- Ez meg mi? - vissza akartam fordulni, �m az ajt� egyszer csak becsuk�dott.

M�g jobban megijedtem. L�legzetem felgyorsult, torkom kisz�radt. Lassan megfordultam, bizonytalan l�p�sekkel l�pdeltem el�re. Egy r�vidke folyos�n mentem �t �s ezut�n egy nagy, k�nyelmes �s t�gas szob�ba �rkeztem. El�gg� otthonosan van berendezve, emeltem fel szem�ld�k�met. A falakon t�bbf�le f�nyk�p pillantott vissza r�m. Mindegyik egy-egy embert �br�zolt, de k�l�nb�z� id�kb�l. Annyira nem figyeltem fel r�juk, mivel tekintetemet k�rbej�rtattam a szob�ban. A f�nyk�pekkel teli fallal szemben egy k�nyelmes, karamell sz�n� d�v�ny foglalt helyet. K�z�pen volt egy kisebb cseresznyef�b�l faragott asztalka, melyen egy v�za... Liliomcsokor t�nd�k�lt. Liliom? �vatosan k�zelebb l�ptem, s ujjammal meg�rintettem a feh�r sz�n� illatos vir�got. M�g friss, j�ttem r�. Ekkor egy vastag, lil�s sz�n� f�gg�nyt vettem �szre. Remeg� kezekkel h�ztam el. Egy ruh�sszekr�ny volt ott, melyet, ha j�l eml�kszem gesztenyef�b�l k�sz�tettek. P�r m�sodperccel k�s�bb kinyitottam.

A szekr�ny rengeteg ruhakoszt�m�t tartalmazott, mindenf�le anyagban �s sz�nben. De ami a legk�l�n�sebb, hogy mindegyik ruha alatt egy-egy ugyanolyan sz�nben virul� �larc is pihent. Szemeim k�tszer akkor�k lettek. �larc? Ez egyre k�l�n�sebb, suttogtam halkan. Ebben a pillanatban egy kisebb dobozt vettem �szre. Vigy�zva kiemeltem, s egy nagyot f�jtam, mire por sz�k�tt a leveg�be. N�mi k�h�g�s ut�n a dobozzal a kezemben az �gyra �ltem. A fed�j�t leszedtem. Egy s�t�tk�k sz�n�, t�bboldalas k�nyvet tal�lhattam ott. Rengeteg k�pet, �js�gcikk kiv�g�sokat ragasztottak bele, n�ha-n�ha sz�p, gy�ngybet�kkel �rt bet�kkel �rtak mell� jegyzeteket. Ekkor egy pap�r hullott ki bel�le. Lehajoltam, majd felemeltem, s olvasni kezdtem.

„... Egy ismeretlen t�ncos l�ny k�pr�ztatta el a n�z�ket. Senki nem ismerhette fel, ugyanis arc�t egy �larc rejtette. A T�ncversenyen term�szetesen a b�r�k neki sz�nt�k az els� d�jat, de � udvariasan visszautas�totta ezekkel a szavakkal: „Minek kellene nekem egy ilyen d�j, mikor a legdr�g�bb �s legbecsesebb jutalom a k�z�ns�g �r�me?” S ezekkel a szavakkal el is t�nt...”

- „Minek kellene nekem egy ilyen d�j, mikor a legdr�g�bb �s legbecsesebb jutalom a k�z�ns�g �r�me?” Milyen igaza van! - ismertem be, mik�zben m�g jobban tanulm�nyoztam az �js�got. 1913-as kiad�s volt. - Te j� �g, milyen r�gi, �s �reg kiadv�ny! - csod�lkoztam pislogva.

Rengeteg k�p is volt emellett. Mindegyik m�s korb�l volt, de mindegyiken egy-egy n�i alak, akiken �larc pihent. Ahogy jobban megfigyeltem, l�thattam, hogy nyakukban egy nyak�k csillog.

- M�gis mit akar ez az eg�sz jelenteni? - t�n�dtem hangosan, ugyanis a med�l egy liliomot szimboliz�lt.

