K�t nap. Ennyi maradt meg nekik nyugalomban. Leon �s Sora szorosan egym�st �lelve v�rt�k a hajnalt, mely kegyetlen�l t�rte meg �lmukat, idillj�ket. A f�rfi �bredt el�sz�r, de szemeit csak m�g jobban �sszeszor�totta a tudat, hogy fogy az idej�k. �rezte, ahogy karj�ban ez a cs�pp kis angyal egyenletesen szuszog, b�k�sen. �szt�n�sen szor�totta mag�hoz, mire a l�nyt is �bred�sre b�rta. Sora lassan emelte meg pill�it, melyek m�g �rizt�k a tegnap este eltitkolt k�nnycseppeket. Mogyor�barna szemeit f�jdalmasan emelte fel kedvese arc�ra, melyet megkem�ny�tett a tudat... az elszakad�s vagy a f�jdalom tudata. Puha ujjaival �rz�kenyen rajzolta k�rbe a f�rfi arc�t, annak minden domborulat�t �s v�g�l meg�llt annak kisz�radt ajkain. Ez eddig cs�b�t�, puha, m�z�des ajkak most sz�radtak, �rdesek, szinte f�jdalmasak voltak, m�gis arra �szt�k�lte, hogy megcs�kolja. Leon-t b�r v�ratlanul �rintette ez a gesztus, m�gis azonnal viszonozta. Enn�l szebb reggelt el sem k�pzelhettek volna. Hamis mosollyal k�sz�nt�tt�k egym�st �s �gy viselkedtek, mint b�rmely �tlagos reggelen. A f�rfi kelt ki el�sz�r az �gyb�l. Kez�vel pr�b�lta �bred�sre b�rni arcb�r�t, megf�radt izmait kis ny�jt�z�ssal �l�nk�tette meg. Sora halkan kuncogott az aranyos jeleneten, mire kedvese felvont szem�ld�kkel tekintett r� vissza.

- Mi olyan m�k�s, Csipker�zsika? - s�t�lt oda el� az �gy m�sik sz�l�hez
- Csak a hercegemen mulattam. Tudja, eg�sz furcs�n n�z ki �s viselkedik reggelenk�nt. - kacsintott
- Tal�n jobbra v�gyik? - suttogta halkan, cs�b�t�n a l�ny el�
- H�t mit ne mondjak, j�l elb�nt velem a sors. - tette keresztbe csal�dottan a karjait maga el�tt
- Igen? Na meg�llj csak! - kapott egy p�rn�hoz �s fenyeget�en dob�lta egyik kez�b�l a m�sikba
- Ugye nem! Leon! Ne mer�sz... - �s egy p�rna landolt az arc�n

Sora vontatottan �llt fel az �gyr�l, haja eltakarta arc�t. Kez�ben ott nyugodt az el�bb �rkezett, h�mzett darab �s p�r pillanatig n�m�n �lltak egym�ssal szemben. Leon kiss� megrettent. Nem �rtette, mi folyik k�r�l�tte, ezt pedig nem nagyon szerette. A fesz�lt pillanatoknak Sora vetett v�get, mikor fej�t hat�rozottan felemelte, megmutatva j�t�kra �hes, ravasz mosoly�t, csillog� szemeit �s l�bait ugr�sra k�szen hajl�totta be. Leon azonnal a k�vetkez� p�rn��rt ny�lt, hogy viszonozza szerelme �ltal dobott p�rn�kat. Vih�ncol�s, sz�vmelenget� kacaj �s felh�tlen boldogs�g r�zta meg a kast�lyt.

