B�r a szavak eljutottak hozz�, arca rezd�letlen maradt. Sz�ve k�l�n�s �rz�ssel viaskodott, amit�l megr�m�lt. A t�rsas�g egy�ntet�en leste Leon reakci�j�t �s a doktorn� megb�n�, szinte pokolig s�llyed� �nbecs�l�s�t. Az a n�h�ny pillanat, am�g �ress�gben, n�ma csendben �lltak egym�ssal szemben, egy ember�lt�vel fel�rt. Sora folyamatosan a f�rfi f�st sz�rke tekintet�t vizsg�lta �s k�l�n�s m�don megb�n�s �s sz�gyen t�kr�z�d�tt benne... �s ez tetszett neki. Egy v�gzetes d�nt�s�t vonta vissza abban a pillanatban, �s arc�n egy unott mosoly h�z�dott, melyb�l szinte ki lehetett bet�zni... „Mi�rt? Mit v�rtatok? �n mondtam, hogy ilyen!” Kezeit vontatottan emelte a cs�p�j�re �s elfordult. A t�rsas�g m�g mindig nem avatkozott k�zbe. Szem�ben most igazi �rzelmei villantak meg, a csal�dotts�g �s a b�nat. Tal�n a sz�ve m�ly�n hitte, hogy az egyszeri kalandb�l valamif�le rom�nc ki is alakulhat. Nem akart vil�got renget� szerelmet vagy mindent els�pr� szenved�lyt. Csak egy kis szeretetre v�gyott. Teste lassan indult meg a busz fel�, amit mindenki szemmel k�vetett.

- V�rj! – sz�lt ut�na a doktorn�, amit visszafogott tekintettel fogadott – A leleteid! Megtenn�d, hogy megmutatod nekem? Mert nem volt id�m... – pirult el �s tudta, mindenki �rteni fogja a c�lz�st -... megn�zni.

Sora sz�ve nagyot dobbant. Rajta k�v�l senki sem tud arr�l, mi �ll az okm�nyban, �s ez tetszett neki. A lusta mosoly hely�t egy �rd�gi, m�r-m�r f�lelmetes vonulat v�ltotta fel, amibe mindenki beleremegett. Fej�t �jra c�lja fel� ford�totta �s most akad�ly n�lk�l vonulhatott vissza a hom�lyba. A j�rm�b�l hallotta, ahogy Ken gratul�l Leon-nak a h�d�t�s��rt, de a t�bbiek nem visszafogottan ostorozz�k �t tett��rt. Mindenki �gy viselkedett, mintha tudta volna, hogy valami megmozdult k�zt�k. De Sora m�r nem engedett. Mindent be akart vetni annak �rdek�ben, hogy Leon-t szenvedni l�ssa, hogy a f�ldbe tiporja. A zene ter�n m�r j� �ton haladt, ez nem volt k�rd�ses. M�r csak az eg�j�t kell kiss� megreform�lnia. K�nyelmesen h�trad�lt egy magas t�ml�s sz�kben, l�bait uralkod�an keresztbe vetette, jobb karj�val pedig a karf�n t�masztotta meg fej�t �s egyenesen az ajt�val szemezett, ami most megmozdult. A f�nyb�l Sarah l�pett el� �s kiss� meg is h�tr�lt, ahogy a l�nyt eln�zte. Gy�l�lett�l izzott minden pillant�sa, test�b�l pedig gonosz aura t�rt el�, melyet addig m�g nem is ismert. M�r szinte f�lve k�zel�tette meg �t.

- Minden rendben? – kezdte f�l�nken
- A legnagyobb rendben... – v�gta �t jeges kijelent�s�vel a l�gteret, melyt�l szinte megremegett a n� sz�ve
- Mi a fene volt azon az �tkozott pap�ron? Mi bajod van?
- Bajom? Semmi! Remek�l vagyok! – t�rta sz�t a kez�t, majd �lla alatt �sszekulcsolta ujjait
- Nekem te nem tudsz hazudni! – pr�b�lta a szigor�, de igazs�gos elvet alkalmazni
- Igen? M�gis kinek k�pzeled magad? Nem vagy te nekem senkim! – k�pte oda �s folyamatosan a n�t pesztr�lta

Sarah szinte �sszet�rt bel�l. Sosem mondott m�g neki ez a l�ny ilyeneket az el�tt. Mindig is gyermekek�nt b�nt vele �s tudta, hogy Sora az anyj�nak �rzi �t. Erre fel ilyen hidegen, ilyen meging�s n�lk�l k�pes volt a szem�be mondani azt, hogy az elm�lt �vek mind hazugs�gra �p�ltek? Sarah m�lyen mag�ba n�zett �s lehorgasztotta a fej�t, hogy a l�ny ne l�thassa gyenges�g�t.

