Elkezdtem s�rni. Ett�l Leon �gy megr�m�lt, hogy egyb�l a kanap�hoz vezetett �s le�ltetett, majd elrohant zsebkend��rt. Most itt t�rdel el�ttem, egyik kez�ben zsebkend�, amivel k�nnyeimet t�r�lgeti, m�sik kez�vel pedig az �n kezem simogatja, �s pr�b�l nyugtatgatni. A simogat�snak �s t�r�d�snek h�la, lassan, de kezdtem megnyugodni. Nem is tudom igaz�n, mi�rt is kezdtem el s�rni, de ez az �n �llapotomban megszokott volt. N�ha csak �gy egy kis�llat l�tv�ny�t�l elkezdtem zokogni.

- Jobban vagy m�r? – k�rdezte kedvesen.
- Igen – szipogtam.
- �r�l�k neki – mondta, �s megsimogatta az arcomat.

�n �gy b�jtam kez�hez, minta ett�l f�ggene az �letben marad�som. Olyan j� volt �jra �rezni az �rint�s�t, a simogat�s�t. � egyb�l �szrevette, �gy nem is vette el kez�t, arcomat fogva �lt le mell�m.

- �gy hiszem, besz�ln�nk kell – mondta.

Tudtam, igaza van, ez�rt csak b�lintottam. Nem tudtam, mit �s hogyan k�ne neki mondanom, de l�ttam rajta, � sem tudja, hol kezdje el. De akkor elengedte arcomat �s keze g�mb�ly� pocakomra siklott. L�ttam rajta, hogy meglep�dik. Azonban olyat �reztem, amit m�g eddig soha mi�ta tudom, hogy gyermeket v�rok. Az � gyermek�t. Boldog voltam, m�rhetetlen�l boldog!

- �rzem a gerince vonal�t. �s milyen kem�ny a hasad! – sz�lalt meg d�bbenten.

Elkezdtem kuncogni, majd �n is hasamra cs�sztattam kezemet �gy, hogy kezeink �ssze�rjenek. Erre � megremegett kiss�, de nem engedte el pocakomat.

- M�r a harminchatodik h�tben vagyok. Ilyenkor m�r lehet �rezni a gerinc�t, �s azt mondj�k, az anyuk�k hasa is megkem�nyedik. Mikor rugdos, t�nyleg olyan, mintha boxolna. De majd te is �rezni fogod – mondtam �szint�n.
- Tudom – v�laszolt �s elmosolyodott – Eml�kszem, milyen volt, mikor Layla v�rta Sophie-t.

Olyan j� �rz�s volt, hogy a hasamat fogja. �gy �reztem, most minden rendben van, �s semmi rossz nem t�rt�nhet. De most �gy �reztem, hiba volt eltitkolni el�le a bab�t. Kezdtem �gy gondolni, b�nt k�vettem el. P�r percig �lhett�nk �gy, mikor Leon megt�rte a csendet egy �jabb k�rd�ssel.

- �s lehet m�r tudni, hogy milyen nem� lesz? – k�rdezte, �s r�m n�zett.
- Igen, de �n nem szeretn�m tudni, b�r … – v�laszoltam, de nem fejeztem be a mondatot.
- B�r? – k�rdezett vissza k�v�ncsian.
- Azt szeretn�m, – kezdtem el lelkesen – ha fi� lenne.
- Igaz�n? – n�zett r�m furcs�n.
- Igen – mondtam b�logatva.

Ism�t elhallgattunk, l�ttam, keresi a szavakat a hogyanra �s mi�rtekre. De �gy �reztem, most nekem kell besz�lnem, tudtam, b�n�s vagyok.

- Azt hittem, csak k�t h�napra m�sz el – kezdtem el mondani – De azt�n nem �gy lett. Azonban olyan lelkes volt�l, hogy �jra l�thatod a r�gi bar�taid. Nem volt sz�vem elrontani, hiszen mi itt v�rtunk volna t�ged, m�g ha nem is most j�ssz – vallottam be neki, mi�rt is nem sz�ltam neki terhess�gemr�l. M�gis tudtam, ez nem ments�g.

Nem mondott r� semmit, csak hasamat kezdte el simogatni.