Sophie is ezekre a zajokra lett figyelmes �s �vatosan kukucsk�lt be az ajt�n. Elk�pedve figyelte az eddig szil�rd, kim�rt b�tyj�t, ahogy egyszerre �t�ves gyermekk�nt j�tszik Sora-val. � is a r�szese akart lenni ennek a csod�nak. Hangtalanul osont be az egyik magas t�ml�s karossz�k m�g� �s egy, az �ppen oda pottyan� p�rn�t gyorsan mag�hoz vette. Indulatosan �llt fel �s haj�totta Leon-nak a puha darabot, mely er�teljesen csap�dott neki a f�rfi tark�j�nak. A leveg� egy pillanatra megfagyott. Sora �s a f�rfi azonnal r�j�ttek, hogy ebben a csat�ban, nem csak ketten vesznek r�szt. N�m�n tekintettek k�rbe a szob�n �s a kisl�nyt, h�l�ruh�j�nak szoknyar�sze buktatta le, mely kiss� kil�gott a sz�k m�g�l. Ravaszul mosolyogtak egym�sra �s l�bujjhegyen k�zel�tett�k meg �t, majd egyszerre vetett�k r� magukat.
Sophie a meglepetts�gt�l elsik�totta mag�t �s azonnal fut�snak eredt, a m�sik kett� pedig ut�na. A szoba ajtaj�n�l szinte az eg�sz csel�ds�g felsorakozott. A gazd�k lass� mozdulatokkal igyekezt�k rendbe tenni ruh�jukat �s hajzatukat, melyen magukban j�t der�ltek a szolg�l�k.

A kiss� kellemetlen pillanatoknak egy kedves, m�ra m�r megszokott hang vetett v�get. Dante �rkezett meg a kast�lyba �s csal�dtagk�nt nem kellett bebocs�t�st nyernie. Amint megpillantotta a h�l�ruh�ban, l�dtollt�l �kes hajzat� nemeseket egym�s mellett �llni, azonnal �sszeg�rnyedt a nevet�st�l. A csel�dek lassan elsziv�rogtak �s magukra hagyt�k �ket.

- Ezt nem hiszem el... - lihegte nevet�se k�zepette
- El�g m�r! r11; pr�b�lta csit�tani �t pironkodva Sora
- Hagyd csak. M�r megszokhattuk... - legyintett fel� Leon �s h�g�t a szob�j�ba parancsolta, hogy �lt�zz�n fel - Megtenn�d, hogy odalent megv�rsz minket? Egy pillanat �s csatlakozunk!
- Rendben. - k�sz�r�lte meg a tork�t �s pr�b�lt az illemnek megfelel�en viselkedni, kev�s sikerrel

A term�szet is csak most kezd �ledezni. A nap er�lk�dve pr�b�lja ontani meleg�t a szinte m�r fagyott f�ldre, a h�v�s, csontig hatol� sz�l �jra megind�totta �r�lt v�gt�j�t a birtokon. M�gis, ha vele tartunk, k�l�n�s dolgok szemtan�ja lehet�nk. Egy nagyobb domb m�g�tt n�gy f�rfi didergett. Az egyik egy kiss� lesov�nyodott, l�that�an paraszti sz�rmaz�s� id�s �r, aki �sszekulcsolt k�zzel, lelkesen b�logatva �llt egy hatalmas m�sik el�tt. Parancsol�ja hossz�, fekete, t�li pal�stot viselt izmos h�t�n, egyenruh�ja messzir�l kit�nik a f�nyes p�nc�l ragyog�sa miatt. M�g�tte k�t, szinte teljesen egyforma �lt�zet� katona fesz�tett, ellen�llva a jeges fuvallat kegyetlen j�t�k�nak, mellyel m�g a ruh�juk al� is utat tal�lt mag�nak. A s�t�t �lt�zet� ravasz mosolyra h�zta ajkait, fej�t magasra emelte �s utas�totta a gazd�t.

- Eredj!

A kast�lyban ek�zben j�kedv� besz�lget�s vette kezdet�t. Sophie, Dante, Sora �s Leon egy forr� tea mellett besz�lgettek olykor teljesen jelent�ktelen dolgokr�l. Legt�bbet, szok�s�hoz h�ven Dante besz�lt, aki szinte elvar�zsolta a l�nyokat k�l�nb�z� meseszer� t�rt�neteivel, amiket a t�voll�t�ben �lt �t. A hercegn� egy pillanatra magukra hagyta �ket �s a konyh�ba s�t�lt. �r�m f�szkelt sz�v�be, amikor a megjelen�se nem zavart, sokkal ink�bb kellemes meglepet�st v�ltott ki. Pierre m�r az eb�d elk�sz�t�s�be mer�lt bele, Jerry pedig, tal�n el�sz�r Sora jelenl�t�ben, de elmosolyodott �s mindenben rendelkez�s�re �llt a fiatal szak�csnak. Egy ter�t�kkel t�bbet rendeltetett az asztalhoz, majd visszaindult a t�bbiekhez. �tja k�zben Sophie igyekezett fel� sz�les mosollyal az arc�n.

