|
A boldogság útja
Yanatsuke 2008.11.14. 17:20
2. fejezet - Színen az új artista!
Nah ez lett volna a múlt, vagyis inkább a közelmúlt. Akkor most térjünk vissza a jelenbe is (ami nem túl fényesen alakul...).
Az a bizonyos mellékszereplő Sora helyére pályázik, és ezt csak Sora tudja. Jogos lenne a kérdés. És Leon nem tesz semmit? Nem tud, ugyanis beleszeretett ebbe a "tüneményes" lányba kinek neve Kumiko. Mindenki felé kedves oldalát mutatja, kivétel ez alól: Sora. Leon két tűz közé került, a húga és a szerelme közé... Elég ramaty egy helyzet, ha engem kérdeztek. Mindketten ügyesek voltak és szinte egy szinten voltak, de Leon mégis Sorával lépett fel, hisz Ő volt a partnere, de Kumiko fűzte, Leont, hogy ha már ő a barátnője, akkor vele szerepeljen, mivel Sora semmivel se jobb nála...blablabla. Emlékszem, hogy Sora próbált beszélni Leon fejével...
- Leon figyelj! Egyértelmű, hogy ki akar engem túrni, és hogy téged csak kihasznál!
- Ez nevetséges! Szerintem te csak féltékeny vagy Kumiko-ra. Azt hittem örülni fogsz a boldogságomnak, de ezek szerint csalódnom kell benned.
Sorának ezek a szavak olyanok voltak, mintha Leon minden egyes szava tőrként fúródna a szívébe.
~ Miért?! Olyan jól ment minden. Miért Istenem? Mondd miért? De nem fogok sírni, nem engedem, előtte nem. Jól van Leon, akkor megtudod milyen a te fegyvered magaddal szemben. Szerepeljél csak azzal a kis libával, majd rájössz, hogy nagy hibát követtél el! ~ - gondolta ezt magában Sora miközben már a tengerparton ült a homokban, ahol már utat engedhetett könnyeinek. Maga sem tudta miért borult ki ennyire.
- Sora! Mi történt? - egy ijedt hang csengett a háta mögött, érződött a hangján, hogy komolyan aggódik.
Sora mit sem törődve azzal, hogy ki az, a karjaiba vetette magát és még keservesebben sírt. Yuri volt az, és megesküdött, hogy aki ezt tette ezzel az Angyallal az meg fog fizetni érte. Átölelte Sorát, aki már álomba sírta magát, mivel nem tudta hol van Sora lakás kulcsa és jobbnak látta, ha nem hagyja magára, ezért magához vitte.
Sora maga sem tudja miért, de biztonságban érezte magát. Mikor felébredt megijedt, mert nem az ő lakásában találta magát, de miután felismerte, hogy hol van megnyugodott. Ezután el is kezdte keresni a ház tulajdonosát, akire a konyhában talált rá, és éppen reggelit készített.
- Jó reggelt! - mosolygott Yuri - Hogy aludtál?
- Köszönöm jól! ~ régóta nem volt ilyen nyugodt éjszakám, ami azt illeti...~ - ezt hozzátette magában - Remélem, nem okoztam gondot.
- Természetesen nem, itt a reggeli. Jó étvágyat!
Sora örült, hogy nem akarja Yuri feszegetni a tegnap estét, erre a gondolatra elsötétült az arca, melyet Yuri is észrevett.
- Yuri, kérdezhetek tőled valamit? - kérdezte erőtlenül.
- Persze, hallgatlak. - tudta, hogy valami komoly kérdés lesz, de még nem sejtette, mennyire komoly...
- Lennél...a partnerem...mostantól fogva? - szavai, mintha vízhangoztak volna a konyhában, nagyon nehezére esett kimondania őket, de tudta, hogy muszáj.
Yuri még a szendvicsét is visszatette a tányérra. ~ Szóval tényleg baj van, ha ilyesmit kér tőlem...~ - töprengett magában.
- Biztos ezt akarod?
- Igen. - mondta határozottan Sora.
- Rendben, de akkor ma menjünk és beszéljünk Kalos-sal.
- Ühüm. - egyezett bele szomorúan.
- Figyelj Sora, én nem kérdezem az okát, de a főnök úgyis meg fogja kérdezni, addigra találj ki valamit, ha nem akarod elmondani neki.
- Szeretném elmondani Yuri, bízok benned. Csak nem igazán tudom, hogyan mondjam el, és nem akarlak untatni a hülyeségeimmel.
- Ne beszélj butaságokat! Bármikor meghallgatlak, tudod. - mondta kedvesen és bátorítóan Sorának.
