A nap �jra felkelt, ez ellen nem lehet mit tenni. �m ezen a reggelen v�ltoz�st hozott az �g. A felh�k ugyanis ma m�r nem ontott�k h�feh�r pelyheiket. Mintha valamivel teljesen �sszef�gg�tt volna. Mintha meg�llt volna az �let valaki sz�m�ra, �s ezt az �g is pontosan tudta. Mintha a h�val akarta volna befagyasztani az id�t, hogy ut�na egy mindenre k�pes, v�gyt�l �g� sz�v felolvassza fagyott bilincs�t �s �jra forg�sba kezdjen. A reggeli nap f�nye csalf�n mer�szkedett be egy kicsiny kast�ly d�szes ablak�n kereszt�l, v�gigk�szott a gy�ny�r�, v�r�s sz�nyegen, felk�zd�tte mag�t a baldachinos �gy selyemleped�s oldal�n �s b�k�sen �rt c�lba egy finom arcon. Sora kiss� �sszeh�zta a szem�ld�k�t a lassan r�nehezed� f�ny miatt, �s megfordult az �gy�ban, hogy ellen�lljon a reggelnek. De nem volt k�pes tov�bb aludni. Lassan nyomta fel mag�t �l� helyzetbe �s tekintett k�rbe a csendes szob�n. Szemeit azonnal az ablakra vetette, �s egy �szinte mosoly jelent meg arc�n. Gyorsan felpattant, �s kit�rta ablak�t, v�g�l m�g az erk�lyre is kimer�szkedett. Karjait sz�tt�rta, �s m�lyen sz�vta be mag�ba a kiss� cs�p�s, �m tiszta, �ltet� leveg�t. L�bujjhegyre l�kte mag�t, lehunyta a szemeit, �s forogni kezdett. Hossz� h�l�ingje koszor�k�nt forgott vele, �s ringat�zott a l�gy szell�ben. A l�ny lassan meg�llt, leeresztette a karjait �s messze tekintett a h�f�dte t�volba. Egy lovast l�tott k�zeledni, aki messzir�l integetett fel�. A b�tyja volt az. Dante igyekezett mindent�l megv�deni h�g�t, �s eddig �gy t�nt, remek�l halad ezzel. Szinte minden reggel hamarabb kel a napn�l, hogy int�zkedhessen az �gyben, hogy meg�r�k�lhesse ezt a kast�lyt a fogadott nagysz�leit�l, de ha kellett volna, term�szetesen meg is v�s�rolta volna. Mert neki ez a hely lett az otthona. Ismert minden f�t, minden apr� zugot, ami ezen a birtokon volt elrejtve. A lovat maga vezette be a kar�mba, amit tegnap jav�tott fel kiss�, majd besietett a kast�lyba. Sora m�r �pp lefel� tartott a l�pcs�n �s azonnal egy hatalmas �lel�ssel �dv�z�lte Dante-t.

- �r�l�k, hogy v�gre �sszeszedted magad – sim�tott v�gig a l�ny arc�n.
- Nem �n... – kacsintott, �s beszaladt a konyh�ba.

A f�rfi furcs�llta ezt a kijelent�st, de nem t�r�d�tt vele k�l�n�sebb k�ppen. Csup�n az volt a fontos, hogy Sora v�gre �jra �nmaga, �s felh�tlen�l boldognak t�nik. Egy�tt reggeliztek �s k�zben rengeteg dologr�l besz�lgettek. Sora-nak egyetlen k�r�se volt a b�tyj�val szemben, hogy ev�s k�zben sose besz�ljenek politik�r�l. Att�l egyszer�en a falra tudott m�szni. A f�rfiakban m�r sosem fog kihunyni ez az �r�k�s, f�raszt� verseng�s egym�s ellen?

- Na, �s mit tervezel a mai napra? – kortyolt forr� te�j�ba a l�ny.
- Ma m�g be kell lovagolnom egy k�zeli birtokra. Ink�bb bejelentkezek n�luk, m�g a v�g�n feljelentenek minket, hogy enged�ly n�lk�l �l�nk a saj�t kast�lyunkban... – n�zett ravasz mosollyal a l�nyra �s a reakci�j�ra.
- A... mienk? – emelte tekintet�t a f�rfira, aki egy t�bb oldalas dokument�ci� legutols� oldal�t tolta a l�ny el�, aminek utols� soraiban ott �llt feket�n feh�ren, hogy a kast�ly az � kettej�k tulajdona.
- Na? – emelte meg egyszerre szem�ld�k�t k�v�ncsian.
- Ez hihetetlen! – szaladt k�rbe az asztalon, �s h�tulr�l meg�lelte a testv�r�t.

