Iszonyatos fagyok k�sz�nt�ttek az egykor illatoz� �s ezer sz�nben �sz� mez�kre. A f�k t�rzseire magason �sszegy�lt a h�, amit az olykor igen er�s szelek hordtak �ssze. Ebben az �t�letid�ben senkinek sem volt kedve kimozdulni. Var�zslatosnak hatott, ahogy az apr�, r�gi h�zak k�m�nyei mind �rasztj�k a fekete f�st�t. Csak elk�pzelni engedt�k, hogy val�sz�n�leg a csal�dok apraja nagyja egy hatalmas kemence mellett v�rja a friss keny�r kis�lt�t... hogy a kisl�nyok a ropog� t�z mellett bab�znak, mik�zben fi� testv�reik faparip�kkal �s vessz�kardokkal riogatj�k �ket... hogy a csal�df�, nagy, sz�les keret� szem�veggel a reggel kapott lapokat b�ng�szi, sz�j�ban fekete, �lesen kunkor�tott pipa f�st�l�g... hogy az anya elvar�zsolva b�mulja boldog csal�dj�t. Igen. Ez egy ide�lis �llapot ezekben az id�kben. De mindig vannak kiv�telek. A hatalmas kast�ly, mely minden szempontb�l k�nyelmet biztos�t lak�inak, most m�gis terhes volt valaki sz�m�ra. Valakinek, akinek a sz�ve m�shov� v�gyott.

Leon gyorsan elb�cs�zott h�g�t�l �s l�ra pattant. C�ltudatosan haladt a fel� a vad�szles fel�, ahonnan p�r napja hazafel� tartva v�lte hallani Sora kacaj�t. Nem is sejtette, milyen �rny borul r�, hogy milyen s�t�ts�g k�veti minden l�pt�t... b�rhov�.

A f�k m�r egyre ismeretlenebbek lettek, a dombok egyre nagyobb ter�letet rejtett el el�le, m�gsem �llt meg. A lest m�r elhagyta. Most teljesen idegen ter�leten kalandozik, �s b�r pr�b�lta, m�gsem leplezhette ojkori f�lelm�t, melyet egy-egy fa m�g�l kiugr� �llat, vagy a havas �gr�l elrugaszkod� madarak okozt�k. Lova pat�i alatt a h� most egyre fogyatkozott... nem... ink�bb valami m�r letaposta azt el�tt�k. Rem�ny �lt sz�v�be �s fej�t magasra szegte. Az el�tte sz�lesed� domb m�g�l halv�ny f�stcs�k sz�llt fel az �gig. Lov�ba er�sen sarkanty�zott �s haladt a kitaposott �sv�nyen, mely rem�nyei szerint egyenesen kedvese karjaiba rep�ti �t. A f�k egyre rendezettebben sorakoztak fel egym�s m�g�tt, ami gondoz�sra, tervez�sre utalt. A f�rfi lelass�tott, v�g�l leugrott lov�r�l. Osonva k�zeledett az el� t�rul�, kis, takaros kast�ly fel�, melynek lak�ir�l egyenl�re semmi sem der�lt ki.

Az �llatot egy fat�rzsnek k�t�tte �s innen egyed�l haladt egyre k�zelebb. �rezte, hogy valaki minden mozdulat�t k�veti, de nem leplezte le gyan�j�t. �vatosan kab�tja al� ny�lt �s ott megmarkolta kardj�t, hogy b�rmikor el�r�nthassa. A fesz�lt pillanatokat egy sz�m�ra kedves hang t�rte darabokra. Sora l�pett ki ideiglenes otthon�nak ajtaj�n. Gy�ny�r� volt. Haja fonatba rendezve, ruh�ja egyszer�, ami Leon-ban felid�zte azokat a pillanatokat, amikor m�g n�la szolg�lt. Mennyi visszafojtott �rzelem, mennyi s�v�rg� pillanat �s �lmatlan �jszaka j�rt akkor ki neki. De soha t�bb� nem akart �gy �rezni. Elfeledkezve agg�lyair�l, k�nny� sz�vvel egyenesedett fel �s tett egy l�p�st a l�ny fel�. �m valami meg�ll�totta...

