Vaku villan �n, pedig �gy vigyorgok az objekt�v fel�, mintha k�telez� lenne. No persze k�telez� is. L�tom a fot�s arc�n, hogy nem tetszik neki ez a k�p sem. �jra visszab�jik a g�p m�g� �s pr�b�lja a j� be�ll�t�st megtal�lni �gy, hogy n�ha egy-k�t kurta mondattal utas�t, merre ford�tsam a fejemet, merre tekintsek szemeimmel. �jabb k�nyv, �jabb bor�t�. A kiad�n�l t�l r�ginek tartj�k azt az arck�pemet, ami az eddigi k�nyveimre ker�lt, ez�rt p�zolok most itt. Nem is lenne rossz �tlet, ha nem gy�l�ln�k ennyire f�nyk�pezkedni. Abszol�t nem vagyok fotog�n, soha nem is voltam az.

�vatosan, nehogy elmozd�tsam a fejem, az �r�ra pillantok. Negyed h�rom. El se hiszem, hogy d�l �ta itt �l�k. Ez m�r t�bb a sokn�l. Elv�gre nem fot�modell vagyok, hanem �r�. Ebben a pillanatban l�tom befutni a megment�met. B�ty�m a szok�sos n�-sz�d�t� vigyor�val libben be a terembe, mag�ra vonva ezzel minden bent l�v� n�nem� tekintet�t. Lassan szamb�zik v�gig a termen �s be�ll a f�nyk�p�sz mell�, majd jelz�s�rt�kkel k�sz�r�li meg a tork�t. A f�nyk�p�sz el�sz�r r�m tekint, mintha ez a t�relmetlen k�h�csel�s csakis t�lem sz�rmazhatna. Ekkor veszi �szre, hogy �n se �t n�zem. Valamit megl�t az arckifejez�semen, mert gyorsan visszahajol a g�p m�g�, �s csak az �jabb villan�s jelezi, hogy ez a pillanat is meg lett �r�k�tve. Majd ism�t kipillant oldalra, �s egy pillanat alatt elsz�ll a harag a szem�b�l.

- M�v�sz �r! Mi sz�l hozta erre? – rebegi �h�tattal b�ty�m fel�.
- A h�gom�rt j�ttem. Megbesz�lt�k, hogy kett�kor tal�lkozunk, de sehol sem volt. M�rpedig � nem szokott k�sni. �s tudtam, hogy el�tte itt van dolga, sz�val elj�ttem �rte.
- Vigye csak a h�g�t. Biztos be tudom fejezni n�lk�le is ezt a p�r k�pet. Nincs is olyan sok m�r h�tra.
- Nem hinn�m, hogy be tudn� fejezni – csatlakoztam be �n is a besz�lget�sbe.
- Mi�rt gondolja ezt, kedves h�lgyem? – n�zett r�m a fot�s bosszankodva – Valaki biztos �t tudja v�llalni m�v�sz �r h�g�nak a feladat�t.
- Fur�n n�zne ki, ha nem az �n k�pem lenne a k�nyvem h�toldal�n – somolyogtam az orrom alatt.
- Mi? – n�zett megh�kkenve a f�rfi.

Nem hib�ztathattuk. Sokan nem fedezik fel, hogy testv�rek vagyunk. Nem azon m�lik, hogy milyen r�g�ta ismernek minket, vagy mennyire figyelt�k meg von�sainkat. Az igazi hasonl�s�g csak akkor v�lik felfedezhet�v�, ha egym�s mell� �llunk, �s �gy vizsg�lnak minket. Kalos azt mondta, hogy az emberek csak sz�p lassan �brednek r�, hogy mennyire hasonl�tunk egym�sra testv�remmel, mert ott lappangnak a k�z�s von�sok, de csak sz�p fokozatosan leplez�dnek fel. Egy-egy elkapott mosolyn�l, kacsint�sn�l, homlokr�ncol�sn�l.