- Igen, igazad van. Sajnálom, és köszönöm. - könnyek gyűltek a szemébe, de gátat szabott nekik, és belekezdett...
- Az új csajról van szó. Leon belebolondult, de Kumiko csak ki akarja használni, engem, pedig a földdel egyenlővé tenni. Próbáltam beszélni Leonnal, de a fejemhez vágta, hogy féltékeny vagyok, és nem örülök a boldogságának, meg hogy csalódott bennem... - ekkor már zokogott, nem bírta tovább, remélte, hogy csak álom volt az egész, de sajnos rá kellett jönnie, hogy ez a szomorú valóság...
- Az az aranyos lány ilyet tenne? Miből gondolod? - tudta, hogy Sora ok nélkül nem gyanúsítgat senkit, de kíváncsi volt.
- Csak kívülről mutatja magát kedvesnek, amikor Leont vártam a lakásán, akkor ő jött helyette és akkor kitálalt mindent. Azt mondta, ha Leon-nak szólok úgyse fog hinni nekem, én nem hittem neki....és...és ez lett a vége, ahogy látod.
- És miért kellek én partnernek, azt nem mondta, Leon, hogy nem maradhatsz a partnere.
- Azért, mert Leon őt választotta! Nem érted?! - ekkor már szinte kiabált. Yuri magához húzta és átölelte, amíg sírt. ~ Ezért még meg fizet az a szemét. Mondjuk, ha Kumiko csak kihasználja, akkor ígyis-úgyis nagyot fog majd esni...~
- Megmutatom én neked Leon Oswald, hogy jobb vagyok annál a csitrinél. - mondta Sora, szemében az elszántság tükröződött.
A főnök végülis beleegyezett Soráék ötletébe. Senki nem firtatta a dolgot, hogy miért? Hisz Leon és Kumiko egy pár volt, azt hitték Sora adta áldását a dologra. Sora álarcot húzott, egy semleges, érzelem nélküli álarcot. Úgy érezte a színpad is elárulta, mert az is csak fájó emlékeket adott neki.
Leon próbált beszélni vele, mert már megbánta a dolgot, de Kumiko, mindig visszatartotta, hogy: "Gyakorolni kell...". Végül csak sikerült elszabadulnia és bement Sora öltözőjébe, tudta, hogy ott lesz.
Sora arcán először a döbbenetet lehetett látni, de aztán rendezte vonásait.
- Mit keres itt Oswald úr? - kérdezte fagyosan.
Leon nem tudott mit felelni hirtelen, először is az Oswald megszólítás miatt, másodszor az urazás és harmadszor a hangnem miatt.
- Csak beszélni szerettem volna veled hugi. - próbálta oldani a feszültséget, de nem jött be.
- A húga meghalt, keressen másikat uram. - direkt megnyomta az uram szót.
~ Leon, nekem se jó érzés ez, amit teszek, de muszáj, mert nem veszek részt abban, hogy tesznek tönkre, nem hallgattál rám. Te akartad és ez a banya. Légy boldog! ~
Leon csak állt ott megsemmisülten. ~ Tudtam, hogy tegnap messzire mentem, de ennyire?! És mi ez, hogy meghalt? Nem értem. ~ - próbálta megfejteni a lány szavait.
Sora eközben elkészült. Mielőtt elment volna, mikor Leonhoz ért, még volt hozzá pár szava.
- Légy boldog! De milyen áron... Majd rájössz, mit vesztettél. Addig légy boldog, míg teheted.
Pont akkor jelent meg Yuri, aki Soráért jött, mert megkérte, hogy költözzön hozzá, aminek Sora örült, mert így nem volt egyedül. A szálláson se volt egyedül, mert ott voltak a barátai, de ők csak sajnálkozva néznék, nem hinnének a szavának, és állandóan faggatnák, erre vágyott a legkevésbé.
- Mehetünk Yuri. - ezt már kedvesen mondta a régi Sora hangján, amit Leon is észrevett. Yuri, Sora derekén nyugtatta kezét és háta mögött még visszanézett Leonra, akinek szemeiben düh és féltékenység lángolt, de csak egy pillanat tört részéig. Yuri lenéző, és gyűlölködő pillantást vetett Leonra, utána, pedig Sorára egy büszke mosolyt, ezt már nem bírta Leon, inkább elviharzott. ~ Mit jelentsen ez az egész? Egy nap alatt az életem pálfordulatot tesz, és én nem tehetek ellene semmit? És miért éreztem dühöt, és, és...féltékenységet Sora és Yuri láttán?! ~ - nem értette magát Leon, már nem tudott kiigazodni magán.
Yuri kocsijában:
- Sora, jól vagy? - kérdezte aggódva.
