„M�r egy teljes hete, hogy elment... az�ta nem l�ttam, nem hallottam r�la. Ez pedig egy kiss� megnyugtat �m fesz�lyez is. Ha megesk�d�tt volna, azt nyilv�n a tudtomra is hozt�k volna... de ha baj �rte, vagy szenved... azt bizony�ra eltitkoln�k, nehogy fejvesztve rohanjak fel� �s seg�tsek rajta. De miket is k�pzelek. Hiszen megfutamodtam... most is egy elhagyott, vad�szles zord falai k�z�tt vacogok a december eleji hidegben �s nem teszek semmit... semmit. Azon a napon, mikor kil�pett az �letemb�l, eleredt a h� �s az�ta szinte meg�ll�s n�lk�l hull. Minden megfagyott k�r�l�ttem. �n okoztam magamnak... csak magamat okolhatom... „

A vaskos, kiss� megt�p�zott, b�rk�t�s� f�zetet remeg� k�zzel z�rta be, tint��rt k�ny�rg� toll�nak kupakj�t szaggatottan tekerte a hely�re. Napl�t vezetett. M�r az�ta, mi�ta el�sz�r megl�tta �t. Tal�n valami bels� hang k�sztette �t erre... most pedig ezek a lapok jelentettek sz�m�ra vigaszt. Lassan emelkedett fel a fapadl� dermeszt� nyugalm�b�l, megigaz�totta b�lelt, meleg kab�tj�t �s zseb�be cs�sztatta ki nem mondott gondolatainak gy�jtem�ny�t. Egy �vtizedek �ta haszn�latlanul, kitart�an t�maszkod� l�tr�n indult el lefel�, pattant fel lov�ra �s tette meg a mostanra m�r szok�soss� v�lt k�r�t. Szilaj lov�nak pat�i alatt hangosan ropogott a h�. A f�k m�r mind kopaszak, idej�ket m�ltak, m�gis kitartanak, mert tudj�k, hogy v�r m�g r�juk j� id�. Lesz m�g nap, mikor el�ri �ket a nap �ltet� f�nye �s smaragddal, ezernyi �kk�vel aj�nd�kozza meg �ket. De Leon nem volt benne biztos, hogy r� is hasonl�, �g�retes j�v� v�r. Minden, amit re�lisan el tudott k�pzelni, egy mocsokban, s�rban tapos�, egyre csak s�llyed� f�rfi, akinek m�r senki sem ny�jt seg�t� kezet. Csak t�tlen�l viselte a neh�z anyag egyre terhesebb s�ly�t, mely v�g�l teljesen ellepi �t �s elrejti a vil�g el�l. Arc�n egy lemond� mosoly h�z�dott... val�sz�n�leg senki sem siratn�, ha t�nyleg elt�nne.

A nap hamarosan al�bukik a horizontnak, ez�rt lov�t a kast�lya fel� ir�ny�totta. B�r semmi kedve sem volt hazamenni, ahol Sophie val�sz�n�leg megint csak a szem�re vetn� a tett�t, ahol a szolg�k szellemekk�nt j�rnak fel al� a falak k�z�tt. K�s�rtet kast�ly... �gy �l most az Oswald rezidencia. Ahogy lehajtott fejjel vez�relte cs�d�r�t, egy kedves kacaj �t�tte meg a f�l�t, melyt�l szinte meg�llt benne a v�r l�ktet�se. Fej�t a hang ir�ny�ba kapta, de nem l�tott semmit... t�l nagy volt a s�t�ts�g. Olyan volt, mintha Sora csilingel� nevet�s�t hallotta volna a k�zelben, majd egy szomor� s�haj k�s�ret�ben nyugtatta mag�t, hogy nyilv�n csak a k�pzelete j�tszik vele ilyen r�tul, �gy er�sen sarkanty�zott lov�ba �s hazafel� v�gtatott. Fel sem t�nt neki, milyen messzire lovagolt a kast�ly�t�l. Majdnem egy �ra kellett, mire majdnem folyamatos v�gt�val haza�rt. A kast�lyban csup�n egy helyen �gett a villany... egy apr� szoba �szakra n�z� ablaka �rasztotta aranyoz� f�ny�t. Az � szob�ja volt. Egykor Sora haszn�lta azt a kis csel�dszob�t.

