Az ember n�ha lemond a szeretett n�r�l, hogy mag�nyosan induljon a v�rg�z�s csatamez�kre. A k�zdelem sor�n mindig azt keress�k, hogyan v�dj�k gyenge oldalunkat, mik�zben az ellens�g oda csap le, ahol v�dtelenek vagyunk... oda, amiben a legjobban b�zunk. Hogy minden gyenges�g�t elfedje, Leon Oswald egy olyan csat�ba menetelt, ahol egyed�l harcolhat... teljesen egyed�l. A legel�rel�t�bb, a legpontosabban kalkul�l� ember is csak j�t�kszer a sors kez�ben. Semmi sem biztos, csak a jelen, minden m�s az ismeretlen fennhat�s�ga al� tartozik, amit nevezhet�nk szerencs�nek, balszerencs�nek, v�gzetnek, vagy Isten kif�rk�szhetetlen akarat�nak. Csak egy a fontos... hogy soha ne t�r�dj�nk bele a veres�gbe, �s minden kudarc ut�n k�pesek legy�nk �jrakezdeni. Az ital m�mor�ban f�rd�zve, teljes j�zans�g�t elvesztve �lt most a f�ld�n, h�t�t az egykoron �ltala �s kedvese �ltal haszn�lt �gynak vetve. Elhom�lyosult szemmel figyelte a sz�ntelen�l fogy� szeszt a karcs� nyak� �vegben �s egyre csak gondolkozott. Hogy mir�l? Err�l is... arr�l is. A hogyan tov�bbot kutatta. K�nnyebb volt a sz�ve, hogy tudta, a szeretett n� m�r messze van att�l a lassan kialakul� borzalomt�l, ami jelen lesz az elk�vetkez�kben ebben a kast�lyban. H�bor�... igen... k�t testv�r v�gel�thatatlan h�bor�ja. �s mivel testv�rek, pont ez a hasonl�s�g teszi olyan ezer�vess� a csat�roz�st... mert ugyanazok a m�dszerek... a taktik�k... az eszk�z�k. Leon h�trad�nt�tte fej�t �s megt�masztotta az �gy oldal�n, melyb�l m�g mindig �radt a titokzatos liliomillat, ami Sora saj�tja. Ahogy meredten b�mult maga el�, egy �reg, rekedtes hang r�mlett fel elm�j�ben. Pontosan tudta, ki az. Egy kedves �reg�r... a nagyapja. Mennyi csat�t �s b�k�t meg�lt m�g... � maga b�k�re nem lelt. „Hitesd el az ellens�geddel, hogy nem kap �rte nagy jutalmat, ha megt�mad: ezzel lelohasztod a lelkesed�s�t.” Mindig ezzel intette �t, mikor egyed�l kellett szembe sz�llnia a sz�thullott csal�dj�ra ront�kkal.