- Igen, azt hiszem, csak tudod abban élek még, amit a múlt adott, nem bírok a jelennel, úgy érzem, tovább nem küzdhetek a könnyel a szememben, de én ellenállok, mert tartanom kell magam. - mondta szomorúan, Yuri még soha nem hallott ilyen keserű hangot és gondolatokat Sorától, ez egy kicsit megrémítette. ~ Mi történik bennem, olyan érzésem van, hogy meg kell vigasztalnom és vigyázni rá. És a gondolattól, hogy Leon bántja dühös leszek, miért van ez? ~ gondolatait a lány hangja szakította félbe.
- Még a színpadon is nyugtalannak érzem magam, emlékeket ébreszt a halott bátyámról, melyek szinte fojtogatnak, és fognám a Delete gombot és kitörölném a fejemből. - Yuri bevallása szerint sokáig ez volt az utolsó, ahol Leont, bátyának emlegette, ezek után nem szólt róla, bár sokat gondolt rá, de ezt csak Sora tudta. A társulat aggódva nézte, ahogy az Angyalból, Démon válik, többé nem volt angyal. Csak Yuri tudta megérteni őt, mivel ő tudott mindenről.
~ Nem értem, miért nem tudok örülni Leon boldogságának? Ha csak...nem, ez ki van zárva, azért nem tudok neki örülni, mert ott az a liba. ~
Fantom még mindig mellette volt, rá is mindig számíthatott, és Yuri már nem furcsállotta, amikor hallotta, hogy Sora magában beszél.
- A Nyilas távoli és nehéz célra irányítja íjja hegyét, de vigyáznia kell, különben egy helyett kettőt sebez meg az íjja. - jósolt Fantom.
- Jól van értettem, majd oda figyelek, hogy mindketten tönkre menjen. - mondta szárazon Sora, de nem gondolta komolyan, legalábbis Leon-t nem akarta bántani.
Ezután késő estig olvasott a kanapén, és ott is aludt el. Yuri-nak valami dolga akadt és későn ért haza, és a látványon jót mosolygott. ~ Bárcsak mindig így várna rám, és engem várna...Úristen mikre gondolok? De mi van, ha én beleszerettem Sorába? Ez nem lehet! De...olyan aranyos így és olyan szép szemei vannak... Nem, nem szabad, most sebezhető, Leon miatt, de az enyém leszel én kis Angyalom, vagyis már Démonom. ~ gondolta Yuri, miközben keresett egy takarót, amit rá tud teríteni a lányra, betakarta és leguggolt, hogy jobban láthassa Sora arcát. ~ Miért pont te kaptad az élettől ezt a csapást? Te voltál az utolsó, aki megérdemelte. Elvesztetted a partnered, barátodat és a bátyádat egy személyben és kaptál helyette egy terrolizáló lányt. ~ Sora, ekkor hanyatt fekvésbe fordult át, pont, amikor Yuri felállt... ~ Nem bírom, azok az ajkak... szerelmet, ezt a kínt, mit érzek, már nem rejthetem, tudom, hogy nem szabadna, de...~ - lassan közelítette meg a lány ajkait, és gyengéden megcsókolta, de Sora felébredt erre, és abban a pillanatban úgy gondolta, helyes, amit tesz, és visszacsókolt. Yuri megijedt, hogy mit fog szólni Sora, de mikor érezte a lány karjait a nyakán, megnyugodott, és soha nem érzet öröm és büszkeség járta át, miközben már Sora szemeit fürkészte.
~ Uram-atyám ez volt életem első csókja! Mellette biztonságban érzem magam, jó képű, lehet, hogy ez a szerelem, hiszen nagyon jól megvagyunk. Ééés nincs összehasonlítási alapom, de nem is volt olyan rossz annyira az a csók, sőt... Vajon Leon és Kumiko is ezt csinálják? És vajon Leon, hogy csinálja? Mit érdekel engem?! ~ Yuri közben felemelte Sorát a kanapéról és bement vele a saját szobájába, és lerakta az ágyra. Sora körbe nézett, itt még nem járt egyszer sem, elegánsan volt berendezve, Yuri stílusát tükrözte. Amikor Sora észrevette, hogy az ágyon van rossz érzése támadt. (nem is csodálom, mondjuk én, biztos jól éreztem volna magam... )
- Yuri...én... - próbálta neki elmagyarázni a helyzetet, de Yuri elhallgatatta egy csókkal.
- Nyugi, semmi rosszat nem akarok, csak a közelemben szeretnélek tudni, mert eddig is féltem, hogy reggel nem talállak már itt. - mosolygott.
Sora elmosolyodott - egyedül soha... - és rákacsintott Yurira.