- M�g mindig nem j�tt�l r�, Liliom? - a kis lapocska kiesett a kezemb�l, �n meg ijedten �lltam fel.

- Ki van ott? - k�rdeztem kicsit f�lve, ugyanis senkit, de t�nyleg senkit nem l�ttam. Addig beazonos�tottam, hogy az idegen f�rfi, hiszen m�ly hangja volt.

- Engedd meg, hogy bemutatkozhassak: a nevem Fantom �s a Sz�npad Szelleme vagyok. - egy kis l�nyecske lebegett el�m. J�t�k baba m�ret� volt. Hossz�, hull�mos z�ld sz�n� haja omlott apr� v�ll�ra. Lil�s sz�n� ruha simult kicsiny test�re, �s csill�mpor sz�llt k�r�l�tte. Fej�n valami k�l�nleges fejd�sz pihent. F�l arc�t egy �larc rejtette. M�r megint egy �larc?

- Te meg mi vagy? - pattantam fel. - �risten! Meg�r�ltem? Vagy �lmodom? Te j� �g, lehet, hogy nem bab�ztam kiskoromban, �s ez�rt a Bab�k Szelleme meg fogja keser�teni az �letemet? - a kis l�nyecske el�gg� furcsa, idi�t�nak n�z� tekintettel pillantott r�m.

- Hana! K�rlek, �lj vissza, nem vagyok a Bab�k Szelleme. A Sz�npad Szelleme vagyok. �s az�rt vagyok itt, hogy elmondhassak neked valamit a m�ltadr�l.

- A m�ltamr�l? J�zusom, mit tettem?

- �lj le! - mondta komoly hangon. - Szeretn�k elmes�lni egy t�rt�netet... Liliom t�rt�net�t.

- Liliom? M�r megint Liliom? N�zd, �n t�nyleg csak po�n c�lj�b�l mentem el a Fesztiv�lra, �s...

- Nem! Te nem po�nb�l ment�l el abba a Fesztiv�lba. Az�rt ment�l el, hogy megismerhess�k az �j szt�rt, Liliomot. De ha megengedn�d, hogy elmondjam a...

- De m�gis mit jelentsen ez? - v�gtam szav�ba. - Egy�ltal�n te mit keresel itt? Azt hiszem, el kell mennem egy orvoshoz... - mondtam, csak �gy magamnak.