Mindek�zben Lord Leon Oswald, b�szkes�g�t f�lret�ve a szerelem�rt v�vott harcba kezdett. Ahogy Anglia partjaira l�pett, sz�rnyen meglepett volt. Mindenki kim�rt �s h�v�s eleganci�val viseltetett. Cseppet sem volt foghat� ahhoz a kedves, francia kik�t�v�roshoz, amit otthagyott. Ott mindenki a hidegt�l �s tal�n egy kis italt�l kipirosodott arccal, vid�man �rulta port�k�j�t, �nekeltek �s m�latt�k az id�t. M�g itt... csupa zords�g �s mindenki olyan mag�nak val� volt, hogy alig mert megsz�l�tani egy kocsist, hogy vigye el a kir�lyi kast�lyba. Egyszer�en k�ptelen volt elhinni, hogy egy olyan valaki, mint Sora, a maga cserfess�g�vel, vid�ms�g�val �s olykor gyermeki viselked�s�vel, hogy sz�rmazhat err�l a f�ldr�l. Elm�lked�s�b�l a kocsis b�sz hangja hozta vissza. A fagyos utakon ugyanis most csak l�p�sekben lehetett haladni, k�l�nben lesodr�dhatnak az olykor m�ly szakad�k mellett fut� �tr�l. �s, Leon most nem engedhette meg mag�nak, hogy ilyesmi megt�rt�njen. Neki enn�l fontosabb c�ljai vannak ezen a ter�leten. M�r este volt, mire a t�volb�l megpillanthatta a kast�ly f�ny�rban �sz� tornyait �s el�kertj�t. M�g �gy t�len is elb�v�l� volt, a f�rfi sz�m�ra m�gis ink�bb csak egy egyre n�veked� gomb�c a tork�ban. A lovak felnyer�tettek, ahogy v�gre meg�llhattak a kertben. Leon felvette azt a j�g�larcot, amivel eddig b�rmilyen probl�m�val szembe tudott n�zni. Az ajt�kon k�t hatalmas koszor� l�gott, ami k�z�tt ott f�ggeszkedett a kopogtat�. A neh�z r�zgy�r� fagyos �rint�s�re a f�rfi egy pillanatra elkapta a kez�t, majd �jra pr�b�lkozott. Csak felemelte, �s visszakoppintotta, mire kisv�rtatva egy inas nyitott el�tte ajt�t. Leon udvariasan bemutatkozott, �s bek�rette mag�t.
A kiss� �regecske inas elbaktatott, �s mikor visszat�rt, egy n�t is hozott mag�val. A kir�lyn� igyekezett fel� nagy h�vvel, arc�n �rtetlen izgalom, agg�d�s �s tal�n szimp�tia volt kivehet�.