- Rendben. Menjen csak kisasszony – pr�b�lta leplezni bosszankod�s�t - M�ra k�szen vagyunk emberek. Nagyon �rvendtem m�v�sz �r – mosolyog m�g utolj�ra testv�remre, majd kiviharzik a teremb�l.
- �n is �rvendtem! Sora mehet�nk?
- Csak felkapom a t�sk�m, �s m�r itt se vagyunk – mosolyogtam Yuri fel�.

Ahogy �g�rtem, alig �t perc m�lva m�r a naps�t�sben s�t�ltunk odakint az utc�n kedvenc k�v�z�nk ir�ny�ba. Miut�n letelepedt�nk egy asztalhoz, Yuri az itallapot kezdte b�ng�szni, m�g �n a nap fel� ford�tottam arcomat, �s csukott szemmel s�tk�reztem. F�l f�llel hallottam, ahogy Yuri leadja a rendel�st. Meg se kellett sz�lalnom, tudta, mit kell rendelnie nekem.

- H�nyadik is? – k�rdezte, �s csukott szemmel is tudtam, hogy arcomat f�rk�szi.
- Nyolc – feleltem kurt�n.
- Nyolc k�nyv alig hat �v alatt. Eszm�letlen. Nagyon b�szke vagyok r�d!
- Ugyan Yuri – habogtam zavaromban.

Szerencs�re a pinc�r meghozta az italunkat, amit �n nagy odafigyel�ssel kezdtem el sz�rcs�lgetni. L�ttam, hogy Yuri kitart�an f�rk�sz engem, �s nem �llhattam tov�bb kutakod� tekintet�t.

- Mondjad – k�rtem �t, mik�zben visszafordultam a nap fel� �s lecsuktam szemeimet.
- Biztos?
- Ess�nk t�l a szentbesz�den?
- Honnan tudod, hogy az j�n? – l�tatlanban is l�ttam magam el�tt, ahogy felvonja az egyik szem�ld�k�t.
- Ismerlek… - d�rm�gtem az orrom alatt.
- Mi�ta �l�nk itt?
- L�tod, tudtam, hogy ez j�n.
- De megengedted – kontr�zott vissza.
- Tudom.
- Akkor v�laszolj. Sz�val?
- T�bb mint �t �ve…
- Nem gondolod, hogy nyitnod kellene az emberek fel�? Nincs senkid itt rajtam k�v�l. Se n�, se f�rfi. Senki. Csak �n �s a f�h�seid. Ez nem norm�lis.
- R�gt�n a k�zep�be, ugye Yuri, semmi bemeleg�t�s, csak sutty bele. Nem hiszem, hogy …
- Sora, ne pr�b�ld mentegetni magad. Annyian pr�b�lnak k�zel ker�lni hozz�d. Te m�gis egy �gyes kis csellel kit�rsz el�l�k.
- �s?
- �s �gy egyed�lt fogsz maradni.
- Nem te mondtad. Itt vagy nekem te �s a f�h�seim – mondtam cseppnyi inger�lts�ggel a hangomban.
- Sora f�ltelek.
- Nem kell – mondtam tal�n t�l hirtelen.
- De kell – makacskodott.
- Mi�rt is? – n�ztem v�gre r�.
- Mert nemsok�ra megn�s�l�k. �s elk�lt�z�k onnan. �s akkor egyed�l maradsz. F�lek, hogy megint sz�p lassan visszas�llyedsz oda, ahonnan p�r �ve siker�lt kil�balni.
- Nem hallgatom ezt tov�bb – �lltam fel az asztalt�l – Nem kell tov�bb agg�dnod a szerencs�tlen, kolonc kish�god miatt. �r�lj, hogy te tov�bb tudt�l l�pni, engem, pedig hagyj b�k�n.

