Mikor Leon beért a termükbe, csak néhányan voltak ott, köztük Kennel, Miával, és az Adam-Ana párossal. Lehuppant a padba a haverja mellé, majd az órára pillantott.
~Még csak negyed 8.... Sora egy fél óra múlva itt lesz. A tegnap este is milyen jó volt....~ gondolkodott el a fiú pár pillanatra. Még néhány osztálytársa érkezett meg eközben, így már majdnem az osztály fele itt van. Kipillantott az ablakon. Mivel az ablaksor felől ült ezért könnyen kiláthatott. Éppen Sora sietett be a suli nagy vaskapuján. De ekkor megérkezett May és unokatestvére, ám csak Cristhine lépett be a terembe, a fekete hajú lány kívülről becsukta a lányt.
-Hé, haver, jól vagy? Olyan fura képet vágsz azóta, mióta megérkeztél.-fordult a másik férfi felé Ken, aki idáig Miával beszélgetett.
-Tényleg Leon, nagyon furcsa vagy. Történt valami Sorával köztetek?-erre Cristhine elkezdett körülöttük járkálni.
-Nem semmi... Egyszerűen elgondolkoztam.
-Biztos vagy benne?
-Teljesen.-majd közelebb hajolt Kenhez, és odasúgta.- Ez mindig itt fog körülöttünk járkálni?
-Szerintem igen.-súgta vissza az ezüsthajúnak. Majd megjelent mellettük Ana és Adam is.
-Jóreggelt haver.
-Szia Leon.-köszönt a lány is. Ekkor Cristhine leült a Leon előtti padpa- ahol tulajdonképpen Mia ül Soraval.. Leon még egyszer kipillantott az ablakon. ~Megint esni fog.... Mint tegnap este. Hjajj, bárcsak meg tudnánk ismételni...~ kalandzott el megint Leon figyelme. Közben fél füllel azt hallgatta, hogy miről beszélnek barátai. Mégegyszer az órára pillantott, de most nem arra, ami a falon volt, hanem amit a karján viselt.
~7:36... Elméletileg most kéne beérkezni Sorának. ~ az ajtó nyílása vetett véget gondolatainak. Először Mayt pillantotta meg, majd Sorát. Ám amíg ő az ajtót nézte, addig Cristhine felállt, és odalépett Leonhoz. Közelebb hajolt, és ekkor.....
* * * * * * * * * * *
Ekkor Cristhine megcsókolta Leont. Sora csak állt az ajtóban megdermedve. Az a csók még nem fájt neki, amit Cristhine adott Leonnak, hiszen sejtette, hogy a riválisa tervez ellen valamit. De amikor meglátta, hogy Leon viszonozza is azt, Sora úgy érezte, egy világot téptek szét benne. A tegnap este járt a fejébe, mikor még boldog volt a szerelme mellet. Könnyek szöktek csokibarna szemeibe. De nem hagyta magát. Szép lassan elindult befelé a helyére. Érezte magán a gúnyos, a sajnálkozó szemeket, Hiszen ennek a kis incidensnek már szinte az egész osztály szemtanúja volt. Sora tudta, hogy délutánra már ettől fog zengeni a suli.~,,Leon Oswald újabb nőt csalt magához!" ,,Milyen nagy szajha lehet az, aki még bedől Leonnak!" ,, Milyen szar nőt foghatott ki, ha már két nap után megcsalta egy újabbal?", stb...~ Sora ebbe a gondolatba beleborzongott. Majd mikor Miáék mellé ért, szép kimérten köszönt nekik.
-Szia Ana, Mia, Ken, Adam.-mire a két fiútól csak sajnálkozó pillantásokat és két biccentést kapott.
-Sora minden renden? Mi történt tegnap? Ma Leon is olyan furcsa volt reggel....-támadta le a kérdéseivel szegény lányt Mia.
-Semmi különös nem történt... Leon meg lehet, hogy azért volt ilyen furcsa, mert hogy ő is benne volt Mayék tervében.
-Figyelj Sora, ne is törődj ezzel a tuskóval. Majd találsz valami normálisabb pasit.-vigasztalta Ana, miközben Adam hátulról átölelte. Sora ezen csak szomorúan elmosolyodott, mikor eszébe jutott, hogy Leon hogy ölelte őt. Ekkor egy hatalmas csattanás hallatszott. Során kívül mindenki odakapta a fejét. Leon ébredt fel a párperces mámorból, amit egy pofonnal jutalmazott. Sora meg csak ott szobrozott, hiszen Cristhine elfoglalta a helyét. Így Miával Anaék padja mellet álldogáltak.. Csak Leon mennydörgő szavai töltötték be az egész termet.