Annyi gond �s keser�s�g k�z�tt nem is sejtette, hogy mindek�zben apr�, lomha l�ptek visszhangzottak a folyos� kih�lt, m�r-m�r f�jdalmasan fagyos l�gk�r�ben. Tulajdonosa megtorpant egy hatalmas ajt� el�tt �s �vatosan, vigy�zva nyitott ajt�t maga el�tt. A szoba arom�ja bef�szkelte mag�t az �rkez� �rz�keibe, aki egy titkos k�nnycseppet morzsolt el abban a pillanatban, ahogy eml�kek ezrei t�rtek r�. Az els� itt t�lt�tt �jszaka, az els� k�z�s, szenved�lyes �s esztelen szeretkez�s eml�ke pedig csalfa mosolyt csalt ajkaira. Ahogy tekintet�t k�rbevezette a kedves szob�n, szeme megakadt valamin. A padl� h�s�gesen �rizte az apr� karik�t mag�n. Remegve k�zel�tette meg a gy�r�t, leguggolt �s �rint�se n�lk�l csod�lta. A tisztas�g sz�nei egy-egy napot k�nyszer�tett a szem�be. Azt�n megriadt. Odakintr�l morajl�s hallatszott. Megragadta a gy�r�t, ujjai k�z� z�rta �s menek�lni kezdett. Menek�lt az eddig otthon�t jelent� falak k�z�l. L�bai szapor�n vett�k a l�pcs�fokokat �s szerencs�j�re senki sem vette �szre itt volt�t sem. Az id� nem k�m�lve t�pkedte r�la a ruh�t odakint, ahol a domb m�g�tt egy hint� v�rta. A fekete fogat pontosan jellemezte �llapot�t. Siet�sen foglalta el hely�t a finom, k�rpitozott kabinban �s parancsot adott a t�voz�sra. A kocsiban �jra el�vette az �kszert �s k�t ujja k�z�tt tartva tanulm�nyozta egyre r�szletesebben, m�g alakjuk bele nem veszett a viharos feh�rs�g tisztas�g�ba. M�g hitte, hogy mindaz ami t�rt�nt, csak egy rossz �lom, �s egy napon... valamikor... fel�bred. Leon-nak l�togat�ja akadt. A titokzatos l�togat�t megzavar� hangok bizony a f�rfi fel� tartottak. Illedelem �s etikett n�lk�l t�pte fel az ajt�t �s lepte meg a teljesen eltompult �rz�keivel b�r�, r�szeg fi�t.

- Sz�nalmas vagy, �cs�m! – l�pkedett fel� Gr�gory
- Hagyj engem b�k�n! – legyintett fel� �s �jabb poh�r italt t�lt�tt mag�nak.
- Ennyire megviselt a k�r�sem? – nevetett, mert pontosan tudta, hogy igaza van.
- Nem az ostoba akaratod miatt... hanem a miatt, hogy mindent elk�vettem annak �rdek�ben, hogy te kevesebb �rt�kemre tedd r� a mocskos kezedet. – h�zta meg a poh�r tartalm�t.
- Csak nem a hercegn�r�l van sz�? - pislogott el�gedetten.
- Ne merd a sz�dra venni a nev�t! – pr�b�lt felt�p�szkodni, de helyette csak visszaroskadt a f�ldre.
- Sz�val j�l gondoltam. Lady Sora ujj�n a mi csal�di erekly�nk csillogott. – tiszt�zta mag�nak Gr�gory. – De m�g mindig nem �rtem, mit m�velt�l... – tette cs�p�re a kez�t.
- Miut�n vil�gosan a tudom�somra hoztad, hogy ig�nyt tartasz a vagyonomra, a rangomra, a f�ldjeimre, az �llat�llom�nyomra, az otthonomra �s a... menyasszonyomra is... – sziszegte. – Sz�pen felbontottam az eljegyz�st! – nevetett k�nj�ban. – Dr�ga b�ty�m, �t rajtam kereszt�l m�r nem kaphatod meg! – vetette oda.
- Ostoba! – nevetett �rd�gien. – Azt hiszed, egy egyszer� gy�r� majd keresztbe h�zza a sz�m�t�saim?
- Mir�l besz�lsz?
- Engem nem �rdekel holmi l�tv�nyos kapocs kett�t�k k�z�tt. Engem az �rzelmek �rdekelnek. Leon, te pontosan azt tetted, amit elv�rtam t�led! Gratul�lok! Egy kisz�m�that�, esztelen rongy vagy.
- De h�t... – tett �jabb k�s�rletet a fel�ll�sra.
- Szeret t�ged, ahogy te is �t. Ez�rt kell nekem. – szor�totta maga el�tt �k�lbe a kez�t.
- Nem engedem, hogy Sora holmi gyerekes bossz� r�szlete legyen! – esett neki �k�llel, de Gr�gory k�nnyed�n kit�rt a lomha t�mad�s el�l, �gy Leon ism�t a f�ld�n k�t�tt ki.