Elindultam hazafel�. Hallottam, ahogy Yuri ut�nam ki�llt, de mivel nem reag�ltam, d�h�sen felpattant az asztal mell�l �s a nyomomba eredt. �jabban ezt az �j v�dekez�si mechanizmust vetem be Yuri ellen, ha nem akarom v�gighallgatni mondand�j�t, mert k�nyelmesebb elb�jni, elmenek�lni a t�nyek el�l. Egyszer�en fak�pn�l hagyom. Amikor megtudtam, hogy �jra szerelmes kisebb hidegzuhanyk�nt �rt a h�r. De megszoktam. Nem mondom, hogy megb�k�ltem vele, de pr�b�lkozom. Nem irigylem t�le a boldogs�got. Meg�rdemli. �s igen, azt is tudom, hogy nem lesz sok�ig c�lravezet� a struccpolitika, de m�g most, ennyi id� eltelt�vel sem tudok tov�bbl�pni, pedig 6 �ve m�r, hogy az �letem darabjaira hullott. Hi�ba pr�b�lok kimozdulni �s tov�bbl�pni valami mindig visszah�z a m�lybe.

Yuri egy piros l�mp�n�l �rt be, �s mag�hoz ragadta a kezemet.

- Sora Naegino Killian – a teljes nevemen h�v, sz�val siker�lt rendesen felbosszantanom – Ne merj m�g egyszer �gy otthagyni b�rhol is. Szerinted nekem k�nny� volt tov�bbl�pni? – rivallt r�m - K�nny� azzal a tudattal s�t�lni a mai napig, hogy minimum h�rom ember �let�t tettem t�nkre?
- Yuri … - kezdtem, mik�zben fel� ny�ltam kezemmel.
- Nem Sora. Most v�gig fogsz hallgatni. Mindig melletted �lltam. Anno, egy szavadba ker�lt �s feladtam az �letemet. Soha nem panaszkodtam, soha nem emlegettem fel. Tudtam, hogy sz�ks�ged van r�m, �s mi m�s lenne egy testv�r k�teless�ge. Ne is n�zz �gy, mert nem csak k�teless�gb�l tettem, �s ezt te is tudod. Szeretlek Sora. Jobban, mint b�rkit ezen a vil�gon, de meg kell �rtened, hogy musz�j tov�bbl�pnem. Kate seg�t. Seg�t elfelejteni a m�ltat, seg�t �jra alkotni. Visszaadta a lend�letet a m�veimbe.
- De �n … - kezdtem, de �reztem, hogy a k�nnyek �getik a torkomat.
- Ne s�rj, kis csillagom. Itt leszek neked, nem hagylak egyed�l. De neked is kell valaki. Valaki, akihez hozz�b�jhatsz, egy es�s d�lut�non. Akihez menek�lhetsz, ha r�d t�r a m�lab�. Aki jobban ismer, mint b�rki m�st a vil�gon. Azt akarom, hogy �jra boldog legy�l.
- Szeretlek – h�pp�gtem.
- Tudom. De kell tal�lnod valaki m�st. Mozdulj ki! L�togasd meg Kalost. Biztos �r�lne neked. Olyan r�g�ta �g�rgeted m�r neki.
- De …
- Tudom. F�lsz, hogy �sszefutsz vele. De honnan tudod, hogy m�g mindig ott van? Lehet, hogy � is r�g elment onnan.
- Majd gondolkozom rajta.
- Helyes – villantott fel� egy mosolyt – Most pedig gyere, menj�k v�gre haza.

�n is r�mosolyogtam, de nem tudom siker�lt-e �tvernem. Az �letem akkor omlott �ssze, amikor elvesztettem Sophie-t �s vele egy�tt a b�tyj�t is. Leon. Sokszor id�ztem fel azt az id�szakot, amikor egy�tt voltunk, �s visszap�rgetem az utols� napokat. Hangulatt�l f�gg� magyar�zatokat tal�lok a viselked�s�re. Ha j� kedvem van, akkor mindig az jut eszembe, hogy csak meg akart k�m�lni mag�t�l �s a f�jdalm�t�l. Nem akarta, hogy v�gign�zzem, ahogy begub�zik, �s mindenkit el�ld�z maga mell�l. De ezen feld�h�tem magam, hogy mi�rt akart helyettem d�nteni. Ha rossz kedvem van, vagy szomor� vagyok, csak egy magyar�zatot l�tok mindenre. Engem hib�ztatott, csak engem. Ez�rt bosszult meg mindent, nem is ak�rhogyan, hanem m�dszeresen kifontolva �s kivitelezve.