- Hana Elizabeth Oswald! Hallgass meg! Nem �r�lt�l meg! Csak hallgass v�gig, vagy soha nem tudod meg, m�rt l�tsz engem, �s m�rt akarok veled besz�lni! - sz�lt r�m parancsol�, �m kiss� fenyeget� hangon. Ez megtette a hat�s�t, s sz�mat �sszeszor�tva figyeltem a kis szellemet. � pedig nagy leveg�t vett, s belekezdett mond�k�j�ba. - 1911. �prilis 13.-�t �runk. A Dreams of Stage, azaz az �lmok Sz�npada megnyit�g�l�j�n vagyunk. Az akkori alap�t�k k�z�tt volt Mr. Kenneth �desapja, az id�sebbik Mr. Richard Kenneth �s Kalos Eido nagyapja, Charles Eido. A Sz�npad m�r p�r el�ad�s ut�n h�res volt, de akkor lett m�g f�ny�z�bb, mikor egy kisl�ny, Helen Bennet a t�rsulathoz csatlakozott. Akkor volt tizenh�t �ves, pont, mint most Te, Hana. Egy p�ratlanul tehets�ges, okos �s m�velt le�ny volt. Az artistas�g volt a l�teleme, naphosszakat edzett, �s hihetetlen�l eredm�nyes el�ad�v� v�lt. �gymond, a Sz�npad t�rt�nelm�ben � volt az els� Igazi Szt�r. - a kis szellem a k�psorhoz lebegett, �s a legels� k�pre mutatott. A k�v�ncsis�g miatt f�l�lltam, s odal�ptem. A k�pr�l egy nagyon sz�p n� pillantott vissza. Az akkor divatos ruh�kat viselte �s kedvesen mosolygott. B�r a k�p a XX. sz�zad elej�n k�sz�lt, j�l kivehettem, hogy a haja s�t�t sz�n� volt. Gy�ng�den, kicsit hull�mosan omlott puha v�ll�ra. Alakja karcs� volt, �s egy picit mintha alacsony is lett volna. Fej�n tal�n egy feh�r sz�n� kalapot viselhetett. Mosolygott, �s a mosolya is igaz�n kedvesnek, �s megnyugtat�nak tal�ltam. Az eg�sz n�, �gy ahogy volt, egyszer�en gy�ny�r�. - � Helen - mondta, majd folytatta. - Ahogy telt-m�lt az id�, Helen egy �lom sor�n meg�lmodott engem. Sz�val, �gy is mondhatjuk, � miatta l�tezem �n. K�rlek, ne n�zz �gy r�m. Nem tudom elmondani, hogy t�rt�nt, mik�nt t�rt�nt, de �gy volt. Tudod, Helen nevezett el engem Fantomnak az �larcom miatt. �s Helen miatt vagyok �n a Sz�npad Szelleme. - egy b�lint�ssal jeleztem, hogy nagyj�b�l �rtem, mir�l besz�l. - A kisl�ny m�r tizenh�t �vesen vil�gszerte ismert volt. De � nem akarta a h�rnevet. Ismeretlenk�nt akart artista lenni. Ez�rt keresett az egyik el�ad�s ut�n egy �larcot, melyet elvett a jelmezszob�b�l, kicsit �talak�totta �s ebben a maszkban jelent meg egy versenyen. A l�nynak a kedvenc vir�ga a liliom volt. �s, mivel egy Liliomot helyezett a sz�v�re, Liliomnak nevezt�k el.

- Pont... Pont, mint engem a Fesztiv�lon... - pislogtam d�bbenten, amikor eszembe jutott a Fesztiv�l.

- Igen. Pont, mint t�ged. Ez nem v�letlen. Helen mikor bet�lt�tte a huszonkettedik �let�v�t, ezeket a szavakat mondta nekem: „Fantom! Ha valaki megtal�lja �larcomat, � lesz az ut�dom. � lesz az, aki tov�bb viszi az �lmomat; a Liliom c�met. �rzem �s tudom, hogy �gy lesz majd.” Helennek k�t gyereke sz�letett. Egy l�nya �s egy fia. A l�nya, Nanett �s a fia Lionel. Nanett volt a fiatalabbik. Az � l�nya Henrietta volt. Henrietta 1946. november 23-�n sz�letett. M�g az �desanyja, azaz Nanett egy �nekesn� volt, addig Henrietta k�vette nagyanyja p�ld�j�t �s � is az artistas�got v�lasztotta. Ugyan olyan p�ratlan tehets�g volt, ak�r Helen. �s a tizenhetedik sz�let�snapj�n megtal�lta Helen �larc�t egy furcsa v�letlen folyt�n, �gy megl�tott engem, s � lett Liliom ut�dja. �s ez �gy ment, hossz� �veken �t, m�gnem 2007-et �runk.

- De h�t, �n nem is azt az �larcot tal�ltam meg. Az f�nn volt a padl�son, �s...

- Lehet. De �larc. Egy fekete �larc. Igaz, annak is megvan a maga m�ltja �s t�rt�nete, hisz az �desap�d� volt, de ez nem l�nyeges. A te anyai nagyany�d is kiv�lasztott volt. � is Liliom volt, m�g nem tal�lkozott a nagyap�ddal.

- �s nekem... Nekem mit kell tennem? - k�rdeztem bizonytalanul.

- Te leszel a k�vetkez� Liliom. Te leszel az, aki elk�pr�ztatja a k�z�ns�get gy�ny�r� t�nc�val. A Sorsod meg van �rva, Hana. - s�hajtott m�lyet.