-Te kis kurva hogy merészeled?!-itt még egy pofont kevert le Cristhinenek.
-De hát viszonoztad!
-Ez igaz. És már százszor megbántam. Nehogy mégegyszer megpróbáld, mert annak olyan vége lesz, hogy még én is meg fogom bánni!-sziszegte a férfi a fogai között.
Majd elfordult szegény lánytól, és Kennel kezdett el beszélgetni, mintha mi sem történt volna. De a másik fiú nagyon elbambult. Egy ötlet fogalmazódott meg a fejében. ~Kifelé sajnálatot mutatok Sora felé, ha mosz szépen elkezdek közelíteni a lány felé, akkor - valószínűleg - egy idő után meg fogom kapni őt. Bár el kellet ismernem, Mia se volt egy csúnya lány.... Lehet, hogy mégis Miával kéne járnom. Hiszen Sorának ott van Leon. És őt szereti. Mellettem nem lene boldog.~ Így elvetette ezt az ötkletet.
Iskola után mikor Sora épp indulni akart volna, egy kezet érzett meg a sajátján. Sejtette, hogy ki lehet az.
-Sora, nagyon sajnálom a reggeli történteket.
-Nincs mit sajnálni. Megtörtént? Meg. Hát akkor?
-Akkor ennyi?-Leon nyugalmat erőltetett magára, belül azért mégis félt, hogy vége. És bekövetkezett, amitől rettegett.
-Szerintem igen.-a lánynak nagyon fájt, mégis sikerült kimondania ezt a szót. Még egy leheletnyi csókot nyomott Leon ajkaira. A férfi utánakapott, de a lány elhúzódott tőle. Majd elengedte a férfi kezét, és elindult. Torkában az elfojtott sírás miatt gombóc lett. Megszaporázta lépteit. Majd éppen fel tudott ugrani a buszra, amivel hazamegy. Megmutatta a bérletét a sofőrnek, majd keresett egy helyet.
Leon csak bámult a lány után. Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve bepattant a kocsijába, és elhajtott. Bekapcsolta a rádiót, és feltekerte teljes hangerőn. Az autópályán nem voltak soka, így beletaposott még jobban a gázba. Majd az egyik lejárón lehajtott, és egy kicsi földútön haladt tovább. Majd az út elkanyarodott, így egyre közelebb lett a városkához. A földút átváltott homokba. Leon így haladt még egy két kilómétert, majd megállt. Leállítota a motort, és kiszállt. Cape Marytől kb. tizenöt kilóméterre volt. Még látta a város szélén álló házak sziluettjét. A tenger egy 50 méterre votl attól a helytől ahol megállt. A parton elsuórva pálmfák voltak, ott is volt éppen kettő, ahol a férfi leparkolt. ~Tiszta olyan, mint a filmekbe, ahova ki szokták akasztani a függőágyat. Csak ott általában szép nők is vannak... Istenem, mért kellet visszacsókolnom?! Mért voltam ekkora marha?~vívódott magában Leon. Elindult a tenger felé. Közben agyában gondolatok ezre kergették egymást. Levette a cipőjét és a zokniját, felhajtotta a nadrágját, és mezítláb belegázolt a hideg vízbe. Észrevett egy szép kagylót, ami ráadásul egybe maradt, így kett lehetett nyitni. Még egy ötlete támadt.. Megfogta, megtörölte egy zesbkendőbe, és beletette a zsebébe. Egy fél óra múlva, mikor már a levegő is kezdett lehűlni, feállt, visszahúzta a cipőjét és a zokniját, bepattant a kocsiba, és hazahajtott. Otthon Sophie aggódva figyelte, ahogy Leon egyre jobban maga alatt lesz. Benn ültek a nappaliba, Leon éppen olvasott, mikor Sophie megszólalt. Leon erre felpillantott a könyvből, majd újra az olvasmányba temetkezett, így válaszolt a hugának.
-Mi a baj Leon? Mi történt?-nógatta őt a hugica, hogy elmondja neki, mi bántja ennyire.
-Sora szakított velem. De amúgy semmi különös....
-Mi az hogy semmi különös?!-háborodott fel a kisebbik testvér- hiszen szeretted, nem?
-De...
-Na hát akkor? Mi a jó istent csináltál, hogy szakított veled?
-Megcsókoltam előtte egy másik lányt... Jobban mondva csak viszonoztam a csókot.
-Tényleg nagyon szerethetted, ha három nap múlva már dobtad is... Mondjuk ő volt idáig a leghosszab kapcsolatod.
-Tényleg szerettem, de hát én is férfiból vagyok! És még most is szeretem....-itt a férfi ajkait egy mély sóhaj hagyta el ajkait. Majd szeme ravazsul megvillant, amit Sophie is észrevett. Erre rá is kérdezett, hiszen éppen eléggé ismerte már a bátyját.