Irdatlan temp�ban rontott kereszt�l az ajt�n, �t az el�csarnokon, kereszt�l a sz�k ajt�n, egyenesen a legh�ts� szob�ba. Az ajtaja r�snyire nyitva volt. Kopog�s, el�zetes bejelent�s n�lk�l t�pte fel az ajt�t �s vetette kereszt�l mag�t ezen az akad�lyon is. �m csal�dnia kellett... csup�n h�ga l�togatta meg az egykor kellemes illattal telt szob�csk�t. Ott �lt az �gyon, kez�ben egy keszken�vel, ami Sora r�gi p�rn�ja alatt volt. M�g �rizte a l�ny finom liliomillat�t. L�tszott rajta, hogy s�rt. Porcel�nb�re most kipirosodott, holdez�st szemeit v�r�s �risz �vezte a szinte sz�vet szaggat� s�r�st�l.

Leon a siets�gt�l lihegve l�pett a l�ny mell� �s foglalt helyet mellette. �t is azonnal meg�rintette az illat, melyet m�lyen mag�ba sz�vott. Egy keser� mosoly futott v�gig arc�n �s k�ts�gbeesetten r�zta meg fej�t.

- Te is szenvedsz... – suttogta szinte a s�r�st�l legyeng�lt l�ny
- Felejtsd el a m�ltat �s pr�b�ld meg �sszeszedni magad! – �llt fel
- Elegem van ebb�l! – ny�lt el a hideg, durva �gyon
- Gyer�nk! Kelj fel! – utas�totta
- HAGYD ABBA! – ki�ltotta �sszeg�mb�ly�dve
- M�gis mi ez a viselked�s? – torpant meg kiss� a l�ny hevess�g�n
- N�zz magadra! Amint egy apr� es�lyt l�tsz arra, hogy tal�lkozz vele, mindent megsz�nik k�r�l�tted! Mint most! Mi�rt? Mi�rt hagytad �t elmenni?
- Sajn�lom, hogy nem �rtem ide id�ben akkor! – t�rta sz�t a karjait cinikusan
- Tudod j�l, hogy nem err�l besz�lek... – n�zett r� szokatlan d�hvel a szem�ben – Mi�rt? – ism�telte

Leon megadta mag�t. Koordin�latlanul huppant le h�ga l�baihoz �s arc�t tenyereibe temette. P�r percig csendben figyelt�k a m�sik reakci�j�t, de egyik�k sem akart l�pni. A gyerty�t, mely beragyogta a kis helys�get kiss� megt�ncoltatta a szob�ba sz�k� szell�.

- Sosem besz�lt�nk r�la. – kezdte a fi� – Amikor elmes�lte nekem, hogy h�rom napot kapott, megr�m�ltem, de tudtam, hogy k�pes leszek megv�deni �t, t�ged, magunkat. Azzal azonban nem sz�moltam, hogy elviszik �t t�lem. A seb a karj�n... azt is � okozta neki... megijedtem. T�nyleg k�pes lenne b�rkit b�ntani. Erre... egyszer�en nem voltam felk�sz�lve. Tudod... aznap, mikor a sz�leink meghaltak, a nagyapa volt az egyetlen, aki t�r�d�tt vel�nk. Apr� ember, hatalmas sz�vvel. Majdnem belehalt a b�natba, mikor meghallotta a h�rt. Csak egyetlen dolgot k�rt t�lem... hogy vigy�zzak r�d �s magamra. Semmi m�st. A mai napig el�ttem van a k�p, ahogy �regecske, remeg� kez�vel egy bor�t�kot ny�jt fel�m. Nem nyitottam ki, csup�n akkor, mikor erre � k�rt meg k�l�n a hal�la napj�n. Tudod, mi �llt benne?
- Mi? – k�rdezte f�rk�szve Sophie
- Egy lev�l. Egy nagyon furcsa lev�l. Csup�n k�t sz� ism�telte egym�st annyiszor, ah�nyszor csak kif�rt a lapra... „Vigy�zzatok magatokra!”. �n meg nyilv�n t�l komolyan vettem. Ez�rt nem engedtelek el t�ged sehov�, ez�rt kellett minden partidon jelen lennem... Ez�rt eresztettem el Sora-t.
- Most r�m akarod fogni az eg�szet? – �t�tt a p�rna mell� er�sen a kisl�ny
- Dehogy is! Csak arra k�rlek, hogy �rts meg engem... legal�bb te... – szor�totta mag�hoz a l�nyt – Sora jegyese vil�gosan elmondta neki, hogy amennyiben � nem megy vissza a harmadik nap ut�n, akkor ez eg�sz csal�dunkat t�nkreteszi!
- V�rj egy kicsit... – tolta el lassan mag�t�l a b�tyj�t – Ezt nem �rtem...
- Mit?
- Hiszen meg�llapodtatok, hogy a harmadik nap v�g�n k�z a k�zben �lltok majd ellen annak a f�rfinak!
- Tudom... De amikor elj�ttek...
- Nem-nem-nem! F�lre�rtesz! Annak a lordnak mi oka lett volna hamarabb �rkeznie? Hiszen ha minden igaz, akkor el�gg� megf�leml�tett titeket! R�ad�sul aljas m�don elcsalt t�ged �s Dante-t a h�zt�l!
- Mire akarsz kilyukadni? – kezdte felfogni h�ga gondolkod�sm�dj�t
- H�t arra, hogy valaki nyilv�n t�j�koztatta az urat, hogy nektek esze �gatokban sem volt beh�dolni neki, �s nyilv�n semmi kedve sem volt tiszta �ton int�zni az �gyet. Egyszer�en elvitte mag�val. Valaki biztosan...
-...seg�tett neki... – fejezte be a l�ny mondat�t �s hevesen �llt fel