- Te teljesen t�nkretetted �t, �cs�m! – nevetett. – L�ttad a szem�ben azt a d�mont, amit �n �bresztettem fel? Tal�n mindig is benne volt, de te elnyomtad �t. Egy olyan fens�ges vad csakis egy ilyen vad�szt �rdemel, mint amilyen �n vagyok.
- Rohad�k... – ord�totta. – Sosem fogom hagyni!
- Nem te mondtad, hogy m�r v�ge a kapcsolatotoknak? Akkor viszont nincs jogod k�zbeavatkozni! – nevetett diadalittasan �s az ajt� fel� vette az ir�nyt, majd visszasz�lt. – Ja �s m�g valami!
- Mit akarsz?
- Holnap reggel! Te �s a h�god sz�pen elhagyj�tok a kast�lyomat!
- M�gis hova menj�nk? – folytotta vissza tombol� m�rg�t.
- Az engem nem �rdekel! A l�nyeg, hogy d�lre m�r nem akarlak itt l�tni benneteket! Fontos vend�gem �rkezik!
- Kicsoda? – szorult �ssze a sz�ve.
- Hmm... neked m�r l�nyegtelen... – n�zett r� d�monian gonosz szemekkel �s n�v n�lk�l is tudatta, kit fogad.

Leon megremegett. Ezer k�rd�s �z�nl�tt �t elm�j�n �s csak az foglalkoztatta, mivel fogja r�venni Sora-t arra, hogy csatlakozzon holnap eb�dre. De m�r ez is l�nyegtelennek t�nt. Most azon igyekezett, hogy �sszeszedje mag�t, kij�zanodjon �s ha t�rik, ha szakad, holnap bizony � is r�szt fog venni azon az �tkozott tal�lkoz�n. Siet�sen vett egy hideg f�rd�t �s �lomra hajtotta a fej�t de minden egyes pillanatban megb�nta. Az elm�je kegyetlen tr�f�t �z�tt pihen�sre v�gy� lelk�vel. �lm�ban testv�r�vel harcol... Sora v�rben fekszik k�z�tt�k �s � mosolyog. Ugyan min tudna mosolyogni egy ilyen helyzetben a val�s�gban?!?! M�snap reggel a nap v�r�sen izzott fel az �bred�kre. Rossz jel... egy ilyen jelens�g mindig rossz jel. Kelletlen�l r�gta le mag�r�l a takar�t �s fesz�tett mag�n er�t, hogy felkelhessen. Eleg�ns ruh�ba k�nyszer�tette f�radt tagjait, melyre most elviselhetetlen s�lyk�nt fesz�lt a nemes anyag. �tballagott h�ga szob�j�ba, aki legnagyobb meglepet�s�re m�r �sszepakolva �rogatott valamit az asztaln�l. Besz�lt neki, a kisl�ny gyorsan �sszehajtotta a levelet �s elrakta a fi�kba, melyb�l m�g tegnap este kipakolt. B�tyj�val egy�tt �sszeszedt�k a dolgaikat �s k�sz�n�s n�lk�l hagyt�k el a kast�ly falait. M�g Sophie meg�ll�s n�lk�l s�rt, Leon vissza sem n�zett a t�volod� falakra. Tudta, hogy m�g vissza fog t�rni �s valahogy mindent visszacsin�l, m�g ha bele is roskad. A hint�val Yuri-�khoz mentek, akik k�szs�gesen eresztett�k h�zukba a szinte m�r ide is hazaj�r� vend�geket.

- K�sz�n�m, bar�tom! – szor�totta meg Yuri v�ll�t Leon.
- Egyetlen felt�tellel engedlek be ide t�ged! – n�zett r� csal�dott szemekkel. – Hallottam Sora-r�l. Mond csak! Mi �t�tt bel�d? Mi ennek az eszement tettnek a c�lja? – esedezett.
- Rendben... mindent elmondok... – h�zta ki mag�t, nagyot s�hajtott �s belekezdett. – Gr�gory mindenemet el akarja venni. Ebbe Sora is beletartozott volna, hizen a menyasszonyomm� tettem tegnap.