- Mindig is szerettem volna gyereket, de a kapcsolatunk kezdet�n Jenniferrel err�l sosem besz�lt�nk. Azt�n megsz�letett Sophie. Rengeteg id�t t�lt�ttem vele, �s m�r akkor tudtam, hogy hamarosan nekem is lesz. Azonban m�g t�l fiatalok voltunk, azt�n � elment. Nehezen viseltem az ut�na val� id�szakot, de egy kis angyal megmentett - akkor r�m n�zett - Ugye tudod, hogy nem volt jogod hozz�! De egy felt�tellel, megbocs�tok – mondta, majd el�h�zott egy kis dobozt a zseb�b�l.

Elvette kezemet hasamr�l �s kinyitotta a kis �kszertart�t. Egy gy�r� volt benne. Aranyb�l k�sz�lt, �s egy pici kis gy�m�nt volt rajta. Mindig is ilyenr�l �lmodoztam, b�r mostan�ban nem igaz�n gondoltam ilyesmikre. Hisz, most ism�t megk�r, hogy legyek a feles�ge, �s megbocs�t. T�nyleg �gy �reztem, enn�l szebb m�r nem lehet semmi! Ahogy ezeket mind felfogtam elpirultam, �s m�lyen a szem�be n�ztem. � r�m mosolygott �n, pedig vissza r�. Ekkor megsz�lalt.

- L�gy a feles�gem! – k�rte meg a kezemet �jra.

Ezer meg egy k�rd�s fogalmaz�dott meg bennem k�r�se kapcs�n, de tudtam, szeretem, �s az minden v�gyam, hogy a feles�ge lehessek.

- Igen – mondtam �s elpirultam.

Erre � elmosolyodott, majd megsz�ntette a k�z�tt�nk l�v� t�vols�got, �s megcs�kolt. Ahogy ajkaink �jra �ssze�rtek ennyi id� ut�n, mes�s �rz�s volt. Mintha nem telt volna el az a f�l �v, am�g � t�volt volt, �s �n nem hallgattam volna el el�le semmit. Hamar utat t�rt ajkaim k�zz� majd, mint az �r�ltek, olyan szenved�lyesen kezd�nk el cs�kol�zni. �reztem a cs�kj�ban a vads�got, a k�vetel�z�st, �s a visszafojtott v�gyat. Egy kicsit megijedtem, de ugyanolyan h�vvel viszonoztam cs�kj�t. B�r tudtam, semmi nem t�rt�nhet most k�zt�nk, de megnyugtatott a tudat, hogy v�gyik r�m. Ekkor azonban megszak�totta cs�kunkat, m�lyen a szemembe n�zett.

- Ha most nem hagyjuk abba, meg fogok �r�lni – d�rm�gte.
- Sajn�lom – mondtam szomor�an.

Lehajtottam fejem, m�gis �reztem, engem n�z. El tudtam k�pzelni, mit gondolhat most, hiszen cs�kj�ban is �reztem a v�gyat, amelyet m�r lassan f�l �ve visszafojtott mag�ba, �s most hogy hazaj�tt, nem lehet�nk egy�tt.

- �n egy�ltal�n nem sajn�lom – sz�lalt meg.

Egyb�l felemeltem fejemet �s r� n�ztem. Olyan furcs�n n�ztem r�, hogy egyb�l elkezdett nevetni, majd adott egy puszit az orromra. K�zben egyik kez�vel megfogta bal kezem, �s mikor m�r kiss� elt�volodott felh�zta ujjamra azt a picinyke �kszert, amivel az el�bb megk�rte a kezemet. �mulva figyeltem tev�kenys�g�t, majd miut�n a gy�r� felker�lt ujjamra, ism�t adott egy l�gy cs�kot ajkaimra, �s fel�llt.

K�r�bel�l f�l �r�val k�s�bb meg�rkeztek Leon csomagjai. Nem engedte, hogy seg�tsek neki kipakolni, ak�rhogy is pr�b�ltam vele meg�rtetni, nincs semmi bajom, de � hajthatatlan volt. M�g pakolt, rengeteget mes�lt. Kis sz�neteket tartott k�zben, ilyenkor odaj�tt hozz�m, megcs�kolt, a hasam simogatta, vagy �ppen a bab�hoz besz�lt. N�ha azonban � k�rdezett az �llapotomr�l, a baba eg�szs�g�r�l, �s hogy meg van-e m�r v�ve minden a picinek. Term�szetesen, �n k�szs�gesen v�laszoltam a k�rd�s�re. Nagyon figyelt azokra, amiket mondtam �s n�ha mosolygott is. K�rdeztem az ok�t, de � egy „majd megtudod k�s�bbel” mindig elint�zte. Rengeteget nevett�nk k�zben, ami nagyon j�t tett nekem, hiszen legbel�l rettegtem a gondolatt�l, hogy esetleg tal�lt valakit, akit t�nyleg szeret, �s eldob. De � engem szeret �s akar minket!