- �dv�zl�m, h�lgyem! – hajolt meg megint. – A nevem, Lord Leon Oswald! Franciaorsz�gb�l �rkeztem, hogy tal�lkozhassak Lady Sora Naegino-val, �s magammal vigyem! – ecsetelte, �s leveg�t sem v�ve v�rta a reakci�t
- �dv�zl�m. �n Lady Sarah vagyok, az im�nt eml�tett h�lgy �desanyja – Leon azonnal kezet cs�kolt neki. – Sz�val maga lenne az a h�res Leon Oswald.
- H�res? – emelte meg �velt szem�ld�k�t
- Figyeljen r�m! – fogta meg a f�rfi k�t, kiss� �tf�zott kezeit hirtelen. – �n mindent megteszek �n�k�rt, �s k�rem, tartsa �szben, hogy b�rmiben sz�m�that r�m, viselkedjem b�rhogy is �nnel a kir�ly t�rsas�g�ban!
- Ezt nem �rtem.
- Majd meg�rti! De addig is, am�g a hitvesem nem �r ide, mondja csak! Hol van Sora?
- Sora? H�t nincs itt? – l�pett egyet h�tra a d�bbenett�l
- Nem maga vitte el innen �t majdnem egy hete? – remegett meg a n�
- �n... nem. Azt mondja, hogy nincs...
- Akkor menjen el! – v�gott k�zbe.
- M�gis mi�rt?
- Ha nem tud r�la, m�g a v�g�n a f�rjem k�pes lenne elfogatni mag�t, �s �nnel fenyegetni meg a l�nyomat, hogy t�rjen haza, k�l�nben �nt...
- K�pes lenne erre a kir�ly? Anglia kir�lya? Annyi ember feljebbval�ja ennyire kegyetlen �s �rz�ketlen lenne?
- Csak nem r�lam van sz�? – jelent meg a kir�ly, teljes d�szben, s�tap�lc�j�val, nyugodt l�ptekkel.
- Dehogy is... – �llt Leon el� a n�.
- Pontosan! – l�pett a kir�ly el� hat�rozottan Leon.
- Sz�val maga �gy jellemzi azt az embert, aki mindenki felett �ll? – nevetett Kalos.
- �n felettem ugyan nem! – szor�totta �k�lbe a kez�t.
- M�gis mit k�pzelsz magadr�l �des fiam?
- Maga nem nevezhet �gy! Nem is ismerem! Vagy tal�n az etikett itt teljesen m�st jelent?
- K�rem! Hagyj�k abba! – �llt k�z�j�k Sarah.
- Sajn�lom, h�lgyem, de �n sosem adom fel az elveimet. Akkor pedig f�k�nt nem, ha a csal�domr�l van sz�!
- Csal�dja? – nevetett Kalos cinikusan
- Ha m�r �gy �sszegy�lt�nk! Anglia kir�lya! Ezennel �n, Lord Leon Oswald, megk�rem �nt�l a l�nya kez�t!
- Micsoda? – h�borodott fel a f�rfi, Sarah sz�ve pedig repesett a boldogs�gt�l – Hogy mer�szeli?
- Sajn�lom, de az �rz�seim a l�nya ir�nt m�lyek �s igazak. Nem tudja t�rv�nyekkel, vagy b�rt�nnel megsz�ntetni �ket! Szeretem a l�ny�t, �s tudom, hogy � is hasonl�an �rez! Ez�rt k�rem most �nt�l a kez�t!
- Mondja csak, Lord Oswald! Ha annyira szereti, bizony�ra meg tudja nekem mondani, hol van Sora �pp most!?
- Sajn�lom, de mivel a l�nya nem tart�zkodik itt, nincs feljogos�t�som arra, hogy el�ruljam �nnek! – cselezte ki a kir�lyt Sarah elmond�s�nak seg�ts�g�vel.

Kalos csak habogni tudott, �s fej�ben tov�bb kattogott elismert elm�je, de semmi k�zzelfoghat�t sem tudott kital�lni Leon ellen. Legy�zt�k. Mikor Sora megsz�letett, megfogadta mag�nak, hogy csakis a legmegfelel�bb embernek adja oda a l�nya kez�t. De mit tehetett volna. Egy ostoba k�rtyaj�t�kon elnyerte a l�nya kez�t Lord Anthony Battlefield, �s szinte sz�ban meg is �llapodtak. Elhagyta minden ereje. Ez a fi� t�nyleg meg�rdemelte volna az � egyetlen kisl�nya kez�t, de � elrontotta az eg�szet. T�ntorogva indult meg egy kis karossz�k fel�, beleheveredett, �s arc�t a tenyer�be temette. Igaz�n megd�bbent� jelenet volt. Sarah m�g sosem l�tta a f�rj�t �gy kik�sz�lni, �s az, hogy mindezt egy szinte teljesen idegen f�rfi el�tt viszi v�ghez, kiss� �sszekusz�lta a gondolatait. Kedvesen odas�t�lt hozz�, �s nyugtat�an sim�totta v�gig a f�rfi h�t�t, aki lassan emelte a tekintet�t a vele most szemben �ll� Leon-ra.

- Azt mondod, szereted?
- Tiszta sz�vemb�l, �s mindent elk�vetek a boldogs�g��rt �s a v�delm��rt.
- Azt mondod, � is szeret t�ged?
- Legjobb tudom�som szerint, igen.
- Seg�ts! – omlott a l�bai el� a kir�ly

Mintha elszakadt volna benne valami. Az eddig szigor� �s kegyetlen ember egyszerre egy fordult ki mag�b�l, lelke darabokban hevert, sz�ve szinte felem�sztette �t bel�lr�l a tudatt�l, hogy majdnem t�nkretette a hercegn�je �let�t a saj�t kezeivel. �s, �me. A nagy kir�ly, Anglia rettegett uralkod�ja most t�rden cs�szik egy f�rfi el�tt, aki helyette is boldogg� tudja majd tenni Sora-t. Sarah azonnal odal�pett f�rj�hez, �s t�maszt�kul ny�jtotta fel� karjait, hozz� Leon is csatlakozott.

