Több mint 4 év eltelt a Hattyúk tava bemutatója óta. Sora egyre jobb és jobb. Sok újonc csatlakozik a társulathoz, de egyik se tud Soran túltenni. A Kaleido csillagának 3 hét múlva lesz a születésnapja. A lányok szorgosan készülődnek a meglepetés bulival. Mia a szervező, Ana, Merion és May a hangulattal foglalkoznak. Rozetta, pedig Sarahnak segít a hellyel és a kajával. Ken, még mindig Sora után lohol, de a lány nem veszi észre. Ken, még nem mondta meg Soranak, hogy szereti, mert félt, hogy a lány nemet fog mondani. Leon az utóbbi években egyre kedvesebb és többet foglalkozik Soraval.
Egyik nap Sora a gyakorló teremben edzett az új műsor fő attrakcióját gyakorolta, ami egyre jobban megy neki. Leon az ajtóban figyelte a lányt egy jó ideje már, de Sora csak most vette észre és el is rontotta a mutatvány végét. Leesett a hálóra mély levegőt vett és Leon felé fordult.
- Leon?! - csodálkozott.
- Szia - ő csak ennyit mondott majd elindult a székek felé, levette a felsőjét és felment
a lányhoz. - Segítsek? - kérdezte Leon.
- Nem kell. Ment csak... csak megijesztettél.
- Ó, sajnálom. Nem akartalak, csak gondoltam megnézem, hogy haladsz és nem akartam zavarni. - Leon felkapaszkodott az egyik trapézra aztán hintázni kezdett rakta. - Csináljuk meg még egyszer - kérte.
- Rendben - Sora megfogta a trapézt és ellendült. A megfelelő időben elrugaszkodott majd olyan gyorsan pörgött, hogy alig lehetett látni a mozdulatokat. Az ugrás végén Leon elkapta Sora kezét és felhúzta maga mellé. És egyre feljebb, míg arcuk egy szintre nem ért. Olyan közel voltak egymáshoz, hogy az orruk összeért. Sora kis idő múlva elhúzódott, majd leugrott a földre. Leon követte. Valaki figyelte őket az egyik ajtó mögül, ám se Sora se Leon nem vette észre. Az ismeretlen megnyugodott mikor Sora az ajtó felé vette az irányt. De mikor az ajtóhoz ért megállt és megfordult.
- Kösz, hogy segítettél - mondta, majd kilépett az ajtón.
- Szívesen - ezt már az ajtónak mondta Leon.

Sora a szobájában pihent. Az eltelt 4 év nem nagyon látszott meg rajta, talán csak az, hogy a haja hosszabb lett, és ő maga is megnőtt. Az ágyán feküdve, Sora a délutáni edzésre gondolt. Észrevette, hogy Leon az utóbbi időben megváltozott, de tőle még ilyent nem látott. Egy kicsit megijedt, de jól is esett neki ez a fajta, figyelem.
Kopogtak. Gondolataiból kizökkenve, Sora ajtót nyitott. Leon állt vele szemben.
- Remélem nem zavarok - mondta kedvesen Leon.
- Nem, nem zavarsz. Éppen gondolkodtam. Gyere beljebb! - állt el az útból a lány.
Leon besétált a szobába, leült az egyik székre. Sora is követte, de ő az ágyra ült.
- Ami az edzésen történt... - törte meg a csendet Sora.
- Az nem jelent semmit - fejezte be a maga módján Leon.
Tehát neked nem jelent semmit?! - gondolta Sora. Elfordította a fejét és nagyot sóhajtott.
- Talán. Miért jöttél Leon?
- Hát... - mert azt akartam kérdezni, hogy nem jönnél-e el velem kettesben vacsorázni, gondolta - azért mert el akartam mondani, hogy holnap reggel 11 órakor kezdődik az újoncválogatás. És Kalos szeretné, ha tartanál egy kis bemutatót nekik.
- Értem, - visszanézett Leonra - ha nincs más akkor mehetnél, találkozunk holnap.
- Nem vagy éhes? - végül rászánta magát és megkérdezte, csak kicsit másképp.
- Tessék?
- Nincs kedved eljönni velem vacsorázni?
- Hmm, ami azt illeti, kicsit éhes vagyok - mosolygott Sora. És amúgy is ez érdekesen hangzik, gondolta. - Benne vagyok! Hova megyünk?
- Van a közelben egy nagyon jó éterem. És a parton is el lehet menni - ajánlotta fel Leon.
- Remek. - Hamarosan naplemente - tette hozzá magában.- Megyek átöltözök - Sora bement a fürdőbe és gyorsan magára kapta a ruhákat. Miniszoknyában és hozzá illő topban kiment a szobából, Leon már az ajtóban várta.
- Jól nézel ki! - mondta Leon és kinyitotta az ajtót.
- Köszönöm! - pirult el Sora - Akkor induljunk! - adta ki a parancsot Sora.