- Az �lnok gazember... – sziszegte Yuri. – De hogy lehet ilyet csin�lni? Erre k�ptelen lenne! Megfenyegetett?
-... Sora �s a gyermekem �lete volt a t�t... – fedte arc�t tenyereivel.
- Tud a bab�r�l?
- Szerintem m�g nem. De addig j� nek�nk. Ha megtudn�, m�g a v�g�n k�pes lenne...
- Egy sz�t se t�bbet! Ezt nem hagyhatjuk! Hol van most Sora?
- Fogalmam sincs. Tal�n Angli�ban. T�nyleg nem tudom.
- Semmi baj. Megoldjuk... – villant meg az aranyhaj� tekintete �s beh�vta Ken-t, akinek sejtelmesen suttogott a f�l�be, mire a fi� engedelmesen b�logatott, majd t�vozott. – Hamarosan megtudjuk, hol van most �!
- Hogyan? – pislogott bar�tj�ra, de val�di v�laszt m�r r�gen nem rem�lt ilyen �gyben fel�le, �s csak mosolygott h�l�san.
- Na �s mi a terved a k�vetkez�kben? – t�lt�tt egy italt maguknak, de Leon undorodva r�zta meg a fej�t.
- Holnap valahogy Sora-val fog eb�delni. Meg kell tudnom, hogy mi�rt �s hogy mir�l fognak ott besz�lni. �n is elmegyek! – fesz�lt meg a sz�kben.
- Dehogy m�sz! Majd elint�zz�k valahogy. Jerry ott van m�g?!
- Ha j�l tudom, igen. A szem�lyzetet megtartotta.
- Remek! Akkor � lesz a be�p�tett ember�nk! Nyugodj meg, Leon. Nem hagyhatjuk, hogy ez a szem�t m�g t�bb bajt okozzon nek�nk! – �lelte biztat�an kebelre bar�tj�t, majd elv�ltak �tjaik.

Sora �pp felsz�llt az Angli�ba tart� haj�ra, mikor egy csapat suhanc k�rbevette �t �s v�szesen k�zeledett fel�. Nem f�lt, mert l�tta rajtuk, hogy nem akarj�k b�ntani, csup�n egy k�r�ssel fordultak hozz�. Sora b�szk�n viselte a rajta legel� szemeket, mire az egyik eg�szen fiatal fi� odal�pett hozz�, sapk�j�t az arc�ba h�zta �s egy megt�p�zott levelet ny�jtott fel�. Vonakodva fogadta el, sz�thajtotta �s olvasni kezdte. Szeme a sorok ut�n kikerekedett, t�ze k�pes lett volna el�zni a telet �s �jra fel�bredt benne a d�mon, akit egykor mer�szen hordott, de m�lyen eltemette mag�ban, mert Leon mellett m�r nem volt r� sz�ks�ge. Az �ton�ll�k fel� b�lintott, akik egy hint�hoz vezett�k �t, besz�llt �s k�sz volt szemben�zni a f�rfival. Sosem hitte volna, hogy valaha remeg� k�zzel �s l�lekkel fogja v�rni a kast�ly falainak el�t�r�s�t a term�szetb�l. F�l�t l�dobog�s �t�tte meg, mely gyorsabban v�gtatott, mint a kocsi el� k�t�ttek�. K�v�ncsian tekintett ki az ablakon �s messze t�le egy lovast v�lt felfedezni, de az nem k�zeledett fel�j�k, ez�rt nem is tulajdon�tott neki nagyobb jelent�s�get. Titkon irigyelte a lovas szabads�g�t �s k�tetlens�g�t. A z�m�k falak elvesztett�k var�zsukat �s szinte f�lelmetesen magasodtak az �tra. Felismerve k�zels�g�t kapkodva kutatta a gy�r�t, l�nc�ra f�ggesztette �s nyak�ba csatolta, ruh�j�nak nyaki r�sz�n a f�z�s r�szt is megoldotta, pedig sosem tette eddig. Arc�n a h�v�ss�get m�r irigyelni k�v�nhatt�k volna a legnagyobb sz�lh�mosok is. A kocsi �tgurult a h�don, melynek k�veire vastag j�gp�nc�l vet�lt, megt�ncoltatva a kocsit �s utasait. A hirtelen tang�b�l kikerekedve felhajtottak a f�bej�rat el� �s v�rtak. M�g sz�p, hogy megv�rja, m�g valaki kiseg�ti onnan. P�r pillanat m�lva az ajt� hangos reccsen�ssel t�rult fel �s megjelent Gr�gory. D�sze igaz�n kellemesen hathatott volna b�rmely n�nek, de nem Sora-nak. Sz�m�ra a csillog� kit�ntet�sek hamis aranyban verettek, a b�rsonykab�t csup�n durva poszt� volt. A f�rfi meghajolt el�tte, kinyitotta a kocsi ajtaj�t �s kiseg�tette �t. A l�ny sz�tlan �s merev volt, de ezzel csak impon�lt a f�rfinak, aki k�r�l zsongta �t.