- Uram! – �ltett�k vissza a sz�kbe. – Minden rendben van? – �ltette le Leon.
- A l�nyom csak egy olyan embert �rdemel, amilyen te vagy, Leon – kezdte meglep� �szintes�ggel. – K�pes lett�l volna b�rt�nben s�nyleni is �rte. Megd�nt�tted a kir�ly falait, �s a f�ldre k�nyszer�tetted a saj�t eszk�zeivel. Ez m�g senkinek sem siker�lt eddig! – n�zett r� elismer�en.

Leon nem igaz�n �rtette, hogy most �r�lnie kellene, vagy gyanakodnia, de mindenesetre j�l estek neki a leend� ap�sa szavai. Csendben hallgatta v�gig a kiss� megt�rt vallom�st a k�rtyaj�t�kr�l, az �rdekh�zass�gr�l �s a kir�ly �jra csak a seg�ts�g�t k�rte, hogy valahogy megszabad�ts�k Sora-t ett�l a nem k�v�nt h�zass�gt�l.
Majdnem egy �r�ig besz�lgettek �s egyetlen dologra jutottak mind�ssze. Addig is, am�g Lord Battlefield nem l�p, Leon-nak kell hamarabb megtal�lnia kedves�t �s mindent megbesz�lni vele. De hol lehet? Hol lehet most Sora Naegino?

Ahogy visszat�rt a kik�t�be �s �jra hazautazott, �tgondolta l�togat�s�t a kast�lyban. Sarah megd�bbent� viselked�se, a kir�ly vallom�sa. Lassan rakta �ssze fej�ben a kirak�s darabk�it. Sarah mondott valami olyasmit, hogy egy hete valaki elvitte �t! Valaki... azt biztosra vette, hogy nem a jegyese volt az, hiszen neki nyilv�nval�an csak a kir�lys�g kell, �s ehhez nem kellett elrabolnia a hercegn�t. De ott volt az a szem�ly is, aki most tal�n a legnagyobb ellens�g�v� tett. Nagyobb ellens�g, mint Anthony... � pedig Dante volt. Igen! � lesz az! Hiszen � r�gt�n Sora ut�n ment, mikor kider�lt a mer�nylet! De hol lehet most Dante �s a h�ga? Angli�ban biztosan nincsenek, hiszen felismern�k �ket. De akkor hov� m�shov�? Franciaorsz�gba? Lehetetlennek t�nt, de jobban belegondolva... Leon ott keresn� �ket a legkev�sb�... a saj�t kast�lya k�zel�ben.
Egy k�p �lesedett ki el�tte. �pp lovagolt hazafel�, mikor ismer�s nevet�s �t�tte meg a f�l�t. Esk�dni mert volna r�, hogy Sora-t hallotta, de akkoriban ez csak ill�zi�nak volt betudhat�. Honnan is tudhatn�, hogy nem t�ved esetleg? Elhat�rozta, hogy amint haza�r, visszamegy a vad�szleshez, �s k�r�ln�z egy kicsit a k�rny�ken. Ott van valahol � is �s Dante is... Ott kell, hogy legyenek...
El kellett ismernie, Dante remek �zletember �s ahogy ez most kider�lt, remek�l keveri a lapokat, �s osztja le a k�rty�kat. T�nyleg sosem jutott volna Leon esz�be, hogy alig egy karny�jt�snyira t�le �l a szerelme a tudta n�lk�l. Minden elismer�se az �v� volt ez�rt a kusza terv�rt, de ahogy l�that� volt, Leon Oswald-on, pontosabban az �rzelmein, azokon a l�ngol�, tombol� �rzelmein m�g � sem tud t�lj�rni. Hiszen ez az �rz�s m�g mag�t a kir�lyt is t�rdre k�nyszer�tette. Egyre magabiztosabban sodr�dott a francia partok fel� �s �jra fel�d�l�s volt sz�m�ra az �r�kk� ny�zsg� v�roska messze cseng� hangja, a boldogs�g, gondtalans�g �s egyszer� szeretete. Ezekben a pillanatokban �rezte igaz�n, mennyire szereti ezt az orsz�got, ezeket az embereket. Igaz�n otthon �rezheti mag�t k�z�tt�k. Egy �j hint�t fogadott �s a kast�ly�hoz rendelte. �tja k�zben a viszontl�t�st k�pzelte el �jra �s �jra...

- V�rj r�m, Sora! M�r k�zel vagyok...