Egy n�v, melyet m�r senki sem hangoztat. Egy arc, melyet mindenki feledni akar. Egy tett, melyet maga a mindenhat� sem t�r�lhet ki egyik�k sz�v�b�l sem. M�gis voltak, akik minden harag �s bossz� forral�sa helyett csak t�vol akart�k tartani magukat t�le. T�le, aki majdnem t�nkretette egy szerelmes p�r �let�t. Egy �rny�kk�nt k�vette �ket mindenhov� �szrev�tlen�l nappal, �jjel azonban a s�t�ts�gbe olvadva k�szott tov�bb oda, ahol jutalom v�rta tett��rt. Milyen sz�rny� tulajdons�g is az �rul�s... m�gis tal�n �rthet�. Egy �rul�t sok minden �rhette, ami�rt azt tette, amit tett. Megb�nt�s �rte, �t is �tvert�k, megcsalt�k, cserbenhagyt�k. Ezekben a helyzetekben b�rkiben felmer�lhet a bossz� v�gya, mely szinte term�szetes k�nyszerk�nt jelenik meg a sajg� sz�vekben. Akkor mi�rt lenne kev�sb� b�n�s egy asszony, akit�l b�szkes�g�t, majd �lvezet�t vett�k el. Hogy a szerelme volt-e? Nem tudta. Biztos volt benne, hogy a v�gy, melyet a kast�ly ura lobbantott benne, legy�zhet� volt �s csillap�that�, ha megkaphatta �t. Akkor val�ban szerelem lehetett? Lehet a szerelem ennyire egyszer� �s k�nnyen legy�zhet� �rz�s, mely csak mag�nyos pillanat�ban t�rt r�? Nem... �s tal�n pont ez�rt gy�l�lte annyira �ket... �ket, akiknek siker�lt. H�nyszor elgondolkodott azon, hogy mivel �rhet kevesebbet � ann�l a l�nyn�l, aki �gy t�nik m�lt� �s megfelel� volt neki... neki, aki eg�szen addig a bizonyos napig csak az �v� volt. Tudta j�l, hogy k�zt�k nem voltak �rzelmek... tudta, hogy nem tarthat �r�kk�... m�gis hitte, hogy ezek az �jszak�k nem egyik pillanatr�l a m�sikra t�nnek el bel�l�k. Nem �gy t�rt�nt... Megjelent az �lruh�s hercegn� �s felford�totta az eddig b�k�s kast�ly �let�t. Egy�gy�s�ge szinte sajn�latra m�lt� volt, kitart�sa �s b�szkes�ge viszont rettent� er�s, melyt�l n�ha m�g � maga is megremegett. Amint kider�lt, hogy egy hercegn�, � volt az els�, aki h�r�t adta a v�rosban. Milyen hihetetlen�l gyors inform�ci� �raml�si eszk�z a sz�j, melynek csatl�sa a f�l �s �rul�ja az �sz. Mert minden szavunk m�g�tt ott rejt�z�nk mi, emberek, minden �rzelmeinkkel.

Fej�t kiss� megb�lintotta �s �ber�t�en paskolta meg ny�zott arc�t kezeivel. Egy lovaskocsin �lve v�rta a megfelel� pillanatot. A c�lja fel� robog� l�ny elm�j�ben egy t�k�letes terv kivitelez�se j�tsz�dott le �jra �s �jra. M�r el is felejtette, hogy ker�lt oda. Senkit sem ismert, m�g csak sz�lni sem tudott a t�bbiekhez, hisz hi�ba val� lett volna. K�v�l�ll�s�g�t mindenki azonnal �szrevette, ez�rt nem is igen k�t�ttek bele. A fagy szinte b�ntet�sk�nt hatolt kereszt�l vastagnak nem mondhat� ruh�in, hogy csontjainak remeg�s�vel �temes dallamot k�lcs�n�zz�n a l�nynak. A kocsis megsz�lalt. Nem �rtette, mit mond, de tekintet�t a kocsi elej�re vetette. A dali�s lovak el�tt m�r magasan l�that� volt egy d�szes kast�ly, egy k�ria, mely mag�ban �rzi a l�ny bossz�j�nak kulcs�t. M�r csak meg kell szereznie...

