Egy halk nevet�s hagyta ajkait, mire az eg�sz kast�ly n�pe megrohamozta �t. A szak�cst�l elkezdve az inasokon �t a szolg�l�kon kereszt�l mindenki egy-egy kedves sz�val k�sz�ntette. Sophie �llt legt�volabb t�le. Ahogy lassan elhalkultak az �dv�z�t� harson�k, Sora a kezeit a kisl�ny fel� emelte. Szinte megijedt azokt�l a j�l ismert szemekt�l, de eddig nem ebben a form�ban tapasztalta. Megk�nnyebb�lve nyugt�zta, hogy amikor Sophie fel� ny�jtotta karjait, a kisl�ny szemei �jra megl�gyultak �s a r�gi f�nyben csillogtak. Sietve ugrott fel az �gyra �s b�jt be mell�, hogy szorosan �lelhesse �s kicsit s�rhasson is. Sora mindenkit megk�rt a t�voz�sra �s hosszasan besz�lgettek a l�nyk�val.

- Sophie! K�rlek! Ne tedd ezt! – szor�totta mag�hoz a l�nyt – Ne kem�ny�tsd meg a sz�ved! Ne akarj mindenki helyett er�s lenni! Maradj olyan, amilyen volt�l, egy cserfes angyalka, akinek m�r csak a jelenl�te is vid�ms�ggal t�lti el az emberek sz�v�t!
- De... de...
- Ne akarj m�g feln�ni! Hidd el, boldogulunk mi is! A feln�ttek �lete b�r neh�z, de nem megoldhatatlan. Im�dunk t�ged, amit csak tet�z az, amit tett�l.
- Mire gondolsz? – szipogta k�nnyei k�z�tt
- Hallottam Pierre-t�l, hogy amikor a v�rosban, voltunk, te int�zt�l el mindent, hogy az �rkez�semkor rendben menjenek a dolgok.
- Igaz�n nem nagy dolog! – pirult el �s zavar�t a l�ny �lel�s�be rejtette
- Dehogy nem! A s�r�l�sem...

�s v�ge. Beleszakadt lelk�be a sz�. Hirtelen felvillant el�tte, ahogy Dante, fegyverrel a kez�ben fenyegeti Leon-t �s � el� �ll �s... l�v�s hallatszik... Sora azonnal ell�kte mag�t�l Sophie-t, egyik kez�t a s�r�l�s�re tette, m�sikkal a fej�t szor�totta �s �v�lt�tt. Semmi b�j, semmi elegancia. Annyira f�lt, rettegett, hogy sz�v�t m�r mozdulatlans�gig nyomta a f�jdalom. A f�jdalmas, �rthetetlen ki�lt�sra mindenki becs�d�lt. A doktorn� azonnal az �gy�hoz rohant �s igyekezett megnyugtatni �t, de hi�ba. Ahogy Leon is fel�rt, h�g�t a f�ld�n �lve s�rva tal�lta. Sebes l�ptekkel indult meg fel�, er�szakosan r�ngatta fel a f�ldr�l �s k�rd�s�vel bomb�zva, kezeivel pr�b�lt �rtelmet �breszteni benne, Sophie is felsikoltott f�jdalm�ban, amit�l a fiv�re tudata is kitisztult. A kem�ny szor�t�s meglazult �s szorosan �lelte mag�hoz a t�r�keny l�nyk�t, aki szabadon engedte krist�lyk�nnyeit, hogy elvegy�ljenek testv�re finom anyag� ruh�j�nak sz�lai k�z�tt. A f�rfi �sszeszor�totta a szemeit �s pr�b�lta teljesen figyelmen k�v�l hagyni a m�g�tte f�jdalmasan ki�lt� szerelm�nek hangj�t. Sophie eltakarta a f�leit �s �gy v�dekezett ellene.