Halv�nyan l�tom magam el�tt n�ha. Eszembe jut egy-egy mosolya vagy pillant�sa. Gy�tr�m magam, �s nem akarom elfelejteni egyetlen perc�t sem, az egy�tt t�lt�tt id�nek. Egyr�szt, mert az volt az utols� p�r h�t, amikor boldog voltam. Amikor �jra �nfeledten tudtam �rni, mosolyogni �s szeretni. Akkor minden szeretetemet egy embernek adtam, aki eldobta azt mag�t�l, amikor a legnagyobb sz�ks�ge lett volna r�. �s mi�rt is tenne ilyet az ember, ha nem a sz�ve m�ly�n t�pl�lt ut�lat miatt. A m�sik oka annak, hogy eml�kezni akarok, az az, hogy �n is b�n�snek �rzem magam. Na nem Sophie hal�l�ban. Abban �rtatlan voltam, mint mindenki m�s, tal�n az aut�st kiv�ve. Az viszont teljes m�rt�kben az �n hib�m volt, hogy nem tudtam megmenteni Leont. Miattam tartunk ott ahol. Mert elmenek�ltem. Nem b�rtam tov�bb, megh�tr�ltam.

Minden nap �tfutnak ezek a gondolatok az agyamban, ami�ta csak elj�tt�nk Kalost�l. Minden �ldott nap. Nem tudom, hogy mit �rzek Leon ir�nt. Hazudn�k, ha az mondan�m k�z�mb�ss� v�lt sz�momra, �s hogy siker�lt elfelejtenem. De akkor se mondan�k igazat, ha azt �ll�tan�m, m�g mindig szeretem. Nem tudom, hogy reag�ln�k akkor, ha tal�lkozn�nk. Mert minden ellen�rz�sem �s �nv�dam mellett, az�rt m�lyen ott munk�l az �n�rzet is amiatt, ahogy viselkedetett velem, ahogy megal�zott Kalos �s a sz�lei el�tt. F�lemben cseng, ahogy a nevemet mondta anno a temet�s ut�n. Az a t�m�ny gy�l�let, okozza a bizonytalans�got, amit akkor v�ltem felfedezni a hangj�ban. Ami menek�l�sre k�sztetett. Ami miatt m�g mindig ott vagyok ahol…

A napok esem�nytelen�l, m�gis gyorsan teltek. Azon kaptam magam, hogy az interj�ra igyekszem, ami az �j k�nyvem rekl�moz�s�t c�lozza meg. Semmitmond� tekintettel v�laszolgatok a riporter k�rd�seire, mik�zben � veszett�l jegyzetel, holott ott vil�g�t el�tt�nk a diktafon l�mp�ja is. N�ha kitekintek az ablakon. Nem t�l j� a hangulatom. Tal�n a riporter is �szreveszi, �s ez�rt nem k�noz tov�bb, vagy csak megkapta a sz�ks�ges mennyis�g� anyagot. Nem tudom, a l�nyeg az, hogy megmenek�ltem. Borong�s id� volt odakinn. �n f�l kezemmel pr�b�ltam �sszefogni magamon a ballonkab�tomat, mik�zben k�nyveket egyens�lyoztam benne, a m�sikkal, pedig egy eserny�t tartottam a fejem fel�. �gy billegtem az aut�m fel�, magas sark�mban igyekezve elker�lni a pocsoly�kat. Mikor el�rtem az aut�mat beh�nytam a k�nyveket az any�s�l�sre �s �n futottam is �t a m�sik oldalra. �vatosan hajtottam hazafel�, mik�zben elism�teltem a fejemben a v�laszokat, amiket adtam, hab�r nem tudom minden k�rd�s�t felid�zni. A kedvenc k�rd�sem egyike is fel lett t�ve. Mi�rt ezt a c�met adta a k�nyv�nek? �ltal�ban egy�rtelm�, utal� c�meket adok k�nyveimnek, de ez most m�s. A szenved�s m�v�szete. �n�m�t�s n�lk�l mondhatom, hogy ez eddigi legjobb m�vem. Nem is csod�lom, hogy a kiad� kiemelt el�k�sz�leteket tesz m�r most, egy h�nappal a kiad�s el�tt. Sok�ig gondolkoztam, hogy megmutassam-e b�rkinek is ezt az �r�somat. T�l mag�njelleg� az eg�sz. Hi�ba pr�b�ltam elker�lni a saj�t sz�lak belef�z�s�t, nem ment mindig krist�lytiszt�n a saj�t tapasztalatok kihagy�sa. Hogy is lehetne?