Ek�zben Franciaorsz�gban egy m�sik hint� lass� t�nccal keresztezi a fagyos erd�t. A kopasz f�k nem ny�jtottak sz�vet melenget� l�tv�nyt, de lombjuk hi�ny�val �gy hamarabb felfedt�k titkukat. A hint� utasa k�t f�rfi �s egy n� volt, aki most csillog� szemekkel meredt az el� k�sz�, ismer�s tornyokra, a k�h�dra, mely alatt a t� vize m�r t�k�letesen befagyott. Ez az a hely... Amint meg�llt a hint�, Sora minden etikett n�lk�l ugrott ki a kocsib�l �s egyenesen az ajt�ig rohant, melyet egy er�s mozdulattal t�rt ki. Az el�csarnok sz�nei, jellegzetes illata k�nnyeket csalt a szem�be. Karjait lassan emelte maga mell� �s p�r�gni kezdett, m�g egy angyali hang meg nem sz�l�totta. Sophie jelent meg a l�pcs� tetej�n, aki a felismer�s ut�n azonnal a l�nyhoz rohant, hogy meg�lelhesse. A meghat� pillanatban �rkezett meg a k�t f�rfi is, akik el�gedetten tekintettek v�gig a l�nyokon. A h�rre, mi szerint Sora visszat�rt, a h�z �sszes szolg�ja �s lak�ja idecs�d�lt �s hatalmas szeretettel fogadt�k. Pierre r�gt�n egy �nnepi vacsor�hoz fogott, amiben mindenki sz�vesen seg�tett, m�g Sora is.

A k�t f�rfi most f�radtan helyezkedett el a nappali h�vogat�, k�nyelmes foteljeiben, melyekben kellemesen felmelegedhettek a kandall� �s egy forr� ital mellett.

- A h�gom boldog itt... – meredt Dante a t�z var�zslatos l�ngjaira
- Az... – s�hajtott Leon
- Rem�lem m�r semmi sem �ll k�z�tek. Sem a csal�d, sem f�lt�keny volt kedvesek, sem titkok... – h�zta meg pohara tartalm�t, mely �ltet� forralt bor volt
- �n is rem�lem. Nem v�gyom semmi m�sra, csak egy b�k�re �s egy szeret� csal�dra Sora-val, Sophie-val �s a leend� ut�dainkkal.
- Lassan a testtel, Oswald! – nevetett Dante
- Tudom. De ha egyszer �gy v�gyom a csal�dot... – s�v�rgott

A nappalira �jra csend honolt. Nem volt semmi dolguk, nem voltak probl�m�ik, nem voltak aggodalmaik. A n�mas�got Leon t�rte meg, akinek arc�n csalfa mosoly d�szelgett.

- Voltam az egykori szob�dban... – utalt a m�sik kast�lyra
- �gy �rted... enged�ly n�lk�l l�pt�l be a szob�mba? – pislogott meglepetten
- �gy! – felelte hat�rozottan, m�gis nevetve – �s hihetetlen dolgot �ltem �t... – komolyodott meg kicsit - Az a kisfi� egy t�r�keny emberke volt, aki t�maszra lelt egy szeret� p�rban. Egy csal�dt�l egy m�sikhoz menek�lt. �nsz�nt�b�l hagyta el az otthon�t, m�gis nagy �rat kellett fizetnie �rte. El kellett hagynia az egyetlen szem�lyt, akit a legjobban szeretett. A leveleket is olvastam...
- Micsoda? – s�gta, de felh�borodni k�ptelen volt
- Most m�r tudom, mit jelent neked Sora. Term�szetesen eddig sem voltak k�ts�geim a fel�l, hogy szereted �t �s nem egyszer bebizony�tottad, hogy b�rmit megtenn�l az�rt, hogy megv�dd. M�gis... rengeteg id�re elszakadtatok. �gy hittem, nektek sosem lesz olyan kapcsolatotok, mint nek�nk Sophie-val... t�vedtem. Ha lehet, m�g er�sebb k�tel�k van k�ztetek, mint amilyet �n valaha is �polni fogok a h�gommal.
- Ezt most mi�rt mondod el nekem? – sz�k�lt �ssze a szeme, de nem a haragt�l... a k�nnyek miatt
- Mert ak�r hiszed, ak�r nem, ez a hely is az otthonod. Nem veszem el �t t�led, ak�rmikor j�hetsz h�vatva vagy h�vatlanul is �s kifejezetten k�rni szeretn�m, hogy ezent�l l�gy r�sze Sora �let�nek.
- Milyen egy kiismerhetetlen ember vagy te, Oswald! – nevetett Dante
- Tudom! – d�nt�tte mag�ba az utols� kortyot �s lassan emelkedett fel a sz�k�b�l – Menj�nk! Val�sz�n�leg k�sz a vacsora!