- �gy nem megy�nk semmire! – kiab�lta t�l a r�ngat�z�, engedetlen, tudat�nak teljesen k�v�l es� l�nyt
- M�gis mit kellene tenn�nk? – fordult fel�j�k Leon
- Gyere ide �s seg�ts egy kicsi! Van valami s�l, vagy r�gi anyag a szob�ban?
- Hajkend�k vannak, igen! – seg�tette �t ki Sophie �s m�r el is t�nt, hogy egy maroknyi anyaggal t�rjen vissza
- Remek! Ezekkel k�sd ki a kezeit! �n majd a l�bait! – utas�totta �t a doktorn�
- MICSODA? – h�borodott fel – M�GIS MINEK?
- CSIN�LD, AMIT MONDOK! M�G A V�G�N K�RT TESZ MAG�BAN! – felelt ellentmond�st nem t�r� hangon, amit Leon sem vethetett el

�vatosan megfogta az egyik kez�t, amit Sora elr�ntott t�le �s hadon�szni kezdett vele. Tan�cstalannak �rezte mag�t, �s amikor az orvost n�zte, sz�ve m�g jobban elnehezedett. � k�m�letlen�l k�t�zte ki a l�ny b�rsonyos b�r�, v�kony l�bait a baldachin oszlopaihoz. Szemeit most kedves��be f�rta, de abban nem l�tott semmi f�nyt. Egy teljesen �sszet�rt �s megzavarodott l�ny volt. Mintha nem is az a n� fek�dne itt, akit alig egy f�l �r�ja hagyott az �gy�ban mosolyogva. Egyszer�en nem volt k�pes elviselni azokat az �lettelen, f�nytelen szemeket. H�t elford�totta tekintet�t �s csak az utas�t�sra koncentr�lt. Megragadta �t �s kik�t�zte... el�sz�r az egyik kez�t, majd a m�sikat. Sora most teljesen kiszolg�ltatottan fek�dt el�tte �s egyszer�en k�ptelen volt elviselni a helyzetet. R�borult a l�nyra, k�zels�g�vel pr�b�lta megnyugtatni. Besz�lt hozz�, apr� cs�kokkal halmozta el arc�nak pontjait, v�g�l ajkait. Sora megremegett. Egyetlen cs�k el�g volt hozz�, hogy az a sz�rny� �rny, melyet a m�ltkori esem�ny emelt elm�j�re, most elhalv�nyuljon, v�g�l nyomtalanul elt�nj�n. A l�ny szem�ben �jra f�ny gy�lt. Mintha �lm�b�l �bredt volna. Egy lusta mosoly kerekedett arc�n, szemeit pedig lehunyta. Mint egy �des gyermek, aki nem akar m�g iskol�ba menni �s anyja parancsol� szava ellen�re m�g visszab�jik az �gyba. Leon is megnyugodott kiss�. Szem�ben k�rlel�ssel fordult a doktorn� fel�, aki b�lint�s�val enged�lyezte a l�ny elenged�s�t. Gyorsan bontotta meg az anyagot a l�ny csukl�j�r�l �s l�bair�l, aki erre �sszeg�mb�ly�d�tt �s gondtalanul aludt tov�bb. A h�z n�pe elhagyta a szob�t, majd Sophie is �s a doktorn� is. Leon egy nyugtat� cs�kot pecs�telt Sora homlok�ra, mintha azzal akarn� t�vol tartani kedves�t�l az �rt� gondolatokat.

A szoba elhagy�sa el�tt m�g egyszer visszan�zett az alv� hercegn�re �s kiss� nyugodtabban indult lefel� a szalonba. Minden egyes l�p�se kiesett tudat�b�l, amit az a l�tv�ny ejtett rabul, ahogy Sora verg�d�tt a karjai k�z�tt. Iszony� d�h�s volt. Majd felforrt a tudatt�l, hogy Anthony m�r nem kaphatja meg t�le azt, amit kim�rne r�, de a sz�ve kicsit megnyugtatta, ha esz�be jutott a f�rfi v�gzete. A szalon most k�l�n�sen sok emberrel telt meg. Az ajt�b�l p�szt�zta k�rbe a hatalmas teret. A hossz� kanap�n, szemben a kandall�val �lt Sir Kalos Naegino Ediot, Anglia kir�lya, jobbj�n feles�g�vel, Lady Sarah Martina Naegino Ediot, a kir�lyn�. Vel�k szemben foglalt helyet Sir Dante Harold Naegino Ediot, a korona herceg, aki m�r �vtizedek �ta nem besz�lt dr�ga sz�leivel. A t�z mellett kuporgott m�g h�ga, Sophie, a terem m�sik v�g�ben, mag�nak d�lut�ni te�t t�lt�tt a doktorn�. Az ablak alatt egy kedves h�zasp�r �lt egym�ssal szemben, Lord Yuri Killien �s Lady Layla Hamilton szem�ly�ben, akik mellett r�gen l�tott szolg�l�ik, Ana, Mia �s Ken is sz�ntelen�l figyelt. Leon, �rkezt�vel meghajl�ssal �dv�z�lte a jelenl�v�ket �s helyet foglalt egy fotelben, nem messze Dante-t�l, szemben a kir�lyi p�rral.

