4. jelenet. Les Rois du Monde: http://www.youtube.com/watch?v=Tnu7nnbq0RM
5. jelenet: A bál. http://youtube.com/watch?v=TmUz1QXTgfk
6. jelenet : A bál
7. jelenet : Erkély jelenet: http://youtube.com/watch?v=MmQSDPeelbA&feature=related



4. jelenet

A színpadon hajnal volt... Ezt úgy oldották meg, hogy háttérnek egy felkelő Napot állítottak be, és a színek narancssárga, s pirosos árnyalatban úsztak. Juliette ébredezni kezdett, majd gyorsan kipattant ágyából.

- Itt az idő! - mondta, majd gyorsan fölállt, s két szolgálóit kezdte ébresztgetni.
- Hm?
- Oh! - majd gyorsan fölálltak, s elkezdtek készülődni. Amikor kész lettek, lemásztak Juliette ablakán.

A színpadot most úgy alakították, hogy Juliette erkélye előtt pár méterre ott volt a fal... Az mögött pedig sok-sok piaci ember állt. Igen, jó, hogy ennyire nagy a színpad. Juliette és barátnői lemásztak eme falon, miközben egy köpenyt terítettek vállukra. A kamerák folyamatosan vették minden mozdulatunkat.
Két kamera a nézőteret pásztázta, kettő távoli, négy közeli, és újabb kettő mely a színpad elejére volt rácsatolva, s folyamatosan forgott. Ezt az egészet a computer-es szobából irányították.

- Hé, Roméo! Nem akarsz énekelni?
- Énekelni? - kérdezte az ezüsthajú. A közönség között egy-egy lány majdnem elolvadt. Roméo-n egy (nagyon) sötétkék nadrág, s egy annál egy fokkal világosabb fölső volt. Haját kissé összekócolták, s a jobb oldalon lévő mikrofont leragasztották. Tökéletesen harmonizált a Hold színéhez hasonlító hajához.
Benvolio-n is egy kék ruha volt, ám világoskék, ahogyan Mercutio-n is, csak rajta a kettő szín között.

- Jaja, olvasszuk el a lányok szívét! - mosolygott kajánul a Benvolio-t játszó Damien.
- Benvolio, te sosem változol? - kérdezte Leon, azaz Roméo.
- Kellene? Na de most énekeljünk! - majd sokan erre elmosolyodtak, és letették a kezükben lévő tárgyat, s figyelmesen hallgatták, mit fognak csinálni. Juliette és két barátnője is a tömegbe keveredett, s kíváncsian füleltek.
- Rendben! - sóhajtott.

Les Rois du Monde

Roméo:
Les rois du monde vivent au sommet - közben Leon fölemelte bal kezét, de nem túl magasra, s kéjesen tekintett le a nézőközönségre. Természetesen, a lányok legnagyobb örömére.
Ils ont la plus belle vue mais y a un mais
Ils ne savent pas ce qu'on pense d'eux en bas
Ils ne savent pas qu'ici c'est nous les rois

Benvolio:
Les rois du monde font tout ce qu'ils veulent
Ils ont du monde autour d'eux mais ils sont seuls
Dans leurs châteaux lŕ-haut, ils s'ennuient
Pendant qu'en bas nous on danse toute la nuit

Refrain:
Nous on fait l'amour on vit la vie - itt a lányok befutottak, s elkezdték a táncolni a Chev által betanított táncot.
Jour aprčs jour nuit aprčs nuit
A quoi ça sert d'ętre sur la terre
Si c'est pour faire nos vies ŕ genoux
On sait que le temps c'est comme le vent
De vivre y a que ça d'important
On se fout pas mal de la morale
On sait bien qu'on fait pas de mal

Mercutio:
Les rois du monde ont peur de tout
C'est qu'ils confondent les chiens et les loups
Ils font des pičges oů ils tomberont un jour
Ils se protčgent de tout męme de l'amour

Roméo et Benvolio:
Les rois du monde se battent entre eux
C'est qu'y a de la place, mais pour un pas pour deux
Et nous en bas leur guerre on la fera pas
On sait męme pas pourquoi tout ça c'est jeux de rois

Roméo, Benvolio et Mercutio:
Nous on fait l'amour on vit la vie
Jour aprčs jour nuit aprčs nuit
A quoi ça sert d'ętre sur la terre
Si c'est pour faire nos vies ŕ genoux - itt Juliette Roméo szemeibe nézett, s elragadta az a csodálatos szempár. Ám Roméo elkapta a tekintetét, s egy lánnyal kezdett el táncolni.
On sait que le temps c'est comme le vent
De vivre y a que ça d'important
On se fout pas mal de la morale
On sait bien qu'on fait pas de mal

Roméo, Benvolio et Mercutio:
Nous on fait l'amour on vit la vie
Jour aprčs jour nuit aprčs nuit
A quoi ça sert d'ętre sur la terre
Si c'est pour faire nos vies ŕ genoux
On sait que le temps c'est comme le vent
De vivre y a que ça d'important
On se fout pas mal de la morale
On sait bien qu'on fait pas de mal.
Hatalmas taps tört ki a nézőtéren.

