-Olyan jót álmodtam, kérlek anya, csak még öt percet.... Nem, nem fogom lekésni az iskolabuszt...- nyöszörgött Leon, és a másik oldalára fordult, miután Sora lekászálódott róla.
-Köszönöm mama, hogy végre kiszálltál az öledből a nagy seggeddel, tudod nehéz vagy!- nyögött fel megint, ami a lányt is megállásra kényszerítette.
-Hogy nagy a seggem? Majd meglátjuk.- vigyorgott gonoszan. Kiosont a konyhába, és egy nagy pohár hideg vízzel tért vissza. Leon a hasán aludt, keze lelógott a kanapéról. Sora odaosont, először csak egy-két cseppet csepegtetett a fiú nyakába a haját félresodorva, majd az egész pohár tartalmát a nyakába öntötte.
-Jó reggelt, álomszuszék!- vigyorgott nyájasan, majd hátrálni kezdett, mikor Leon a szem-, és nyaktörölgetés után dühösen elindult felé. Éppen ekkor jelent meg Sophie az ajtóban.
-Mit csinálsz Leon? Így kell bánni egy tüdőgyulladásos lánnyal? És te Sora? Mi a francot keresel itt? Be kéne venned a gyógyszered aztán az ágyban maradni!- kiabált Sophie. Mikor meglátta Leon arcán a kaján vigyort, jó erősen megnyomva hozzátette az ,,egyedül" szócskát.
-Vagyis ott lehetsz mellette, de semmi perverz gondolat vagy mozdulat!- utasította bátyját.
-Nekem? Soha! Hát úgy ismered a drága bátyádat, kedves....- és kezével dobott egyet haján.
-Ha ez eleve ennyire perverz, ne jöjjön a közelembe!-kiáltotta el magát Sora.
-Ne félj tőlem, én csak a zsákos bácsitól, a cukros nénitől, és a nedves bácsitól akarlak megvédeni.- védte magát fiú.
-Hülye.- szögezte le az álláspontját egyszerre a két lány.
-Nézz már oda! A saját húgom, és a csajom lehülyéz engem a saját házamban....- hüledezett Leon.
-Milyen csajod?- nézett rá nagy, értetlen szemekkel Sora.
-Nem emlékszel? Még Roynál megegyeztünk, hogy egy pár vagyunk. Még te is belementél!
-De csak addig, amíg ott volt Roy.
-Állj, hogy ki volt itt?- nézett testvérére és vendégére meglepődött ábrázattal.
-Roy Bucksford.
-Az a Roy?- erősítést akart kapni.
-Igen, az a Roy.- válaszolt szép kimérten a fiú.
-Mivan?- szállt be a lila hajú is a beszélgetésbe.
-A húgom szerelmes volt belé, míg el nem tűnt. Azóta, mióta tudja mit tett veled, egyenesen gyűlöli.
-Ez így igaz!- bólintott egy nagyot a lány. Sora egy hatalmasat ásított, kezdte magával ragadni az álom.
-Sora el ne aludj itt nekem!- szólt Leon.
-Rendben, megpróbálok....-ült le a kanapéra. Majd hirtelen felpattant, mint akit tűz égetett volna meg.
-Bocsánat, inkább mégse ülök le, nem akarom hogy a súlyom és a nagy hátsóm miatt összetörjön.- vigyorgott gunyorosan, ám belül pokolian fájt neki, mégha tudta is, Leon álmában mondta ezeket. Sophie gyanakvóan nézett a bátyjára, Leon összevont szemöldökkel és csípőre tett kézzel állt.
-Mit mondtál te neki Leon?
-Én semmit.... Várj! Szóval azért kaptam a pohár vizet!
-Megérdemelted! Igenis kicsi seggem van!- védte magát.
-Gyere ide, nem szándékosan mondtam.- nyújtotta kezét ölelésre.
-Hülye vagy? Egy disznót nem szokás ölelgetni. Főleg nem perverz disznókat.- nyújtotta ki a nyelvét a lány, közben Sophie a kandallóban gyújtott be, hogy meleg legyen estére is. Sora viszont egyre álmosabb lett.
-Kicsi lány, megmutassam hol lesz a szobád?- kérdezte Leon gyengéden.
-Jó volna... - ezzel elindultak mindketten az emeletre, de a lány hasa közbeszólt.
-Éhes vagy?
-Nem, dehogyis, nem én voltam...- vöröslött a feje, ám a gyomra elárulta. Másodszorra.
-Na jó, először lemegyünk, eszünk valamit, aztán felmegyünk és lefekszünk..- sorolta a terveit estére Leon.
-Miért beszélsz a lefekvéses dolognál többes számba?