- Kegyed ma is gy�ny�r�... – cs�kolt neki kezet. -... mint mindig...
- K�sz�n�m, uram. – n�zett r� jegesen, arc�n d�moni mosollyal.

A f�rfi bevezette �t az eb�dl�be, kih�zta neki a sz�ket �s kisz�lt a csel�deknek. Pierre �s Jerry �let unottan jelentek meg a kis felszolg�l� kocsival �s amint megl�tt�k vend�g�ket, arcukon rem�ny csillant meg �s m�ris vid�mabban szolg�lt�k fel a fog�sokat. Sora sz�ve is repesett az �r�mteli viszontl�t�st�l, de mindezt csak egy apr�, �szrev�tlen b�lint�ssal jelezte fel�j�k. A hossz� asztaln�l teljes csendben v�rt�k meg a t�lal�st. A porcel�n t�ny�rokban �nycsiklandoz� �telek sorakoztak fel �s a l�ny szeme el�tt akaratlanul is felr�mlik, ahogy p�r nappal ezel�tt felh�tlen�l �lt ugyanezen a helyen, de vele szemben Sophie �lt, balj�n pedig nem Gr�gory, hanem Leon foglalt helyet. �szre sem vette, hogy arc�ra egy szel�d mosoly rajzol�dott, �m vend�gl�t�ja ann�l ink�bb. Az �telek sorbak�stol�sa �s fogyaszt�sa ut�n �jra csend honolt k�z�tt�k. Egyik�k sem mert besz�det kezdem�nyezni. Sora f�lt saj�t mag�t�l, hogy nem lesz k�pes visszafogni mag�t, Gr�gory pedig �lvezte a l�ny l�thatatlan �v�d�s�t.

- �zlett az �tel, kisasszony? – h�zelgett fel�.
- Hagyjuk ezt, Mr. Oswald. – csapta az asztallapra az �l�b�l el�kapott szalv�t�t. – Tudjuk mindketten, hogy nem ez�rt vagyok itt! – kortyolt bele vizes pohar�ba.
- Na de k�rem. Ne rontsuk el ezt a pillanatot! – ny�lt volna a l�ny keze ut�n, aki megel�zve �t, elr�ntotta a kez�t �s szikr�z� szemekkel figyelte a f�rfit.
- Mit akar t�lem? – fakadt ki a l�ny.
- Ez egyszer�! Mag�t! – t�rta sz�t a karjait a f�rfi �s k�nyelmesen h�trad�lt a sz�k�ben.
- Ne nevettessen, mylord. – kacagott a l�ny. – Enn�l el�rhet�bb �lmai nincsenek?
- Vagy ez... – �llt fel �s mell� l�pett. -... vagy az �cs�m �lete... – s�gta oda neki, amit�l teljesen megk�v�lt.