- Igen-igen! A trió alakított! - mondta egy lány a színpadon.
- Hogy hívják azt a férfit? - kérdezte Juliette a mellette álló asszonyt.
- Roméo-ra gondolsz aranyom? Óh, Ő Roméo a legsármosabb, és leghelyesebb férfi itt egész Véronában. Minden férfi irigy rá... minden asszony álma... ha jó magam nem lennék ilyen öreg, talán még én is próbálkoznék... de Te... Te még megteheted! És tudod mi a legborzasztóbb?
- Mi...
- Hogy nem előkelő családból származik...
- Tényleg?
- Igen... Hogy hívnak drágám?
- Öö... mennem kell! - váltott témát a lány, de tekintetét még mindig nem vette le Roméo-ról.
- Na, és... van egy fantasztikus hírem!
- Mi, Mercutio? - kérdezték mind Benvolio és Roméo egyszerre.
- A holnap esti álarcosbál... tudjátok... amelyet Őfelsége, a király rendez...
- Igen?
- Na... mi szépen beszökünk a partiba...
- Mi?
- Igen-igen! Sok csinos hercegnő, ahogyan rázzák magukat, és minél előkelőbben viselkednek... - közben utánozta őket. - Most mond meg... Te nem erre vágysz?
- Nem... - felelte Roméo.
- Na de engem az nem érdekel... egy jó nagy buli... benne vagy, Benvolio?
- Én igen...
- És Te, Roméo...?
- Biztos, hogy jó ötlet ez?
- Olyan biztos, minthogy én itt állok előtted...
- Hát jó! Akkor menjünk!


Eközben Juliette álmodozva járkált barátnői mellett...

- Az a férfi... Roméo! - mondta szerelmesen.
- De hát moedmosielle... az a férfi egy szegény nemzeték sarja...
- Mégis, Ő a leghelyesebb férfi, akit eddig valaha láttam... a szemei, a haja, az ajkai...
- Csak azt ne mondja, hogy belészeretett...
- Pedig így van! - majd kezeivel átölelte magát.
- Kérem felség, jöjjön... már egy órája itt vagyunk... az édesapja bármikor fölkelhet, és megbüntetheti...
- Már az sem érdekel, Isabell! - majd elindult.

5. jelenet:
A bál

Juliette a palotában van, azon belül a szobájában. Mellette dadája, s két barátnője.

- Gyönyörű leszel, Juliette!
- Köszönöm, dadus!

A lányon egy fehér ruha volt, mely csillogott. Leért a földig, ujjai a dereka alá. Haja egyenes volt, mégis pár tincset begöndörítettek. Nyakában egy medál pihent. Ajkai hívogatóan ki voltak kenve, arcán természetes smink.

- Tessék, az álarcod! - nyújtotta át Célia.
- Köszönöm. - mosolyogta. Az álarc szintén fehér volt.
- Juliette! Kész vagy? - jött be édesanyja.
- Igen, anyám!
- Akkor gyere! A bál már elkezdődött...

Ahogy mondta, a színpad megfordult, ahol már sok-sok ember sürgött-forgott. Mindenkin díszesebbnél díszesebb ruha tündökölt. Kék, zöld, lila, sárga, és amilyen szín még lehet... De mindenkiben volt valami közös... Mindenkin álarc volt.
Már Roméo és barátai is benn voltak, és egy-egy szép leánnyal táncoltak. Ám ekkor a zene abbamaradt, s mindenki a lépcső felé nézett, ahol a király, a királyné, s lányuk állt. Mindenki meghajolt, majd az említett személyek szép, lassan lesétáltak. A lépcső alján Paris herceg várta őket, majd amint leértek, Juliette kezét fogta meg, s - bár a lány kisebb ellenkezésére -, a táncparkettre vezette. Roméo megbabonázva figyelte a leány mozdulatait, táncát, lépéseit... És azt, akivel most együtt van... Elengedte az eddigi lány kezét, majd a pároshoz indult.