Dante meglepetten kapta fel a fej�t. �szre sem vette, hogy odakint m�r r�g s�t�t van. Hitetlenkedve indult meg a hatalmas ablak fel� �s tekintett �t rajta. Szemei nagyra megny�ltak. A hold f�nye ez�st�s k�pr�zattal aj�nd�kozta meg a havas t�jat, mely �sszess�g�ben selyemtakar�k�nt hatott r�. Elk�peszt�en sz�p l�tv�ny volt, ahogy a befagyott t� jeg�n elmos�dva, de visszak�sz�n a hold kiss� megfogyott alakja. A var�zslatb�l Leon r�ntotta vissza a val�s�gba, aki �jfent sz�l�totta vacsor�hoz.

A szak�cs �s a l�ny j�l ki tettek maguk�rt. A hossz� asztal roskad�sig megtelt �tellel, itallal, melyeket egyes�vel szolg�ltak fel nekik. Sora azonban m�g sehol sem volt. Sophie-�rt nemr�g egy hint� �rkezett, mert egy sz�let�snapi partiba volt hivatalos. A k�t f�rfi gyanakodva foglalt helyet az �tkez�ben �s v�rt�k Sora �rkez�s�t. Leon az asztalon k�ny�k�lve elk�pzelte, ahogy kedvese az asztal d�szeivel bajl�dik, ahogy meggy�jtja a gyerty�kat. �s meg�rkezett... Sora egy gy�ny�r�, hamusz�rke ruh�t viselt, aminek v�llr�szei ejtettek voltak. A mindent el�raszt� parf�m illata hamar bef�szkelte mag�t Leon sz�v�be �s m�lyen s�hajtott egy mosoly k�s�ret�ben. Lassan tipegett v�gig az asztal mellett �s foglalt helyet Leon jobbj�n. Dante, elismer�s��l apr�t biccentett, Leon viszont megk�v�lve k�vette a l�ny mozdulatait. Izzott a leveg�, a csend szinte �tj�rta a t�rsas�got. Sora lopva pillantott a f�rfire �s ak�rh�nyszor n�zett r�, mindig megriadt kiss�. Sosem k�pzelte, hogy ak�r a l�tv�nya is okozhat ennyi csillap�tatlan szenved�lyt b�rkiben is. �s igen, ez a f�rfi k�ts�g k�v�l v�gyott r�. Sora szemei pajkos f�nyre csillantak. Mozdulatai kecsesek �s olykor kih�v�ak voltak, amit Leon csak egy-egy nagyobb nyel�ssel pr�b�lt ellens�lyozni. Tudta, hogy j�tszadoznak vele, de nem tudott ellene semmit tenni. A v�gy mely szinte sz�tfesz�tette �gy sz�gezte sz�k�be, hogy mozdulni se tudjon. Jerry �rkezett meg a terembe, ill�en meghajolt �s Dante-hez l�pett. Megsz�l�totta �s halkan s�gott neki valamit. Dante arc�n el�sz�r a d�bbenet, majd a harag telepedett meg, de mindent megtett az�rt, hogy ezt ne nagyon mutassa ki. Az inas t�vozott, majd Dante sz�l�totta meg partnereit.

- Bocs�ssatok meg, de halaszthatatlan dolgom van! – t�r�lte meg sz�j�t �s siet�sen �llt fel hely�r�l
- Na de m�gis... hov� m�sz? – pislogott �rtetlen�l a l�ny
- Ne aggodalmaskodj! Csak egy megbesz�l�s! – igazgatta meg ruh�j�t – K�sz�n�m a vend�gl�t�st! Ja �s val�sz�n�leg onnan m�r hazafel� veszem az utam, �gyhogy ne v�rjatok! – sz�lt m�g vissza az ajt�b�l �s szinte azonnal elt�nt a szem�k el�l