- J�tt�nk, ahogy tudtunk! – sz�lalt meg el�sz�r a kir�lyn�
- Ez tartott h�rom napig? – vetette oda k�tked�en a fiuk
- Dante! Fogd vissza magad! Egy kir�lys�got csak nem lehet csak �gy, egy sz� n�lk�l ott hagyni! – h�rd�lt fel a kir�ly
- M�g a saj�t csal�dod�rt sem? – sziszegte, mik�zben tekintet�t az apj��ba f�rta
- M�g mindig a r�gi s�relmek besz�lnek bel�led, nem igaz? – d�lt h�tra a f�rfi
- K�rem! – avatkozott k�zbe a kialakul� vit�ba Leon – Ha j�l tudom, most nem ez�rt vagyunk itt! – t�rta sz�t karjait unottan �s az asztalon g�z�lg� forr� ital��rt ny�lt
- Bocs�sson meg nek�nk! – engedelmeskedett mindenki – Hogy van a l�nyunk? – fakadt ki a kir�lyn�
- Rem�nyeim szerint a s�r�l�se hamar begy�gyul majd, de az el�bbi kirohan�st nem tudom mire v�lni. Had mutassam be �n�knek Miss Kate Smith-t, aki egyed�l�ll� tehets�g a k�rny�ken az orvostudom�ny ter�n. Hogy ne csak az �n elfogult diagn�zisomat hallhassuk, megk�rtem �t, hogy mes�ljen el mindent.
- K�sz�n�m! – vette �t a sz�t a n� – Nos, Lady Sora �llapota eg�szen kiel�g�t�. A goly� nem �rintett semmilyen l�tfontoss�g� szervet, �s az elt�vol�t�sa sor�n sem l�pett fel komplik�ci�. Ami aggaszt, azaz el�bbi roham. �gy t�nik, az agya m�g nem volt k�pes feldolgozni a t�rt�nteket �s ha a l�nynak esz�be jutnak a balesete r�szleteit, egyszer�en �jra lej�tsz�dik el�tte. Ez hatalmas fizikai �s lelki f�jdalommal j�r.
- J�zusom! – form�lta halkan a kir�ly
- Szeg�ny kisl�nyom! – esett k�ts�gbe Lady Sarah
- De meggy�gyul, ugye? – sz�lt messzebbr�l Layla, aki elv�laszthatatlan bar�tn�je lett a l�nynak
- Ha mindenki azt teszi, amit mondok, akkor tal�n hamarabb, mint azt j�solni tudn�m. – mosolygott a n�
- Akkor mit kell tenn�nk? – egyenesedett fel Leon
- Sosem szabad eml�keztetni �t az esem�nyekre. Pr�b�ljon meg mindenki �szinte lenni hozz� �s ne kezdjenek el b�jologni vele, mert az csak gyan�t sz�lne az am�gy is nyugtalan tudat�ban. Ha kell, oktass�k ki, vagy emelj�k fel a hangjukat ellene! Higgy�k el, ha ezekkel az �rzelmekkel lesz elfoglalva, a tudata egy id� ut�n m�r nem fogja fel olyan tragikusnak a helyzetet!
- Rendben! – felelt mindenki helyett Leon, �s a hivataloskod�snak ezzel v�ge szakadt

Ahogy az ilyenkor lenni szok�s, a f�rfiak �s a n�k k�l�n termekbe gy�lve folytatt�k a besz�lget�st. Leon mindenkit a dolgoz� szob�j�ba invit�lt, ahol whisky-vel �s szivarral k�n�lta az urakat. Ahogy az v�rhat� volt, Dante �s a kir�ly a lehet� legmesszebb foglaltak helyet egym�st�l a teremben.