- Maga al�val�! Tisztess�gesen m�r nem is tud egyezkedni? – pattant fel a sz�k�b�l �gy, hogy sz�ke hangosan csattant a m�rv�nypadl� k�v�n.
- Neeem! �n nem egyezkedem! – ragadta meg a karj�t �s er�sen mag�hoz h�zta, hogy er�szakkal cs�kolja a l�nyt, �m a l�ny szerencs�j�re, megzavart�k �ket.
- Ereszd el, te f�reg! – jelent meg az ajt�ban Dante, izz� szemekkel.
- �nben kit tisztelhetek? – eresztette el a l�nyt, aki �sszeszedve mag�t sietett b�tyj�hoz, hogy meg�lelje.
- A nevem Lord Dante Richard Oswald Ediot, Anglia tr�n�r�k�se, Sora b�tyja! – �llt a l�ny el�.
- �h! Mindig �r�m a h�lgy ismerets�g�b�l megismerni valakit, k�l�n�sk�ppen, ha az a csal�dj�b�l van! – r�zott vele kezet.
- Az im�nt �gy t�nt, �n t�l l�pett egy bizonyos hat�ron, tisztelt uram! – sziszegte a herceg.
- Csod�lkozik? Hisze az �n h�ga igaz�n elb�v�l�. – n�zett a f�rfi m�g�tt �ll�, kiss� remeg� l�nyra.
- El�g legyen ebb�l a b�jb�l, melyet r�m z�d�t. Az�rt j�ttem, mert besz�dem van a h�gommal.
- Csak tess�k! – hajolt meg el�tt�k, mire a testv�rek kisiettek az el�csarnokba.
- Mit m�velsz? Elment az eszed? – r�zta meg kiss� a l�nyt Dante.
- Nem tudsz semmit! – t�pte ki mag�t a kezek k�z�l.
- Egy hercegn�nek �gysem mondhat nemet! Most sz�pen fogod magad �s hazaj�ssz velem!
- Nem tehetem! – ford�totta el a tekintet�t.
- Mi�rt nem? – k�rdezte egyre er�sebb hangon.
- Mert ha itt hagyom, baj t�rt�nik! – fakadt ki, majd csendben folytatta, s�rva. – Sosem hagyn�m, hogy valaki miattam szenvedjen, csak mert nem voltam k�pes egy kis id�t kib�rni vele. – mutatott maga m�g�.
- Fenyeget, ugye? M�gis mivel?
- Hagyj! Menj el innen! – l�k�tt egyet a f�rfi mellkas�n.
- Mivel fenyeget? – ism�telte.
- Menj m�r! – ki�ltotta, mire megjelent az eb�dl� fel�l Gr�gory is.
- Valami baj van? – tettetett aggodalmat.
- Nincs! – nyugtatta mag�t a l�ny �s szemeivel utas�totta testv�r�t a t�voz�sra.