Egy �les kard hegy�t �rezte vastag kab�tj�ba sz�r�dni, de nem okozott neki f�jdalmat. Csup�n figyelemfelkelt�sk�nt szolg�lt. Leon �s a kardot tart� m�sik alak sz�tlanul �llt egy ideig, mozdulatlanul. A t�mad� parancsol�, �m ismer�s hangja k�sztette Leon-t megfordul�sra. �s igen... � �llt el�tte. Akit azon a napon, mikor mindent elvesztett, aki fontos volt neki, vil�gosan megmondta, hogy soha t�bb� nem akarja Sora k�zel�ben l�tni... tiszt�n eml�kszik a szavaira, melyek gyakran k�sz�nnek vissza �lm�ban... Dante szavai.

- Mit keresel te itt, Oswald? – sziszegte, szem�ben m�rhetetlen gy�l�let �s csal�dotts�g tombolt
- Sora-�rt j�ttem. – felelte ridegen, kertel�s n�lk�l
- �rdekes! – nevetett fel cinikusan – Akkor egy�ltal�n nem akart�l menni! – utalt a l�ny elrabl�s�ra
- Neked kellene meg�rtened engem a legjobban. – d�rm�gte er�s hangj�n
- Mit mer�szelsz? – hajolt kiss� el�re, amit�l kardja �le feszesen s�llyedt a kab�tba, mely m�r csak v�kony f�tyolk�nt h�z�dott a f�rfi sz�ve el�tt
- �n is a h�gomat mentettem... ahogy akkor te is...
- ELHALLGASS! – emelte meg fegyver�t, hogy lecsapjon, de Leon-t sem �rte v�ratlanul a dolog

Azonnal elugrott a d�h�dt �s j�zan gondolkod�sra k�ptelen f�rfi el�l a h�ba, hihetetlen gyorsan felpattant �s imm�r az � kardja is kifesz�tve lend�lt maga el�tt.
Esze �g�ban sem volt b�ntani Dante-t. Csup�n v�dekezett, am�g a szavaival el nem �ri a sz�v�t, a lelk�t, gondolatait. Egyik kardcsap�s k�vette a m�sikat hasztalanul, hiszen mindketten j�l k�pzett, kit�n� p�rbajoz�k voltak.

- T�rj �szhez! – szuszogta kis sz�net�ben Leon – Ennek semmi �rtelme!
- Mi�rt futamodt�l meg, Oswald? Heh? Mi�rt? – v�gott a leveg�be, mint egy t�bolyult
- Te mit tett�l volna a helyemben? Hiszen a csal�domb�l m�r csak Sophie maradt nekem! Nem b�rtam volna azzal a b�ntudattal �lni, hogy miattam hal meg!
- �s azzal a tudattal k�pes lett�l volna, hogy Sora-t egy kegyetlen f�rfi karjaiba l�kted? – esett neki �k�llel, amivel Leon-t olyan szinten meglepte, hogy azonnal a f�ldre zuhant

Ahogy felemelte fej�t, sajg� arc�n �rezte, v�re lassan csordog�l v�gig, szeme el�tt tal�n v�gzete lebegett. Dante zil�lva �llt meg f�l�tte �s a tork�nak szegezte fegyver�t.

- De � legal�bb m�g �lhet... – n�zett a maga el�tt tornyosul� emberre, akit l�that�an el�rtek szavai

Dante tal�n belek�pzelte mag�t Leon hely�be, tal�n csak pr�b�lt tiszta fejjel gondolkozni �s tal�n kicsit meg is �rtette a helyzet�t. Egy hatalmas �v�lt�s k�vetkezt�ben magasra emelte kardj�t �s iszonyatos er�vel d�f�tt le.

- NEEE!

Egy n�i sikoly, mely v�rfagyaszt�an has�tott bele a jeges t�jba. Messzire vitte a dermeszt� sz�l a hangot, melyben b�nat �s k�nnyek vegy�ltek. Sora volt az. Ami�ta csak harcoltak, csendben figyelte �ket. Nem avatkozott k�zbe, �gy hitte, sosem b�ntan�k egym�st igaz�n, �s � is hallani akarta Leon magyar�zat�t. B�tyja remeg� szemmel n�zett fel r�, amely szemekbe most f�lelem �s d�h k�t�tt sz�vets�get.