Amikor megmutattam a k�ziratot Yuri, m�r a c�m�n�l megjegyz�seket tett r�. Amikor elolvasta, eml�kszem, berohant a szob�mba �s m�lyen a szemembe n�zett. Nem tudtam, hogy most meg�lel, vagy ink�bb felpofoz. Sose l�ttam m�g ilyen indulatokat a szem�ben. Azt�n ink�bb az el�bbin�l d�nt�tt. Hevesen mag�hoz szor�tott �s csak �lelt, �s �lelt. �reztem, ahogy a p�l�mat �t�ztatj�k k�nnyei, de nem sz�ltam. Nem akartam zavarba hozni. Annyit suttogott a f�lembe, hogy nem tudta, hogy bocs�ssak meg. Addigra m�r �n is s�rtam. Ut�na megfordult a fejembe, hogy finom�tok rajta, �t�rom egy-k�t r�sz�t, de Yuri nem engedte. Azt hiszi, ha ezt �gy kiengedem a kezeim k�z�l, akkor k�pes leszek tov�bbl�pni. H�t hi�ba, milyen lehetne egy zen�sz, ha nem a v�gletekig idealista �s rem�nyked�. �s ki vagyok �n, hogy �sszet�rjem az �lomk�peit. A kiad� �r�mt�ncot j�rt, �s meggy�zte a cenzort is, hogy j� ez �gy, ahogy van stilisztikailag, �s szor�tkozzon arra, hogy a lehet� legminim�lisabb �t�r�sra legyen sz�ks�g.

Az es�vel nem t�r�dve s�t�ltam a bej�rati ajt� fel�. Annyira elmer�ltem a gondolataimban, hogy nem figyeltem a t�retlen�l z�poroz� es�cseppekre, amik lassan az �sszes ruh�mat �titatt�k. Sz�rakozott mozdulatokkal kapartam el� a kulcsokat �s s�t�ltam be a h�zba. A h�t�re aggatott �zenet tudatta velem, hogy Yuri ma nem j�n haza. Annyi baj legyen, �gyse t�l j� a hangulatom, �s ha megint neki�llna az agymos�snak, nem lenne hozz� idegrendszeren, �s csak megint �sszeugran�nk. Minden, amit szeretn�k az mind�ssze annyi, hogy egy cs�sze forr�, m�zes te�val bevackolhassam magam az �gyamba, �s a melegb�l szeml�lhessem az ablakon lecsurg� es�cseppeket, am�g sz�pen el nem alszom. Tervem siker�lt.

Kedvem csak nem akart javulni a h�t v�ge fel� sem, mintha csak megragadt volna ebben az �r�k, morg� �llapotban. Alig mozdultam ki otthonr�l, s�t a szob�mb�l. V�gre olvastam. Szemeim csak �gy falt�k a sorokat. Kikapcsolt az agyam �s csak Hemingwaynak �ltem �s az � V�ndor�nnep�nek. �gy telt el nap, nap ut�n. Az �gyn�k�mre �s Yurira b�ztam a lek�zlend� cikk �tolvas�s�t, pedig ilyet eddig nem tettem m�g. Meg is k�rdeztem ut�lag b�ty�mat, hogy milyen lett, aki erre csak sejtelmesen annyit felelt, hogy element�ris. Soha t�bbet nem csin�lok ilyet. Most v�rhatok arra, hogy mit hozott �ssze az a l�k�tt riporter �s mit enged�lyezett a hibbant Yuri.