M�g hallott�k, ahogy elk�sz�n az inast�l �s a kocsis�rt k�ldet, majd a bej�rati ajt� hangos csap�d�ssal z�r�dott be m�g�tte. Sora s�hajtott �s megad�an r�zta a fej�t, majd visszat�rt tev�kenys�g�hez. Nem felejtette el egy percre sem, hogy milyen j�t�kban volt a f�rfival. K�ny�k�t �rz�kien eresztette az asztalra, jobb karj�val falatozott, balj�val pedig lassan rajzolta v�gig arca �v�t, nyaka vonal�t, le, eg�szen a mellkas�ig, ahol a ruha dekolt�zs�n t�ncolt v�gig ujjaival. Leon m�r enni is elfelejtett. Amikor Sora keze elt�nt az asztal alatt, kiss� megnyugodott... mert m�g nem tudta, hogy a l�ny keze sz�ntelen�l kutatta a f�rfi l�bait. Egy hangos, m�gis visszafojtott ny�g�s volt annak az eredm�nye, hogy Sora meg�rintette Leon combj�t. A hercegn� majdnem elkuncogta mag�t, majd vontatva sim�totta v�gig a f�rfi l�b�t egyre feljebb. A f�rfi mindk�t karj�val a sz�k�nek karf�j�t szor�totta, tart�sa pedig kiss� megg�rb�lt. Halkan felszisszent, amint szerelme ujjai a nadr�gj�n k�r�ket rajzoltak megfesz�lt tagja felett. Torka kisz�radt, hangja megsz�nt, az esz�t is elvesztette. Teljesen felfordult az �lete a l�ny �rkez�s�vel �s most id�ig jutottak. Sora szinte egy boszork�ny erej�vel b�r�an ir�ny�thatta a f�rfit, ha akarta. Sora, mikor l�tta kedvese egyre s�t�ted� tekintet�t, abbahagyta j�t�k�t, annak legnagyobb meglepet�s�re �s b�nat�ra. Hangosan felh�rd�lt �s az asztal f�l�tt, semmit sem titkolva ny�lt a l�ny karjai ut�n, mag�hoz r�ntotta �s szenved�lyesen megcs�kolta. Sora ajkain megjelen� pajkos mosoly vetett v�get a veszett cs�knak, �s �rezte, hogy Leon a karjait ir�ny�tja. Nem volt k�ts�g, mi volt a sz�nd�ka. A l�ny lassan emelkedett meg hely�r�l �s l�pett a f�rfi el�, aki kiford�totta a sz�k�t az asztalt�l �s l�that�an k�szen �llt kedvese �rkez�s�re.

Sora eltolt mindent az asztalr�l �s nekid�lt, majd egy k�nnyed mozdulattal fel is �lt r�. Leon azonnal tudta, mit kellene tennie, de a fesz�l�s m�g mindig korl�tozta �t. Remegve egyenesedett ki �s �llt bele kedvese sz�tterpesztett l�bai k�z�, melyet m�g a szoknya takart. �jabb vad cs�kol�z�sba kezdtek �s Leon minden elv�l�s ut�n csak jobban mag�hoz szot�totta azt a t�r�keny testet, melyben egy angyal �s egy d�mon sosem l�tott kever�ke tombolt. Belemarkolt a finom anyag� szokny�ba �s egyre csak feljebb h�zta, m�g el nem �rte Sora v�kony l�bait, melyet �rz�kien sim�tott meg. A l�ny h�trad�nt�tte fej�t �s ajkait halk s�haj hagyta el. K�rbefogta karjaival Leon nyak�t, l�baival pedig a f�rfi derek�ra fon�dott, aki egy k�nnyed mozdulattal oldotta meg nadr�gja �v�t, mely anyag�n�l fogva puh�n �rkezett a f�ldre. Az als�nem� m�r nem volt nehezen lek�zdhet� akad�ly, pillanatok alatt megszabadult t�le. Sora felnevetett a f�rfi hevess�g�t l�tva, mely kacajt egy er�teljes ny�g�s v�ltott fel, ahogy �rezte a mag�ba hatol� f�rfit. Meglepte �t ezzel a tett�vel, de �lvezte. Test�k egyk�nt l�ktetett, ringat�zott az asztalon, melyen az �tk�szletek �temesen cs�r�gtek miden egyes er�sebb l�k�s ut�n. Sora elveszve �rezte mag�t, �s ahogy a beteljesed�s csod�j�nak szikr�j�t �rezte k�zeledni, �gy igyekezett egyre jobban belesimulni a f�rfi �l�be. A d�szes, aranyf�nyben �sz� terem falain bel�l egy visszafogott f�rfi ny�g�s �s egy alig hallhat�, kiel�g�lt n�i sikoly veszett el, mely jel volt egym�s fel�. Lihegve tartott�k egym�st, egy �rz�ki cs�kot v�ltottak, majd Leon kezdett el h�tr�lni el�sz�r, hogy �sszeszedje mag�t. Sora, ha tehette volna, v�gigny�lt volna az asztalon, de a m�g�tte halomra sorakozott �tel megg�tolta ebben. Vigy�zva ereszkedett a l�baira �s szedte rendbe mag�t. St�lusosan indult meg az asztal v�ge fel�, ahol a desszertek sorakoztak. Mag�hoz vett egy d�szes �vegt�lc�t, melyen apr�, csokol�d�s �dess�gek sorakoztak spir�l form�ban. Mire vissza�rt az �dess�ggel a hely�re, Leon m�r fel�lt�z�tt �s mindent el�rul� mosollyal arc�n �lt vissza az asztalhoz. Mintha a szalagot kicser�lt�k volna a filmben, �gy �ltek �jra egym�s mellett, mint �ltal�ban. Leon, amint megl�tta az �dess�get �s beleszimatolt annak illat�ba, arc�n keser�des mosoly jelent meg.

