Sora és Layla a kertben ültek és beszélgettek.

Sora pont azt mesélte Laylának hogy mi történt vele, és Leonnal.

- Ez komoly? Szerencsés vagy Sora! - mondta mosolyogva.

- Szerencsés? Ugyan miért?

- Nézd meg Oswaldot. Azt nem mondhatod hogy ronda. Nem is bunkó. És lehet hogy szeret is téged. Irigyellek. Én sose voltam ilyen szerencsés.

- Van más pasi is Yurin kívül.

- Most nem rá gondolok hanem... mindenkire.

- Ezt nem teljesen értem, annyira sokat nem csalódhattál.

- De van egy szörnyű gyerekkori dolog, és azóta…

Sora nem nagyon értette hogy Layla miről beszél, de próbált figyelni, hátha tud attól segíteni a barátnőjének.

Végül mivel semmi értelmes nem jutott eszébe felállt a padról, elköszönt a lánytól, majd lassan besétált a házba, ahol legnagyobb bánatára szembe találta magát az anyjával, és Danielel.

- Jaj, ne, nem akarok veszekedést - gondolta, miközben megpróbált minél gyorsabban végig haladni a folyosón.

 - Hol voltál már megint Sorácska? - kérdezte Daniel a lányt.

- A kertben - felelte gúnyosan.

- És azelőtt? Csak nem megint szórakoztál valakivel?

- Hogy lehet valaki ennyire utálatos barom?

- Nem sok közöd van hozzá hogy mikor és mit csinálok, de a parkban voltam olvasni.

- És mi volt a parkban?

Sora nem értette mit akar tudni a fiú. Felvont szemöldökkel nézett fel rá.

- Mi lett volna?

- Sok minden…

- Te hülye vagy - jelentette ki Sora miközben megkerülte a fiút, és felment a lépcsőn.

Amint felért a szobájába, bezárta az ajtót és újra megnézte a papírt amit Leon adott neki.

„ Délutánonként egyedül szoktam otthon lenni, ha esetleg szeretnél beszélgetni. Telefon szám a másik oldalon!”

Sora lassan elindult a telefonért, de a sétálás közben még elgondolkozott azon hogy helyes-e amit tesz. Nem tudta hogy mit tegyen, nem tudta beazonosítni az érzést, amit Leon közelében érzett. Végül vett egy nagy levegőt, majd tárcsázta a számot. Érezte hogy a szíve egyre hevesebben kezd verni, miközben kicsörgött.

- Oswald lakás, Leon Oswald beszél - hallotta meg Sora a férfi hangját.

- Leon… Itt Sora - mondta halkan a lány, a vonal túloldalán.

- Sora! Nem hittem volna hogy felhívsz, de örülök hogy megtetted.

- Ráérsz? - tért a lényegre Sora. Találkozni akart valakivel akinek kiöntheti a lelkét, aki meghallgatja.

- Rád mindig, de mi történt?

- Csak a szokásos, Daniel az akit befogadott a családom, nem hagy békén.

- Találkozzunk a hintáknál, és elmesélsz mindent. Rendben?

- Igen, köszönöm Leon - mondta, majd lerakta a telefont.

Sora kevesebb mint egy órával később mosolyogva lépett ki a Naegino-ház ajtaján, és lassan sétált a hinták felé.

- Szia Leon! - köszönt, amikor meglátta az egyik hintában ülő alakot. Sorának eszébe jutott az első találkozás. Amikor elmenekült a többiektől, és a hintákban pihent meg. Látta maga előtt, amikor Leon odanyújtja neki a zsebkendőt, és leül a másik hintába.

- Szia Sora – köszönt a férfi. – Mesélsz?

- Persze… - mondta a lány, miközben leült. – Nos…először is kitalálta hogy…

- Hogy?

- Hogy valamilyen férfival voltam…- mondta halkan - utána pedig beszélt a parkról… ahol láttalak téged.

- És? – nézett értetlenül Leon.

- És… bár tudom hogy furcsán hangzik, de arra gondolok hogy volt valami köze ehhez az egészhez. Lehet hogy megtudta hogy találkozok veled, és… azt hitte hogy van köztünk valami…

- És van? – kérdezte, miközben felállt a hintából.

- Nincs – vágta rá Sora, bár a gondolatában látott maga előtt egy pár jelenetet. Látta maga  előtt a csókjuk előtti pillanatot, amikor Leon segített neki, mikor meg akarták erőszakolni, látta maga előtt Leon arcát, amikor elmondta hogy vágyik rá… és közben rájött hogy ő is hasonló érzéseket érez.

- Biztos? – kérdezte halkan a férfi, miközben a kezénél fogva felállította a lányt a hintából, és közelebb húzta magához.

- Igen – felelte Sora halkan, miközben a vele szemben álló férfi szemébe nézett.

- Vagy nem – hajolt közelebb Leon a lányhoz, aki az utolsó percig próbált ellenállni a férfi vonzerejének, de végül megadta magát. Egyik kezével átkarolta a nyakát, még a másikkal beletúrt ezüstös hajába.

Vad csókcsatát vívtak, vágyuk, egymás iránti ragaszkodásuk percről percre erősödött, és bár nem ismerték régóta egymást, mégis teljesen megbíztak a másikban, és érezték, hogy bármit megadnának a két család közti békéért, és azért hogy együtt lehessenek.