- Akkor az a cig�ny j�sn� err�l besz�lt... A vonalr�l. Helen az �n �s�m volt.

- Ahogy mondod. - egy picit elgondolkodtam.

- Mi van, ha megh�tr�lok? - tettem fel k�rd�semet, �s Fantom tekintet�be n�ztem.

- Tudom, hogy nem fogsz megh�tr�lni. De addig fogsz engem l�tni, ameddig hiszel magadban �s nem t�rsz �ssze.

- Err�l besz�lhetek valakinek? M�rmint... err�l a titokr�l.

- R�lam igen, hisz �desany�d �s �desap�d is ismer engem, �k is l�ttak... L�tnak.

- �llj! Akkor �k m�rt nem voltak... Kiv�lasztottak?

- �k is kiv�lasztottak voltak, csak nem Liliomnak. �k igazi szt�rok, Hana. F�leg �desany�d. De Liliom csak n� lehet, �s csak a l�ny unoka. Ahogy Te, �gy a nagyany�d, az �knagyany�d �s m�g sorolhatn�m eg�szen Helenig.

- �rtem. Teh�t ez egy titok, melyr�l csakis �n tudhatok. De mi van Emilyvel, �s Josh-sal, no meg Garyvel? - �rdekl�dtem.

- Term�szetesen Liliomnak lehetnek seg�t�i. �s mindig is voltak seg�t�i. Err�l a vonalr�l csak �k tudhatnak! Egy j�tt-ment kis idegennek nem �rulhatod el. - emelte fel ujj�t figyelmez�en. - Csak annak, akiben megb�zol, �s t�nyleg �gy �rzed, hogy az a valaki �rdemes arra, hogy megtudja, m�rt pont Te vagy Liliom. - v�laszolta.

- Hm... �rtem. �s egy�ltal�n mi ez a hely? - tekintettem k�rbe.

- Ezt a helyet m�g maga Helen alak�totta ki. B�r az �ta a Sz�npad t�bbsz�r is �t lett alak�tva, fel lett �j�tva, de ez a hely mindig megmaradt. Ez Liliom lakhelye. Sokuk itt tal�ltak ki man�vereket, itt k�sz�ltek fel �s m�g sorolhatn�m. Azok a ruh�k, melyek abban a szekr�nyben �llnak, mind-mind egy-egy el�ad�s eml�kei. R�giek, de gy�ny�r�ek. �s ezek a k�pek itt mind Liliom kiv�lasztottai.

- Ok�. Teh�t r�viden �s t�m�ren: Liliom kiv�lasztottja vagyok. - kicsit elbambultam �s feldolgoztam a t�rt�nteket.

- V�llalod, hogy tov�bbviszed ezt a vonalat, �s hogy csak a k�z�ns�g kedv��rt leszel olyan, amilyen? Hogy csak a n�z�ket fogod sz�rakoztatni �s a hi�s�g, s �ntelts�g nem fog elem�szteni?

- Mi ez valami esk�fogadalom? - k�rdeztem picit g�nyosan.

- Nem. De biztos akarok lenni benned. - b�r Fantom tudta, hogy biztos lehet benne, viszont hallani akarta a saj�t sz�mb�l.

- Azt hiszem, v�llalom.

- Akkor most k�rlek, menj oda a szekr�nyhez, �s vedd el� azt a kis dobozk�t! - mutatott arra a pontra, ahol a kis t�rgyacska megtal�lhat�.

- Ok� - mondtam kiss� elbizonytalanodva, de odal�pdeltem.

A s�t�tk�k sz�n�, puha bevonat� dobozt f�lemeltem, majd visszas�t�ltam a d�v�nyhoz �s le�ltem. Kinyitottam. Abban egy gy�ny�r� mint�zat� porcel�n �kszerdobozt tal�ltam, mely ez�st�sen csillogott. Ov�lis alak� volt. Sz�p, k�vekkel volt d�sz�tve. Ahhoz, hogy ki tudjam nyitni egy kisebb kulcs kellett. De �rdekes, mondtam elk�pedve, ugyanis a z�r liliom alak� volt.