-Mit tervezel?
-Mindenáron el fogom érni, hogy újra a karjaimba omoljon. Már azt is tudom, hogy hogy.-villantott egy ördögi mosolyt.
-Na és hogyan?-tudakolta a hugocska.
-Majd meglátod. - ezzel felállt a kanapéról, és elindult a konyha felé, de még a boltívből visszaszólt- Van kedved Sora személyében egy új barátnőre lelni? Mert ugyanis ezzel is segítenél.-villantotta rá a férfi azokat a szépenkérő szemeit, amikor valamit nagyon el akart érni a hugánál.
-Rendben, de ez most nehéz lesz.. Megvan Sora telefonszáma?
-Még szép hogy meg.-kiabált Leon a konyhából, hiszen nekiállt vacsorát főzni. Közben elővett egy lábost, tölött bele vizet, és felrakta fornni. Mikor sikerült a művelet, beledobta a kagylót, hogy kiforrjon, így a későbbiekben nem lesz büdös. Elővette a zöldségeket, majd elkezdett répát pucolni.
-Rendben! Mikor akarod ideadni?
-Minek az neked?-értetlenkedett az idősebb.
-Talán azért, mert fel akarom hívni, tökfej!
-Jólvanna, én is lehetek néha hülye!-majd Leon abbahagyta a répapucolást, kiment a nappaliba és leírta a kis ezüstahúnak az exe telefonszámát. Majd átnyújtva Sophienak visszavonult a konyhába.
-Ez Sora telefonszáma?
-Nem képzeld el, ez Fábry Sándor telefonszáma.
-Nagyon vicces vagy ma Leon.-duzzogott be a húg, majd elvonult, és tárcsázta a számot. Eközben Leon kiszedte a kagylót a fazékból, és kirakta száradni.
-Haló, ki az? Itt Sora Naegino.
-Szia Sora, Sophie vagyok!
-Óóó, szia Sophie, mond csak, mit szeretnél?
-Csak annyit hogy lenne-e kedved eljönni velem holnap vásárolni?
-Természetesen. Szia!-ezzel lerakta a telefont. Vigyorogva ment ki a bátyjának segíteni. Miután készen lettek, a férfi felment a szobábájba a kagylóval, írt egy levelet Sorának, és beletette a kagylóba. Így aludt el.
* * * * * * * * * * * * *
Sora, miután Sophieval beszélt, elindult futni. Magára kapott egy fekete melegítőnadrágot,egy rózsaszín kapucnis kardigánnal, felvette a fehér edzőcipőjét, berakta fülébe az mp3-ját, és elment futni. Először végigfutott abban az utcában, ahol ő lakott, majd ki a főútra. Onnan egy negyed óra múlva elért a kedvenc parkjába. Ott leült egy padra. Az ég felé fordította az arcát, majd nézte a madarakat. Közben azon gondolkozott, hogy milyen jó lehet nekik. Hiszen ők nem nagyon ismerhetik a fájdalmat. Legfljebb fizikálisan. Majd a szárnyasokról az órájára pillantott. Még csak fél öt volt. Mivel nála volt a pénztárcája, elsétált a legközelebb levő curkászdába, és beült egy sütire. Majd fizetett, és elindult a közeli kistó felé. Körbefutotta, közben nézte a fákról lehulló színes levelek kavalkádját. Már kezdett sötétedni, ezért hazaindult. Közben érezte, hogy elkezd szemerkélni az eső. Mikor a parkhoz ért, már úgy esett, mintha dézsából öntnék. Megállt egy percre, hogyy kifújja magát. Haja nedvesen tapadt arcához, a ruhái is eláztak. Ekkor nagyot dördült az ég. A lány érezte, hogy mostmár biztosan beteg lesz. Ezért továbbindult. ~Csak egy fél óra és hazaérek! Gyerünk!~majd még jobban lekezdett rohanni. Már látta a házuk ajtaját. Gyorsan előkapta a zsebéből a kulcsot. Vagyis csak előkapta volna, ha nem hagyta volna el valahol. ~ A tó! Ott éreztem hogy valahogy könnyeb a zsebem. Hát... akkor most mehetek vissza. Remek. Mostmár tuti meg leszek fázva. Ha megúszom ennyivel.~ Majd megfordult, és elekzdett futni a másik irányba. Kapucniját még jobban a fejére húzta, ne essen bele a szemébe az eső. Néhány éppen a munkából hazaérő ember megfordult az utcán utána. Hiszen ki az, aki ilyen időben egy szál pulóverben futni indul. A tónál eltöltött egy fél órát, míg megtalálta. Szerencséje volt, most meg is dícsérte magát, hiszen a kulcscsomója teli volt aggatva kis plüssökkel meg minden kis szarral. Majd egy újabb másfél óra múlva az ajtóban állt csurom vizesen.