Csendes ap�ti�mb�l egy telefonbesz�lget�s szak�tott ki. Yuri �rt el�sz�r a telefonhoz, de amikor meghallotta benne Kalos hangj�t, azonnal kihangos�totta. �gy szoktunk vele besz�lgetni. Mi ketten k�r�l�lj�k a telefont �s csicserg�nk Kalosnak, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Most se volt ez m�sk�pp. Gyermeki lelkesed�ssel rep�ltem a telefon mell�, hogy v�gre hallhatom annak az embernek a hangj�t, akit ap�mk�nt szeretek. Hangja gyenge volt �s kicsit remegett. Egyenletes temp�ban k�z�lte a h�reket, mintha legal�bbis nem is saj�t mag�r�l lenne sz�. Egy m�sodpercnyi gondolkod�s n�lk�l hoztam meg a d�nt�semet, mit tehet ilyenkor az ember. Miut�n megszakadt a vonal, f�lemben m�g ott csengett a mindent elemi er�vel felforgat� �s gy�kerest�l megv�ltoztat� mondtat: R�kos vagyok. M�r indultam is a szob�mba �s neki kezdtem pakolni. Nem �rdekelt mit hagyok h�tra, nem �rdekelt, hogy kivel tal�lkozhatok, vagy hogy mivel szembes�lhetek, csak az, hogy enyh�tsek Kalos mag�ny�n �s f�jdalm�n.

Yuri agg�dva k�vetett tekintet�vel, mik�zben �n rohang�ltam a szob�mban, �s mindent bedob�ltam a b�r�ndbe. Meg se pr�b�l lebesz�lni, tal�n m�g �r�lt is buzg�lkod�somnak, �m mindketten tudtuk, hogy a rep�l�s ideje alatt majd j�l �tv�ltozik a tettv�gy n�ma p�nikk�. De most nem �rdekelt. B�ty�m kivitt a rept�rre. Meg�lelt �s csak annyit mondott, hogy egy szavamba ker�l. Nem fejezte be a mondatot, m�gis tudtam, hogy mire c�loz. Gyors puszit nyomtam az arc�ra �s loholtam az ellen�rz� kapu fel�. Mik�zben leadtam a t�sk�imat, m�g visszaintegettem neki, majd elt�ntem a folyos� v�g�n. M�r csak f�l �ra volt a g�p indul�s�ig, addig megittam egy k�v�t. Egy �js�gos mellett elhaladva, arra lettem figyelmes, hogy �n n�zek vissza magamra egy �js�g c�mlapj�r�l, az al�bbi szalagc�mmel: A szomor� tekintet� �r�n� vallom�sa. �s a k�p… Val�sz�n�, hogy egyike azoknak, amiket a hetekben k�sz�tettek. Na de hogyan szerezt�k meg? Gyorsan magamhoz ragadok egyet, �s mik�zben apr��rt kotor�szok a p�nzt�rc�mban, pr�b�lok nem felrobbanni a d�ht�l. Hogy engedhette ezt Yuri? C�mlapra, r�ad�sul ilyen felvezet�vel. Indulatos l�ptekkel haladok a g�p fel�, magamban fontolgatva azokat a mondatokat, amiket Yuri fej�hez fogok v�gni, ha lesz�llt a g�p.

Elfoglalom a helyemet, pr�b�lok elvonatkoztatni att�l, hogy egy tepsiben utazok nagyon-nagyon magasan, majd miut�n elm�lik a kellemetlen �rz�s a gyomromb�l, az �js�g ut�n ny�lok, �s d�h�sen vetem bele magam az olvas�sba.

