Majd lementek reggelizni. Reggeli után Sora felment a szobájába. Leonnak lent kellet maradnia Lisával a fogadás miatt. Nagyon gyorsan elrepült ez a két hét. Akár hányszor meg akarta csókolni Lisa Leont nem bírta, mert minden alkalommal valami csörgés-zörgés elvonta a figyelmüket. Már csak egy nap volt a fogadásból. Az utolsó nap. Leon és Lisa kimentek a kertbe és leültek a padra. Egyre közelebb hajoltak egymáshoz, már csak egy centi választotta el őket, amikor sikítást hallottak a házból. Sora anyja volt az. Leesett a lépcsőn. Az egész ház oda sietett.

Jól vagy anya?-kérdezte a két lány egyszerre.

Persze! Csak egy kicsit fáj.- mondta rémülten.

Majd felhívták az orvost, hogy megnézzék, nem esett-e komolyabb baja. Majd eltelt az utolsó nap is a fogadásból. Leon tartotta a szavát és ezúttal meg is nyerte a fogadást. Majd Leon felment Sora szobájába, de nem talált ott senkit. Már kezdte sejteni hova mehetett a kedvese. Hova mehetett, máshova ha nem a kertbe. Leon elindult a kedveséhez. Mind-e közben Sora érezte, hogy valaki ott van körülötte. Azt hitte, hogy Leon az. De nem!

Hello kedvesem!- mondta egy ijesztő mély hang.

Szia! - felelte Sora. De ő azt hitte, hogy Leon szólt neki. Ahogy hátrafordult egy mélykék szempárral találta magát szemben.

Te meg mit keresel itt? Megmondtam, hogy hagyj békén engem.- Mondta Sora dühösen.

De hogy mondhatsz ilyet? Én voltam a vőlegényed, vagyis az vagyok!-mondta.

Ahogy mondod, csak VOLTÁL!- felelte hidegvérrel Sora.

De ez el sem jutott a füléig. Alexnek megvillantak mélykék szemei. Egyre közelebb ment Sorához és leterítette Sorát a földre. Minden egyes ruhadarabját leszakította Soráról. Sora elájult és nem tudott mit tenni. Leon időben érkezett, látta a földön fekvő Angyalát és Alexet hogy mire készül. Felrántotta Alexet és egy erős ütéssel kiterült a földön. Leon felkapta kedvesét és a szakadt ruháit és bevitte a házba. Lefektette Sorát az ágyába, betakarta, és Leon kiment az erkélyre. De látta hogy Alex felkel és egy üvegpezsgőt tart a kezében, amibe valami port öntött.

- Jó éjszakát Sora! Ha, ha, ha. Ahogy Leon gondolkodott észre sem vette, hogy Sora ott van a háta mögött. Csak azt vette észre, hogy egy puha kéz simul a vállára. Leon felkelt és Sora felé fordult. Leon szeméből egy könnycsepp folyt le majd fejét Sora vállára hajtotta. Majd felemelte a fejét és hosszú és forró csókot adott kedvesének.

- Most már menjünk be, mert kezdek fázni. - mondta Sora.
- Jó! Menjünk. – felelte Leon.

Bementek és eltették magukat holnapra. Majd eljött a hajnal és Leon felébredt. Látta hogy az angyalkája ott fekszik mellette egy huncut mosollyal az arcán. Leon érezte, hogy Sora ébren van és egyre jobban simul hozzá.

- Jó reggelt mylady!- mondta Leon.

- Jó reggelt mylord!- mond Sora még félig álmodva.

- Ideje lenne lemenni reggelizni! Nem gondolja?- kérdezte Leon egy apró mosollyal az arcán.

- De, de! Csak egy perc. - felelte az angyal.

Majd később mind a ketten lent voltak a konyhában. Ahogy beértek a konyhába nagyra nyílt a szemük. Az egész asztal tele volt minden jóval és csak két személyre volt megterítve.

-Whaóóó! Mennyi finomság! – mondta Sora meglepődve. És hogy-hogy csak két személyre van megterítve?

- Hát úgy hogy csak mi vagyunk ketten a házban! - felelte.

Majd leültek enni. Egy üvegpezsgő volt az asztalon. Leon gondolta hogy melyik az a pezsgő de nem, mert kockáztatni. Leon kivette Sora kezéből a pezsgőt és szólt az egyik szolgálónak, hogy kóstolja meg a pezsgőt és mondjon róla véleményt. Amint a szolgáló megkóstolta a pezsgőt menten elájult. Sora a szájához kapta a kezét, mert ha ő kóstol bele meg is halt, volna. De vajon honnan tudta Leon hogy mérgező a pezsgő?

- Pincér! - mondta Leon
- Igen? - kérdezte.
- Honnan van ez a pezsgő?
- Egy futár hozta a kisasszonynak.
- Értem. Köszönöm!

Majd felálltak mind a ketten és távoztak az ebédlőből.

- Honnan tudtad hogy mérgező a pezsgő? – kérdezte Sora gyanakodva.
- Honnan hogy amikor behoztalak téged a házba este akkor kimentem az erkélyre és láttam, amikor Alex egy pezsgőt tartott a kezében és öntött bele valami port, és egyből sejtettem hogy mi lehet az.
- Értem. - mondta Sora egy csókot adva élete értelmének.

Folytatása következik…