- H�t err�l van sz�? Ez vagy te, Sora Naegino? Ez?
- Nem... – nevetett �rd�gien – Enn�l sokkal rosszabb! – s�gta szinte

Sarah lust�n b�lintott egyet �s kil�pkedett a buszb�l. Ahogy alakja egyre lejjebb ereszkedett �s egyre t�volodott, Sora-t �gy lept�k el az eml�kei, az �rz�sei. Nem akarta ezt, de tudta, �gy lesz a legjobb. Ha mindenki elt�volodik t�le, nem lesz majd olyan nagy a csal�d�s, ha a terv�t beind�tja holnap. Ahogy a busz ajtaja bez�rult, a j�g�larc felolvadt �s egy k�nnyed k�nnyk�nt jelent meg a l�ny szem�ben, v�gigrajzolva arc�nak selymes �v�t, ajkainak kapt�r piross�g�t �s �ll�nak m�v�szi kont�rj�t, hogy a j�rm� k�rpitj�n �rjen v�get alig p�r m�sodperces �lete.

- Ez volt az utols�... – t�r�lte el nyomait �rzelmeinek �s lefek�dt aludni

Sarah tartotta mag�t �s igyekezett mindenki szeme el�l elt�nni. Kalos l�tta rajta megb�ntotts�g�t �s ut�na ment, de a t�bbieket marad�sra b�rta. Leon-t sz�pen lassan mag�ra hagyta mindenki.

- Nos, Oswald! – veregette meg a v�ll�t Ken – V�g�l m�gis csak olyan lett�l, mint �n...

A vil�g�rt se akart olyan lenni. A tudat, hogy t�nyleg iszonyatosan b�nt mindenkivel, aki kezdett fontos lenni a sz�m�ra majd megfojtotta sz�v�ben. Szemei k�ts�gbees�sbe fordultak �t, melyeket Ken Robins-ra, a gy�l�letes Ken Robinsra vetve k�vette el a legnagyobb hib�t. A fi� ugyanis �szrevette a k�ls�leg macs� �s egoista f�rfi m�g�tt a szeretetre v�gy�, �des kisfi�t. Ez a jellem viszont egy�ltal�n nem volt men�. Ez a st�lus nem k�pviselhetett egy sz�pfi�kb�l �ll� bandatagot.

- Sz�nalmas vagy... – k�pte oda neki �s v�g�l � is mag�ra hagyta

Egyed�l volt. Teljesen. A k�z�ny, melyet mindenki mutatott fel� sz�rny�bb a megvet�sn�l. Olyan �rz�s, mintha nem is l�tezne. Ez ellen pedig tennie kellett valamit. M�lyen telisz�vta mag�t a lemen� nap f�ny�vel �s a lassan h�v�s�d� szell� finom illat�val �s megkereste a l�nyt. A busz most hatalmasabb volt, mint azt valaha gondolta volna. A hatalmas, els�t�t�tett ablakok �rnyk�nt omlottak sz�v�re. A busz oldal�n csillog� k�p k�zep�n pedig ott volt �. Ujjait lassan h�zta v�gig a hideg f�men a l�ny vonalai ment�n. Tal�n ezzel nyugtatta mag�t, hogy nem lesz, nem lehet semmi baj, hiszen a turn� m�g csak most kezd�d�tt �s majd biztos mindenki elfelejti a dolgot... el�bb... vagy... ut�bb... �jra az ajt� el�tt �llt �s most v�gre kopogtat�sra emelte karj�t. A v�lasz m�g v�ratott mag�ra, majd az ajt� megmozdult �s kit�rult. Hossz� l�ptekkel emelte l�bait a l�pcs�ket �s m�r nem volt vissza �t. L�tta, hogy a l�ny egy speci�lis �gyon fekszik �s arc�t karj�val elfedve pihen. Sz�tlanul s�t�lt mell� �s le�lt az �gy�nak sz�l�re. Egy darabig elb�v�lve, csendesen figyelte a b�k�sen szuszog� l�nyt, aki megmozdult, majd megsz�lalt.

- Nyugi, csajok! A turn� megy tov�bb! Nem veszem el a lehet�s�get t�letek... �s magamt�l sem, term�szetesen. – mosolygott gonoszan, majd karj�t szeme el�l elemelve a l�tv�nyt�l azonnal felpattant.
- �dv! – k�sz�nt�tte �l mosollyal arc�n a l�ny
- Mit keresel itt? – l�kd�ste le az �gyr�l, mire Leon a f�ld�n ter�lt el, de nem kelt fel

Ijeszt� volt l�tni, ahogy megt�rve, teljesen kifordulva mag�b�l pr�b�lta �l� helyzetbe torn�szni mag�t a kicsiny helyen. Sora egy kiss� meg is ingott elhat�roz�s�t illet�en, majd sz�ve felett �jra esze gy�zedelmeskedett.