- Ez gy�ny�r�. - feleltem.

- A kulcsa a porcel�n alj�n van. - jegyezte meg Fantom.

�vatosan megford�tottam. Az alj�ra ugyan olyan, m�lyk�k sz�n� anyag simult.. Vigy�zva lehajtottam r�la, ahonnan r�gt�n egy kism�ret�, v�konyka kulcs esett az �lembe, mely egy l�ncra volt f�lakasztva.

- Nyisd ki, Hana. - b�ztatott a szellem.

A kulcsot megfogtam �s beleillesztettem a miniat�r z�rba. Egy halk kattan�s k�vetkezt�ben kiny�lt. Halk, l�gy dallam sz�lalt meg. Lehunytam szememet, s egy kis ideig �lveztem a kellemes sz�lamot, majd pillant�somat a puha, selyemp�rn�n pihen� kincsre emeltem. Sz�mat elt�tva figyeltem a benne rejl� �kszert. Egy fel�lm�lhatatlan �rt�k� nyak�k pihent benne.

- Ez a nyakl�nc... a k�peken is...

- Igen. Ez minden Liliomnak a nyak�ke volt. M�g Helen vette meg. Tudod, gazdag volt. De soha nem �rdekelte a p�nz. Viszont, mikor ezt a gy�ny�r� nyak�ket megl�tta, r�gt�n �gymond beleszeretett. �s milyen k�l�nleges: pont liliom alak�. - mosolyodott el.

- Liliom... liliom... liliom... - ism�teltem. - A mai nap folyam�n m�r rengetegszer hallottam ezt a sz�t. - nevettem fel. - De igazad van, ez t�nyleg... mesesz�p. - feleltem meghat�dottan.

Az anyaga feh�r gy�ngy volt �s egy ez�st�sen csillog� l�ncra volt er�s�tve. K�r�lbel�l 3-4 centim�ter hossz� �s 2 centim�ter sz�les lehetett. Soha, de soha nem l�ttam ennyire p�ratlanul sz�p nyak�ket.

- Akkor ez azt jelenti, hogy az eny�m? - k�rdeztem csillog� szemekkel.

- Ahogy mondod, a tied, Hana. De eml�keztetlek, hogy ezt csak akkor veheted fel, ha az �larcodat is viseled. - felelte. - �s most, n�zz�k meg, mit tartogat neked a j�v�.

A l�nyecske �larca egy pillanatra csillogott, majd megfordult a tengelye k�r�l, �s ahogy p�rg�tt kis k�rty�k jelentek meg k�r�l�tte. Mikor ism�t velem szemben volt, kez�t kiny�jtotta egy k�rtyalap fel�, mely azonnal fel� rep�lt. A t�bbi t�rgy pedig elt�nt.

- A cs�sz�rn� k�rtyalap - emelte fel a kiv�lasztott lapot. - N�ha �j �let kezdet�t jelenti.

- Azt hiszem, �rtem mir�l besz�lsz. - mondtam zavartan. - Nos, el�g sok id�t t�lt�ttem itt. A t�bbiek biztosan keresni fognak, �gy mennem kellene.

- �r�l�k a tal�lkoz�snak, Liliom. - mosolygott.

- �n is �r�l�k, Fantom. - kacsintottam, majd f�l�lltam �s a kis folyos�hoz igyekeztem. - Hogy is ny�lik? - k�rdeztem elbizonytalanodva. Fantom odalebegett a falhoz, �s egy kis gombot nyomott meg. - Eh... K�szi! - k�sz�ntem meg. A fal kiny�lt �n meg kil�ptem rajta. - Huh. - s�hajtottam, majd elindultam.

- H�t te meg mit csin�lsz itt? - k�rdezte egy hang a h�tam m�g�l.

Megdermedtem. �, �des Istenem, mondd, hogy nem l�tta, ahogy kij�v�k, foh�szkodtam az �ghez.