-Mert veled alszok, kedvesem.- vigyorgott a fiú dévajul, majd elment a húgáért, hogy megvitassa vele, milyen kaja áll rendelkezésükre. Sora ebből csak annyit hallott, hogy,, Én nem eszek olyat, gusztustalan, nem kell, Sora nem szereti!" vagy ,,Melegíts ki, főzzél hiszen van hozzá hozzávaló, kenjél, brokkoli..." és még többet is hallott volna, ha a fejét nem húzza a kezére valami láthatatlan erő....

Sora reggel igen meglepődött, mikor felébredt, hiszen nem mindennap találja magát egy férfi ölelésében a mellkasán - főleg nem Leonén. Érezte hogy pizsama van rajta, szóval valakinek át kellet öltöztetnie..... Dühe egyre nőtt, ám az alvó férfit nem volt szíve felkelteni. Így nyugton maradt, ám egyre jobban zavarba jött.
Majd egy fél óra múlva az ezüsthajú is elkezdte pilláit emelgetni, végül felébredt. Sorának ekkor már lángolt az arca, de akkor még jobban, mikor egy jóreggelt-puszit kapott Leontól.
-Jó reggelt, csajszikám...- motyogott kótyagosan a fiú.
-Jó reggelt neked is, végre elengedsz?
-Olyan jó így...- morgott még mindig szórakozottan, de akkor nagyon is felébredt, mikor Sophie rontott be.
-Sora, ma ráérsz, tudod...- és a döbbenettől nem tudta folytatni. Majd vörösen elfordult, amíg Leon kikászálódik az ágyból, és elmegy. A férfi reménykedett benne, nem látják meg a nadrágján a dudort - ám imái nem találtak meghallgatásra, Sora észrevette. Gonoszan elmosolyodott, majd utánaintegetett. Mikor becsapódott az ajtó, Sophie újra belefogott mondókájába.
-Sora ma ráérsz, tudod nekem nem kell bemenni a suliba, és gondoltam hogy elviszlek az egyik ismerősömhöz, ő egy akupunktúrás fickó, és állítólag ha ide elmész, gyorsabban elmúlik a tüdőgyulladás....
-Rendben, mehetünk, csak felkapok magamra valami... meleget.- emelt ki a sporttáskájából egy topot. Majd nagy keresgélés után ráakadt egy hosszúujjú sárga pólóra meg egy fehér pólóra. Mellé még felvett egy farmernadrágot, és már indulhattak is, Sophie már fel volt öltözve. Kiléptek az ajtón, és elindultak Sophie kocsijával, hogy még a rendelés kezdetére odaérjenek....

Eközben Leon is végzett, felöltözött, és éppen haját fésülte - mert azt is kell - amikor csöngettek. Otthagyta a fésűt, és rohant le, hogy megnézze, ki áll az ajtóban.
Kinyitotta, és nem más volt, mint Cristhine....
-Szia Leon, Sora is itt van? Én úgy hallottam...- nézett maga elé szégyenlősen.
-Igen, de most elmentek a húgommal, gyere vissza később... De nincs kedved bejönni egy teára?- hívta a lányt, aki elfogadta. Így kettesben indultak be, majd míg Cristhine a nappaliban ült le, addig Leon feltette a vizet főni.
-ÉS miért akartál Sorához jönni?- törte meg a hosszú, kínos csendet a férfi.
-Tulajdonképpen hozzád jöttem...- és egy hosszú csókot váltottak, ám amikor felhangzott a vízforraló éles fütyülése, szétugrottak.
-Rögtön hozom a teát..- nézett Cristhinere, akinek a feje hasonlított egy főtt rákéhoz.
-Remélem szereted a barackosat.- tett le a dohányzóasztalra két gőzölgő bögrét.
-Persze...- és elnyúlt az egyikért. Ahogy a gőz Cristhine hideg leheletével találkozott, eloszlott.
-És miért is jöttél hozzám?
-Nem tudom. Úgy éreztem, ide kell jönnöm.
-Érdekes.- ráncolta a homlokát Leon. Majd Cristhine által újabb forró csókot váltanak. A férfi áttér a lány nyakára, csókokkal borítja be, míg a lány a póló alatt simogatja a férfi hátát. Megtörténik közöttük, ami meg kell hogy történjen.
Sora és Sophie, mikor hazaértek, és beléptek a lakásba, különös nyösz9örgéseket hallottak. Sophie benézett a nappaliba, és bátyját látta, hogy éppen vadul mozog egy lányban. Majd mikor elérte a gyönyör határát, Sora nevét nyögte. Alatta a lány erőteljesen pihegett, majd szétváltak. A férfi húga mögött megszólalt egy erélyes női hang....
-Hát ennyit érsz Leon.... És én is csak egy trófea voltam....- majd ezzel kifordult és már csak a bejárati ajtó csapódását lehetett hallani...