- Szabad egy táncra? - kérdezte mély hangján.
- Már elnézést! Ő az én partnerem... - ellenkezett a herceg.
- Természetesen táncolhatunk! - mosolyogta a lány, s megfogta a férfi kezét.

Majd elkezdtek táncolni. A színpad forgott, ezzel azt szimbolizálva, hogy egyre távolabb kerülnek a bálteremből. A rózsakertbe értek. Majd egy újabb zenét lehetett hallani...

L'amour Heureux

Roméo:
Elle porte une robe légčre
Un peu de soie pour qui
Elle est belle, belle ŕ mourir
Belle ŕ choisir
Un jour de mourir pour elle

Juliette:
Que sont les yeux des hommes
Quand les siens me regardent
Et il brűle
Comme un ange en enfer
Comme un ange sur la terre
Comme un ange de lumičre
Il brűle

Roméo:
Est-ce que tu m'aimeras un jour
Jusqu'ŕ la fin du dernier jour

Juliette:
Est-ce que tu m'aimeras encore
Jusqu'ŕ la fin jusqu'ŕ la mort

Roméo:
Est-ce que tu m'aimeras un jour mon amour

Juliette:
Est-ce que tu m'aimeras toujours mon amour

Roméo et Juliette:
Est-ce que tu m'aimeras encore
Jusqu'ŕ la fin jusqu'ŕ la mort
C'est ce que disent les gens qui s'aiment
C'est ce que veut l'amour heureux

Roméo:
Est-ce que tu m'aimeras un jour
Jusqu'ŕ la fin du dernier jour

Juliette:
Est-ce que tu m'aimeras encore
Jusqu'ŕ la fin jusqu'ŕ la mort

Roméo:
Est-ce que tu m'aimeras un jour mon amour

Juliette:
Est-ce que tu m'aimeras un jour mon amour.

Roméo et Juliette:
Est-ce que tu m'aimeras encore
Jusqu'ŕ la fin jusqu'ŕ la mort
C'est ce que disent les gens qui s'aiment
C'est ce que veut l'amour heureux. - s a férfi lehajolt, majd gyöngéden megcsókolta a lányt.
Leon nem úgy csókolt, mint a próbákon... Ó, nem... olyan.... hihetetlen átérzéssel.... hihetetlen gyöngédséggel, hogy azt hittem, elolvadok. Az edzéseken csak hozzáérintette az ajkait az enyémekhez... De itt...

- Oly gyönyörű vagy. - simította végig a lány arcát. A lány pedig hozzábújt.
- Te vagy, akire vártam!
- Te vagy... - majd a rózsabokorhoz sétált, s letépett róla, egy vörös szirmait, bontó virágot. A lány kezébe nyomta. - Had lássam arcod! - mondta a férfi. A leány pedig leemelte arcáról a hófehér maszkot.
- Juliette... Vérone királyának lánya... - mondta kissé döbbenten, majd a lány is leszedte szerelme álarcát.
- Roméo... Nem számít!
- Nem... - majd fölemelte a lányt, s megpörgette. Miután letette, megcsókolta.
- Vissza kéne mennünk... az apám... anyám...
- Szeretlek! - mosolyogta.
- Hány nőt szerettél már életedben?
- Egyet... Téged!
- Menjünk vissza! - mondta, miután álarcot cseréltek, s föltették azokat. (magyarul Juliette-n volt a fekete, Roméo-n a fehér.)
- Rendben! - azzal a két fiatal visszament a bálterembe, ahol még javában folyt a parti... Juliette egész végig szerelmével táncolt.
- Figyelem, figyelem! - állt föl a király, Juliette apja. - Hamarosan éjfélt üt az óra! Amint megüti a tizenkettőt, mindenki leveszi álarcát, s megmutatja, ki is valójában! - mosolygott.
- Roméo! - súgta félve a lány.
- Semmi baj, szerelmem...
- De mi lesz, ha...
- Semmi... örülök, hogy megismerhettelek... - majd egy futó csókot lehelt a leány ajkaira.
- Várj! Látlak még? - kérdezte reménykedve.
- Ígérem, szerelmem! - majd megkereste Benvolio-t, és Mercutio-t.
- 10, 9, 8... 4, 3, 2, 1... - számoltak vissza a mulatozók. Juliette idegesen kapkodta fejét össze-vissza. Ekkor meglátta szerelmét... az ajtóban állt. - És ÉJFÉL! - mondták hangosan. Majd mindenki levette álarcát. A három férfi röhögve nézte a döbbent szemeket. Roméo tekintete találkozott Juliette gyönyörű szemeivel...
- Köszönjük a partit! Jól éreztük magunkat! - nevette Mercutio.
- Őrök...
- Apám! - szólt közbe Juliette. - Nem kell őket bántani... csak jól érezték magukat... táncolni akartak... - hablatyolt össze-vissza, közben kezével alig láthatóan intett, s a három férfi távozott. A lány sóhajtott egyet.
- De hát Juliette! Ők... betörtek ide... hívatlan vendégek voltak... ez akkor is... felháborító.
- Ami volt, az elmúlt!
- Paris herceg! Kérem, bocsássa meg a lány viselkedését... megártott neki az est... de menjenek táncolni...
- Bocsásson meg édesanyám... de én már túlságosan fáradt vagyok... engedelmével... aludni térnék...
- De hát, Juliette...
- Isabell... Célia! - majd meghajolt. - Köszönöm az estét! - s két szolgálójával elhagyta a termet.