Kinyitotta az ajtót, és egyből a fürdő felé vette az irányt. Forró vizet engedett magának, amibe barack illatú habfürdőt öntött. Majd belemerült az kádba. Átfagyott testén kellemes bizsergés futott át, amint jéghideg bőre érintkezett a meleg vízzel. Egy jó óra múlva, hajatmosva, felmelegedve ment át a konyhába- immár pizsamába. De érezte, hogy nem jól van, mert fázott, miközben melege volt. Gyorsan bevett egy lázcsillapítót, majd szép csendben. magányosan megvacsorázott. Utána átment a szobájába, lefeküdt, és tv-zett. Mire végelett filmnek, Sora is elálmosodott, így kikapcsolta a tv-t és lefeküdt aludni.
Másnap reggel Sora napsütésre, de iszonyú fejfájással ébredt. Bevett egy gyógyszert, felöltözött - ami egy sima fehér pólóból és egy farmernasdrágból állt, felkapta a táskáját, és elindult a suliba. Ott a barátnői várták a kapuban.
-Szia Sora! Jól vagy? Nagyon sápadt az arcod!- köszönt rá Mia.
-Sziasztok csajok! Persze, nincs semmy bajom, csak reggel fájt a fejem. De ennyi.
-Pedig nem úgy tűnik...-szólalt meg Ana. Ekkor futottak be a fiúk.
-Sziasztok! Sora jól vagy? Eléggé szarul nézel ki.-köszöntötte a beteg lányt Adam.
-Persze jól vagyok....
-Nem megyünk fel az osztályterembe? Nemsokára csöngetnek.
-Rendben.-majd ezzel a kis csapat elindult befelé az épületbe.
Az első órán minden simánt ment, kivéve, hogy megint Sora felelt. Most csak egy hármast sikerült összehoznia. Szünetben, éppen a két hármas csapat - vagyis Sora, Mia és Ana, valamint Leon, Ken és Adam- lépcsőzik, mert ki akarnak menni az udvarra, az utolsó napsütéses napokat is kiélvezni. De hirtelen Sora szédülni kezedett, majd csak annyit érzett, hogy kicsúszik a talaj a lába alól. A többiek rémülten nézik, hogyan csuklik össze a lány, csak Leon cselekszik. Nem hagyja, hogy a törékeny test találkozzon a kemény talajjal, helyette a karjaiba zárja. Majd elindul az orvosi szoba felé vele, ahol benn találják éppen a doktornőt.
-Jónapot Dr. Kate, elnézést a zavarásért.
-Semmi baj Leon, tedd csak le oda az ágyra. Rögtön megvizsgálom.-közben a többiek is betódulnak az apprócska szobába.
-Nem tudjátok, hogy mi a baja?
-Reggel eléggé sápadt volt, meg mondta, hogy reggel fájt a feje, ennyit tudunk.-válaszolt a doktornő kérdésére Mia, miközben Kate Sorat vizsgálta. Mikor végzett, Kenék felé fordult. A többiek kérdően néztek a dokira, hiszen kíváncsiak voltak, mi baja lehet barátjuknak.
-Srácok és lányok, Sorának tudőgyulladása volt. Valakinek el kéne vinni egy rendes orvohoz, utána hazavinni, és ott kéne maradnia vele. Hiszen egyedül nem hagyhatjuk.
-Majd én elviszem!-vágta rá Leon.
-Rendben. Én meg megírom mára az igazolást, odaadom neked Mia. Add majd oda következő órán a tanárnak.
-Okés!- de ekkor Sora ébredezni kezdett. Először amit meglátott, az egy szürke hajzuhatag, és egy szürke szempár. Nagyokat pislogott, hogy végre élesen lásson.
-Sora jól vagy?-kérdezte hangjában egy kevés aggodalommal a férfi.
-Igen.
-Elviszlek orvoshoz, utána hazaviszlek.-ezzel újra a karjai közé zárja a lányt, aki hálásan fonja át a nyakán a karjait. Felmentek az osztályterembe, Ana és Adam segített nekik összepakolni, előhozták Sora kabátját, majd Leon a két táskával, a kabátjukkal, és a lánnyal a kezében elindult a kocsijához. Kinnt a parkolóban letette Sorát, majd a kocsit kinyitva bedobta a hátsó ülésre a táskákat és a kabátokat, majd kinyitotta a zavarodott és álmos lány előtt az anyósülés ajtaját. Mikor mindketten beszálltak, a fiú felbőgette a motort, majd elindultak..