- Kapaszkodj! - mondtam elsz�ntan �s elindultam.
Err�l a helyzetr�l, ahogy Leon teste az eny�mhez simult, eszembe jutott, amikor Dan tan�tott vezetni. Sosem j�rtam oktat�hoz, csak a vizsg�t tettem le, mindent Daniel tan�tott nekem. Kezdetben � �lt el�l �s mutatta a dolgokat, k�s�bb �n vezettem �s volt bar�tom �lt m�g�ttem. Pontosan ugyan olyan puh�n, m�gis szorosan fogott, mint most Leon.
Nem k�m�ltem az id�sebb Oswaldot, szinte v�gig teljes g�zzal mentem. H�t igen, a Sophie eset�ben f�l �r�s utat most h�sz perc alatt tett�k meg. Leparkoltam a h�z el� �s v�rtam, hogy a fi� fel�lljon. Leon lesz�llt �s levette a sisakot, de azonnal �sszerogyott �s el�jult. Leugrottam a motorr�l, szab�lyosan eldobtam a buk�mat �s odat�rdeltem a sr�c mell�. Sz�longattam, de csak k�t-h�rom perc ut�n reag�lt. Leon m�r �bredezett, mikor kij�ttek a t�bbiek.
- A franc�rt nem sz�lt�l, hogy rosszul vagy?! - hordtam le azonnal - Az a h�lye b�szkes�ged nem engedte, hogy kimondd, lass�tsak? Meg�rtettelek volna!
- Jen, el�g volt! Rosszul van, �llj le! - j�tt oda Brian. - Minden rendben? - k�rdezte Leont.
A fi� b�lintott, �n pedig vissza�ltem a motorra �s elmentem.
- Hova megy? - k�rdezte Jason.
- Csak egyed�l akar leni - felet Daniel, majd bek�s�rte a h�zba Leont.
- Jen csak agg�dik �rted r11; mondta Matt a sr�cnak. - Nem te vagy az els�, akivel ez t�rt�nt.
- Mikor j�n vissza? - �rdekl�d�tt Leon.
- Maximum f�l �ra. T�ls�gosan agg�dik ahhoz, hogy tov�bb maradjon - v�laszolt Brian.
A sz�l kegyetlen�l f�jt, �n m�gsem f�ztam. Boldog voltam, hogy �jra �rezhetem azt a szabads�got, melyet a motoroz�s tud ny�jtani. De Briannek igaza volt, t�ls�gosan agg�dtam Leon miatt, mintsem �r�kra elt�njek, �gy huszon�t perc eltelt�vel vissza�rtem. A t�bbiek a nappaliban �ltek.
- Leon, minden ok�? - k�rdeztem.
- Igen, j�l vagyok, de... mi�rt akadt�l ki ennyire?
- Err�l most nem szeretn�k besz�lni - komolyodtam el. - �r�l�k, hogy nincs semmi bajod - mondtam, majd teljesen higgadtan felmentem a szob�ba, mely kiskoromban mindig az eny�m volt, tegnap pedig Ness�val osztottam meg.
A csukott ablakn�l le�ltem a bels� p�rk�nyra �s csak b�multam kifel�. K�nnyeim n�m�n kezdtek folyni, csak�gy, mint az es�cseppek az ablakon. Egy�tt s�rtam az �ggel, ahogy eszembe jutott egy h�rom �ves t�rt�net. �r�kig b�multam volna az es�t, ha nem j�n be Brian. Odamentem hozz� �s egy sz� n�lk�l �t�leltem.
- H�gi - s�hajtott a fi�.
- H�t �gy se sz�l�tott�l m�g - mosolyogtam.
- Ugye tudod, hogy a lenti dolog ut�n el kell majd mes�lned mindent nekik? - terelte el a sz�t Brian.
- Tudom... Seg�tesz?
- Persze, hogy igen. Ez nem is lehet k�rd�s! �s biztos vagyok benne, hogy Matt �s Dan is t�mogatni fog. Na, gyere! - fogta meg a kezem a fi� �s lement�nk.
A kezemet nem engedte el, ezzel pedig ki�rdemelt�k a t�bbiek rosszall� pillant�s�t.
- Tartozom egy kis magyar�zattal. F�leg neked, Leon - kezdtem. - Mikor megtanultam motorozni az els� utamon elvittem Mattet. Nem k�m�ltem �t sem. Amikor lesz�llt, ugyan�gy �sszeesett, mint Leon, de � nem kelt fel. H�rom napig k�m�ban volt. Az orvosok azt mondt�k, t�lterhelte mag�t, de igaz�b�l csak �n tudtam, hogy a sebess�g v�ltotta ki ezt bel�le. Ez�rt ijedtem meg ennyire. Matt se sz�lt, hogy rosszul van, pedig sz�d�lt, �s �n sem vettem �szre. Sajn�lom, hogy kiab�ltam.
- Semmi gond, bocs�nat, hogy felbolygattam a m�ltat - felelt Leon, ezzel nem kis meglepet�st okozva. - Egy�bk�nt �llati j�l vezetsz. Van jogsid a motorhoz?
- Dan hib�ja, � tan�tott vezetni. Am�gy, k�szi. 14 �ves korom �ta van jogsim, k�l�n k�rv�nyezt�k.
J� p�r percig elbesz�lgett�nk an�lk�l, hogy egym�sba k�t�tt�nk volna. M�r d�l k�r�l j�rt az id�, mikor esz�nkbe jutott, hogy ideje lenne hazamenni.