- Hamarosan vissza kell indulnunk! – kezdte Sir Kalos
- Milyen meglep�?! – esett vissza sz�k�be az �ppen fel�llni k�sz�l� Dante
- Ilyen hamar? – lep�d�tt meg Leon is
- Mit tehetn�k, fiam? Az orsz�g nincs meg kir�lya n�lk�l! – ecsetelte s�haja k�zben, �s val�dinak t�nt b�nata
- De �g�rje meg, hogy indul�suk el�tt m�g megn�zi a l�ny�t! – kortyolt az ital�ba a h�zigazda
- Ebben biztos lehet! – b�lintott hat�rozottan
- Nah persze... – sziszegte Dante, de senki sem reag�lt �rctelen viselked�s�re
- �s mi t�rt�nt fel�tek a nagy Killien birtokon, bar�tom? – fordult Yuri-hoz
- Minden a r�gi. Az urak folyamatosan leveleikkel zaklatnak, amivel vissza pr�b�lnak �desgetni a t�rsas�gba.
- Mi�rt tagadod meg ezt a lehet�s�get? – s�hajtott Leon az agyonr�gott t�m�t hallva
- Eddig sem akartam kitenni a kedvesemet a kapzsi �gyfelek �lcel�d�seinek. Pl�ne most.
- Mit �rtesz ez alatt? – pislogott �rtetlen�l Leon
- A Killien csal�d hamarosan b�v�lni fog! – jelentette ki b�szk�n

A kis t�rsas�g egy emberk�nt kelt fel sz�k�b�l �s indult meg gratul�lni a leend� apa fel�. Csak �gy repkedtek a j�tan�csok, az olykor zavarba ejt�en gyerekes megjegyz�sek �s egyik teli poharat k�vette a m�sik. K�zvetlen�l a dolgoz�szoba alatt l�gy zene mellett n�i kacajok �s �zes pletyk�k �radata indult el. A kir�lyn�t mindenbe beavatt�k, amit Sora akkor csin�lt, mikor elsz�k�tt otthonr�l. M�g szerencse, hogy a doktorn� is csatlakozott a t�rsas�ghoz, mert olykor elkellett a seg�ts�ge egy-egy t�rt�net alatt. Layla term�szetesen beavatta bar�tn�it a titk�ba, mi szerint hamarosan �desanya lesz, amit szint�n kit�r� �r�mmel fogadtak. A legjobban tal�n azt b�nta, hogy Sora most nem volt ott mellette, hogy el�sz�r tudja meg a h�rt. A f�rfiak t�rsalg�s�val ellent�tben itt nem mer�lt fel politika, visz�lyok. Csup�n vid�m dolgokr�l besz�lgettek, eml�keztek meg. A t�rsas�got �temes kopog�s zavarta meg, amit az inas, Jerry m�rt a hatalmas faajt�ra. A doktorn�t k�rette, mert id� k�zben Sora �bredezni kezdett a szob�j�ban �s szerette volna, ha besz�li tud valakir�l. Az illedelmes t�voz�s ut�n az inas nyom�ban haladva t�rt be a l�ny szob�j�ba. Sora teljesen kicser�l�d�tt. �jra azaz �rtatlan, gondtalan n� �lt az �gyon, aki r�gen volt. Dr. Kate egy b�tor�t� mosollyal az arc�n indult el fel� �s vizsg�lta meg �jra.

- Hogy �rzed magad?
- K�sz�n�m, doktorn�, m�r sokkal jobban.
- Ez remek. Ha vigy�ztok a sebedre, hamar meggy�gyulsz, megl�sd!
- H�l’ Istennek. M�r �gy kimenn�k innen. – cs�szott vissza fekv� helyzetbe
- Annak is elj�n majd az ideje, majd megl�tod. Egy�bk�nt... mondanom kell neked valamit.
- Valami baj van? – h�zta �ssze a szem�ld�k�t
- M�g nincs. Az orvosi titoktart�s megk�t�tte a kezem, ez�rt te vagy az els�, akinek elmondom.
- Ne ijesztgessen! – hom�lyosodott el a l�ny tekintete a k�nnyeit�l
- Sora. A l�v�st k�vet�en megvizsg�ltalak minden szempontb�l, hogy bizonyos legyek az eg�szs�gedet illet�en. Sora. A vizsg�lataim alapj�n teljes bizonyoss�ggal �ll�thatom, hogy... gyermeket v�rsz.