D�lut�n elmentem Sophie-�rt. Leon nem j�tt velem, mert azt mondta, van egy-k�t telefon, amit el szeretne int�zni, �s ez meglepet�s lesz nek�nk a kisl�nnyal. Azonban megk�rt, ne �ruljam el unokah�g�nak, hogy hazaj�tt. K�r�s�nek megfelel�en cselekedtem, de Sophie m�g �gy is nagyon �r�lt nekem. Hazafel� bement�nk egy �lelmiszerboltba v�s�rolni a vacsor�hoz. Nagyon j�l sz�rakoztunk. Im�dtunk egy�tt boltba menni, a kicsinek is sok holmit vett�nk k�z�sen. Sokszor hitt�k azt, mi anya �s l�nya vagyunk, ilyenkor kiss� mind a ketten elszomorodtunk. Szavak n�lk�l is tudtam, az �desanyj�ra gondol, aki m�r soha nem lehet vele. Ezekben a pillanatokban, azt k�v�ntam, b�r �n lehetn�k az anyuk�ja, de mivel sajnos nem vagyok, ink�bb j� er�sen �t�leltem �s meg�g�rtem neki, �n mindig itt leszek vele. � ezen mindig elmosolyodott �s szorosan b�jt hozz�m.

Nem sokkal k�s�bb m�r a bej�rati ajt� el�tt �csorogtunk, �n a szatyrokat fogtam, m�g Sophie egy kekszet eszegetett. �ppen vettem volna el� a kulcsokat, mikor kit�rult az ajt�, �s m�g�tte Leont pillantottuk meg. Sophie szeme egyb�l elkerekedett, �s t�tva maradt a sz�ja. Leon ezen elnevette mag�t, k�zelebb j�tt, majd let�rdelt a kisl�nyhoz �s �t�lelte. � a d�bbenett�l el�sz�r nem �lelt vissza, de ahogy felocs�dott, olyan szorosan �lelte kedvesemet, hogy m�g a szuszt is majdnem kipr�selte bel�le. Leon a kisl�nyt �lelve �llt fel, aki �gy l�baival �tkarolta derek�t.

- Gyertek. Menj�nk be – mondta.

El�re engedett �n, pedig egyb�l a konyh�ba mentem, �s lepakoltam a szatyrokat. Tudtam, mennyire szeretik egym�st Sophie-val, ez�rt �gy gondoltam, magukra hagyom kicsit �ket. Ez�rt itt vettem le a kab�tomat, majd elkezdtem kipakolni �s f�zni. Nem sokkal k�s�bb, karokat �reztem derekam k�r� fon�dni, majd meg�reztem a sz�momra annyira fontos f�rfi illat�t.

- Nem lenne jobb, ha rendeln�nk? – k�rdezte.
- Att�l hogy terhes vagyok, m�g tudok f�zni, �s am�gy is j�t tesz nek�nk – mondtam, mik�zben kezemet hasamra tettem.
- Annyira f�ltelek – vallotta be �szint�n.

Elengedte derekamat �n, pedig szembe fordultam vele.

- Tudom, �s hidd el, j�l esik. De k�rlek, ne kezelj �gy, mint egy beteget.
- Megpr�b�lom – mondta, mik�zben les�t�tte tekintet�t.
- Holnap mennem kell ellen�rz�sre. Nem szeretn�l velem j�nni? – k�rdeztem kedvesen.

R�gt�n a szemembe n�zett, majd megcs�kolt.

- Nagyon szeretn�k ott lenni – mondta.

H�l�m jel��l, adtam neki egy cs�kot a sz�j�ra, amit � egyb�l viszonzott, majd elv�ltunk egym�st�l. Visszafordultam f�zni. � le�lt az asztalhoz, �s engem kezdett el n�zni, ekkor Sophie is megjelent az ajt�ban.

- Gyere Sophie, �lj az �lembe, �s mes�lj�k el Sor�nak a j� h�rt – hallottam meg Leon hangj�t.