H�rom nappal k�s�bb anya meg�rkezett a v�leg�nyemmel. Mikor kil�ptem a sulib�l m�r ott �lltak. Sz�vesen elfutottam volna, de nem lett volna sok �rtelme. �lltam kikerekedett szemekkel �s egy hang nem j�tt ki a torkomon. De nem csak �n voltam meglepve. Brian �s Matt ott voltak mellettem. Szinte sokkos �llapotban s�t�ltam oda any�hoz.
- Ez nem gondolhatod komolyan... - ny�gtem belen�zve abba a hideg sz�rke szemp�rba, mely v�leg�nyemhez tartozott.
- Anya, ezek ketten t�z percet nem b�rnak ki veszeked�s n�lk�l! - t�j�koztatta Matt.
Leon viszont egy�ltal�n nem t�nt meglepettnek.
- Te v�gig tudtad, igaz? - h�borodtam fel.
A fi� tekintete nem v�ltozott, tov�bbra is h�v�sen tekintett r�m.
- Kicsim, neked ez lesz a legjobb - nyugtatott any�m.
- Nem! Francot se tudsz r�lam vagy az �letemr�l! Nem ismersz! Hol volt�l, mikor sz�ks�gem lett volna r�d? - t�madtam neki.
- �gy viselkedsz, mint egy �vod�s - sz�lt Leon.
- Val�ban? - k�rdeztem vissza g�nyosan. - �s neked velem kell �sszeh�zasodnod - eml�keztetettem cinikusan.
Amint ez�st�sen csillog� szem�be n�ztem meg�rtettem v�gre, mit is akar el�rni.
- Anya, megbesz�lhetn�nk ezt Leonnal n�gyszemk�zt? - v�ltottam st�lust.
- L�tom, kezded elfogadni... besz�lgessetek csak.
- Bocs, k�s�n esett le, mit szeretn�l... - f�jtam ki a leveg�t, mikor anya elment.
- Azt hittem m�r sosem k�ld�d el - k�nnyebb�lt meg Leon is.
- Valamit ki kell tal�lni - �llap�totta meg Brian.
- K�sz, eddig �n is eljutottam - mondtam.
- Na, figyeljetek! K�t napig csak el tudj�tok j�tszani, hogy minden ok�, azt�n anya �gyis hazautazik. Ny�rig meg m�g van id�, majd kital�lunk valamit - ismertette terv�t Matt.
- K�t nap? - s�hajtottam. - Rendben.
- Leon? - k�rdezte Brian.
- H�t jobb �tletem nem nagyon van - jelentette ki az ez�sthaj�.
- A t�bbieknek majd �n szeretn�m elmondani, l�gyszi ne sz�ljatok nekik! - k�rtem meg a fi�kat.
Elj�tszani k�t napig, hogy j�runk - nem is hangzik olyan neh�znek... Pedig pokoli volt... de valahol �lveztem. Leon teljesen m�s volt, nem veszekedt�nk, komolyan mondom, jobban f�lt any�mt�l, mint �n valaha is. Pr�b�lta mag�t er�snek mutatni, de l�ttam rajta, hogy f�l. Any�m jelenl�t�ben mindig fogta a kezemet. Sokszor azt �reztem, nem is a hiteless�g kedv��rt csin�lja, sokkal ink�bb, mert b�tor�t�st v�r t�lem.
Mikor szombaton pr�b�ltunk anya is bej�tt megn�zni minket.
- Mi�rt nem �nekelsz valamit Leonnak? - k�rdezte.
- Nem tudok szerelmes dalokat... - jelentettem ki.
- Kicsim, hallottam a kar�csonyi b�lr�l - k�z�lte velem.
- Az Michael sz�ma - feleltem.
- Biztosan te is tudod.
Gy�l�ltem any�mat ez�rt. M�gis mit k�pzel? Intettem a t�bbieknek, hogy kezdj�k el. Bocs�natk�s�n n�ztem Michaelre, hiszen � �rta a dalt �s m�g csak azt sem mondtam el neki, mi�rt vagyok Leonnal. J�llehet, �nek k�zben nem lehetett �rzelmet leolvasni az arcomr�l, de bel�l zokogtam.
Egy ideje m�r Brian is n�lunk lakott, �gy persze nem lep�dtem meg, mikor � nyitott be a szob�mba. Az ablakban �ltem, mik�zben mp3-lej�tsz�mb�l zene sz�lt a f�lembe.
- Hogy vagy? - k�rdezte.
- Megvagyok... - k�z�ltem a lehet� legt�m�rebben.
- Holnap este elmegy anya, gondolom, �r�lsz.
- Ne mondd, hogy te nem! - mosolyodtam el.
Igaz�b�l nem tudom, mi �t�tt bel�m, de kih�ztam f�lemb�l a f�lhallgat�t, lesz�lltam az ablakp�rk�nyr�l, oda�lltam Brian el� �s egyetlen sz� n�lk�l megcs�koltam. Szomor� voltam �s nem gondolkoztam. Nem �ll�tott le, ahogy �n sem �t. Abban az �jszak�ban minden elfojtott �rz�s�nk benne volt. Tudtuk, hogy ezt nem lenne szabad, m�gsem hagytuk abba.
Reggel anya �bresztett. Ijedten n�ztem k�rbe, mikor benyitott, de Briannek volt esze. Elment, m�g miel�tt b�rki megl�thatna minket.
Brian nem tudom hova ment, de eg�sz d�lel�tt nem l�ttam. Pedig lett volna mit megbesz�ln�nk...
D�lut�n �tj�ttek a t�bbiek �s �rdekes m�d, addigra "f�l b�ty�m" is el�ker�lt. Meglehet, csak nem akart velem kettesben maradni, de felett�bb ideges�tett, hogy igen l�tv�nyosan ker�lt. De nem csak nekem t�nt fel a viselked�se. Tudtam, hogy Matt el�tt nem sok�ig fogom tudni titkolni a dolgot, de igyekeztem min�l tov�bb h�zni.
Anya olyan hat k�r�l indult a rept�rre.
- H�gi, mes�lsz? - k�rdezte Matt, mikor anya elment.
- Nem - feleltem egyszer�en �s ott hagytam a t�bbiekkel.
B�ty�m meglep�d�tt, hiszen eddig mindig mindent megbesz�ltem vele. De ezt az�rt m�gsem lehetett. Brian tekintet�t kerestem, de � m�g a szemembe sem volt hajland� n�zni. Tudtam, hogy meg fogja b�nni, ami t�rt�nt, de azt hittem, �n is �gy leszek vele. �n viszont nem b�ntam egy percig sem. Tiszt�ban voltam vele, hogy nem helyes, de nem �rdekelt. Tal�n nem is att�l f�ltem, hogy kider�l, sokkal ink�bb b�ty�m fejmos�s�t szerettem volna elker�lni.