- Tal�n az �r nem szereti a csokol�d�t? – harapott bele az egyikbe Sora
- Nem a csokol�d�val van a gond, kisasszony. Sokkal ink�bb a tartalm�val! – t�rt sz�t egyet �s c�lzott a benne halmoz�d� mentolkr�mre
- Tal�n �n is ilyen vagyok... – vonta fel a v�ll�t a l�ny, meglepve kijelent�s�vel Leon-t – K�v�lr�l ellen�llhatatlan �s vonz�, szinte mindenki a megk�v�nja egyszer, m�g az is, aki tagadja... de ha egyszer megkap valaki, az egy hideg, keser� n�t fog tal�lni...
- Nyugodj meg, dr�g�m! – cs�kolt k�zfejet a l�nynak – Tapasztalatb�l mondom, hogy ez a te�ria a legkev�sb� sem fedi a val�s�got.
- Rem�ltem is, hogy ezt mondod! – kacagott b�josan – De tudod, mi�rt ez a kedvencem?
- Elk�pzel�sem sincs. – tette vissza a darabot a t�ny�rj�ra
- Mert t�k�letesen illik hozz�nk... – �zlelte sok�ig
- M�rmint �n lenn�k a csokol�d�, nem de? – csipkel�d�tt Leon, aminek egy apr� legyint�s volt a v�lasza
- A vil�g fel� egy csokol�d�, mindig finom, a mentol pedig fanyart v�lt ki az emberekb�l... ha b�rkinek is felk�n�ln�d a kett� kever�k�t, mindenki kinevetne �s fak�pn�l hagyna... De ha egyszer is kipr�b�ln�k... Ha egyszer is es�lyt adn�nak neki, hihetetlen dolgokat lenne k�pes felfedezni. E k�t teljesen k�l�n �zvil�g�, k�l�n alapanyag� f�l var�zslatos kever�ke senkit sem hagyna hidegen... egy�tt sok mindenre k�pesek...

Leon minden egyes sz�t �rtett Sora mes�l�s�b�l. Itt m�r r�gen nem a s�tem�nyr�l volt sz�. M�r r�g nem egy szak�cs tov�bb�r�k�tett b�lcselked�sei repkedtek k�r�l�tt�k. Sokkal ink�bb sz�lt r�luk... Sora-r�l �s r�la.

- �s mindezt egy s�tem�nyb�l olvastad ki? – oldotta a kiss� melankolikus hangulatot a f�rfi �s azonnal bekapott egy darabk�t, hogy kedvese n�ma k�r�s�nek eleget tegyen

Sora ezt a kiss� boh�k�s mozdulatot egy meleg �lel�ssel jutalmazta, melyet egy cs�k v�ltott fel. Az a ritk�n l�tott kedvess�g csakis Sora-�rt csillogott Leon tekintet�ben, �s erre a l�ny a legnagyobb m�rt�kben is b�szke volt mag�ra �s v�lasztottj�ra. A vacsora ut�n a l�ny besz�lt a konyh�ra, hogy leszedhetik az asztalt, �k ketten pedig t�voztak a nappaliba. Egym�st �lelve �ltek egy hossz�, k�nyelmes kanap�n, mely szinte bel�p� volt az �lmok vil�g�ba. Sora arc�t k�pr�zatoss� var�zsolta a kandall�b�l �rad� l�ng f�nye. Leon egy, a kanap�ra ter�tett takar�t helyezett a l�ny t�r�keny test�re, de igyekezett nem fel�breszteni �t. Kiss� megd�lt a hely�n, fej�t a karf�nak d�nt�tte, Sora pedig most a mellkas�n szuszogott, mint egy kis angyal.