***

Hirtelen jelent meg a sz�nen, m�gis felejthetetlen �lm�nyeket okoz mindenkinek, aki ak�r csak egy k�nyv�t is elolvasta. Mag�val ragad minket k�nnyed st�lusa �s melankolikus hangulata, ami a gy�ny�r� �r�n� eg�sz l�ny�t �titatja. �j k�nyve aprop�j�b�l adott nek�nk interj�t a kort�rs �r� Sora Naegino. A szenved�s m�v�szete m�lt� ut�d a sorban. De k�nyve ismertet�s�n t�l, sokkal t�bbet kaphatunk bel�le is az interj� sor�n.

Az �r�n� udvariasan v�laszolgat a k�rd�seimre, figyelm�t azonban nem tudom lek�tni. Tettetett �bers�ge csak a rutink�rd�sekig terjed, az oda nem ill�kre meglep�en k�nnyen �s ny�ltan v�laszol, mintha nem is venn� �szre, hogy hangosan is kimondja azokat

N�ha r�m tekint, �s ilyenkor l�tom az �rdekl�d�st a szem�ben. Ezekben a pillanatokban mindig k�nyv�r�l besz�lget�nk. Ha szem�lyesebb s�kra terel�dik a besz�lget�s, sz�rakozottan tekintget ki az ablakon �s szeml�li az es�t odakinn, mintha egy bar�ttal besz�lgetene.

Hamar felt�nik az embernek, hogy a szomor�s�g �s a csal�dotts�g, nem csak egy �r�i k�zhely, amit mag�ra er�ltet, hanem l�nye legm�ly�r�l fakad. Amikor k�nyve c�m�r�l k�rdezem, felcsillan a szeme. �rzelemmel teli hangon ecseteli a c�m jelent�s�t, �s fejtegeti a k�nyv szerepl�inek �s saj�t �rzelmeinek kavalk�dj�t. Elmosolyodik, �s a b�tyj�r�l mes�l, akit els�sz�m� kritikus�nak tart.

Amikor mag�n�let�r�l faggatom, bez�rk�zik. Megsz�nik az �l�bers�g �s a sz�rakozotts�g. Megszakad minden. Szem�b�l elt�nnek az �rzelmek, �s �res, �rzelemmentes hangon k�rdezi, hogy mikor lesz v�ge az interj�nak.

Amikor megk�rem, hogy aj�nlja a k�nyvet az olvas�knak, a k�vetkez�ket mondja: Aj�nlom �j k�nyvemet mindenkinek, aki csal�dott m�r valaha valakiben, illetve szenvedett ennek az embernek a hi�nya miatt. Mindenkinek, akinek �ner�b�l siker�lt tov�bbl�pnie, hogy miut�n elolvasta ezeket a sorokat, meg�rtse, milyen neh�z is volt a felejt�s, �s hogy milyen nagy tettet vitt v�ghez. Nem azt akarom el�rni, hogy azok, akik most vannak �let�knek ebben a f�zis�ban meg�rt�st, �s t�mogat�st kapjanak, mert mindenkinek egyed�l kell kil�balni a g�d�rb�l. Az�rt �rtam ezt a k�nyvet, hogy k�pesek legy�nk elfogadni sz� n�lk�l azt, aki gy�tri mag�t napi rendszeress�ggel, �s �pp ez�rt nincs sz�ks�ge arra, hogy m�s is felemlegesse ezt neki.

Utols� k�rd�sem az volt, hogy � is szenved-e. Egy sejtelmes mosollyal pillant r�m, valami megfoghatatlan telepszik a szem�be, �s csak annyit mond ink�bb csak mag�nak, mint nekem, hogy tal�n igen.

Aj�nlom mindenkinek, ezt a k�nyvet, minden koroszt�lyban. Az�rt, hogy megtanuljuk elfogadni egym�st, az�rt, hogy k�nnyebb legyen mindenkinek �s az�rt, hogy visszaeml�kezz�nk �let�nk nagy d�nt�seire, amik tal�n m�ra m�r elhalv�nyultak. �s aj�nlom azoknak ezt a k�nyvet, akik kicsit jobban meg akarj�k ismerni ennek a szomor� tekintet� n� t�rt�net�nek egy darabk�j�t.

***