Végül lefeküdtek aludni, (persze-persze hiszi a piszi...) Yuri egyből átölelte Sorát, aki hozzá bújt, jól esett neki az erős karok védelmének tudata.
- Tudtad, hogy Leon a közeledbe se engedett? - kérdezte hirtelen Yuri. Érezte, hogy Leon nevének hallatára összerezzen a lány.
- Nem. - mondta, de valamiért örömet érzett legbelül, hogy Leon nem akart mellette látni mást. ~ Miket gondolok? Biztos csak meg akart kímélni, vagy nem tudom, de miért is örülök ennek? És miért nem érzem azt, amikor Yuri hozzám ér, amit Anna-ék meséltek nekem a szerelemről? Bárcsak jobban figyeltem volna, amikor erről dumáltak, akkor még nem igazán érdekelt az egész mondjuk. ~
Nyugodt éjszakájuk volt, reggel Yuri ébredt először. ~ Azt hittem álmodtam a tegnap estét... ~ - gondolta miközben a karjában szuszogó angyalra pillantott, álmában elárulta magát, hogy Ő bizony egy angyal legbelül. Yurinak nem is volt kedve felkelni, úgy gondolta, hogy minden más várhat, bár ma úgy tervezték, hogy edzeni fognak. Mosolyogva nézte továbbra is Sorát, és egy puszit adott a homlokára.
Sora szintén azt hitte, hogy álmodta az egészet, de mikor érezte valakinek a kezét a derekán, egyből rájött, hogy nem álmodott. Büszkeséggel töltötte el az a gondolat, hogy megkapta élete első csókját és nem is akárkitől, és nem is akármilyet, és elmosolyodott. Yuri észrevette ezt és Sora kapott tőle egy reggeli üdvözlő csókot. (Én is akarok Yuri-val aludni és reggeli puszit kapni...a kis mázlista...)
- Ideje menni, edzeni, nem gondolod? - kérdezte Sora, mert egyre kényelmetlenebbek, érezte a helyzetet...egy ágyban Yuri Killien-nel.... Kicsit fura és új volt neki még a szitu.
Végülis elindultak, mikor végre sikerült megreggelizniük, a konyha így is egy harctérre emlékeztetett. Nem bírták eldönteni, ki csinálja a reggelit és a végén átment csikiző harcba, keverve kaja csatával... Sorának még ahhoz is hozzá kellett szokni, hogy kéz a kézben járkált vele Yuri. Természetesen nem egy újság író látta ezt... ~ Uh oké, holnap nem kell újságot vennem, úgyis tudom mi lesz benne... ~ gondolta Sora egy fényképezőgép kattanását hallva.
Yuri előtt világossá vált, hogy Sora tényleg vissza akarja szerezni a tekintélyét és a pozícióját. Csak úgy perzselte az ott lévőket a lány lendülete, hihetetlen dolgokat művelt az edzésen. Yuri remélte, hogy ez a csillogás miatta van, de nem tudhatta, hogy ez a düh, gyűlölet és szomorúság tüze volt.
Leon is csak bámult, mert mellette Sora soha nem volt ilyen, viszont ő észrevette a változást a lányban, de nem tudta mire vélni. ~ Nyernem kell! Nézd mi vált belőled Sora, látod? Angyalból démon... Harc nélküli színpad? Ugyan már, olyan nem is volt és nem is lesz, harcok mindig lesznek és most a helyem a tét. Én vagyok a Kaleido Star, és ezt jobb, ha az eszedbe vésed Kumiko, Leon a tiéd lehet, de az én álmomat nem teszed tönkre, mert én nem engedem! ~ - forrongott Sora magában, közben eszméletlen mutatványokat hajtott végre, pedig nem is figyelt oda.
Mikor végezett, leugrott, Yuri odament hozzá és megcsókolta, és Sora nem fordult el, sőt még viszonozta is, pedig nem igazán akarta, hogy mások lássák...de Leon arcát látni akarta. (a kis cseles, kipróbálta mit szól hozzá...hmmm nem is rossz, ahhoz képest, hogy kezdő volt)
Az eredménye nem is maradt el Leon és Kumiko szemében is a düh lángolt, de az egyikükében a féltékenység dühe, a másikében a gyűlölet és megvetés dühe. Kumiko el kezdte kigondolni, miként távolíthatná el örökre a színpadról Sorát. Látta Leon féltékenységét a szemében, jót nevetett magában - ~ Leon-t is simaügy lesz tönkre tenni, most megtudod milyen a bosszú, és mindketten részesei lesztek háháháhá ~ - ördögi mosolyra húzta a száját.
Tudom, hogy szeretitek ezt a három szót... (legalábbis remélem): TO BE CONTINUE
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