- Mi t�rt�nt? - k�rdezte �t k�v�ncsian
- Politika... - adta meg a kimer�t� v�laszt �s sz�tt�rta a kezeit

Sora belekarolt a kisl�nyba �s egy�tt igyekeztek ki az udvarra. Melegen fel�lt�ztek �s az ist�ll�khoz siettek. A lovak azonnal felnyer�tettek az �rkez�ket megpillantva, �gy jelet adva h�s�ges lov�szuknak. Olivier valahonnan messzir�l ki�ltott fel�j�k, hogy v�rjanak egy pillanatot.
- J� reggelt a h�lgyeknek! - �rkezett meg, kez�t pedig er�sen t�r�lgetni kezdte
- Neked is j� reggelt! - d�nt�tte meg kiss� a fej�t Sora �s v�rta Sophie �dv�zlet�t, hi�ba

Ugyanis a kisl�ny r�gt�n belevetette mag�t a lovak k�z� �s mindet meg akarta szeretgetni kicsit. A kar�mon k�v�l �ll�k j�t der�ltek a kisl�ny igyekezet�n, majd f�lrevonultak. Sora nem �rezte j�l mag�t. Furcsa �rz�s szorongatta a sz�v�t... olyan, mint egy el��rzet. A f�rfi egy kocka szalmab�l�hoz vezette �t �s le�ltette. Hi�ba der�lt ki a l�ny rangja, mindig is bar�tokk�nt, egyenrang� felekk�nt tudtak egym�ssal besz�lgetni.

- Mi nyomja a sz�ved? - k�rdezte a f�rfit
- Ma m�g nem l�ttam May-t... - felelte halkan
- E miatt? - nevetett hangosan - Ennek �r�ln�d kellene!
- Lehet... de sokkal jobban viseltem, mikor tudtam, hol van �s mit csin�l. Most aggaszt, hogy fogalmam sincs, hol van. M�g a v�g�n kereszt�lh�zza a sz�m�t�saink. - szor�totta �ssze szokny�j�t er�sen
- Nyugodj meg. - tette kez�t a l�ny�ra nyugtat�lag - Ink�bb menj vissza a lordhoz �s pr�b�lj meg boldog lenni.
- Igyekszem... de ez a hat�rid�... a fejemben folyamatosan kattog egy antik �ra, �s v�szj�sl�an harangoz minden egyes �r�ban. Meg�l ez a k�tely... a holnapt�l val� f�lelem.
- Ne agg�dj. Nem lesz baj. M�giscsak a nagy Leon Oswald sz�v�t ejtetted rabul!

Sora sz�ve b�r nem nyugodott meg teljsen, bar�tja szavai igen pihentet�en hatottak r�. �jult er�vel �s magabiztoss�ggal �llt fel �s sz�lt Sophie-nak, hogy ideje visszat�rni�k a kast�lyba, aki b�r kiss� duzzogva, de belet�r�dve szaladt fel�. Ahogy a kast�ly f�bej�rat�hoz siettek, a l�nyok egy szeg�ny, kiss� megt�rt �s l�that�an teljesen kimer�lt f�rfit l�ttak az ajt�hoz sietni. Semmi kopog�s, semmi etikett, csak berontott. Sora �sszeh�zta a szem�ld�k�t �s b�r pontosan tudta, hogy Leon a f�rfit ez�rt a viselked�s�rt kar�ba is h�zatn�, igyekezett a hidegfej�, higgadt maradni a t�rsas�gban. Szigor�an n�zett le a kisl�nyra, aki ugyanilyen elsz�nts�ggal b�lintott a n�ma k�rd�sre. Szinte m�r futva indultak meg �s l�ptek be az el�csarnokba, onnan a nappaliba, ahol nemv�rt fordulatnak lettek szemtan�i.

- K�rem, siessen! - esdekelt a f�rfi Leon-hoz, aki Dante seg�ts�g�t k�rte
- Mi t�rt�nt? - l�pett hozz�juk Sora
- Valaki t�megsz�mra rabolja �s vad�ssza le a birtokon tany�z� vadlovakat! - d�r�gte Leon

Sora ijedten kapta ajkai el� ujjait �s egy kiss� megh�tr�lt. A f�rfi azonnal l�gy�tott a hangsz�n�n �s s�hajtva �lelte �t kedves�t, aki term�szetesen belesimult a gesztusba. Dante szak�totta meg az idilli pillanatot, mikor karj�t Leon v�ll�ra helyezte, ezzel jelezve, hogy indulniuk kell.

