udom, kegyetlen voltam, de nem akartam, hogy j�niusban olyan f�jdalmas legyen a b�cs�, mint mikor anyu�k elv�ltak. Azt hittem, ha mindenki meggy�l�l, legal�bb nekik nem fog f�jni, ha elmegyek. �n szenvedtem, de �gy �reztem, ink�bb szenvedek, csak a bar�taimnak k�nnyebb legyen. Azt hittem, �gy majd nem t�r�dnek velem... Nem akartam nekik sz�lni az esk�v�r�l, nem b�rtam volna elmondani. Ma m�r persze sajn�lom, hogy ezt az utat v�lasztottam, sok f�jdalmat megsp�rolhattam volna, ha �szinte vagyok. Mindenesetre a tervem j�l siker�lt. Egyed�l Daniel besz�lt m�g velem, de h�t � �gy is tudta, hogy majd el kell mennem. A tan�r�k Sophie mellett, a pr�b�k a band�val �s az edz�s Jasonnel �s Leonnal mind-mind fagyos hangulatban teltek. V�g�l eljutottam od�ig, hogy a banda n�lk�lem pr�b�lt, Jason feladta, hogy k�szen lesz�nk a versenyre k�t h�t alatt, Matt pedig elk�lt�z�tt. Fogalmam sincs, hov� ment, egyik nap arra mentem haza, hogy pakol. Nem k�rdeztem hova k�sz�l, � pedig nem mondta, csak elment. �gy t�nyleg egyed�l maradtam. Azt hittem, a t�bbieket m�r nem �rdekli, mi van velem. Hogy �n mekkor�t t�vedtem!
Annyira elidegenedtem az emberekt�l, hogy besz�lni m�r csak akkor besz�ltem, ha k�rdeztek, ez�rt sok id�m maradt gondolkozni. Tal�n t�l sok is... R�j�ttem, hogy eddig mindenki m�sra gondoltam, csak magamra nem. F�rjhez akarok menni egy�ltal�n? Nan�, hogy a v�lasz nem. �rtam egy levelet, amiben elk�sz�ntem �s bocs�natot k�rtem mindenkit�l. A bor�t�kot a nappaliban hagytam az asztalon. El�vettem a m�r k�t �ve nem haszn�lt motorom, felvettem a buk�sisakot �s elindultam a hegyekbe, ahol r�gi nyaral�nk �ll. Mint kider�lt, Dan p�r perc m�lva ben�zett hozz�m �s elolvasta a levelet. El�gg� ismert m�r ahhoz, hogy tudja, hov� megyek. �tk�zben �sszeszedte Michaelt �s kocsij�val ut�nam indultak.
A sz�l f�jta hossz� kibontott hajamat, �s ez n�mik�pp megnyugtatott. Kb. f�l �ra m�lva oda�rtem a h�zhoz. A fekete-piros motort leraktam a nyaral� el� �s elindultam a k�zeli patakhoz. R�gen gyakran j�rtam oda, a v�z csobog�sa mindig megnyugtatott. Csakhamar Daniel�k is oda�rtek. Az ez�st sportkocsit leparkolt�k a motorom mell�. Dan futva indult ut�nam, pontosan tudta, merre tartok, Mike pedig k�vette. Fent �lltam egy szikl�n kb. t�z m�terrel a m�r-m�r foly�v� duzzad� patak felett �s b�multam lefel�.
- Jen, gyere beljebb! - sz�lt Daniel.
�n tov�bbra is �gy �lltam a szikl�n, mintha meg sem hallottam volna.
- Mi�rt? Mi �rtelme az �letemnek Dan? A b�ty�m ut�l, az akrobatik�t fel kell adnom, a banda hallani sem akar r�lam. Hozz�teszem, �n akartam �gy... de r�j�ttem, hogy eddig mindenkivel t�r�dtem, csak magammal nem. Nekik k�nnyebb lesz a b�cs�, de nekem eszemben sincs elmenni, nem akarok h�tral�v� �letemben szenvedni!
- Jen, megut�ltattad magad, de ett�l m�g nem felejtettek el. Nap, mint nap megk�rdezt�k, mi van veled, nekem pedig kimer�t� v�laszt kellett adnom - mes�lte Dan.
Szemem megtelt k�nnyel. Volt bar�tom ekkor m�r a h�tam m�g�tt �llt. H�tra l�ptem egyet, � pedig ezt l�tva megford�tott �s �t�lelt, majd v�llamat �tkarolva odavezetett Michaelh�z.
- Sajn�lom, amiket a fejedhez v�gtam, de azt akartam, hogy ut�lj - mondta Mikenak. - Bocs�ss meg!
Michael mondani akart valamit, de a h�ta m�g�l a nevemet kiab�lt�k. Elmosolyodtam, �m ekkor valaki felkapott �s olyan szorosan �lelt, hogy azt hittem sosem enged el. Matt volt. Nem �rtettem, mi okozta n�la ezt a hirtelen v�ltoz�st, de j� volt �jra vele lenni. Ekkor �rtek oda a t�bbiek, a komplett banda, Leon, Jason �s Sophie.
- Hogy ker�l ide mindenki? - �rtetlenkedtem.
- Sz�ltam nekik - adott v�laszt Michael.
- Na, j�, nyomaszt ez a hely, menj�nk vissza! - mondtam, majd elindultunk vissza a h�zhoz.