Szinte l�tszott rajta, hogy elm�j�ben az es�lyeseket vizsg�lta �s b�r k�ptelens�gnek tartotta, m�gis csup�n egyetlen szem�lyt tudott meggyan�s�tani ezzel. Sz�v�t most a d�h l�ktette, a harag, amit egyetlen emberre fog z�d�tani, �s az Isten kegyelmezzen neki, ha beigazodik a gyan�ja. Hangos d�b�rg�ssel robotolt, nem is olyan messze ett�l a szob�t�l. Egy m�sik csel�dszoba ajtaj�t verte szinte �k�llel, de felelet nem j�tt r�. M�r nagyon r�gen l�tta, de mondjuk erre eg�sz kev�s es�ly k�n�lkozott, mivel sosem volt otthon. Az ajt� z�rva volt, de nem akad�lyozta meg �t az el�rejut�sban. Egy j�l ir�nyzott r�g�ssal egy pillanat alatt bent termett a kicsiny szob�ban... �res. Minden sz�pen elrendezve. Leon idegesen nyitogatta ki a kis szekr�ny ajtaj�t, mely m�g�tt a polcok teljesen �resen �lltak. Egyetlen dolog maradt ut�na... May ut�n. Egy �rva lev�l hevert a kis ablak el�tti asztalk�n. Szemeivel szinte el tudta volna �getni. Lassan nyitotta sz�t �s olvasni kezdte. H�t persze, hogy � volt. �zenet�ben r�szletesen ecsetelte az �t �rt f�jdalom, ami Sora jelenl�t�vel vette kezdet�t, �s bossz�, melyet szint�n ett�l a pillanatt�l kezdve forralt. �s most el�rte a c�lj�t. � seg�tett a lordnak. Mint kider�lt, nem egyszer j�rt m�r itt ez a paraszt �s seg�t� feletek keresett... benne meg is tal�lta. Mindenr�l pontosan t�j�koztatta Lord Battlefield-et. Arr�l, hogy hogyan telnek a napjaik, az egyes meghitt vacsor�kr�l vagy k�nnyed s�t�kr�l... mindenr�l. �s May j�t nevetve adta tov�bb az inform�ci�t. Levele v�g�n pedig s�rig tart� szenved�st k�v�nt Leon-nak, valamint tudatta vele, hogy ne merje felkeresni.

Micsoda c�da. Egy rongy. Minden egyes elvesztett t�zes �jszaka csak meger�s�tette benne a szajh�t, aki val�j�ban mindig is volt. �sszegy�rte mark�ban a levelet �s visszasietett Sophie-hoz a m�sik csel�dszob�ba. Kez�be nyomta a pap�rt �s sz�ra sem m�ltatva fordult ki a szob�b�l. Sophie is olvasni kezdte �s benne nem haragos v�gy, csup�n sz�nalom �s csal�dotts�g csapott fel. H�ledez�s�t a bej�rati ajt� hangos csap�d�sa r�zta meg. Azonnal felpattant �s Leon ut�n szaladt. M�g id�ben el�rte �t, mert �pp most k�sz�lt kiv�gtatni a kast�ly el�tt.

- Hov� m�sz? - remegte
- Angli�ba! Visszahozom. Vissza hozom �t! – felelte �s mintha �jj�sz�letett volna, �gy r�gott szeg�ny lov�ba �les sarkanty�j�val, mire az �llat fel�gaskodott �s veszett �tembe kezdve v�gtatott a kik�t�be