Dante, amint elhagyta a kast�lyt, sietve indult el a v�rosba. M�r nem kellett �tmutat�, vagy hosszas keresg�l�s. A c�g�r messzir�l villant meg el�tte �s kopog�s n�lk�l rontott be az �p�letbe, mely mindig s�t�ttel b�lelt. Sz�tlanul meredt maga el�. Most m�g annyit sem l�tott, mint nappal. A s�t�tben egy apr� f�ny gy�lt ki hirtelen, mely el�sz�r a t�l�l�s��rt harcolt, majd szil�rdan gy�zedelmeskedett az �t tart� fap�lcik�n. A f�ny �vatosan k�szott tov�bb, majd meg�llt �s egyre nagyobb lett. Most m�r l�tta, ki mozgatta a l�ngot. Az id�s �reg�r �lt az im�nt meggy�jtott gyertya m�g�tt �s sz�tlanul v�rt, m�g teljes f�nybe nem borulnak.

- Mi�rt h�vatott ide? – kezdte a vend�g, Dante
- H�reim vannak! – h�r�gte betegesen
- Halljuk!
- Az �n �ltal k�r�l�rt h�lgy, tegnap elhagyta az orsz�got!
- Ezt m�gis honnan tudja ilyen biztosan? – k�telkedett
- Mi sem egyszer�bb! Ugyanis a May Wong-nak nevezett h�lgy igen k�zismert a kik�t�v�rosban, f�leg a piacon, ahov� a nagyurak a szolg�ikat k�ldik. Nos ezen a piacon k�rdez�sk�dtem kiss�, �s t�bben is �ll�tott�k, hogy tegnap May Wong felsz�llt egy teherhaj�ra �s Anglia fel� vette az ir�nyt!
- Anglia? – h�k�lt meg kiss�
- Pontosan!
- De mi�rt pont Anglia? – k�rdezte Dante, sokkal ink�bb mag�t�l
- Nincs a kisasszonynak ott sz�vets�gese, seg�t�je, vagy valaki, akinek panaszkodhat?
- Az eg�sz kir�lyi csal�d! – nevetett fel zavarodottan – De �k m�r nem hallgatnak meg senkit. Err�l Leon Oswald biztos�tott. �ll�t�lag m�r semmi sem rond�that bele az �llam �gyeibe!
- �s mi van akkor, ha ez a n� felt�nik Anglia kir�lya sz�ne el�tt �s mindenkit bemocskol?
- K�ptelens�g! Hasztalan lenne az eg�sz!
- �s nincs ott akkor... valaki?
- Valaki? Kire gondol? – sz�k�lt �ssze Dante szeme
- Ut�lagos engedelm�vel, kicsit nyomoztattam a csal�dja �s a h�ga ut�n. Ismerem a t�rt�netet az elej�t�l a v�g�ig. Mondja csak! El�fordulhatna �n szerint az, hogy ez a h�lgy egy bizonyos... Lord Anthony Battlefield �rhoz igyekszik?
- De hisz � b�rt�nben van! – t�rta sz�t a kez�t
- M�g... – vetette sokat sejtet� pillant�s�t a f�rfira, aki azonnal meg�rtette a dolgot
- K�sz�n�m a k�zrem�k�d�st! – nyomott az asztalra egy kisebb batyut, mely f�mes hanggal �rkezett meg az asztal t�m�rfa lapj�n
-Ugyan m�r! Mi �n�rt dolgozunk! – tette el a p�nzt egy kiss� ijeszt� mosoly k�s�ret�ben

Dante, b�r k�ptelens�gnek tartotta az �reg felt�telez�s�t, m�gis elhat�rozta, hogy elutazik Angli�ba �s ut�naj�r a dolgoknak. A hint�t hazair�ny�totta a kast�ly�ba, amelyhez vezet� �ton csup�n az elk�vetkez� napokon gondolkodott. A h� mindent beter�tett �s a letaposott, meggyal�zott pelyhek helyett most �jakat sz�m�z�tt az �r a f�ldre. A hint� a havaz�s hevess�g�vel egyidej�leg lass�tott le �s araszolt c�lja fel�. Az este egy szempillant�s alatt v�lt a m�lt r�sz�v� �s reggel friss�lt er�vel indulhatott �tnak. A kik�t�ben minden csendes volt. Tal�n t�l korai volt m�g az id� a port�k�knak, tal�n ilyenkor m�g mindenki b�k�sen alszik. Csak egy ember van talpon, aki az els� haz�j�ba tart� haj�ra felsz�llt �s �tj�t vette a jeges tenger hull�mai k�z�tt.