- F�lek... F�lek t�led, f�lek, hogy nem olyan vagy, mint amilyennek mutatod magad - mondtam f�l�nken.
- �n sosem b�ntan�lak - felelt a fi�.
- De �n... �n nem szerethetek bel�d. Ez nem lehets�ges. Mi�rt akarsz minden�ron megv�ltoztatni?
- Mert boldognak akarlak l�tni - simogatta meg az arcom Michael, mire elmosolyodtam.
- Akkor azt az �t�st mi�rt is kaptam? - k�rdezte cinikusan Leon.
- Mert h�lye vagy! Nem tudod, mir�l besz�lsz! �s nem is akarom, hogy megtudd! Nem akarom, hogy ezent�l egy�tt �rz�en r�m mosolyogj! Csak azt akarom, hogy maradj ki a m�ltamb�l! - kiab�ltam.
- Nyugi... - tette v�llamra a kez�t Mike.
Leon d�h�sen megr�zta a fej�t �s elment.
- Ne haragudj r�! � csak neked magyar�z, de nem meri mag�nak bevallani, hogy igenis fontos vagy neki �s agg�dik �rted - mondta Sophie.
- Ugyan m�r, a b�ty�d egy h�lye �s engem sz�vb�l ut�l.
Sophie mindentud�n elmosolyodott.
- Azt hiszem, ut�namegyek, m�g miel�tt valami �r�lts�get csin�l - c�lzott testv�re hirtelen t�voz�s�ra.
- T�nyleg, 24-�n van kedved �tj�nni hozz�m? - k�rdeztem. - Hozhatod Leont is, egy napot tal�n m�g t�l�lek vele.
- Persze, majd ler�ngatom �t is. Akkor majd tal�lkozunk - k�sz�nt el.
- Jason, r�d is vonatkozik a megh�v�s. Meg persze a band�ra is.
- Ok�, �n ott leszek - felelt a r�vid sz�ke haj� fi�.
- A t�bbieknek meg majd sz�lunk. Most viszont gyere, kezdek valamit a kezeddel - h�vott Michael.
- �n csendesen k�vettem az orvosiba, a t�bbiek pedig visszamentem a tornaterembe. Mike lefert�tlen�tette a k�zfejem �s egy kis g�zt k�t�tt r�.
- K�sz�n�m - h�l�lkodtam.
Amint v�gzett le�lt mell�m az �gyra.
- Nincs mit - hajolt egyre k�zelebb �s megcs�kolt.
Viszonoztam a gesztust, hiszen v�gre �gy �reztem nem kell f�lnem. Ugyan a v�szjelz� most is megsz�lalt bennem, de nem is foglalkoztam vele. Michael eld�nt�tt az �gyon. Ekkor m�r hangosan s�polt az a bizonyos riaszt�, �gy ezt m�r nem hagyhattam figyelmen k�v�l.
- Ne, Mike, k�rlek! - sz�laltam meg.
- Mi a baj? - �lt f�l. - Daniel? Tudtam, hogy r� gondolsz... Hogy is hihettem m�st...
- Michael, �n...
- Ne, ne magyar�zkodj! Csak fogadd el v�gre, hogy � itt hagyott �s m�r soha nem j�n vissza! Ha �gy folytatod, lassan mindenkit el�ld�z�l magad mell�l! - v�gta a fejemhez kegyetlen�l, majd t�vozott.
De hisz ez el�bb m�g azt mondta, sosem b�ntana! Hazudott nekem. S�rtam, ne tudtam meg�rteni, mi�rt nem hallgatott v�gig. �gy ut�lag visszagondolva persze logikus, hogy azt hitte, Daniel jutott eszembe, de ezt akkor teljesen �sszezavarodva, nem �rthettem meg. K�nnyeim m�r meg�ll�thatatlanul folytak. Ekkor d�nt�ttem el, megkem�ny�tem a sz�vemet �s t�bb� egy sr�c miatt sem fogok s�rni. Kit�r�ltem a s�s v�zcseppeket a szememb�l, �sszeszedtem magam �s visszamentem a tornaterembe. A nap tov�bbi p�r �r�ja nagy r�szben esem�nytelen�l telt. Michael azt hiszem, elment haza, vagy legal�bbis a bulin nem l�ttam.
December 24-�n d�lut�n f�l kett�-kett� k�r�lre rendeltem oda a t�bbieket, de alig m�lt el d�l, mikor megsz�lalt a kapucseng�. Felvettem a kaputelefont �s megk�rdeztem, ki az.
- Szia. Michael vagyok. Beengedsz? - k�rdezte f�lve.
Nagy leveg�t vettem, m�g mindig f�jt, amit akkor mondott.
- Persze, gyere! - feleltem �s kinyitottam az ajt�t, majd visszamentem d�sz�teni a f�t.
A fi� bej�tt a nappaliba ut�nam.
- Mi�rt j�tt�l ilyen kor�n? - �rdekl�dtem teljes ridegs�ggel.
- Besz�lni akartam veled - v�laszolt.
- Mondd! - mondtam, mik�zben egy sz�ken �llva raktam fel a d�szeket.
- Bocs�natot szeretn�k k�rni. Nem kellett volna azokat mondanom. Nem volt igazam.
Amint meghallottam az utols� mondatot, megsz�d�ltem �s majdnem leestem a sz�kr�l, de szerencs�re Michael megfogott. M�g miel�tt megint leesek, le�ltem a kanap�ra.
- M�r aznap, amikor elment, tudtam, hogy nem fog visszaj�nni, de m�g... soha nem mondtam �gy ki.
- Tudom... Jen, mit akart�l m�g mondani akkor?
- Nem ez�rt hagytam abba, mert Danre gondoltam - kezdtem bizonytalanul. -, csak egyszer�en t�l korainak gondoltam. Pontosan tudom, hogy ha akkor nem �ll�talak le, m�r nem tudt�l volna visszafordulni, pasib�l vagy.
- K�sz�n�m... hogy le�ll�tott�l.
B�lintottam �s visszat�rtem a sz�khez �s a f�hoz.
- Ut�lom a kar�csonyt - mondtam.
- Miatta?
- Igen... Pont ma k�t �ve engedtek ki a k�rh�zb�l. Gy�l�l�m ezt a napot - feleltem.
Nemsok�ra v�geztem a f�val. Pont id�ben, hiszen cs�ngettek. Kinyitottam az ajt�t �s Sophieval �s Leonnal tal�ltam szemben magam.
- Sziasztok - mosolyogtam.
- Szia! Baj, hogy elhoztam egy... j� bar�tomat? - k�rdezte a l�ny.
- Nem, dehogyis! - feleltem nevetve.
Amint megl�ttam azt a bizonyos "j� bar�tot" m�r meg is b�ntam az el�bbi kijelent�semet.