Bevallom kicsit meglepett, mikor Matt közölte, hogy átiratkozik a sulinkba. Persze megértem. Apa sosincs otthon, ha pedig igen, részeg és nem éppen beszámítható. Egyből felajánlottam, hogy odaköltözhet hozzám, ő pedig kapott az alkalmon. Az újévet követő két napon áthoztuk a cuccait és kipakoltuk a mellettem lévő szobába. A fal sötétkék volt és éppen bátyám ízlésének megfelelően volt berendezve. Mikor költöztünk, és épült a ház, nem tudtam megállni, hogy ne legyen Matt számára örökké fenntartva egy hely. Másnap már együtt mentünk iskolába. Az már csak ott derült ki, hogy Daniel is itt fejezi be a gimnáziumot Matt, Michael, Brian, Leon és Jason osztálytársaként. Persze Sophie el volt ragadtatva, én már annál kevésbé. Semmi kedvem nem volt végigszenvedni az irodalom órát, úgyhogy helyette inkább felmentem a tetőre gondolkozni. Már jó negyed órája fent voltam, mikor valaki megszólított.
- Csak nem lógsz? - kérdezte kedvesen.
- De te is - mosolyogtam Danielre.
- Haragszol még? - aggódott a fiú.
- Nem - ráztam meg a fejem.
- És a kezed hogy van?
- Csak annyit mondanék, hogy érdekesen fogok vele fellépni két hét múlva.
- Ki a partnered? Matt? Michael?
- Mattet láttad szilveszterkor... Járni alig tud. Plusz mintacsaládunk végleg kettészakadt - céloztam szüleink válására.
- Mi történt vele, hogy nem tud járni?
- Két szó: Ezüst Liliom. Michael pedig már két éve trapézhoz sem nyúlt - vallottam be.
- Bocsáss meg! - kérte Dan. - Én tényleg nem akartam fájdalmat okozni senkinek.
Daniel a fülem mögé simította hajamat. Már majdnem megcsókolt, mikor...
- Szemét - szólt Sophie könnyes szemmel és elrohant.
- A francba - szidtam magam lehajtott fejjel. - Sajnálom - mondta Danielnek és a lány után indultam.
Lerohantam a lépcsőn, ezzel majdnem fellöktem Michael és Leont.
- Sophie, állj meg, kérlek! - kiabáltam, de már csak a suli udvaron értem utol.
Amennyire láttam Dan is lejött a tetőről, és mindhárman utánam indultak.
- Sophie, kérlek, hallgass meg!
A lány végre megállt az udvar közepén.
- Jen, tudtad, hogy szeretem! Ő az első, akibe beleszerettem, neked meg már ki tudja hány volt!
- Felsoroljam neked, kiket szerettem szerelemből eddig? Daniel Anthon... és vége. Dan volt az első és ő is marad az utolsó.
- És Michael? - törölte le könnyeit Sophie.
- Tudom, hogy bele tudnék szeretni... de nem fogok. Soha többé senkit nem akarok! Azt hittem lezárhatom a múltat, de Dan nem engedi. Nem akarok fájdalmat okozni... - mondtam és elindultam haza, nem érdekelt a tanítás többi része.
Leon, Michael és Dan ekkor értek ki a kapuhoz és ott meg is álltak, látták, hogy elmegyek.
- Mi történt? - kérdezte Michael.
Sophie nem tudta visszatartani könnyeit.
- Mit mondott? - érdeklődött Daniel.
- Te voltál... Miattad lett olyan, amilyen... Kihasználtad... És mégis még mindig szeret.
Dan megrázta a fejét.
- Ez a csaj hülye! - háborodott fel Leon. - Ő Michaelt szereti, még hogyha nem tudja, akkor is.
- Szerethetné, kihasználhatná, hogy Michael szerelmes, de nem akar olyan fájdalmat okozni, amilyet ő élt át, nem akar beleszeretni.
- Én ezt nem veszem be - szólt Daniel és utánam indult.
Mivel nem haladtam túl nagy sebességgel, hamar utolért. Hallottam, hogy valaki jön mögöttem, így nem ért meglepetésként, mikor megfogta a vállamat.
- Mi a baj? - kérdezte.
- Anyu mondta, hogy ha vége a tanévnek, férjhez kell mennem.
- Kihez?
Megráztam a fejem, jelezve, nem tudom.
- Sajnálom - súgta, majd megölelt.
Eszemben sem volt ellenkezni, jól esett az ölelése.
- Mikenak elmondod? - kérdezte óvatosan Daniel.
- Nem tudom, képes vagyok-e rá - mondtam.
- Csak egy órát hagytunk ki, visszamenjünk a többire?
- Én inkább hazamennék - feleltem.
- Rendben - ölelte át a vállamat, majd házam felé indultunk.