- Te is m�sz? - remegett meg a hercegn� - M�gis mi�rt?
- Kicsi l�ny... - sim�totta meg a l�ny kiss� k�cos haj�t, melyet a h�v�s sz�l t�p�zott meg - Leon b�tor meg er�s meg ki tudja m�g mi, de egy eg�sz csapat l�val � sem b�r egyed�l.
- Akkor vigyetek helyi parasztokat! Fel�lem elvihetitek az eg�sz csel�ds�get, de...
- Csss. - tette mutat�ujj�t a l�ny kiss� kisz�radt ajkaira a lord - Nem �rtem a f�lelmed, de meg�g�rem, hogyha visszaj�tt�nk, mindent megbesz�l�nk, rendben? - eresztett szerelme fel� egy b�tor�t� mosolyt Leon

Tehetetlen volt. Sz�v�ben ott motoszk�lt, fesz�tett, perzselt, �getett azaz �rz�s, amit egyszer�en nem tudott megfogalmazni. Ami szinte meg�rj�tette �s a tudat, hogy egyed�l marad ebben a hatalmas �p�letben, csak m�g jobban fesz�tette mellkas�t, mely most veszett sebess�ggel hint�zott a f�lelemt�l. Sophie b�tor�t�an simogatta meg a h�t�t, mik�zben n�m�n, mozdulatlanul n�zte v�gig, ahogy az �let�nek k�t legmeghat�roz�bb f�rfija kis�t�l az ajt�n. Az ajt�n, mely neh�z vassal futtatottan csuk�dott be ut�nuk egy halk kong�s k�s�ret�ben. A hang, mint egy full�nk, �rte a l�nyt, akinek szem�b�l egy k�nny sz�letett �s g�rd�lt v�gig az arc�n.
Hogy ne legyenek egyed�l, visszavonultak a konyh�ba, ahol mindig is j� hangulatban telt az id�. A hercegn� m�gis hamis mosollyal arc�n tekintett ki a nagy vil�gba egy sz�les ablakon kereszt�l, ami most nagy meglepet�st mutatott a sz�m�ra. L�tta, ahogy az a paraszt ember elsompolyog a h�ts� kapu fel� �s az arc�n �ktelenked� gonosz, szinte t�bolyult mosoly csak m�g jobban aggasztotta. Eln�z�st k�rve t�vozott egy kis id�re �s k�vetni kezdte a f�rfit, aki elveszni k�sz�lt az ist�ll� s�t�tj�ben. Puh�n l�pkedve, b�jva kereste a r�st az ist�ll� ajtaj�n, melyen kileshette, mi folyik odabent. Szemei kipattantak �s nem gondolkodva szaladt befel�, egyenesen egy, a f�ld�n fekv� f�rfi fel�.

- Olivier! Olivier v�laszolj! - vette �l�be a k�bult f�rfi fej�t
- ��h... - s�gta sziszegve
- Mi t�rt�nt? Ki volt azaz ember? - pr�b�lt utalni a koldusra
- Nem tudom... hirtelen t�rt�nt... �n...
- Nyugodj meg! Fek�dj �s meg ne mozdulj am�g jobban nem vagy! �n ut�na n�zek a dolgoknak! - pattant fel �s sietett vissza a kast�lyba

L�tta, ahogy k�t, teljesen felfegyverzett katona l�p ki a szem�lyzeti bej�raton �s a f�bej�rathoz igyekeztek. Ebben a pillanatban valami elszakadt benne. M�r nem l�tezett rang, �ris�g vagy illem. L�lekszakadva futott be a h�ts� ajt�n a konyh�ba �s abban a pillanatban, amint be�rt, h�t�t az ajt�nak vetette a l�tv�ny. Pierre a f�ld�n fekszik. Ak�r az el�bb Olivier. �t is gyorsan sz�ra b�rta, de hi�ba, itt sincs eredm�ny. Ebben a pillanatban hatalmas, �temes kopog�s r�zta meg a bej�rati ajt�t. Sora azonnal felpattant �s rohant oda. M�r l�tta, ahogy az inas kiss� megigazgatja mag�n ruh�j�t, mely a fekete �s a sz�rke t�k�letes p�ros�t�sa volt. Ahogy kiss� megigaz�tja h�feh�r nyakkend�j�t �s orr�n magasra tolja szem�veg�t �s... a kilincs�rt ny�lt.