A színpad megint forgott. A három lány sietősen a hercegnő szobájába ment. Miután beértek, Juliette az ágyára feküdt, miközben az álarcot nézte.

- Itt volt?
- Itt... jaj Isabell... oly csodálatos... a szerelem édes íze! - mosolyogta a lány.
- Hagyjuk magára...
- Rendben... - felelte Célia.

Juliette fölállt, majd a szobája pördült egyet, s immár az erkélyen állt. Eközben Roméo besurrant a palotába, csakhogy láthassa szerelme arcát. Egy csodálatos hangot hallott... gyorsan az erkélye alatti helyre sietett, s leült a kőpadra.

Le Balcon

Juliette:
A quelle étoile, ŕ quel Dieu,
Je dois cet amour dans ses yeux
Qui a voulu de lŕ-haut
Que Juliette aime Roméo

A quelle étoile, ŕ quel Dieu
Je dois cet amour dans ses yeux
Męme si je dois payer le prix
D'un amour interdit

Pourquoi nos pčres se haďssent
Et que la fille aime le fils
Ça doit bien faire rire, lŕ-haut
Que Juliette aime Roméo - énekelte a lány, majd ezután fejét kezére hajtva a korláton, álmodozva figyelte a csillagokat. Ám ekkor egy hang szólalt meg, s ijedten emelte föl tekintetét. Próbálta megkeresni, kié lehet a hang, s hogy ki hallgatja ki... De nem sok sikerrel járt.

Roméo:
A quelle étoile, ŕ quel Dieu
Je dois cet amour dans ses yeux
Que leur volonté soit faite
Car Roméo aime Juliette - majd ennél a mondatnál fölállt, s megmutatta ki az. Juliette hihetetlenül boldog volt.

S'il faut prier je prierais
S'il faut se battre, je me battrais
Mais pourquoi faut-il payer
Le droit de nous aimer

Roméo & Juliette:
Et que nos pčres se déchirent
Leurs enfants eux se désirent
On ne peut pas changer l'histoire
La nôtre commencera ce soir

Juliette:
Et tant pis si ça dérange - Roméo körülnézett, majd fölmászott az indákkal teli falon.

Roméo:
Qu'une pucelle aime un ange

Roméo et Juliette:
A quelle étoile, ŕ quel Dieu - itt átmászott a korláton, s átölelte Juliette-t.
Je dois cet amour dans ses yeux
Que leur volonté soit faite
Car Roméo aime Juliette

A quelle étoile, ŕ quel Dieu
Je dois cet amour dans ses yeux
Ça doit bien faire rire lŕ-haut
Que Juliette et Roméo. - amint a számnak vége lett, Roméo lehajolt, s megcsókolta szerelme ajkait.

- Roméo! Mit keresel itt?
- Téged, szerelmem...
- De túl veszélyes... apám bármelyik percben itt lehet és...
- Gyere hozzám feleségül! - szakította félbe.
- Feleségül? - kérdezte döbbenten, ám boldogan a lány.
- Légy a feleségem, Juliette! - ismételte.
- A feleséged! Igen! Igen, Roméo! - majd megcsókolták egymást. - Ha még reggel is szeretsz, üzend meg azzal, akit odaküldök... üzend meg vele, hogy mikor, hol, és merre!
- Holnap...
- Holnap...

Folytatása következik...