- Hiszen... minden b�n�m megbocs�jthat� - sz�lalt meg a dal ut�n Dan.
Szememben ott csillogtak a k�nnyek, arra v�rva, hogy szabad utat kaphassanak. A t�bbiek is ott �lltak m�r egy j� ideje a "pr�bateremben". V�gign�ztem rajtuk: l�ttam Matt rosszall� pillant�s�t, �pp�gy, ahogy azt is, Mike-ot mennyire b�ntja ez az eg�sz.
- Dan, nem mondom, hogy igazad van... pedig igen. B�rmit is mondok, szememben a meg�rt�s t�ze �g. �ltattam magam, hogy gy�l�llek, de sosem volt igaz. Nem tudom melyik az a sr�c, aki nem ijedne meg, ha megtudn�, hogy a bar�tn�je terhes - mondtam ki a v�lem�nyem. - Most nekem is mutatnom kell valamit. Van egy dal... k�t �ve �rtam, sosem hallotta m�g senki.
Felvettem a git�romat �s lefogtam egy akkordot.
- De ti hallgass�tok meg - tettem hozz�, majd elkezdtem j�tszani �s �nekelni.
*...
Tudom m�r messze vagy r�g,
Bennem minden halk szavad �l.

Halott vir�gok illat�t ny�gik a f�k,
�s megr�zk�dik a t�j.
Valami v�get �rt, valami f�j.

Ahogy f�l�m n� az �j,
�lmodni nem hagy a v�d,
Ha becsukom f�radt szemem,
Tekinteted az arcomba v�g.
Szemed t�z�n�l megvakulok,
De lassan �jra felj�n a Nap.
N�lk�led semmi vagyok.

Halott vir�gok illat�t ny�gik a f�k,
�s megr�zk�dik a t�j.
Valami v�get �rt, valami f�j.
...
- Jen te komolyan hiszel neki? - h�borodott fel Michael. - Komolyan elhiszed, hogy nem fog t�bb� b�ntani? Sosem fogod tudni kiverni a fejedb�l, hogy elhagyott!
- Nem azt k�rtem, hogy felejtse el! Csak bocs�ssa meg - felelt Daniel.
- Itt hagytad! � szeretett, �s te elment�l! El sem b�cs�zt�l t�le! A francba is, az �n v�llamon s�rta ki mag�t, mert te nem volt�l mellette! - kiab�lt Michael.
Mike �s Daniel m�r a v�g�n mindent mondtak egym�sra. Rosszul �reztem magam, hogy az egykori legjobb bar�tok miattam veszekednek.
- El�g volt! - sz�ltam bele. - Nem akarok semmit, csak, hogy minden �gy legyen, mint r�gen volt. Mike! Ha �n megbocs�tottam neki, te mi�rt nem tudsz? Azt akarom, hogy megint a legjobb haverok legyetek... Gy�l�l�m nap, mint nap azt hallgatni, hogy hol Brian, hol te veszekszel Daniellel miattam! �s Matt! Att�l, hogy nem mondod, m�g tudom, hogy h�ly�nek tartasz, mert hiszek neki. A tekinteted el�rul. Legsz�vesebben kitekern�d a nyak�t...
V�gre kiadtam magamb�l, ami m�r napok �ta nyomasztott. Brian t�rt �szhez el�sz�r.
- Sajn�lom... nem gondoltunk arra, hogy ez neked hogy eshet. De mi csak meg akarunk v�deni.
- Tudom Brian, tudom, hogy mindenki j�t akar. Csak nem mindig j�n �ssze.
- Bocs�nat - tette m�g hozz� a fi�, majd meg�lelt.
Persze nem csak ez b�ntott. Leon�k viselked�se miatt eleve rossz kedvem volt. Brian t�l j�l ismert. �szrevette, hogy nem mondtam m�g el mindent.
- Elmondod? - k�rdezte.
Persze a t�bbiek �rtetlen�l n�ztek minket. B�lintottam.
- Sophie, Leon �s Jason ut�l - sz�ltam.
- Mi? Mi�rt? - �rtetlenkedett Brian.
- Mert nem mondtam el nekik, hogy j�rtunk... Mert hazudtam nekik.
- Ugyan m�r! Ezt te sem gondolod komolyan - pr�b�lt bel�m lelket �nteni Matt.
- De igen. Igaza van Leonnak. - Mint mindig - tettem hozz� gondolatban. - �gy viselkedek, mint egy rossz ribanc. - mondtam. - El�rem, hogy b�rki bel�m szeressen, azt�n ell�k�m. Mondhatn�m, hogy ez is Dan hib�ja, de... minden az �n hib�m, ami valaha rossz t�rt�nt velem.
V�gre r�d�bbentem az igazs�gra, h�la Leonnak. Eld�nt�ttem, hogy megv�ltozom: nem fogok t�bb� s�rni �s nem leszek t�bb� kisl�ny. Hiszen, ha f�rjhez megyek, �gy is meg kell komolyodnom �s nem lehetek t�bb� sem szerelmes. M�g t�volb�l sem gondolhatok pasikra. Csak tudn�m, anya mi�rt csin�lja ezt velem... Mikor mindent tiszt�ztam magamban, megkerestem Leont is �s bocs�natot k�rtem minden�rt. Persze � szok�sos mogorva st�lus�ban elfogadta, hogy bel�ttam, igaza volt, majd elment. Jason mosolygott egyet a jeleneten, m�g �n nem igaz�n �rtettem a viselked�s�t, csak elfogadtam, Leon ilyen. M�r eg�sz j�l megtanultam kezelni az id�sebb Oswaldot, �gy m�r nem zavart (annyira) a viselked�se.
B�r azt mutattam, hogy boldog vagyok �gy is, bel�l �rl�dtem, hogy menjek majd el a tan�v v�g�n. �rul�nak �reztem magam, ami�rt elj�tszom, hogy minden ok�, k�zben pedig k�sz�l�k mindenkit itt hagyni. Igaz�b�l ekkor kezdtem igaz�n meg�rteni Dant. Hiszen � is ezt tette, boldognak l�tszott, majd szinte egy sz� n�lk�l elment. Lehet, hogy neki is el kellett mennie, holott � nem is akart. Elkezdtem mindent �t�rt�kelni. Eszembe jutott, nekem mennyire f�jt, mikor Daniel elment. Nem akartam ekkora szenved�st okozni egy bar�tomnak se, �gy r�j�ttem, el k�ne mondanom nekik mindent. Csak tudn�m, hogy kezdjek bele...