- JERRY! NEEEE! - ki�ltotta az el�csarnok v�g�b�l, �m elk�sett

A mindig finom eleganci�val b�r� inas kit�rta maga el�tt az ajt�t �s azonnal le�t�tt�k �t a katon�k. Sora megdermedt a kegyetlens�gt�l. Abban a pillanatban �jra tal�lkozott a szeme, a tudata azzal a m�regz�ld tekintettel, amit�l sosem tud szabadulni. Ami r�gt�n b�kly�t ver a l�baira �s test�t neh�z s�lyokkal er�lteti a f�ldre... Lord Anthony Battlefield... A f�rfi most is eleg�ns, m�gis riaszt�. Ahogy csizm�j�nak hossz�, fagyott sz�ra minden egyes l�p�sn�l �ssze�tk�zik, ahogy talpa koppan a m�rv�ny padl�n, az szinte sokkolta. Egyre csak k�zeledett. Nem n�zett semmit, csak a l�nyt, annak �z barna, f�lelemt�l remeg� �s kiss� k�nnyt�l hom�lyos szemeit.

A b�v�letet Sophie megjelen�se t�rte meg. Amint megpillantotta a f�ld�n fekv� h�s�ges szolg�jukat, Sora riadt arc�t �s a f�rfiak er�szakos von�sait, azonnal odaszaladt a hercegn� el�, hogy megv�dje. Sora-t meghatotta, Anthony pedig egyszer�en sz�nalmasnak tal�lta ezt a jelenetet.

- Lady Sophie, ha nem t�vedek?! - hajolt meg a f�rfi
- �n nyilv�n nem k�v�natos szem�ly a kast�lyunkban! - h�zta ki mag�t, �s b�r bel�l remegett, k�v�lr�l ez egy�ltal�n nem jellemezte �t
- Milyen egy ostoba l�ny. - cs�v�lta a fej�t cinikusan
- Nem t�r�m, hogy �gy besz�ljen vele! - sziszegte Sora
- L�m-l�m! A n�ma hercegn� �jra szavakra lelt! - indult meg hat�rozottan fel�j�k
- T�nj�n a kas...

Sophie hangj�t egy er�s f�rfi k�z halk�totta el. Ugyanis Lord Battlefield, minden f�rfi mivolt�t f�lret�ve, �gy felpofozta a l�nyt, hogy az messze esett Sora el�l. A hercegn� dermedts�ge felolvadt. F�ktelen d�h t�ze �ledt benne �s puszta k�zzel esett neki a n�la majdnem m�sf�lszer nehezebb, felfegyverzett, p�nc�lozott f�rfinak. Keze lend�lt, melyet lefogta, majd m�sikkal pr�b�lkozott, azzal is sikertelen�l. Semmije sem maradt, csak a hangja. Ki�ltott, sik�tott, r�gott, harapott, karmolt, hi�ba. Senki sem volt ott. Senki sem j�tt, hogy megv�dje, hogy megmentse. A lord karjai �gy tartott�k, olyan szorosan, hogy m�r f�l� volt, menten �sszeroppan. Azt�n egy tompa �t�s a tark�j�n �s al�ltan omlott a nemk�v�natos f�rfi karjaiba.

S�t�ts�g... m�g nagyobb s�t�ts�g... enyhe bizserg�s... szavak �rthetetlen visszhangja az elm�j�ben, melyeknek tal�n jelent�s�g�k sincs. Lassan azonban, mintha f�nyt l�tna. Nem �rt semmit... nem tud semmit... Az apr�, hajnali f�ny, mely z�rt szemfed�ire telepedett sziklas�lyk�nt hatott r�. Azt�n minden erej�t �sszeszedve nyitotta meg lelk�nek tiszta t�kr�t, �s ut�na azt k�v�nta, b�r ne tette volna...

- Hol vagyok? - k�rdezte bele a semmibe, l�tsz�lag ugyanis senki sem volt abban a szob�ban, melyben eszm�letlen�l fek�dt, mely t�ls�gosan ismer�s volt neki, mely most rem�nytelens�gbe tasz�totta
- Itthon... - a hangra oldalra vetette a fej�t �s sz�leivel tal�lta szembe mag�t - Angli�ban...