~ Leon, k�rlek! Hallgass a sz�vedre, �s menj vissza. Neked ott a helyed... vele!

Napok teltek el. Egyik k�vette a m�sikat, a f�rfi pedig nem tudott d�nteni. Csak �gy, hirtelen hagyta ott a Kaleido sz�npadot, most pedig menjen vissza? Mi oka lenne r�? Hiszen egyszer m�r elment, minden k�l�n�sebb ok n�lk�l. Akkor most �lj�n rep�l�re, mert visszah�vt�k? Mert az Angyal visszah�vta...
Ver�f�nyes nap virradt fel, mikor Leon az utc�n s�t�lt. M�r nyoma sem volt a napokig tart� viharnak, mikor az es� meg�ll�thatatlanul szakadt. A h�v�s szell� z�rgette a narancss�rga, vagy �ppen barna faleveleket, amik miel�tt a f�ldre hullottak, kering�t j�rtak a leveg�ben. A f�rfi a t�rsulat fel� s�t�lt, ahol �ppen dolgozott. M�g nem d�nt�tt, de l�bai akaratlanul is oda vitt�k. Az igazgat�i iroda fel�, ahol f�n�ke tart�zkodott. Kopog�s n�lk�l l�pett be a helyis�gbe, ahogyan m�skor is. �gy gondolta egyed�l tal�lja majd f�n�k�t - mint �lltal�ban -, de ez�ttal valaki m�s is tart�zkodott bent az irod�ban. H�ttal �llt Leonnak, �s a cirkusz igazgat�nak magyar�zott valamit csilingel� hangj�n. A f�rfiben azonnal tudatosult, ki is �ll ott el�tte. M�r akkor, mikor m�g csak h�tulr�l l�tta. De mikor a l�ny megfordult, �zbarna szemek boldog csillog�s�val tal�lta szemben mag�t. Leon �szinte boldogs�got l�tott a szem�ben, olyat amilyen csak az �v�ben v�lt felfedezni eddig. Soha m�s�ban... soha senki m�s�ban. A f�rfi arc�n d�bbenet szaladt kereszt�l, �s nem tudta felfogni: "Mit keres � itt?"
- Leon! - ki�ltott fel vid�man a l�ny, �s kedvesen mosolygott R�. Leon szeme el�tt lej�tsz�dott a l�ny �sszes mosolya. B�r tudta, ezeknek t�bb mint a fele nem neki sz�lt, m�gis k�pr�zatosnak tal�lta �ket.
- Sora, hogy ker�lsz te ide? - k�rdezte jegesen. Hangja egy�tal�n nem t�kr�zte azt az �rz�st, ami az im�nt �tsz�guldott gondolatai k�z�tt, �s v�g�l a sz�v�ben tal�lt otthonra. A l�nyt meglepte a rideg hangben amiben a f�rfi megsz�lalt. Hiszen mikor utolj�ra l�tta...
Egy kis meglep�d�tts�g is ki�lt az arc�ra, de ut�nna zavartalanul v�laszolt Leon feltett k�rd�s�re.
- Tudom, hogy p�r napja besz�lt�l Kalossal, de az�ta nem jelentkezt�l n�la. �n pedig �ppen most kaptam szabads�got, �gy gondoltam elj�v�k �s r�veszlek, hogy gyere vissza - mondt ezt szimpl�n. Mintha minden olyan egyszer� lenne...
- Ez a kis h�lgyem�ny m�r j� ideje itt k�ny�r�g nekem, hogy k�ldejelek el a sz�npadt�l. Persze mondtam neki, hogy ezt nem tehetem meg a te j�v�hagy�sod n�lk�l. �s eddig m�g nem hoztad sz�ba, hogy el akarod hagyni a cirkuszt - magyar�zta az asztal m�g�tt �l�, fekete haj� f�rfi. Leon helyesl�en b�lintott.
- �gy van, �s egyel�re nem is tervezem - szavai hidegen has�tottak a leveg�be, �s Sora sz�v�be. A l�ny szomor�an n�zett a f�rfire, �s tekintet�ben egy kis d�h is l�ngra lobbant.
- Leon... te nem akarsz visszaj�nni a Kaleido sz�npadhoz? - hangja m�r nem csilingelt, b�nat k�lt�z�tt tork�ba. A f�rfi r�emelte viharsz�rke szemeit.
- Pontosan - felelte hidegen, majd h�tatford�tott, �s kim�rt l�ptekkel az ajt�hoz s�t�lt. Ez�st haja ut�nna libbent, �s megcsillant az ablakb�l besz�r�d� �szi nap f�ny�ben. A l�ny gesztenye barna szemei kikerekedtek, �s �rthetetlen�l n�zett a f�rfi ut�n.
- Nos, kisasszony szeretn� ha foglaltatn�k �nnek egy rep�l�jegyet vissza, Cape Marybe? - k�rdezte a cirkusz igazgat� a d�bbent Sor�t�l. Hangj�ban g�ny �rz�d�tt. H�t persze, hogy esze �g�ban sem volt elengedni Leon Oswaldot. A h�res Leon Oswaldot. Azt aki miatt minden este telth�z van. Persze, ha mag�t�l akarna elmenni, nem tehetne semmit. De am�g a f�rfi nem akarja elhagyni a szinpadot, neki csak el�nye sz�rmazik bel�le.