A l�ny remeg� teste k�r� egy er�s kar gy�r�z�tt h�tulr�l, tork�nak pedig apr� t�rt szegeztek. Mikor v�gre azt hitt�k, minden megold�dik, v�ratlanul �rte �ket ez a fordulat. Lord Anthony Battlefield... � volt az. � k�vette Leon-t egyenesen Angli�t�l id�ig, hogy ut�na sz�pen egym�snak eressze a k�t d�h�dt fiv�rt, s v�g�l �v� legyen a l�ny, vele egy�tt pedig a tr�n.

- Maradj itt... – tette Leon mellkas�ra a kez�t �s hat�rozottan �llt fel
- L�m-l�m! Az elveszett b�r�nyka! – sz�lt fel� ny�jasan
- Sz�val te vagy az a gazember, akihez hozz� akarj�k adni a h�gomat!? – sz�k�lt �ssze szeme
- Csak ne olyan hevesen kiskir�ly! Gondolkozz csak kicsit! Ha ellenszeg�lsz nekem, �s felv�llalod a kil�ted, a hatalom megszerz�se �rdek�ben meg kell, hogy �ljelek! V�g�l is te lenn�l az ut�d!
- Nyomorult... – k�pte oda
- Viszont! Ha tov�bbra is a hom�lyban maradsz, akkor szabadon �lhet mindenki!
- Nem... – rebegte Sora az er�s szor�t�s alatt
- Nos? Mit v�lasztasz? – fesz�tette neki jobban a t�rt a l�ny nyak�nak

Dante j�t�kba kezdett. Apr� l�p�sekkel indult meg nagy �vben balra mag�t�l, �gy Anthony-nak k�vetnie kellett a f�rfi mozg�s�t. Zavarodotts�got �s er�s v�v�d�st sz�nlelt, mellyel Sora-t megr�m�tette, a lordot viszont egyre ink�bb megnyugtatta. Elj�tt a pillanat, amit �gy l�tszik, szavak n�lk�l is v�ghez vihetett.

Anthony tompa �t�st �rzett tark�j�n, amit�l l�baib�l elsz�llt minden tart�s, szem�t a f�jdalom �s az �loms�ly h�zta �ssze. Sora mozdulatlanul tapasztalta, ahogy meglazul az �t tart� szor�t�s, hogy torka el�l a f�ldre zuhan a t�r. Semmit sem �rtett. Alig mert a h�ta m�g� pillantani �s elhinni, a lordot legy�zt�k... de ki?

Szemei hatalmasra kerekedtek, amint megpillantotta megment�j�t. Leon volt az... a f�rfi t�ntorogva, apr� mosollyal az arc�n bicegett Sora fel�, aki kiss� hitetlenkedve, de minden k�tely�t �s csal�dotts�g�t f�lret�ve indult meg fel�. Szinte r�vetette mag�t, szorosan �lelte, de a f�rfi m�r nem tudta tartani mag�t, ez�rt egym�st �lelve hullottak a h�ba. Rettent� hideg volt, de a szerelm�k k�zels�ge �s annak im�dat�nak �rz�se felperzselte sz�v�ket, v�r�ket �s Dante lelk�n is k�nny�tett...