- Szeretn�k... bocs�natot k�rni... – n�zett a l�nyra megint
- Ugyan minek? Hisz nem vagy te nekem senkim! – vette fel �larc�t, elm�j�ben pedig Sarah b�s arca derengett
- T�rj m�r �szhez, te liba! – b�sz�lt fel Leon �s megragadta a l�ny karj�t, mire az f�jdalma ellen�re csendben t�rte az er�szakot
- Mintha eml�tettem volna m�r ez el�tt is... soha t�bb�, ne ny�lj hozz�m! – h�mozta le a f�rfi ujjait karj�r�l
- Akkor besz�lj�nk �gy, nekem megfelel! De addig innen el nem megyek, am�g nem tiszt�ztuk a helyzet�nket!
- A helyzet�nket? Mif�le helyzetr�l besz�lsz? Nincs k�zt�nk semmi! – emelte egyre er�sebbre hangj�t
- Akkor mes�ld el nekem! – l�pett hozz� eg�szen k�zel – Mi�rt zavart t�ged a dokival val� kavar�som? Mi�rt remeg meg a tested, ha a k�zeledben vagyok? – suttogta szenved�llyel – Mi�rt kezd el szemedr�l lehullani a l�thatatlan p�nc�l? Mi�rt... mi�rt nyomod el az �rz�seidet? – s�gta m�r szinte Sora sz�j�ba a sz�t
- El�g! – tolta el mag�t�l – Ez h�lyes�g! Ilyesmi sosem t�rt�nik meg velem, ha itt vagy! – ellenkezett, mire Leon m�g� l�pett �s h�tulr�l �tkarolta, hogy ne tudjon elmenek�lni az igazs�g el�l
- Ne hazudj nekem! A tested el�rul! A tested a sz�ved... a sz�ved, Te vagy! – ecsetelte �s �rz�kien a nyak�ba cs�kolt, melyt�l a l�nyon k�l�n�s bizserg�s futott �t, felid�zve az els� tal�lkoz�sukat �s az els� k�z�s est�t
- Tudod, egy napon meg�rtettem, hogy senki nem seg�thet. – l�pett ki a var�zsb�l - Az ember szeretetre v�gyik... de senki nem seg�t, soha. Mikor ezt meg�rti az ember, er�s lesz �s mag�nyos...
- Ha rajtam m�lik, sosem leszel az... – ford�totta maga fel� �s egy szenved�lyes cs�kot lopott t�le

Sora a meglepetts�gt�l �s a hirtelen test�ben �raml� v�gyt�l teljesen ledermedt, s�t, tal�n kiss� viszonozta is a cs�kot. Karj�t szorosan fonta a f�rfi nyaka k�r� �s el�sz�r mag�hoz h�zta, majd hirtelen ell�kte �t. Test�k zil�lt, l�gz�s�k felgyorsult, szem�k szikr�zott. Mindketten tudt�k, mit akar a m�sik, de Leon azt is tudta, hogy Sora erre m�g nem �ll k�szen. T�l sokszor megb�ntotta �s t�l sokat sz�d�tette. Meg�rtette �t.

- Ugye tudod, mit jelent ez? – k�rdezte Leon
- M�gis mit jelenthet? Csup�n egy n� �s egy f�rfi �szt�n�s cselekedeteinek sora, amit ha �n nem �ll�tok le, m�r r�g nem itt tartan�nk! – fonta keresztbe karjait maga el�tt
- Majd megl�tjuk! – intett fel�, �s t�vozott

Szenved�ly. Ez volt az a teljesen �j �rz�s, ami hatalm�ba ker�tette �s el�rulta a l�nyt. Egy hatalmas er�, ami akkor is eml�k�nkben �l, mikor m�r r�gen elhamvadt. Egy cs�b�t� v�gy, ami v�ratlan szeret�k karjaiba tasz�t minket. Egy mindent els�pr� �rzelem, ami led�nti a falat, amit a sz�v�nk v�delm�re emelt�nk. Egy olthatatlan szerelem, ami �jra �s �jra fell�ngol, hi�ba is pr�b�ltuk hamu alatt tartani. Igen. Minden �rz�sek k�z�l a szenved�ly az, ami �rtelmet ad annak, hogy �l�nk, �s ments�get arra, hogy elk�vet�nk mindenf�le b�nt.