- M�g mit nem! - kelt ki mag�b�l Sora. - Ha m�r arra �ldoztam a szabads�gomat, hogy elj�jjek �rte, nem megyek egyed�l vissza! - hat�rozott szavai ellen�re, ott b�jk�lt benne a k�tked�s. Vajon siker�l neki? Siker�l neki vissza csalogatnia a Kaleidohoz a rettegett Hal�listent? A l�ny fogta mag�t, �s egy "Viszl�t" k�s�ret�ben elhagyta az irod�t. Az ez�st haj� f�rfi ut�n loholt, aki m�r folyos� v�g�n�l j�rt, mikor a l�ny be�rte �t. Leon m�gcsak r� sem n�zett, folytatta �tj�t, b�r fogalma sem volt r�la, hogy hov� akar menni. Hiszen az�rt j�tt ide, hogy megmondja f�n�k�nek, hogy elhagyja a cirkuszt, �s visszamegy a Kaleidohoz. Nem �rtette mag�t. Mit v�ltoztat ezen az, hogy Sora idej�tt �rte?
Hogy �rte j�tt el...
A l�ny v�gig �t n�zte, �s pr�b�lt l�p�st tartani a f�rfivel, aki gyors temp�t dikt�lt. Sora hunyorogni kezdett - a hirtelen j�tt f�nyt�l - ,mikor kil�ptek a cirkusz ajtaj�n. A sz�l l�gyan lebegtette v�llig �r� lila haj�t, �s bele-bele kapott rozsdasz�n� s�lj�ba is - amit a nyak�ra tekerve viselt. Kellemes b�zs sz�n� kab�tot hordott, �s egy egyszer� k�k farmert, de mindez el�g volt arra, hogy a f�rfiak megforduljanak ut�nna az utc�n. Ez a term�szetes megjelen�s, var�zsolta �t olyan gy�ny�r�v�. A f�rfiak szeme megakadt rajta, �s a legt�bben hitetlenkedve n�zt�k, hogy a mellette halad� m�g csak r� sem n�z. Persze... hiszen � pontosan tudja, hogy milyen... hogy milyen csod�latos. Egy k�v�l�ll� szem�ben �gy t�nhet, hogy Sora csak egy l�ny, aki megpr�b�l k�zelebb f�rk�zni a Hal�listenhez. Egy-egy, az utc�n j�rk�l� n�k k�z�l m�g meg is jegyezte, hogy "Milyen kis tapad�s csitri", de h�t �k nem �rthettek semmit.
Percekig gyalogoltak n�ma csendben, a kellemes �szi id�ben, ami mostanra m�r egy kicsit leh�lt, �s a sz�l is er�sebben kezdte el t�p�zni a f�k lombjait. Sora f�z�san �sszeh�zta mag�n kab�tk�j�t, �s kicsit zavartan ugyan, de megsz�l�totta a f�rfit.
- Leon... komolyan gondoltad, amit az irod�ban mondt�l? - k�rdezte halkan, rem�nnyel teli hangon T�le. Szeretett volna �jra szerepelni Vele...
A f�rfi a l�nyra villantotta ez�t�s szemeit, amiben semmi �rzelmet nem lehetett felfedezni.
- Egyszer m�r elmondtam, nem megyek vissza a Kaleidohoz - szavai nyersek voltak, tal�n kicsit durv�k is. Sora szem�be k�nnyek gy�ltek �ssze, de nem hagyta, hogy v�gigperegjenek arc�n.
- De akkor mi�rt nem sz�lt�l Kalosnak? Ha ezt tudom... nem j�ttem volna el id�ig �rted... - csak �gy cs�ndesen jegyezte meg, de a f�rfi pontosan tudta, hogy ez nem igaz. Hogy Sora nem ilyen...
Kez�vel belet�rt hossz� ez�st tincsei k�z�, majd ujjaival felemelte a l�ny arc�t. �v� majdnem s�rolta Sor��t, de persze, az � tekintet�b�l semmif�le zavarts�g nem volt kiolvashat�. Ellenben az Angyal l�ny arc�val, ami v�r�sen l�ngolt.
- Te is tudod, hogy ez nem igaz Sora - lehelet�vel v�gigperzselte volt partnere nyak�t. - Tudom, hogy l�tni akart�l... - szemei csillog�sa zavarba ejt� volt Sora sz�m�ra. El�t�tte arc�r�l a f�rfi kez�t, �s tetetett d�h�ss�ggel n�zett az el�tte �ll� f�rfire.
- Nekem csak a partneremre van sz�ks�gem - arc�n v�gigfolytak a k�nnycseppek, �s ezzel egyidej�leg az es� is cs�p�gni kezdett. Leon zsebre tett k�zzel �llt, �s v�rta, hogy h�tha a l�ny hozz�tesz m�g valamit, de nem �gy lett.
B�r�ndj�t maga ut�n h�zva elrohant az ellenkez� ir�nyba.
A f�rfi n�zte Sora t�volod� alakj�t, l�gyan ring� cs�p�j�t, l�gies alakj�t, �s nem tudta... nem �rtette, hogy mi�rt van r� ekkora hat�ssal?
Arc�t az �g fel� emelte, �s �lvezte, ahogy m�rv�ny arc�t h�s�tik a hideg v�zcseppek.

"Sophie... mond mi�rt van � itt? Mi�rt zavarta �ssze �jra h�borg� lelkemet?"

~ Leon, hisz � egy Angyal! Minden vihar elcsendesedik egyszer, �s � seg�teni fog neked ebben!