Mikor a többiek beértek a kórházba, én már a műtőben voltam.
- Na, hogy van? - aggódott Daniel.
- Épp műtik... a kés keresztülszúrta a bal tüdejét. Még fél centi és a szívében landol.
Mike lerogyott egy székre és fejét a tenyerébe temette.
- Brian... - kezdte Keyra. - Miért mondta, hogy Jen a rokonod? - fejezte be.
- Mert így van - sóhajtott a fiú.
- Mi? Hogyan? - érdeklődött Nessy.
- A testvérem.
- Ez lehetetlen - mondta Dan.
- Pedig így van... Anya első férje David Brou. Amint Brian megszületett, anya otthagyta Davidet. Rá egy hónapra már terhes volt velem - magyarázta Matt.
- És ezt ti mégis mióta tudjátok? - kérdezte Jack.
- Emlékszel apa balesetére, mikor három hónapra kómába esett? Akkor anya felügyeletére bíztak, és kiderült, hogy Naomi Harris az anyám. Amikor ez kiderült, még jártunk Jennel. Azt a három hónapot náluk kellett töltenem... Akkor szakítottunk.
- És akkor romlott meg anyáék házassága, ugyanis apa sem tudott anyu első házasságáról és Brianről. Apa akkor kezdett inni - vallotta be Matt.
- Komolyan ezért szakítottatok? - döbbent meg Michael.
- Nem tehettünk mást - felelt Brian.
- Már hogy ne tehettetek volna? Azért, mert rokonok vagytok, még járhattok, csak gyereketek nem lehet! - okította Keyra. - És elég nyilvánvaló, hogy te még mindig szereted...
- Naná, hogy szeretem, a húgom... Csak nem volt időnk kiheverni a szakítást, egy házban laktunk.
Ebben a pillanatban nyílt a műtő ajtaja és kilépett rajta az orvos.
- Hogy van? - pattant fel Matt.
- A kisasszonyt átvittük egy saját szobába. A műtét jól sikerült, stabil az állapota. A szobája itt a folyosó végén balra van - mondta a doki.
- Doktor úr, bemehetünk hozzá? - kérdezte Jack.
- Igen, de még nem teljesen van magánál.
- Köszönjük. Viszlát - köszönt el Jason.
Mikor felébredtem, hirtelen azt sem tudtam, mi történt. Elmondták, hogy a műtét sikeres volt, és pár hét alatt rendbe jövök. Az orvos azt mondta, aludjak, mert sok altató van bennem, de én egyáltalán nem voltam álmos. Csak bámultam a plafont és semmi máson nem járt az eszem, csak hogy tönkretettem Brian szülinapját. Nem haragudtam Mike-ra, nem érdekelt, hogy most műtöttek meg, bűntudatom volt a buli miatt. Sokáig néztem volna még a hófehér mennyezetet, de az ajtó halkan nyikorogva kinyílt, így kénytelen voltam odafordulni. Matt lépett be rajta. Elég nyúzottnak tűnt, kócos volt, álmos, szemei pedig vörösek voltak, ami elárulta, hogy sírt. Arcáról szín tiszta aggodalmat és féltést lehetett leolvasni. Leült az ágyam mellett álló székre.
- Hogy vagy? - kérdezte.
- Jól - feleltem tömören, és nem is hazudtam nagyot, nem fájt semmim, nem is éreztem, hogy most vagyok túl egy műtéten. Csak a légzéssel voltak még problémáim.
- A doki mit mondott?
- Pár héten belül már minden oké lesz és hazamehetek - mosolyogtam. - Persze az akrobatikáról jól időre lemondhatok...
- De meggyógyulsz, és ez a lényeg.
- Matt! Elmondod végre, amit szeretnék, vagy ezt csináljuk holnapig? - mondtam ki, amit gondoltam.
- Persze, bocs... Szóval most már.. mindenki tudja, hogy Brian a testvérünk - nyögte ki végre.
- Hát miután közölte, hogy a rokonom, gyanús volt, hogy ki fog derülni - rántottam vállat. - Beküldenéd Briant?
- Persze. Örülök, hogy jobban vagy... Aggódtam.
Pár perccel később már a hosszú barna hajú srác ült mellettem.
- Minden rendben? - kérdezte Brian.
- Őszintén? Voltam már jobban is. Még mindig fáj a lélegzés.
- Gondolom Matt elmondta, hogy a többiek mindent tudnak.
- Igen.
- És nem zavar? Én azt hittem nem akarod, hogy megtudják - értetlenkedett.
- Nem titokban akartam tartani. Csak nehéz volt szerelemből a testvéri szeretetbe váltani. De most már büszkén kimondhatom: két bátyám van.
Brian fölém hajolt és egy puszit adott a homlokomra.
- Brian! - szóltam neki ismét. - Sajnálom, hogy elszúrtam a bulidat.
- Jaj, hagyjál már! A legfontosabb most te vagy... - kezdte a fiú, de kopogtak.
- Rendőrség! - szólt be az illető, majd benyitott.
- David! - örültem meg. - Hogy kerülsz te ide?
- Kirendeltek, hogy nyomozzam ki az ügyedet - felelt a férfi.
- Szia, apa - köszönt Brian is.
- Mit kell ezen nyomozni? Véletlen baleset volt - mondtam.
- Inkább szándékos késelés - szólt David Brou.
- Nem jelentek fel senkit, mert nem is történt semmi - feleltem.
- Azért műtöttek másfél órán át? Jenny, azért mert szinte a lányom vagy, még nem veszem ezt be - válaszolt vissza a zsaru.
- David, egészen pontosan tisztában vagyok azzal, hogy ha én nem kívánok feljelentést tenni, arra senki sem kötelezhet. Márpedig én nem adom fel az egyik legjobb barátomat. Senki nem akart semmi rosszat - fejtettem ki.
- Jól van, felfogtam. De barátilag elmondhatnátok, mi is történt - kérte David.
- Michael többet ivott a kelleténél és az hajtogatta, hogy Jen miattam nem jár vele. Aztán kis híján belém döfte a kést, de Jen felpofozta, mire az gondolkodás nélkül megszúrta - magyarázta Brian. - Ha a húgi nincs, most én fekszem itt... rosszabb esetben, a hullaházban.