A házban mindenkinek csináltam egy meleg teát, majd leültünk beszélgetni. Megtudtam, hogy Matt Michaelnél lakott, a banda összesen egyszer próbált, Jason pedig azóta nem volt edzésen, ahogyan Mike sem. Mivel úgy is péntek volt, sikerült rávennem a többieket, hogy maradjunk itt éjszakára. Mindenki már rég aludt, de én még mindig a nappaliban ültem.
- Miért nem mondtad, hogy el kell menned? - kérdezte bátyám mellém ülve.
- Dan mondta el?
- Anya felhívott, hogy nem tudom-e hol vagy, mert nem veszed fel a telefonodat - felelt Matt. - Mikor tudtad meg?
- Emlékszel, mikor Dan ott aludt? Előtte lévő nap mondtam el neki. Mikor eljöttünk a suliból, aznap reggel hívott fel anyu.
- Arra nem válaszoltál, miért nem mondtad el - emlékeztetett Matt.
- Gondoltam, ha mindenki megutál, könnyebb lesz eljönnöm. Csak rájöttem, hogy nektek talán könnyebb lesz, de nekem eszemben sincs elmenni. Hülye leszek 17 évesen férjhez menni - adtam kimerítő választ. - És te hogyhogy elköltöztél apától?
- Azt hiszem ez egyértelmű. Szerintem apa még észre se vette, hogy elmentem - mondta.
- Jellemző - jegyeztem meg. - De hogy a francba beszéljem le anyát erről az egészről? - aggódtam tovább.
Matt tehetetlenül megrázta a fejét.
- Na jó, menjük aludni - adtam az ötletet, amin kapva bátyám el is ment a szobájába, melyen Michaellel osztozott.
Bár már hajnali kettő volt, még mindig nem jött álom a szememre, így kimentem az udvarra levegőzni. Még kicsik voltunk, mikor apa csinált egy hintát az egyik fára. Ráültem a szintén fából készült szerkezetre. Január vége volt, mégis egy szál pulcsiban hintáztam. Észre sem vettem, hogy eltelt az idő, de elkezdett felkelni a Nap. A többiek bizonyára aggódtak, mert a házból egyszer csak Keyra hangja szűrődött ki, miszerint eltűntem. Visszakiáltottam volna, de azt hiszem megfázhattam, mert iszonyú fájdalom hasított a torkomba.
- Mióta vagy itt? - kérdezte az akkor odaérő Jack.
- Egész éjszaka itt voltam - feleltem.
- Nem aludtál semmit? - érdeklődött.
Megráztam a fejem, jelezve, végig fenn voltam.
- Mi a baj? - kérdezősködött tovább osztálytársam.
Nem tudom, mit válaszoltam volna, ha nem jelenik meg Brian. Nem akartam hazudni, de nem akartam elmondani anyám ötletét sem.
- Keyra, nyugi! Itt van, él! - kiáltott Brian, majd odasétált hozzánk. - Legközelebb szólj, ha kijössz! A lányok teljesen kiakadtak. Keyra azt mondta, biztos elraboltak vagy meghaltál.
Muszáj volt ezen elmosolyodnom.
- Na, ha ennyire aggódtatok, menjünk be! - álltam fel.
Mikor besétáltunk a házba Keyra és Vanessa egyből a nyakamba ugrott.
- Hol voltál? - kérdezte Kay.
- Az udvaron ültem - válaszoltam majdnem nevetve.
- Jaj, Jen - sóhajtott Nessa. - Azt hittük, történt valami.
- Ne aggódj, nem próbálom meg még egyszer - nyugtattam meg mindenkit. - Na, ki kér reggelit? - mosolyogtam.
Elkészítettem mindenkinek a rántottát.
- Én meg elmegyek egy körre, ameddig ti esztek. Idefelé nem volt időm azon gondolkozni, milyen régen motoroztam már. Jön valaki?
- Én megyek - állt fel Sophie.
- Hogyhogy megvan a jogsid hozzá? - kérdezte a lány, ameddig kiértünk.
- Külön kérvényeztük, hogy 14 évesen megszerezhessem. Rengeteg papírt kitöltöttünk és egy pszichológus is alkalmasnak talált rá.
- 14 évesen már motoroztál? - döbbent meg a hugica.
Bólintottam, majd kezébe nyomtam egy bukósisakot, melyet a csomagtartóból szedtem elő.
- Ezt vedd fel!
Sophie szót fogadott, én pedig felvettem a sajátomat, majd felültem. A lány is felpattant mögém.
- Szorosan fogj! - figyelmeztettem - Mehetünk?
- Igen - felelt, mire gázt adtam.
Sosem féltem a sebességtől, bár mikor Sophie elkezdett remegni, egy kicsit visszavettem. Kb. fél óra múlva visszaértünk. A többiek a közeleső motorhangra kijöttek. Sophie leszállt a motorról, de majdnem el is esett, úgy szédült.
- Na, milyen volt? - kérdezte Daniel.
- Gyors... nagyon...
- Ennyire azért nem lehetett rossz - mondtam. - Én tényleg lassabban mentem.
- Lassan?! Tudod te mi az, hogy lassú? - akadt ki Sophie.
- Na, jön még valaki? - nevettem fel.
- Ha a húgom így kiakadt, ezt ki kell próbálnom - adott választ Leon.
- Haver, tényleg nem lesz semmi a sebessége - szólt Daniel.
- Annál jobb - mosolygott az ezüsthajú srác, majd felvette a húga kezében lévő bukósisakot. - Na, menjünk!