� maga k�ldte el, de legsz�vesebben a ruh�j�ba kapaszkodva k�ny�rg�tt volna seg�ts�g�rt. A l�bai el� vetette volna mag�t, hogy �szrevegye, a kegyetlen �s er�s k�ls� ellen�re egy remeg� gyermeket z�rtak be egy vesz�lyes s�rk�ny kast�ly�ba. A f�rfi lassan eresztette j�ghideg kez�t a l�ny v�ll�ra, mely m�g a ruh�j�n kereszt�l is f�jdalmasan h�v�s volt. Hogy ne vesz�tse el tart�s�t, hidegv�r�t, remeg� k�zzel tapogatta ki ruh�ja alatt a nyak�ban l�g� gy�r�t. Ak�r egy seb�b�l gy�gyult katona, �gy volt k�pes �jra a harcmez�re l�pni. A f�rfi elvezette �t, de �ti c�ljukat nem eml�tette. �szre sem vett�k, hogy ak�r eb�d k�zben, ak�r az el�csarnokban, egy s�t�t szemp�r figyelte minden mozdulatukat �s mindent gondosan lejegyzett, hogy azt�n tov�bbadhassa azt a megb�z�j�nak. Sora elm�je egyre zavarosabb �s egyre gyeng�bb volt, ahogy egym�s ut�n szedt�k a l�pcs�fokokat az emelet fel�. Csak rem�lni merte, hogy Gr�gory nem fogja �t er�szakkal a mag��v� tenni. Sz�ntelen�l kereste az okokat �s akad�lyokat, amivel vissza tudn� tartani �t az ilyen megnyilv�nul�sokt�l, de egyetlen fegyvere a ridegs�g �s er�, melyet a g�njeiben hordozott. Ahogy l�ba az utols� l�pcs�fokot �rintette, teste kiesett a kontroll�s�b�l, sz�ve egyre hevesebben vert �s elm�je egyre s�t�tebb lett. Teste kibillent egyens�ly�b�l �s ha nincs ott Gr�gory, val�sz�n�leg lezuhant volna. Sora �rezte mag�n a f�rfi karjait, �s hogy felveszi �t. Mit nem adott volna, ha most Leon tette volna ugyanezt �s messze vitte volna ett�l a borzalomt�l. Azt�n csend lett... csend �s s�t�t... El�jult...¬ Csak j�val k�s�bb �bredt fel, odakint az �j m�r igyekezett s�t�t f�tyl�t a vil�gra z�d�tani. Ahogy kinyitotta a szemeit, ismer�s helyen �bredt, ett�l pedig arc�n kellemes mosoly jelent meg, �m egy pillanat alatt fagyott meg �s hullott a porba, mikor tekintete Gr�gory-�val tal�lkozott.

- J� reggelt! – k�zeledett fel�.
- Reggel? Hiszen odakint m�r jav�ban este van! – �lt fel az �gyban �s amikor fel�llni k�sz�lt, has�ba �le f�jdalom nyilallt, amely aggodalomra adott neki okot.
- Ne olyan hevesen, hercegn�! – seg�tette �t ki a f�rfi, de a hangja �s arca csupa h�ts�sz�nd�k �s f�lelmetes k�r�r�m t�kre volt. – Gondolom majd sz�tfesz�ti a k�v�ncsis�g, mi t�rt�nt �nnel!?
- Megk�sz�nn�m a magyar�zat�t! – �lt vissza az �gyra.
- �n elfelejtett velem k�z�lni egy apr�cska dolgot. – n�zett folyamatosan a l�ny has�ra, aki v�dekez�en sim�tott v�gig mag�n k�t kez�vel, �s szem�ben furcsa f�ny jelent meg... egy terv...
- M�gis mir�l besz�l? – adta a tudatlant, ami olyan j�l siker�lt, hogy m�g a f�rfit is megrengette kiss�.
- Az �r�k�sr�l! – ker�lgette a t�nyeket.
- �r�k�s? – nevetett a l�ny. – Mir�l besz�l, uram? �nnek agy�ra ment a sok ital! – legyintett fel�.
- �rtem... – s�gta. – Ha most megbocs�jt, �n t�vozn�k! Hagyom �nt pihenni egy kicsit! – hajolt meg �s elt�nt.
- Mi lehet a sz�nd�ka, Gr�gory? – s�gta maga el� a l�ny. – B�rhogy is, t�ged megv�delek... ahogy apuk�dat is! – fonta k�rbe has�t a karjaival �s visszafek�dt az �gyba, ahol egykoron Leon-nal �lelkezve t�rtek nyugov�ra.

Gr�gory lass� l�ptekkel ereszkedett az el�csarnokig, majd a bej�rati ajt�ban �lldogl�, k�pc�s �regemberhez sietett, aki �pp t�vozni k�sz�lt. Hossz�, fekete ballonkab�tja, magas cilindere �s nagy tud�s�t t�kr�z� szem�vege volt. Egyik kez�vel kezet r�zott az ajt�ban seg�dkez� Jerry-val, m�sikban egy jellegzetes, fekete b�rt�ska f�gg�tt. Orvos volt. Gr�gory �t h�vta ki Sora-hoz.

