Hétfőn megint kezdődött a suli. Matt még előtte lévő nap visszahurcolkodott, így ezúttal ő keltett. Mindig is korán kelő típus volt, ezért megint nagyon hamar beértünk a suliba.
- Hát te? Nem szoktál ilyen korán bent lenni - szólt oda Brian, amint beléptünk az épületbe.
- Ő keltett - mutattam kómásan Mattre.
- Meg akarod ölni? - nevetett Brian. - Mindjárt állva elalszik.
- Nevess csak! - mondtam és fejemet ráhajtottam a vállára. - De tényleg fáradt vagyok.
- Hát itt meg mi folyik? - kérdezte Keyra.
- A húgom mindjárt elalszik, Brian meg próbál bele életet verni - felelt Matt.
- Hánykor keltetted fel szerencsétlent? - sajnált meg a lány.
- Hajnali negyed 7-kor! - válaszoltam elkeseredetten.
- Arról nem én tehetek, hogy kettőig telefonáltál - vonta meg a vállát Matt.
- Ki a franccal beszéltél te addig? - kérdezte Keyra.
- Ha jól sejtem, ez én volnék - szólt Brian.
- Na, jó, megyek aludni angolra - mondtam és elmentem az osztálytermünkhöz.
Meglepő módon, egyik órán sem aludtam el. Ebédszünetben Dan már ott ült a szokásos asztalunknál, így leültem vele szembe.
- Mostanában feltűnően jóban vagy Briannel - állapította meg.
- Zavar? - kérdeztem vissza cinikusan.
- Csak érdekel miért, újrakezditek?
- Végre sikerült megbeszélnünk a dolgokat - feleltem.
Ekkor ült le hozzánk Michael és Matt.
- Miről van szó? - érdeklődött bátyám.
- Brianről és Jennyről - válaszolt Daniel. - Nektek nem tűnt fel, hogy megint nagyon jóban vannak?
- Szerintem teljesen normálisak - szólt közbe Matt.
- Akkor is úgy néz ki, mintha épp az újrakezdést fontolgatnák - védte saját igazát Dan.
- Jaj, hagyd már békén... Ha féltékeny vagy, inkább mondd a szemünkbe! - mondta Brian, aki a lányokkal és Jackkel érkezett le.
- Dan, Brian, kérlek! - állítottam le őket. - Ne veszekedjetek már, főleg ne miattam!
- Hozzászokhattál volna! Ez a kettő, amióta ismerik egymást, rajtad veszekednek - célozgatott Nessa.
- Most már csak az kéne, hogy Michael is beszálljon, és teljes lenne a létszám - tette hozzá Keyra.
- Jó lenne, ha leállnátok - figyelmeztettem a két lányt.
- Jól van, bocsi - válaszolt Vanessa.
- Hol van Leon, Sophie és Jason? - kérdezte Jack elterelve a szót.
Fogalmam sem volt, hol lehetnek, így megrántottam a vállam. A három érintett a nap hátralévő részében hozzám se szóltak - nem mintha, előtte nagyon beszéltek volna -, csak épp azt nem értettem, miért. Suli végére már nagyon elegem volt az egészből, így edzés után nem tudtam türtőztetni magam.
- Elárulnátok, mi bajotok van?! - kérdeztem már az iskola előtt.
- Hazudtál - felelt fojtott sírással a hangjában Sophie. - Azt mondtad, Dan volt az egyetlen... pedig Brian...
- Tudom, de nem tehettem mást. A Briannel történtekről senkinek nem beszélek... soha.
- Mi olyan állati titkos azon, hogy jártatok?! - háborodott fel Leon.
- Nem az, hogy jártunk, hanem, hogy miért szakítottunk - válaszoltam halkan.
- Félsz kimondani, hogy mindenkit magadba bolondítasz és ezt Brian végre észrevette? - vette oda gúnyosan az ezüsthajú srác.
- Nem vagyok kurva - mondtam teljes megvetéssel.
- Pedig úgy viselkedsz - vágta még a fejemhez Leon, majd elmentek.
Nem kerülte el a figyelmemet, hogy Jason végig csendben volt, tehát vagy nem értett egyet Leonnal, vagy csak nem merte a szemembe mondani. Őszintén reméltem, hogy inkább az első tippem a helyes.
A próbára eljött Matt és Daniel is. Utóbbi egy kicsit korábban érkezett, így mi hárman - bátyám, én és Dan - már lent voltunk a garázsban, mikor a többiek jöttek.
- Mutatnom kell neked valamit - szólt nekem volt barátom.
- Lássam! - feleltem, majd leültem a dobok mögé a székre.
Dan elkezdett gitározni, majd hamarosan ehhez ének is társult.

*Hello, hello, újra itt vagyok,
Vissza kellett jönnöm hozzád, és lehet, hogy maradok.
Tudom, tudom, nem láttál rég,
Bármit is mondasz, szemedben a megértés tüze ég.
Én szóra váltanám a gondolatot,
De félek, hogy nem érdekel,
Sajnos nem állnak össze a mondatok,
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,
Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,
Azt, hogy minden bűnöm megbocsájtható.
...
Hello, hello, én a régi vagyok,
Tévedésből jöttem a Fölre és félek, hogy itt ragadok.
Hiszed, vagy nem, egyszer haza jutok,
Nem látsz majd többé, hiányozni fogok.
Én szóra váltanám a gondolatot,
De félek, hogy nem érdekel,
Sajnos nem állnak össze a mondatok,
Én nem ide jöttem, nem ezt akartam,
Reményt kaptam csak az útra, én az örök átutazó,
Azt, hogy minden bűnöm megbocsájtható.