- M�gis hogyan? – k�rdezte s�rva a l�ny hol Leon-t, hol b�tyj�t n�zve a f�ldr�l
- A b�ty�d az utols� pillanatban �gy d�nt�tt, hogy az �l�k soraiban hagy engem. Mell�m d�f�tt a f�ldbe! – sim�tott v�gig a kedves arcon, melyet m�r olyan r�gen �rintett, cs�kolt szerelmesen
- Csak hogy tudd! – nevetett Dante is – Azokban a pillanatokban bizony akadt egy p�r, amiben komolyan fontolgattam, hogy elt�ntetlek a f�ld sz�n�r�l! – ny�jtotta kezeit nekik, hogy felseg�tse �ket
- Sora... – fordult fel� Leon
- Csss! - ette ujj�t a f�rfi ajkaira, melyek most k�v�natosan remegtek meg el�tte, hogy azonnal cs�kba forrtak �ssze, �lelve egym�st folyamatosan
- El�g hideg van idekint! – c�lzott az invit�l�sra, miut�n elszakadtak a szerelmesek
- Mehet�nk... de v�rjunk csak! – torpant meg Leon – Vele mi legyen? – fordult vissza az eszm�letlen f�rfihoz
- Megk�t�zz�k �s visszak�ldj�k Angli�ba. – csapta �ssze a tenyereit Sora
- Persze! Ap�nk meg majd avval v�dol meg, hogy ez egy fenyeget�s lesz...
- Ne agg�djatok! – mosolygott fel�j�k Leon – M�r nem hisz ilyeneket!
- Ezt meg hogy �rted? – k�rdezt�k szinte egyszerre
- L�nyegtelen! Az a fontos, hogy ezt az embert a kir�ly el� vezess�k! Nyugodtan elk�ldhetj�k �t!
- Mit m�velt�l Angli�ban Oswald? – t�rta sz�t kacagva a karjait Dante
- Ti-tok! – kacsintott Sora fel� �s visszaindultak a kast�lyba

Dante elv�llalta, hogy elviszi a f�rfit a kik�t�ig, ahol szem�lyesen gondoskodik majd arr�l, hogy biztosan a haj�ra tegy�k �t. �gy Leon �s Sora egyed�l maradhattak a kicsiny otthonban, ahol most a nappaliban �ltek egy meleg, ropog� kandall� el�tti kanap� el�tt, egym�s karjaiban. Egyik�k sem akart megsz�lalni... egyszer�en csak �lvezt�k a m�sik k�zels�g�t, vigasztal�s�t. Sora voltak�ppen minden k�rd�s�re megkapta a v�laszt, amikor a h�tt�rb�l figyelte a k�t f�rfi sz� illetve kardp�rbaj�t. Olyan b�k�sek voltak, nyugodtak �s boldogok. Semmire sem v�gytak jobban, minthogy most megsz�nj�n k�r�l�tt�k a vil�g �s csak egym�s sz�m�tson a m�siknak.

Lord Anthony Battlefield, az angol kir�ly �t�lete alapj�n hal�l�ig tart� fegyh�zat kapott. Egy s�ket lett a cellat�rsa �s egy n�ma fogja t�pl�lni �t, hogy semmit se tudhasson meg a k�lvil�gr�l, az udvar helyzet�r�l, csup�n �let�nek marad�k idej�r�l kell elgondolkodnia. Dante a kik�t�v�rosb�l nem ment egyenesen a kast�lyukhoz. Tudta nagyon j�l, hogy a szerelmeseknek most legink�bb egym�sra van sz�ks�g�k. Egy kellemes hangulat� b�rba t�vedt be, ahol egym�s ut�n ivott a h�ga, leend� s�gor-ura �s m�g vagy egy tucat ember eg�szs�g�re. A b�r f�l�tt fogad� is volt, ahonnan m�g j�zanul kivett egy szob�t �jszak�ra �s m�snap d�lig fel sem kelt. Sora �s Leon ezen az est�n v�gre ki�lhett�k minden felgy�lemlett, egym�s ir�nt t�pl�lt v�gyukat. A kandall� f�nye lassan halv�nyodott, bearanyozva k�t teljesen meztelen, v�gyt�l izz� testet, melyek most egybeforrtak. Cs�kokkal, �rz�ki �rint�sekkel k�v�nt�k bep�tolni ezt az �vtizedeknek t�n� id�t, am�g nem l�teztek egym�snak. Szeretkez�s�k olyan vad �s t�zes volt, amit m�g egyik�j�k sem �lt meg. A l�ng kihunyt... s�t�ts�g borult a szob�ra. Ebben a pillanatban egy n�i, kiel�g�lt sikoly �s egy er�s f�rfi f�kezhetetlen felh�rd�l�se jelezte az este koron�j�t, melyet nem az izz� par�zs gy�ny�r� festm�nye okozott. Ezt a koron�t egy f�rfi helyezte fel p�rja fej�re, mellyel sosem rem�lt magass�gokba rep�ltek mindketten.