legy�l fiatal, bulizz! Mi a baj? - k�rdezte.
- Semmi bajom - feleltem unottan, hiszem az elm�lt p�r h�tben k�r�lbel�l sz�zszor mondtam m�r ugyanezt.
Tudod, nekem b�rmit elmondhatsz, h�gi!
- Matt, ez most nem olyan. Nem lehet megoldani egy-k�t j� sz�val. Tudom, hogy m�rges lenn�l, �ri�sit csal�dn�l bennem. Ezt egyed�l kell elrendeznem - mondtam.
Fejemet csak ekkor ford�tottam b�ty�m fel�. Matt l�tta rajtam az elkesered�st, mely sz�pen lassan uralma al� hajtott, �s nem eresztett. B�ty�m egyetlen sz� n�lk�l meg�lelt.
- K�rlek - s�gta a f�lembe.
- Sajn�lom Matt... T�nyleg nem tehetem - feleltem hasonl� hanger�vel.
- Csak agg�dom �rtem, h�gi! F�ltelek - engedett el Matt.
- Tudom, �s nagyon h�l�s vagyok �rte - h�z�dott mosolyra sz�m.
- Gyerekek! Mindj�rt oda�r�nk - t�j�koztatott miss. Davidson. - Szedj�tek �ssze a csomagokat!
Alig t�z perc m�lva meg�rkezt�nk a tengerparti sz�ll�sunkhoz. A k�rny�k csodasz�p volt. Nem sokkal t�volabb m�r erd� h�z�dott, a t�volban pedig hegyek magasodtak. Els� l�t�sra beleszerettem.