- Doktor �r! – ki�ltott neki. – V�rjon egy pillanatot! – marasztalta.
- Valami baj van a kisasszonnyal? – n�zett agg�dva az �rkez� f�rfire.
- Jerry! Most m�r elmehetsz! – intett neki, �s mire egyed�l maradtak, folytatta. – Eg�szen bisztos, hogy a kisasszony gyermeket v�r? – s�gta neki.
- Teljes bizonnyal! – h�zta ki mag�t kicsit s�rt�d�tten, hiszen �pp a hozz��rt�s�t k�rd�jelezt�k meg.
- �s az el�fordulhat, hogy � err�l nem tud?
- Ak�r igen, el�fordulhat! – b�logatott hevesen.
- �rtem. K�sz�n�m, hogy kif�radt! – fogott vele kezet.

A f�rfi el�gedetten kulcsolta �ssze ujjait �s t�bolyult elm�j�ben �j, eg�szen megbotr�nkoztat� terv kezdett kialakulni. Ez�st haj�ba eleganci�val t�rt bele, arc�t hideg kezeivel nyugtatta �s halk kuncog�st engedett meg mag�nak. A kuncog�st nevet�s, s�t hahot�z�s v�ltotta fel. Olyan �rd�gi �s f�lelmetes �dvrivalg�s, melyben semmi tiszta sz�nd�k sem fordulhat meg. Egy ember nem f�lt�tlen�l abban a pillanatban a legb�n�sebb, mikor felemeli a fegyvert, hogy meg�lj�n valakit. A b�n el�bb van... a b�n a sz�nd�k. Vannak dolgok, amiket sosem felejt el az ember. Kezdett r��bredni, hogy ezek a dolgok - a zene, a holdf�ny vagy a cs�k -, amiket a gyakorlati �letben az ember pillanatnyinak v�l, �s �ppen ez�rt nem sokat t�r�dik vel�k... pontosan ezek a dolgok tartanak a legtov�bb. Tal�n nevets�gesnek t�nnek, m�gis ezek dacolnak a legtov�bb a feled�ssel. �gy tartj�k, a t�relem er�ny... hogy aki v�r, elnyeri m�lt� jutalm�t. Persze azt is mondj�k, hogy aki sokat hezit�l... vesz�thet. Sajnos van �gy, hogy ami a felsz�nen t�relemnek t�nik, az val�j�ban a l�lek m�ly�n rejt�z�... f�lelem. Egy pillanatnyi t�relem nagy bajt�l �vhat meg... de egy pillanatnyi t�relmetlens�g t�nkreteheti az eg�sz �letedet is. �s a neh�z helyzetekben, amikor �gy �rzed, magadon k�v�l senkire sem t�maszkodhatsz, akkor kell megragadnod egy darabk�j�t a m�ltadnak, de csup�n olyan r�sz�t, mely kellemes melegs�ggel �s b�tors�ggal t�lti meg hezit�l� sz�vedet. Leon Oswald az ablakon �t tekintve a vil�gra egy n� eml�k�be kapaszkodott... Sora Naegino a b�nat�ba burkol�zva, g�rcs�sen tartotta mark�ban a nem is olyan r�gen m�g a vil�got jelent� gy�r�t. Sophie Oswald aludni v�gy� sz�v�ben egy zongoradallam �kes hangjai visszhangzottak kar�csony reggel�r�l. Dante Naegino egy koszos �m angyali kisl�ny k�p�t hasonl�totta �ssze a d�monn� vadult n��vel, mik�zben kandall�j�nak t�z�re meredt. Mindenkinek van valami, vagy valaki, akibe kapaszkodhat... igaz�n csak akkor vagy bajban, ha ez a valami... te magad vagy. Mert nincs rosszabb, mikor saj�t magadnak kell seg�tened, hogy talpon maradj ebben a veszett vil�gban...